25 ápr

Ne csak reménykedj a változásban: lobbizz érte! - állati kérdések

Akár Gandhitól is származhatna e cikk címében szereplő gondolat. Gandhi, ezt így fogalmazta: "Légy magad a változás, mit a világban látni szeretnél!" Most viszont egy jelenleg 14 éves fiúról írunk. Thomas Ponce felnőtteket is megszégyenítő komolysággal áll ki az elvei mellett. De nemcsak szavakkal: állat és környezetvédelmi szószóló, aki 2 évvel ezelőtt megalapította az állatokkal szembeni kegyetlenség ellen küzdő Lobby For Animals nevű csoportot.

ahimsza környezetvédelem
Thomas Ponce, a 14 éves állatjogi forradalmár

Hiszek abban, hogy fel kell szólalni az állatok védelmében, akkor pozitív változás történhet – nyilatkozta Thomas egy sajtótájékoztatón. – Felkérek minden embert, az élet minden területén, hogy csatlakozzanak hozzám, és küzdjünk az állatok mészárlása ellen. A boldogság iránti vágy, s az hogy igazságos világban élhessünk, csak akkor valósulhat meg, ha az ember tiszteletben tartja és védi a környezetet, és könyörületes minden élőlénnyel. Beszélnünk kell azokért, akik nem tudnak szót emelni a maguk érdekében; mi vagyunk az ő hangjuk, és meg is kell hallanunk! A LFA célja, hogy felhívja erre az emberek figyelmét.

Vajon honnan szedi e gyermek a bátorságot és az erőt, hogy szembeszálljon a felnőttvilággal? Az világ nagyobbik fele tárgynak tekinti az állatot, mely azért van, hogy megöljék, megegyék, kísérletezzenek rajta és használják a bundáját. Ráadásul mindehhez egy mosolygó röfi arcát, vagy egy elégedett sarki róka arcát adják, mintha csak maguk az állatok is rendkívül elégedettek volnának, amiért életük árán szolgálhatják az emberiség melléfogásait. Egy indiai mondás szerint egy társadalmat az alapján kell megítélni, hogy miként bánik az idősekkel és az állatokkal. Kétségkívül, ők a törődésre leginkább rászorulók. 

Vajon nem elhamarkodott véleményalkotás-e az, amikor egyszerűen kijelentjük, hogy az állatok azért léteznek, hogy ketrecekben, méltatlan körülmények között tartva, néhány hónapos meggyötört élet után elvágjuk a torkukat, hogy gyermekeink és saját gyomrunkba tegyük az ártatlanul megkínzott állatok tetemeit? Vajon miért gondolja a társadalom, hogy ez így rendjén van? 

Voltak már életszemléletek a történekelmben, amikor az ember alanyi jogon kínzott, gyötört és emberi életeket oltott. Csak azért mert egy ilyen-olyan elmélet, vagy az erőt összpontosító vezetők jóváhagyták. Szerencsére, mindig voltak csendes és hangos forradalmárok, akik ezt nem hagyták annyiban. Ezeknek az ellenállást tanúsító hősöknek köszönhetjük a változást: az emberi mivoltukban meggyalázottak felszabadítását.

Lehet, hogy Thomas Ponce, az állatokért lobbizó kiskamasz nevére majd így emlékezik az utókor: "A srác, aki felszabadította a meggyötört állatvilágot."

ahimsza környezetvédelem
A vegetáriánus ember számára érthetetlen, hogy tárgynak tekintik az állatokat.

ahimsza környezetvédelem
Itt még azt tanulják, hogy a nyuszi a terstvérünk. Utána pedig meg kell őket enni...

ahimsza környezetvédelem
Nem mindegy, hogy van-e lelkük vagy nincs? Fáj nekik az elbánás, és nem akarnak meghalni.

ahimsza környezetvédelem
Te mit tennél, ha egy nyúllal és néhány zöldséggel kerülnél egy szobába?

Tovább olvasom

24 ápr

India kincsei

Nagy sikerélmény, amikor jut ülőhely a túlzsúfolt indiai buszokon. Az ember – az álló utasokkal szembeni némi lelkiismeret-furdalással ugyan – hátradől az ülésen, s ha valóban nagy szerencséje van, akkor az ablak melletti ülésen kapaszkodhat a veszettül száguldó busz oldalába. Akár egy többvásznú mozi, ahol útifilmet és mindenféle életképet vetítenek egyszerre.

Az ablakon túl a gyönyörűséges táj, a busz belsejében pedig az élettörténetek. Minden utasnak megvan a maga világa, s mintha mindig, mindenki valahova vinne valamit, persze jóval többet, mint amennyit könnyűszerrel elbírna. Ez a közlekedésre is jellemző. A gyalogos egy riksányit elcipel a fején és a hátán, a riksás kisteherautónyit, a kisbusz kamionnyit, a kamion platóján pedig szerelvényre való árumennyiség tornyosul. Az autóbuszon utazó tömeg látványa nem riasztja el az új felszállókat. Szinte leszállni már nehezebb, mint felszállni. Amikor az ember azt gondolná, hogy most már aztán tényleg képtelenség volna újabb felszállóknak felpréselődnie, a buszvezető lassít, s valahogyan felkapaszkodnak az új utasok, akik mindegyékével újabb epizód kezdődik a képzeletbeli buszos moziban.

