Közhely vagy hiányérzet a barátság? Sokan sokféleképp magyarázgatják, mi is az igaz barátság. Van egy indiai történetünk a barátságról, melyben az állat is lehet az ember barátja.
Európában csupán az ember és kutya, vagy ember és lova szoros barátságát ismerjük, de Indiában természetes, hogy az állatok a barátaink. Az ahimsza, az erőszak nélküliség alapelve is azt tanítja, hogy minden élőlény a testvérünk, akiket védeni kell. Július 30-a „A barátság világnapja”, ezért közkinccsé tesszük az alábbi szép történetet.
Pancsatantra, ami a mesével tanít
A Pancsatantra egy mai napig is élő „mesés szakkönyv”, mely semmit sem veszített népszerűségéből. Pancsatantra azt jelenti: öt könyvből álló gyűjtemény. Megjelenésétől kezdve a fiatalság nevelésére szolgált India határain túl is. Magyarországon a Pancsatantra először a XVII. sz-ban vált ismertté, Apafi Mihály erdélyi fejedelem tolmácsa révén, aki egy török változatból fordította. Ma már a szanszkrit eredeti magyar megfelelője is olvasható. A következő történet alapja a Pancsatantrában található.
Az igaz és hamis barátság
Történt egyszer, hogy Aditya, a természetet óvó fiatalember szokása szerint az erdőben sétált. Azt vizsgálta, hol van szükség a segítségre, amikor rátalált egy kútra, amiből hangok szűrődtek fel. Aditya odasietett, de sokkolta a látvány: egy tigris, egy kígyó és egy ember csapdába esett a kút belsejében. Mindhárman Adityát kérték, hogy húzza fel őket.
Aditya először megijedt:
− Mi van, ha a tigris nekem ront, vagy a kígyó megmar? Csupán az emberben bízhatom − gondolta. De a két állat biztosította őt, hogy nem ártanak neki, hiszen nem bántották a másik embert sem. Barátságot ígértek Adityának.
Aditya hosszú kötelet dobott a kút belsejébe. A tigris mászott ki először.
− Köszönöm, hogy segítettél nekem, barátom. Ha ismét erre jársz, gyere hozzám. A barátomnak tekintelek, megígérem, hogy viszonzom a kedvességedet − mondta.
A kígyó volt a következő.
− Meréssssz fiatalember vagy. Esküsssszöm, hogy ott lessszek, amikor csak segítségre van ssssszükséged. Ssssszólíts bátran − sziszegte a kígyó.
Végül az ember is kijutott. Ő sokkal hosszabban hálálkodott. Eget-földet tanúként szólított, hogy milyen nagy szívességet tettek neki, és ezt ő soha nem felejti el:
− Köszönöm, köszönöm, uram! A fővárosban aranyművesként dolgozom. Megígérem, hogy örökre a barátod leszek. Bármikor a szolgálatodra állok.
A hálás tigris
Aditya folytatta útját, örült, hogy új barátokat szerzett. Néhány évvel később ugyanazon az erdőn haladt el. Emlékezett a tigris ígéretére, a barlanghoz ment, ahol az élt. A tigris melegen üdvözölte. Friss gyümölcsöket hozott az erdőből és friss vizet. Amikor Aditya éppen távozott, a tigris drágakövekkel borított arany dísztárgyakat adott neki:
− Itt egy kis ajándék, kedves barátom. Az erdőben találtam egy halott mellett, aki sebeiben elvérzett már, mire ráakadtam.
Aditya hálás volt az ajándékért, de egyszerű életet élt, először nem tudta, mit kezdjen vele. Aztán eszébe jutott másik barátja, az aranyműves. Ő képes lesz beolvasztani a dísztárgyakat, és pár aranyérmét biztos ad neki is, az elég lesz.
Az aranyműves melegen üdvözölte Adityát, aki elmesélte jövetele okát. Az aranyművest sokkolta az arany látványa. Felismerte a díszeket. Ő készítette azokat a király öccse számára, aki néhány hónappal azelőtt eltűnt az erdőben. A király jutalmat ígért annak, aki információt tudott adni a hercegről.
Az aranyműves elrejtette döbbenetét, mert felébredt benne a kapzsiság:
„Ha azt mondom a királynak, hogy ez a fiatalember megölte a herceget, akkor biztosan megkapom a nagy jutalmat” − gondolta. Ezért arra kérte Adityát, hogy pihenjen le nála, ő pedig elindult a palotába.
A kígyó hálája
A király katonákat küldött Aditya letartóztatására. Nem volt hajlandó meghallgatni Aditya történetét, csak börtönbe vettette. Aditya szomorúan ült a cellában, a barátságról elmélkedett. Ha egy ember, akit a barátjának tartott így elárulta, vajon mit várhat a többiektől?
Aztán mégis visszaemlékezett, milyen kedvesen fogadta a tigris, ajándékkal akarta segíteni, nem tehetett róla, hogy balul sült el. Márpedig a barátság lényege, hogy meghallgatjuk, segítjük egymást.
Nem bánom, hívni fogom a kígyót, szükségem van a csavaros eszére − gondolta. Ezzel elkiáltotta a kígyó nevét, aki egy pillanattal később becsúszott a börtönbe.
− Hogy vagy a barátom? – kérdezte. − Miért vagy börtönben?
Aditya elmondta az egész történetet.
− Ne aggódj, Aditya. Van egy tervem – suttogta a fülébe a kígyó.
Másnap a palotában olyan hírek terjedtek, hogy a királynőt megharapta egy kígyó. Elhívták a királyság legjobb orvosait, de a királynő eszméletlen maradt. Az uralkodó nagy jutalmat kínált annak, aki meggyógyítja.
Aditya felajánlotta a segítségét, az őreivel üzent a királynak, aki azonnal érte küldött.
− Teljesen egyedül kell belépnem a királynő szobájába. Senki sem tartózkodhat a helyiségben. Egyébként a gyógymód nem működik – volt Aditya feltétele, amit azonnal teljesítettek. A szoba csendes volt, amikor Aditya belépett. Ismét elkiáltotta a kígyó nevét. A kígyó odasuhant és kivonta a mérget a királynő testéből. Aditya hálásan megköszönte neki, s a kígyó azonnal eltűnt. Néhány perc múlva a királyné kinyitotta a szemét.
A király megkönnyebbült:
− Fiatalember, bármilyen jutalmat kérhetsz!
− Felség, nem akarok gazdagságot. Csak azt kérem, hallgasd meg a történetemet. Nem bántottam a testvéredet. Arra kérlek, higgy nekem.
Aditya ezután mindent elmondott, ami történt. Beszélt a tigris, a kígyó és az aranyműves barátságáról és az utóbbi árulásáról. A király Aditya helyett az aranykereskedőt küldte börtönbe, és megkérte Adityát, hogy másoknak is beszéljen az állatok őszinte barátságáról.
Kapcsolódó cikkek