Még csak fészkelődött a mellettem ülő leszállni készülő utas, amikor egy idősebb úr telepedik mellém. Nem szólunk egymáshoz. A deres hajú bácsi az előttünk levő ülésbe kapaszkodva figyeli a mozgó tájat, ahogyan elfutnak előttünk a kókuszdiótól roskadozó pálmafák és a buja rizsföldek. Aztán szóba elegyedünk. Gondoltam, jó alkalom, hogy a régi időkről beszélgethessek valakivel. Mindig is szerettem hallgatni az öregek történeteit. Azokban a napokban kissé arcul ütött a szegénység. A következő kérdéssel fordultam hozzá: „India mindig ilyen szegény volt?” Mintha ifjúkori kedvesében gyönyörködne, távolba merengő tekintetét körbevezette a tájon. Majd jött a válasz: „India nagyon is gazdag…” Kis elcsendesülés után folytatta: „Itt a Himalája, és itt a Gangesz. India nem szegény…” 

indiai képek útleírás filozófia
Reggeli púdzsá Násikban                                                                              Fotó: Leveles Zoltán

indiai képek útleírás filozófia
Reggeli fürdés a Gódávari folyón                                                        Fotó: Leveles Zoltán

indiai képek útleírás filozófia
Az elefánt is fürdik                                                                              Fotó: Leveles Zoltán

indiai képek útleírás filozófia
Reggeli meditáció után Vrindávanban                                             Fotó: Leveles Zoltán

indiai képek útleírás filozófia
Vrindávan, a hinduk híres zarándokhelye                                  Fotó: Leveles Zoltán

Tovább olvasom

23 ápr

Ahol a kultúrák találkoznak

Egyre inkább találjuk magunkat szemben a kultúrák találkozásából eredő jelenségekkel, melyek olykor előnyére válnak az adott közösségeknek, máskor pedig feszültségek forrása vagy a hanyatlás oka lehet. A multikulturális társadalom velejárói alól India sem kivétel. Ha valahol, akkor Indiában valóban megannyi kultúra él együtt. Más-más vallások, népek, ókor és a XXI. század egyidejűleg. Mindez fokozza India különlegességét.

indiai képek filozófia kultúra
Fotó: Mario Kelek

Mindenek előtt leszögezem, és nem titkolom: szurkolok Indiáért. Azért is mert szerelmes vagyok belé, és mert felbecsülhetetlenül sokat kaptam és kapok tőle. Mindemellett tény, hogy a történelem vihara Indiát sem kímélte. Háborúk, leigázások, kizsákmányolás, pusztítások kísérik végig a legbékésebbnek vélt, Indiává keresztelt Bharata-varsát. A vak követők, szívtelen hódítók, gyarmatosítók, korrupt politikusok olyan mély sebeket ejtettek a sokezer éves kultúrában, hogy az ember néha csak figyeli, vajon mi lesz ebből a sokaknak megnyugvást jelentő álomországból.

A felbomlás előtt álló család viharának előszelei a környezet orcáját is meglegyintik: fel-feltörő feszültségek, közöny, ingerküszöb süllyedése, rendetlenség a konyhában és a ház körül, s mindezek a jelek Indiában is velejárói a mai kornak. Egyes szakemberek számára kérdés, hogyan tud majd India ellenállni a globalizáció támadásainak. Sem közel évezredes muszlim leigázás, sem a kétszáz éves angol gyarmatosítás nem tudta megtörni az indiai kultúrát. Amire a külső ellenség hosszú évszázadokon át nem volt képes, azt a globalizáció ezt lehet, hogy néhány évtized alatt belülről megteszi? Más szakemberek persze úgy látják, hogy az óind kultúrát soha, semmilyen ellenség meg nem törheti.

Mit látunk ma Indiában? Ilyet is, olyat is. Aki járt már ott, annak sokat mond ez az „ilyet-is-olyat-is". Látni eldugott faluban az ókort idéző, virágzó hindu kolostort, a földön kézi kőmalmot tekerő hatgyermekes kismamát, s látni igénytelenséget, szemetet, koszos falakat, sorban állást az amerikai gyorséttermek előtt. Látni vallásközi koncerteket, fölöttébb kellemes, sokezres közönséggel, amint a nyugati ember számára megfoghatatlanul bonyolult rágákat eufóriában, az ujjukon számolva követik, s ugyanezek fél órával később a pakisztáni muszlim szufi zenét átszellemült figyelemmel, lehunyt szemmel kísérik. S látni a vallási vagy politikai fanatizmusból eredő robbantásokról szóló jelentéseket. Látni a sok tucat indiai TV csatornát a világ legigényesebb filmjeivel, s látni az egyre sokasodó, a legalapvetőbb igényeket sem támasztó néző számára is hátborzongató szappanoperákat, show-műsorokat.

indiai képek filozófia kultúra
Fotó: Leveles Zoltán

És sorolhatnánk tovább oldalakon keresztül az Indiában szemlélődőt érő ellentétpárok kultúrsokk-pofonjait, melyek úgy két vállra fektethetik az embert, hogy csak piheg és prüszköl: mi ez az egész, varázslat, időutazás, mennyország vagy rémálom? Harmónia, káosz, begyepesedettség vagy szabadosság? Mi a jövője ennek az országnak? Képes volna-e a Gandhi-féle „ellent nem állás" átmenekíteni az óind kultúrát a 21. század ellentmondásain? Vagy ha néhány évezreddel később ugyan, de követi sorstársait, a már csak történelemkönyv formálta régi-régi kultúrákat?

Tovább olvasom

22 ápr

Legyen a Földnek jó napja!

Miért van az, hogy a legfontosabb dolgok felett az ember hajlamos elsiklani? Mért kell a mindennapokban elhesegetni a világ legnagyobb problémáit? Sokan úgy gondolják, hogy egy fecskeként úgysem tudnak nyarat csinálni. Szerencsére egyre többen hisznek éppen az ellenkezőjében. Mint Denis Hayes amerikai egyetemista 1970-ben. Méghozzá április 22-én. Egy fecske, akinek a Föld Napját köszönhetjük.

Sokan szerveznek Föld Napja ünnepséget. A Bharata Kultúrtér csapata abban bízik, hogy a náluk megszervezésre kerülő rendezvény hatására nem csak április 22-én, hanem az év minden napján ünnepli a Földet. Szóban, gondolatban és tettekben. 

A Földanyáról való megemlékezésen védikus tűzáldozaton és gudzsaráti néptáncon vehetnek részt az érdeklődők. A védikus karmatisztító tűzáldozat. A Bharatában szerveződő program április 22-én 19 órakor kezdődik. Hozhatsz magaddal egy kis virágot a tűzoltár díszítéséhez... 

programajánló környezetvédelem ünnepek
A Föld napját a Bharata Kultúrtérben is megünneplik- védikus tűzáldozat és indiai tánc.

Tovább olvasom

21 ápr

Világraszóló könyvfesztivál Indiában

Nyolcadik alkalommal rendezték meg a világ legnagyobb irodalmi találkozóját, a Dzsaipur Irodalmi Fesztivált. Találkozhatunk itt Nobel-díjasokkal, helyi nyelven írókkal, a Man Booker-díj nyerteseivel, debütáló regényíróval egyaránt. A leginkább figyelemre méltó, szellemes, érzékeny és ragyogó szerzői gyűjteményeket lehet megismerni az öt napos felolvasások, viták és tárgyalások ideje alatt a rádzsasztáni fővárosban.

könyv hírességek Nobel-díj hinduizmusHazánkban több programmal is készülnek a szervezők a Könyv napja megünneplésére, India már túl van rajta. A szabad és demokratikus beszéd irodalmi fóruma ez, ahol a résztvevők megoszthatják gondolataikat.  E rangos rendezvényt először 2006-ban szervezték meg a legnagyobb területű indiai állam, Rádzsasztán fővárosában, s mára már a kulturális katalizátor szerepét tölti be Indiában és szerte a világon. Az idei fesztivál túlnőtt a gyönyörű Diggi Palace falain, a több mint 300 rendezvényt 10 helyszínen bonyolították le. Az előadásokat és konzultációkat élőzene és interaktív foglalkozások tarkították.

A résztvevők egyik legismertebbike, Sir Vidiadhar Surajprasad Naipaul, az indiai származású Nobel-díjas brit író volt.

Újságíróként kezdte pályáját, és a BBC munkatársa volt. Ma már a St. Andrew's College, a Columbia, valamint a cambridge-i, oxfordi és londoni egyetem díszdoktora. 1990-ben Erzsébet királynő a brit irodalomnak tett szolgálataiért lovaggá ütötte.

Regényei társadalmi problémákat feszegetnek, az elidegenedésre keresi a választ, de számos munkája India történelmével, kettő pedig az iszlám kultúrkörrel kapcsolatos. Írásaiban megtalálható a növekvő irónia és a pesszimizmus, gyakran sötéten részletezi a harmadik világ gondjait, a gyarmatosítás múltját és jelenét, valamint a poszt-kolonializmust. 

Egy előadása során Indiai történelmével kapcsolatban emlékeztette hallgatóit, hogy Indiát különféle inváziók dúlták fel és intellektuálisan pusztították. Ennek ellenére India, mint egy hatalmas ősi civilizáció, évszázadokkal ezelőtt sikeresen beteljesítette fenséges küldetését.

„A hindu koncepció megoldása a dharma – a helyes út, a szentesített mód, melyet minden embernek természetének megfelelően követni kellene. Ez tág teret biztosít. A dharma legnemesebb része az, hogy az egyén számára egyesíti az önmegvalósítást és az igazságot a cselekvés, mint szolgálat elképzeléssel. Ennek a szolgálatnak pedig az a lelki jutalma, hogy az ember egy szent eszközzé válhat.”

könyv hírességek Nobel-díj hinduizmus

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon