India Hangja

William James a 19. század fordulójának vezető filozófusa és pszichológusa volt. Jelenleg reneszánszát éli. Hangolódj egy magasabb célra, ez a boldogság kulcsa! – hirdette. De azt is kihangsúlyozta, hogy: Az ember úgy változtathatja meg életét, ha megváltoztatja gondolkodását. Pesszimista korunkban ugyancsak üdítő olvasni sorait.

Ha egy láthatatlan lelki világban hinni csak hiedelem vagy vágyálom, akkor James emlékeztet minket arra, hogy milyen keveset tudunk a valóság teljességéhez képest. James a következő buzdítást adta: „Ne félj az élettől. Hidd el, érdemes élni, és a hited segíteni fogja ezt a tényt.”

William James élete

New Yorkban született 1842-ben. Nem kisebb személy, mint Ralph Waldo Emerson volt a keresztapja. Egyik testvére, Henry James, a világhírű regényíró. A család öt évet élt Európában, majd visszatért az Államokba. 

James eleinte művészeti iskolába járt, a festészet érdekelte, majd felvételizett a Harvard Medical School orvosi karára. Tanulmányait félbeszakította rövid ideig tartó betegsége, amit kisebb depressziós szünet követett. A diploma után a Harvard anatómia és élettan tanára, majd a filozófia és pszichológia professzora lett. Megházasodott – szokatlan olyan filozófusról olvasni, aki boldog házasságban élt, és volt öt gyermeke. 

1890-ben jelent meg könyve, a Pszichológia alapelvei, és ezzel elindult a hírnév felé. Charles Sanders Peirce és William James alapította meg a pragmatizmusnak hívott filozófiai iskolát. Ez kimondja, hogy egy ötlet színvonalát annak gyakorlati hatásaiban kell keresni. James a tudatosságra bíztatott, hogy az ember gondolja végig tettei következményeit. 

William James és a védikus filozófia

James szerint a gondolkodás elfogad vagy visszautasít, vagyis választ. A védikus filozófia szerint az elme megkülönböztető képessége az intelligencia. Ugyanarról van tehát szó: a választás szabadságáról. Döntéseink erre épülnek. Spirituális értelemben ez azt jelenti, hogy az ember különbséget tud tenni anyagi és lelki között. Az ember döntéseket hozó lény, akinek életét választásai alakítják – írta James. A védikus filozófia is azt tanítja, hogy minden választás, vagyis cselekedet valamilyen visszahatással jár, és ez formálja az ember jövőjét.

James azt állítja, hogy még a negatívnak tűnő helyzetekben is van választásunk. Ezt „beleegyezésünknek” nem pedig „engedelmességünknek” nevezi. Az influenza példáját hozta fel: elfogadom, ha beteg leszek, de meg tudom választani azt a módot, ahogyan részt veszek a betegségemben. Sőt azt is, milyen tanulságokat vonok le belőle. Ilyen nézőpontból lehetséges Isten törvényeinek elfogadása és a szabad cselekvés. A vallási hagyományok és a spirituális írók megértették az emberi szabadságnak ezt a formáját.

„A nyugtalan felszín viharos hullámai nem zavarják meg az óceán mélyét; aki nagyobb és állandóbb realitásokkal van kapcsolatban, annak a szemében személyes sorsának óránkénti változása nem igazán fontos.” (William James)

„A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait kielégíteni, hanem csak az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.” (Bhagavad-gítá 2.70.)

„Köznapi, éber tudatunk, amelyet racionális tudatnak is nevezünk, csupán a tudat sajátos állapota. Emellett azonban meg számtalan más lehetséges tudatállapot is létezik, amelyeket hártyaszerűen finom válaszfalak különítenek el egymástól.” (William James)

„Néha a szenvedély kerül túlsúlyba, elnyomván a jóság minőségét, néha a jóság győzi le a szenvedélyt, máskor pedig a tudatlanság uralkodik a jóság és a szenvedély kötőerői felett. Ily módon mindig küzdelem folyik az elsőbbségért.” (Bhagavad-gítá 14.10.)

William James szembeállít két különböző típusú embert: egyszer született és kétszer született embereket. Nézete szerint az első csoportba tartoznak azok, akik aránylag könnyű, mondhatjuk felszínesebb életet élnek. A másikba azok, akik átmentek valami tragédián, nehézségen vagy komoly kihíváson, és az megváltoztatta őket. A szenvedés egy második születés forrása lett, mélyebb, tudatosabb emberré váltak. 

A védikus hagyományokban „kétszer született”-nek azt nevezik, aki egy hiteles guru tanításait követve törekszik az önmegvalósításra.

  
Idézetek a boldogság kulcsa témában

William James már saját korában is elismertségre tett szert. A boldogság kulcsa nála nem az állandó mosolygást, inkább a belső változást jelentette. Íme, néhány inspiráló gondolata:

A bölccsé válás művészete az, hogy megtudjuk, mit hagyjunk figyelmen kívül.

A jövő pozitív képei hatásos mágneses erők ... Alakítanak és energizálnak bennünket, bátorságot, elszántságot adnak a fontos kezdeményezések megtételéhez. A jövő negatív képei szintén mágnesesek. Akkor a lélek lefelé húzódik a kétségbeesés útján.

Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását. Hiszen a gondolatok teremtik meg a valóságot. 

Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik az előítéleteiket.

Az én nemzedékem legnagyobb felfedezése az, hogy az ember belső hozzáállásának megváltoztatásával képes megváltoztatni az életét.

A legtöbb boldogtalanság azért van, mert az emberek önmagukat hallgatják ahelyett, hogy magukhoz beszélnének.

A pszichológiában van egy törvény: ha elmében képet alkotsz arról, ami boldoggá tesz, és ezen sokat meditálsz, akkor pontosan azzá válsz, amit gondolataidban megformáltál.

Amikor két ember találkozik, valójában hat személy van jelen. Kettő, ahogyan látják önmagukat; kettő, ahogyan látják egymást; és kettő, amilyenek valójában.

A boldogság kulcsa a választás szabadsága

A kilencvenes évektől William James munkássága egyre inkább filozófiaivá vált. Szerinte a boldogságot nem felfedezni, hanem megteremteni kell. Tanítása egy mondatban összefoglalva: Az ember életét a döntései, a választásai alakítják. 

James szerint, ha az emberek elveszítik az értelmes univerzumba vetett hitüket, annak súlyos következménye van a modern társadalomban. Ha egy céltalan küzdelem részesei vagyunk, az nem fog boldogságot adni. Ha elfogadjuk az élet oktalan abszurditását, az eredmény a rossz közérzet, depresszió, kiszolgáltatottság, szorongás és más negatív lelkiállapot lesz. 

A filozófus James szerint a boldogság kulcsa ingyen vagy könnyedén nem szerezhető meg:

„Bármivel foglalkozz is, egyedül az elszántságon múlik minden. Ha valóban el akarsz érni valamit, minden bizonnyal el is fogod érni... De csak akkor, ha igazán akarod, ha mindennél jobban akarod, és nem akarsz még száz különféle dolgot ugyanolyan nagyon.”

Összefoglalás

1895-ben William James feltette a kérdést: Miért érdemes élni? Arra a következtetésre jutott, hogy az emberi élet vagy valódi küzdelem, amelyben a siker által valami örökre megszerezhető, vagy ez egy triviális játék, amelyből bármikor kieshetünk. Számára a boldogság kulcsa a hit által támogatott küzdelem. Első feladatként pedig ezt írta: „megváltani saját szívünket” a félelmeink és a meggyőződésünk hiányának leküzdésével. A boldogság kulcsa a kezünkbe kerül, ha igaz választ találunk a Miért? kérdésre.

Korunk információs kor, ahol a végtelennek tűnő információhalmazban hatalmas kihívást jelent, hogy mire irányítsuk figyelmünket. James már saját korában egyértelműen felismerte: ez nem más, mint egy óriási kihívás, harc a lelki életünkért. Nagyszerű árnyalattal és finomsággal jellemezte a szándékos, tudatos élet fontosságát. Elutasította a kiszolgáltatott, passzív életet, ami a körülményekre hivatkozva az ember szabadságát söpri el.

William James szerint a boldogság attól függ, hogy képesek leszünk-e változtatni hozzáállásunkon. Vagyis: szenvedünk a létezés gondjaitól, vagy – még ha a racionális elme nem is bizonyítja –felfogjuk, hogy az életnek magasztos célja van. 

Kapcsolódó cikkek

• Hamlet, Buddha és a Biblia tanácsai a boldogsághoz

• Ki vagyok én? – kérdezi a pszichiáter

• Mi a tudat?

• A reformáció röviden: márpedig megújulásra szükség van

Robert Millikan, amerikai kísérleti fizikus többször kritizálta azt a világnézetet, amely csak az anyagi világot látja és tanítja. Arra a következtetésre jutott, hogy bár a materializmust néha tudománynak nevezték, „a maga módszerében és lényegében tudománytalan volt”, mert „egyetemesen állító és dogmatikus”.

Millikan 1923-ban fizikai Nobel-díjat kapott az elektron töltésének megméréséért, és a fotoeffektussal kapcsolatos munkájáért. Különleges gondolkodóként is ismertté vált, sokat foglalkozott a tudomány és a vallás kapcsolatával.

Robert Millikan a XX. század egyik legkiválóbb fizikusa. Gondolatai a tudomány és vallás kapcsolatáról különösen felrázóak. Összesen 25 tiszteletbeli doktorátust és számos rangos érmet kapott. Még fiatalon, 1906-ban szerzőtársa volt egy népszerű és nagy hatású tankönyvsorozatnak, ami sok tekintetben megelőzte korát.

A hit és tudomány eltávolodása

Millikan szerint „a tudomány és a vallás kombinációja ... biztosítja az egyetlen alapot a racionális intelligens élethez”. A vallás és a tudomány pedig „két nagy testvérerő, mely az emberiséget húzta és ma is húzza előre és felfelé.”

Egy régi indiai mese szintén erről tanít: a tudomány és a vallás jó testvérek voltak, segítették egymást a közös cél érdekében. Mi volt az? Az ember tudatának egyre magasabb szintre emelése, szívének megtisztítása. Egy idő után azonban a tudomány egyeduralomra tört, és elkezdődtek a nehézségek.

A történelemben éppen ezt tapasztalhatjuk: az első jelentős vita akkor keletkezett, amikor Kopernikusz kifejtette nézeteit, miszerint a Föld gömbölyű, ráadásul nem is az univerzum középpontja. Millikan így folytatja:

„Kopernikusz pap volt – egy katedrális kanonokja –, és elsősorban vallásos, nem tudományos ember. Tudta, hogy az igaz vallás alapjai máshol vannak lerakva, mint ahol tudományos felfedezések kikezdhetnék őket. Nem azért üldözték őt, mert a vallás tanításaival szembement, hanem azért, mert az elméletében az ember kikerült az univerzum középpontjából, és ez felettébb kellemetlen hír volt egy halom egoistának.” 

 
Millikan élettörténete dióhéjban

Robert A. Millikan egy skót származású tiszteletes fiaként, szerető családban született, és élete végéig mélyen vallásos volt. Klasszikus humán szakon kezdte komolyabb tanulmányait.

1893-ban diplomázott, utána doktorátust szerzett. A Chicagói Egyetem asszisztense majd professzora lett. Millikan 1910-ben folytatta azóta híressé vált olajcsepp kísérletét. Az elemi töltés nagyságának mérését végezte. 1923-ban fizikai Nobel-díjjal jutalmazták.

Nagyszabású tanulmányt készített arról a sugárzásról, amelyet Victor Hess fizikus észlelt a világűrből. Millikan bebizonyította, hogy ez a sugárzás valóban földön kívüli eredetű. Kozmikus sugárzásnak nevezte el. Negyvenhét évesen a Nemzeti Tudományos Akadémia tagja volt. A következő évben a fotoeffektussal kapcsolatos kísérlete a legfigyelemreméltóbb. Nyugdíjazásáig a Caltech, az Egyesült Államok egyik vezető kutatóintézete végrehajtó tanácsának elnöke volt.

Hit és tudomány Millikan munkásságában

Millikan meggyőződéssel vallotta, hogy a tudomány és a vallás között nincs valódi konfliktus. 1923-ban „A tudomány és a vallás viszonyáról szóló közös nyilatkozat” címmel megfogalmazott egy összefoglalót, amelyet a vallás, a tudomány és a szociális ügyek negyvenöt vezetője írt alá. 

Dr. Millikan szerint:

„az igazi modern tudomány lassan tanul, hogy alázatosan járjon Istenével.”

Millikan logikusan kifejtette, hogy a materializmus több korábbi állítását is felülbírálta már a tudomány. Rendkívül érdekes, ahogy felsorolja ezeket. 

Érdemes lenne minden „tudomány és vallás” témájú megnyilatkozás előtt felidézni azt, amit Millikan olyan tökéletesen megfogalmazott. Szerinte mindenféle vita értelmetlen, csak meg kell vizsgálnunk, mi a tudomány és a vallás célja.

„A tudomány célja a tények, a törvények és a természeti folyamatok ismerete. A vallás még ennél is fontosabb feladata pedig az emberiség lelkiismeretének, eszméinek és törekvéseinek a fejlesztése.”

Talán az egyik legfontosabb gondolata e témában:

„…nincs tudományos alapja a vallás tagadásának, és véleményem szerint annak sem, hogy konfliktust keressünk a tudomány és a vallás közt, hiszen teljesen más területtel foglalkoznak. Azok az emberek, akik nagyon keveset tudnak a tudományról, illetve azok, akik nagyon keveset tudnak a vallásról, valóban vitákat gerjesztenek, és a kívülállók azt a benyomást szerzik ezekből, hogy a tudomány és a vallás között van konfliktus, miközben a konfliktus csak két különböző fajta tudatlanság között jött létre.” 

 
Millikan idézetek, melyek önmagukért beszélnek

 „Hogy pontosan hogyan illeszkedünk a Nagy Építőmester terveibe, és mennyit bíz ezekből ránk, azt nem tudjuk. De illeszkedünk ezekbe a terveibe, azt már biztosan tudjuk, különben nem volna felelősségérzetünk. Egy teljesen materialista filozófia számomra az ostobaság csúcsa.” 

„Számos nagy tudósunk mély vallásos meggyőződésű és életű ember volt: Sir Isaac Newton, Michael Faraday, James Clerk Maxwell, Louis Pasteur. Ők egytől-egyig nem csak vallásos emberek voltak, hanem gyülekezetük hűséges tagjai is. A legfontosabb dolog a világon ugyanis az erkölcsi és lelki értékekben való hit. A hit, hogy van a létezésnek értelme és jelentősége, a hit, hogy tartunk valamerre! Ezek az emberek aligha válhattak volna ilyen nagyságokká, ha hiányzott volna belőlük ez a hit.” 

„A tudomány egy rendezett világegyetemet kezdett nekünk megmutatni, valamint a renddel együtt járó szépséget, egy világegyetemet, mely nem ismer szeszélyt, egy világegyetemet, mely megismerhető és kiszámítható módon viselkedik, egy világegyetemet, melyre támaszkodhatunk, egyszóval: egy Istent, aki törvények által cselekszik.” 

„Annak lehetetlensége, hogy a valódi vallás és a valódi tudomány valaha ütközzenek egymással, nyilvánvalóvá válik, ha megvizsgáljuk a tudomány célját és a vallás célját. A tudomány célja az, hogy fejlessze a tényekről, valamint a természet törvényeiről és folyamatairól szóló tudást – mindenféle előítélet és előre kialakított vélemény nélkül. A vallás ennél is fontosabb célja pedig az, hogy fejlessze az emberiség lelkiismeretét, eszményeit és törekvéseit.” 

 „Az ateizmus alapvetően a pesszimizmus filozófiája.”

„Tudományos ismereteink jelentősek, ha összehasonlítjuk azzal, amit száz évvel ezelőtt tudtunk, de elenyésző, ha azzal hasonlítjuk össze, amit még nem tudunk. A föld térképén sok nagy üres felfedezetlennek jelölt folt volt. Ma már alig van ilyen. A tudomány térképe még mindig egy nagy üres lap, melyen csak itt-ott jelöli néhány pont a felfedezett területeket. Minél többet kutatunk, annál inkább azt látjuk, mennyire távol vagyunk attól, hogy valódi átfogó ismeretünk legyen róla. Egyre világosabb előttünk, hogy éppen tudatlanságunk és végességünk beismerése mutat rá annak a Valaminek, Erőnek, Lénynek a létezésére, akiben és aki miatt élünk, mozgunk és létezünk – a Teremtőre, akármilyen néven nevezzük is Őt.” 

„Én valójában Isten ujjlenyomataira bukkantam az egekben. Egy folyamatosan munkában lévő Teremtőt találtam ott.” 

Ezért fér meg egymás mellett a hit és tudomány

Millikan kortársa, a szintén Nobel-díjas német fizikus, Max Planck írta ezt a vallás és tudomány XX. századi kapcsolatáról:

„Akárhová és bármily messzire is tekintünk, a vallás és a természettudomány között sehol sem találunk ellentmondást, sőt teljes egyetértést éppen a döntő pontokban. Vallás és természettudomány nem zárja ki egymást, mint némelyek manapság hiszik vagy félnek tőle, hanem feltételezik és kiegészítik egymást.”

Robert Millikan a múlt század leghíresebb amerikai tudósa volt. Nemcsak munkássága, a szavai is helytállóak. Millikan elismert tudós volt, ezért széles körben idézték a tudomány és a vallás kérdéseiről alkotott véleményét. 

A XXI. század gondolkodó embere már nem meri kijelenteni, hogy a tudomány az egyetlen megbízható módja az igazság felismerésének. Ezt azért sem állíthatja, mert a tudomány csak a fizikai világot vizsgálja, nincs eszköze messzebbre tekinteni. Millikan következtetése szerint a világban nem a tudományos haladás a legfontosabb, hanem az erkölcsi és szellemi értékek.

Kapcsolódó cikkek

• A tudós, aki hatévesen már középiskolás volt

• Siva szobor a híres részecske-gyorsító előtt

• A lovaggá ütött indiai tudós 

A vegán életmód azt jelenti, hogy miattam nem kell egyetlen állatnak sem szenvednie. A vegán életmód azt jelenti, hogy egészséges, könnyen megemészthető ételeket fogyasztok. A vegán életmód azt is jelenti, hogy sem a kabátgalléromon, sem a cipőmön nincs szőrme, és nem bőrből készült. Sőt még az olyan mütyürökön, mint a kulcstartó, azon sem fityeg egy nyuszi lába.

A vegán életmód előnyei 

A vegetáriánus és a vegán életmód előnyeiről ma már sokat olvashatunk. Mindkét étrend megfelelő az élet minden szakaszában. Beleértve a csecsemőkort, a terhesség idejét, a gyermek-, serdülő és idős kort egyaránt, olvashatjuk az amerikai Táplálkozási és Dietetikai Akadémia állásfoglalásában.

Ennek az az egyszerű oka – mondják a tudósok –, hogy a növényi alapú étrendet követő emberek több gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak. Kevesebb édességet esznek, nem sózzák túlzottan ételeiket, sokkal kisebb mennyiségű teljes és telített zsírokat fogyasztanak.

A jól megtervezett vegetáriánus és vegán diéták zöldséget, gyümölcsöt, teljes kiőrlésű gabonát, hüvelyeseket, dióféléket és magokat tartalmaznak. Táplálkozási szempontból nemcsak megfelelőek, hanem gyógyszerek is lehetnek. Egészségügyi előnyökkel járhatnak bizonyos krónikus betegségek megelőzésében és kezelésében is.

Ez a táplálkozás sokkal gyakoribb a fiatalabb felnőtteknél, mint az időseknél. A nyugati féltekén élő emberek fele súlyproblémával küzd. A vegánok kevésbé valószínű, hogy túlsúlyosak vagy elhízottak, mint a húsevő felnőttek.

A felmérések szerint a vegán étrendet alkalmazó emberek a következő százalékos arányban csökkentik a kockázatot:

• cukorbetegségnél 62% 
• szívinfarktusnál 33% 
• szívbetegségnél 29% 
• prosztataráknál 35% 
• a rák minden más formájának kockázata pedig 18 százalékkal csökken.

A vegetáriánus étrendet követőknél alacsonyabb a testtömeg index, jobb a vérnyomás és vércukorszint szabályozása, kevesebb gyulladást és alacsonyabb koleszterinszintet mutatnak a nem vegetáriánusokéhoz képest.

A vegán életmód veszélyei

Alapvető jótanács, hogy sokkal inkább a bevitt friss és vegyszermentes zöldség és gyümölcsbevitel mennyisége miatt kell aggódni, mintsem a fehérje miatt. Vagyis fogyasszunk minél több gyümölcsöt és zöldséget az egyéb növényi élelmiszerek mellett, mint pl a gabonafélék, hüvelyesek.

Ahhoz, hogy problémák legyene a kevés fehérje miatt,nagyon mellé kell tudni nyúlni. Ha változatosan táplálkozunk vegán életmódunk folytatása mellett, baj biztosan nem lesz. Legalábbis sokkal kisebb eséllyel, mint a húsfogyasztóknál.

Minden olyan étrendnél, amely nincs jól megtervezve és nem kiegyensúlyozott, negatív mellékhatásokkal kell számolni – mondta Vandana Sheth, a fent említett Akadémia szakembere és szóvivője. Azt is hangsúlyozta, hogy csak azért, mert az élelmiszerek növényi alapúak, még nem biztos, hogy automatikusan egészségesek.

Például a fehér cukros sütemények, a túlsült vagy túlzottan sós ételek lehetnek vegánok, de nem igazán szolgálnak táplálkozási értékként. Különösen a fiatal vegetáriánusok és a vegánok számára fontos, hogy olyan étkezéseket tervezzenek, amelyhez elegendő mennyiségű vas, cink, B-12 vitamin, kalcium és D-vitamin tartozik.

A nyers vegán életmód

Lehet, hogy a vegán életmód valóban több odafigyelést igényel, de ez ne térítsen el senkit. Ne hagy magad terrorizálni a „hogy viszed be fehérjét?” és „megbetegszel” intésekkel. Inkább azzal törődj, hogy minél több friss gyümölcsöt és zöldséges fogyassz, változatosan étkezz és keresd a vegyszermenteset. 

Együttérző divattervezők

A komoly vegán életmód megmutatkozik az öltözködésben is. A mai divatvilág szerencsére már nyitott ezekre a kérdésekre. Ebben az iparban is vannak olyanok, akik anélkül terveznek szép dolgokat, hogy szenvedés okozói lennének. Íme, három különleges ember a divat világából.

1./
A divat és a design területén Todd Oldham mindenütt jelen volt. A 80-as évek közepétől vegetárius és állatvédő aktivista. Munkáihoz nem használt semmilyen szőrmét, tollat vagy bőrt. Amikor megkérdezték tőle, mit gondol a jövő „együttérző design”-járól, így válaszolt: Fel kell ismernünk, hogy a magatartásunknak következményei vannak. Van egy visszatérő felelősségünk. Ez a legjobb trend, amit el tudok képzelni. 

Sikeres divattervezőként más területekre is kitekintett, belsőépítészeti könyvek és televíziós műsorok is fűződnek a nevéhez. Olyan apparátussal dolgozik együtt, mint például az Amazon védelmére alakult non-profit szervezet, mely a környezetvédelem mellett az őslakók jogainak kiharcolását is szem előtt tartja.

Todd Oldham a PETA-val közösen elkészítette egy állatbarát, vegán divatbemutató videóját, amelyben bemutatja, hogyan lehet kreatívan alkalmazni a különböző szöveteket, elkerülve a szőrme-, bőr-, toll- és egyéb állati eredetű anyagokat.

Todd Oldham bemutatója 2017 februárjában debütált a PETA által szervezett, a fenntartható vegán divatról szóló vitafórumon. Ezt maga Oldham vezette, hiszen a helyet adó tervező iskola nyilvánosan bejelentette, hogy eltávolítja a tananyagból a szőrme programot. Csatlakozzon a kegyetlenség nélküli divat forradalomhoz – hirdeti a műsor –, viseljen vegán elv szerinti öltözéket.

 
2./
Stella McCartney angol divattervező. Szülei az egykori Beatles tag Sir Paul McCartney és annak első felesége, az 1998-ban elhunyt fényképész és állatvédő Linda McCartney. Az év elején mutatta be legújabb kollekcióját Los Angelesben, melyen Sir Paul McCartney is jelen volt, aki büszke a lányára. 

Stella McCartney nem használ bőrt vagy szőrmét. Híres vegán luxustáskáinak anyaga sem bőr. Stella McCartney komolyan veszi azokat a riasztó tényeket, melyek az állattenyésztés okozta káros környezeti hatásokról számolnak be. Hosszú távon az élet így nem fenntartható – jelzik a felelősségteljes szakértők.

3./
Marc Bouwer szintén kegyetlenség-mentes divattervező. A Vogue fiatal tervezői díjának megnyerése után New Yorkba költözött, ott dolgozik. Híresek a ruhatervei, azt írják róla, utat engedett a „sportos csillogás”-nak. Bouwer volt az első amerikai formatervező, aki a világméretű gazdasági harcra, valamint a környezetvédelemre válaszul virtuális divatbemutatót készített. 

Bouwer úgy érezte, hogy „társadalmi és környezeti felelőssége” egy ilyen mozgalomhoz vezeti, mert ez „minimalizálja a káros környezeti hatásokat és a hulladékot”.  Bouwer az állati termékek elkerülése révén elnyerte a PETA humanitárius díját , valamint az Egyesült Államok Humán Társaságának a díját. 

Amiről kevés szó esik: a divat áldozatai 

A divat áldozatai sok esetben kínhalállal halnak meg. Az átlagember nincs tisztában azzal, hogy milyen szörnyű, ahogy az állatokat tenyésztik és nyúzzák, vagy ahogyan levadásszák őket. 

A csincsillabunda luxuscikk, és hazánk a világ legnagyobb csincsillaprém előállító országa. A kis állatok megnyúzására még egy új magyar szót is kitaláltak: „leprémezik” őket.

Szőrmefarmok és állatmészárlás

A szőrmeipar termékeinek 85%-a szőrmefarmokról származik. Azért, hogy gazdag emberek bundában parádézhassanak a becslések szerint 50 millió állatot ölnek meg évente. Ebben az adatban nincsenek benne a nyuszik. A szőrméért megölt nyulak száma meghaladja az évi egymilliárdot. 

A  szőrmeipar miatt minden évben hat országban legálisan végeznek fókamészárlásokat. A vadászat megengedi azoknak a fókabébiknek a lebunkózását, melyek már elmúltak 25 naposak!

Évente több mint 10 millió vadállatot ejtenek el csapdával, ölnek meg a bundájukért. Mindkét halálnem szörnyű, sokszor rettenetes szenvedés előzi meg.

A szőrmefarmok leggyakrabb foglya a nyest és a róka. A rókák hét hónapot töltenek szűk ketrecükben, ahol nem tudtak mozogni, majd árammal megölik őket. A depressziós állatok sokszor egymás ellen támadnak, a sérült bundájú nem árucikk, a beteg állatot sokszor felfalják a társaik vagy lassan kimúlik.

Köztudott, hogy Kína az egyik legnagyobb szőrmeexportőr, az az ország, ahol jelenleg sincs állatvédelmi törvény. A többit el lehet képzelni. Illetve el sem tudjuk képzelni!

Kapcsolódó cikkek

• A The Smiths sokkoló igazsága

• Állatvédelem: szeret, nem szeret?

• A világ legidősebb maratonfutója 104 éves és vegetáriánus

• Vegetáriánus hajóskapitány a Föld körül

• Torino vegetáriánus város lesz?

Március első péntekje az Imádság Világnapja. Annak bizonyítására szolgál, hogy az imádság és a cselekvés elválaszthatatlan, és mindkettő mérhetetlen befolyást gyakorol a világra. Minden évben valamely ország vallásos női bizottsága készíti el az imanap szertartási anyagát. Ezt küldik szét a mozgalomban részt vevő országoknak. Az idén egy kis dél-amerikai ország, Suriname a kezdeményező.

Az ima világnapja története

Az ökumenikus imanap története az 1870-es években kezdődött. Hívő amerikai nők indítványára indult, és 1920-ban már világnappá nőtte ki magát. Több, mint 170 országban ünneplik évente. Magyarország 1985-ben csatlakozott a mozgalomhoz. Tavaly a Fülöp-szigetek, jövőre pedig Szlovénia asszonyai állítják össze az emberek közötti egyetértésért fohászkodó imákat.

A spiritualitás mellett e vállalkozás nagy előnye, hogy az éppen soron következő helyszín is megismerhető. A szervezők vállalják országuk bemutatását: nemcsak vallási oldalról, hanem történelmi, földrajzi, művészeti, sőt gasztronómiai értékeiket is megosztják a résztvevő országokkal.

 
 
Az ima világnapja 2018-as helyszíne

Az idei év imanapi programját a suriname-i nők készítették. Jelmondatuk:

„Mindaz, amit Isten alkotott, nagyon jó!”

Ezzel is napjaink egyik legfontosabb megoldandó kérdésére, a környezet tudatosságra, a természet megóvására hívják fel a figyelmet. Gyönyörű képet is alkottak.

Suriname egy hazánkkal megegyező méretű kis ország, feleannyi lakossal. Hatalmas értéke, hogy 94%-át még esőerdők borítják. Suriname több természetvédelmi területtel is rendelkezik. Ennek ellenére a helyi lakosságnak ugyancsak van miért imádkoznia. A bauxit- és aranybányászat napról napra jobban veszélyezteti az esőerdőket, a vizet és az élővilágot.

Suriname másik neve Holland-Guyana, egy multikulturális és többnemzetiségű ország. Holland gyarmat volt, 1975-ben nyerte el függetlenségét. Az ország fővárosa Paramaribo, a történelmi belváros az UNESCO Világörökség része. Annak idején szép számmal érkeztek ide indiai vendégmunkások is. Nem meglepő, hogy a fővárosban áll Mahátma Gandhi szobra, aki a világbéke eszményéhez is kapcsolható.

Ima Istenhez

A Világimanap alkalmával a Suriname-i nők felemelik hangjukat, hogy emlékeztessenek mindenkit: Isten alkotásának gondviselői vagyunk! 

A Világimanap mottója kihangsúlyozza, hogy az ima is lehet naprakész, tájékozott a világ dolgaiban. A hívő ember dolga pedig az imádságos cselekvés. Ez a valódi ima Istenhez.  A környezet megóvása közös ügy. Ezekkel az alapelvekkel az is könnyen azonosulhat, aki nem vallásos érzületű.

Kapcsolódó cikkek

• A víz világnapja: vízügy – közügy

• Dohányzásmentes világnap

• Hálaadás napja – egyiknek ünnep, másiknak halál 

• Helyzetkép a  család nemzetközi napja kapcsán

•  Milyen az indiai elbűvölő nő? - házasság világnapi meditáció

• Abortuszkérdés a magzatgyermek világnapja kapcsán

Vajon miért áll táncoló Siva szobor a svájci CERN épülete előtt? Sivát Natarádzsnak, a tánc királyának is nevezik. Bár a hinduizmusban ő az anyagi univerzum elpusztítója, az életerőt is szimbolizálja. A CERN a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriuma, és az internet legfontosabb technológiáinak első helyszíne. A csodás Siva szobor melletti plaketten egy Fritjof Capra idézet olvasható, ami megmagyarázza a szobor jelentőségét.

Ma a modern fizikusok ilyen szavakat használnak: úgy tűnik, a teremtés táncban van. Svájcban a CERN épülete előtt egy 2 méter magas Siva szobor áll. Siva Natarádzs alakja talán a legismertebb hindu ikon. A „Tándava”, a kozmikus tánc pusztító lépéseit járja. 

Siva ünnepe

Az egyik legnagyobb hindu ünnep a holdnaptár szerint február közepére vagy végére esik, ez a Mahásivaratri, Siva éjszakája. A tavaszt megelőző holdhónap 13-14. napja. Míg a legtöbb hindu fesztivált a nap folyamán tartják, Mahashivratri nappal és egész éjszaka tart. 

Minden új hold Sivának szentelt időpont, de a Mahashivratri különösen fontos, mert ez az az éjszaka, amikor eltáncolta a Tandavát, a kozmikus táncát. A hívek áldásért fohászkodnak, a tudatlanság eloszlatásáért, tisztulásért. A lányok jó férjért, az asszonyok gyermekáldásért. „Om namah Sivaja” – zengik a hívek Siva mantráját.

Siva Natarádzs – A tánc ura

A Siva szobor „Tandava” tánca erőszakos és veszélyes tánc, amely a hamis világnézetek eltörlésével társul. Siva azért pusztítja el a hamis életmódot, hogy egy új, tisztább világ a helyébe léphessen. Miért lehet ünnep a pusztulás? Mert nem rombolás értelemben mutatkozik. A régi elvetése helyet ad az új megjelenésének és az új lehetőségeknek.

Natarádzs ábrázolásakor Siva körül van egy kör, az idővel, térrel és anyaggal határolt világűr szimbóluma. Kis lángnyelvek ölelik körül, a pusztítás tüze. Ez nem az egyéni táncról szól, az egész kozmosz táncban van, és a táncot egy kiváló intelligenciával rendelkező táncos vezeti.

A kör folytonos, mint az életciklusok, melyek követik egymást. Az egyén számára a születés és halál körforgását jelenti, univerzális méretekben pedig a teremtés és pusztulás váltakozását. 

Siva egyik lábát egy törpe alakra helyezi, aki az illúziót és a tudatlanságot képviseli. Siva szétrombolja a belső sötétséget, és megadja a szükséges tudást. Bal felső kezében tartja a tűzet, amely elpusztítja az univerzumot, jobb kezében pedig homokóra alakú dobját.

A jobb alsó kéz az abhaja mudra gesztusában azt üzeni: Ne félj! Alsó bal keze pedig a bal lábára mutat, a megváltás szimbólumára. Hajfonatai röpködnek körülötte. A mosolygó Siva által előadott Tandava, a kozmikus tánc elpusztítja az univerzumot. 

 
„Ha a világegyetem a válasz, mi a kérdés?”

A CERN fizikusai válaszokat keresnek a világ egyik legerősebb részecske-gyorsítójának segítségével. Mi a világegyetem? Hogyan kezdődött? 
A világ legnagyobb és legösszetettebb tudományos eszközeit használják az anyag alapvető alkotóelemeinek tanulmányozására. Ez a tudósok útja. Vannak, akik másféleképpen keresik a válaszokat.

Siva szobor Fritjof Capra idézettel

Siva táncának és a szubatomi részecskék táncának párhuzamát először Fritjof Capra, világhírű fizikus és filozófus vetette fel. „Siva tánca: az anyag hindu szemléletmódja a modern fizikában” című cikke 1972-ben jelent meg.

Három évvel később A fizika Taója című könyvében tovább gondolta Siva kozmikus táncának jelentőségét. A könyv nemzetközi bestselleré vált, világszerte több mint 40 kiadást ért meg.

A CERN előtt álló Siva szobor táblájára egy Fritjof Capra idézetet véstek: „Több száz évvel ezelőtt az indiai művészek gyönyörű bronzszobor sorozatot készítettek Siva táncáról.

Napjainkban a fizikusok a legfejlettebb technológiát alkalmazták a kozmikus tánc mintáinak ábrázolására. A kozmikus tánc metaforája így egyesíti az ősi mitológiát, a vallásos művészetet és a modern fizikát.”

Siva és a modern fizika

A modern fizikusok számára Siva tánca a szubatomi részecskék tánca, a létezés és minden természeti jelenség alapja. Fritjof Capra A fizika Taója című könyvében részletesebben kifejtette :

„Siva tánca az egész létezés alapját szimbolizálja. Ugyanakkor Siva emlékeztet arra, hogy a világ sokféle formái nem alapvetőek, hanem illuzórikusak, és folyamatosan változnak. A modern fizika megmutatta, hogy a teremtés és a pusztítás ritmusa nemcsak az évszakok váltakozása, nemcsak az élőlények születése és halála, hanem a szervetlen anyag lényege is.”

 „A kvantummező elmélet szerint a teremtés és a pusztítás tánca az anyag létezésének alapja. A modern fizika tehát kiderítette, hogy minden szubatomi részecske nemcsak energiatáncot lejt, de maga is energiatánc – a teremtés és a pusztítás lüktető folyamata. Siva tánca a szubatomi részecskék tánca, minden létezés és minden természeti jelenség alapja.”

  
Siva árnyékában

A Siva szoborról Aidan Randle-Conde, a CERN-ben dolgozó posztdoktori hallgató ezt írta: 

„Nappal, amikor a CERN életre kel, Siva játékosnak tűnik. Arra emlékeztet, hogy az univerzum folyamatosan felrázza a dolgokat, újrateremt, soha nem statikus. De éjjel, amikor több idő van a mélyebb kérdések megfontolására, Siva szó szerint hosszú árnyékot vet a munkánkra. Kicsit olyan, mint Platón barlangjának árnyéka. Siva emlékeztet arra, hogy még mindig nem ismerjük a választ az univerzum egyik legfontosabb kérdésére. Minden alkalommal, amikor ütköztetjük a sugárnyalábokat, figyelembe kell vennünk a kozmikus egyensúlyt.”

Siva a romboló vagy esetleg az ember?

Hogy egy szent szimbólum, mint Siva Natarádzs, olyan kiemelkedő pozíciót foglal el a CERN kísérleti laboratóriuma előtt, nem mindenki számára érthető. Minél bonyolultabb egy rendszer, annál több a hibalehetősége, állítják sokan. 

Vannak olyan környezetvédelmi érdekképviseleti csoportok, amelyek felteszik a kérdést: Valóban megfontolták-e az összes lehetséges kimenetelt? Megvan-e az elméleti képességük vagy technológiai kapacitásuk arra, hogy felismerjék a rendkívül kockázatos kísérlet minden lehetséges kimenetelét? Beismerik-e gondolkodásuk sajátos korlátait?

Végkövetkeztetés

Dr. Carl Sagan amerikai asztrofizikus, a Cornell Egyetem csillagászati és űrtudományi tanszékének professzora volt. Egyik filmjében ezt mondta:

„A hinduizmus az egyetlen a világ nagy hitrendszerei közül, amely amellett a nézet mellett elkötelezett, hogy a kozmosz maga hatalmas számú, valójában végtelen pusztuláson és újjászületésen megy keresztül.” Bár szerinte a véletlen okozta, de tényként megemlítette azt is, hogy: „Ez az egyetlen vallás, amelyben az időkeretek megfelelnek a modern tudományos kozmológiának.” 

A világ egyik legnagyobb és legelismertebb tudományos kutatóközpontjának, a CERN főépületének közelében áll egy két méter magas Siva szobor. Az indiai kormány ajándéka, mely Siva kozmikus táncát ábrázolja.

Kapcsolódó cikkek

• Indiában már az időszámítás előtt pontos számításokat végeztek a matematikusok

• Matematikai rejtély megoldása szanszkrit szövegek és a Rubik-kocka segítségével

• Játékos matematika szomorúság ellen

Január 4-e a Braille-írás világnapja. Ezt a különleges írásmódot a francia Louis Braille találta és fejlesztette ki 1821-ben a vak emberek számára. Braille élete igazán jó lecke és kiváló példa arra, hogyan lehet nehéz körülmények között is helytállni, és hasznos életet élni. Ismerjük hát meg a Braille-írás történetét, és tudjunk meg néhány dolgot ezzel kapcsolatban.

A látássérültek ma már írhatnak, olvashatnak. Magyar vonatkozású hír, hogy nem kell lemondaniuk a világ egyik legnépszerűbb logikai alapú játékáról, a Rubik kockáról sem. Tavaly került forgalomba az a német gyártmány, amely színek helyett Braille-szimbólumokat használ. A kereslet olyan magas volt, hogy pillanatok alatt elfogyott.

  
A Braille-írás története 

Louis Braille hároméves volt, amikor egy elfertőződött seb miatt megvakult. Ennek ellenére kiválóan végezte tanulmányait, többek között megtanult orgonán és csellón játszani. 1819-ben ösztöndíjasként került Párizsba, a Vak Gyermekek Nemzeti Intézetébe. Néhány évvel később Charles Barbier is ellátogatott, hogy bemutassa írásrendszerét.

Barbier százados, a francia tüzértiszt nevéhez fűződik az „éjszakai írás”. Napóleon kérésére olyan kommunikációs rendszert dolgozott ki, mellyel a katonák sötétben is képesek voltak írásos parancsokat közölni egymással. A katonai „vakírás” azonnal felkeltette az akkor 15 éves Braille érdeklődését. Még abban az évben kidolgozta a később róla elnevezett írást, a Braille-írást. Így lett egy háborús célokat segítő munkából milliók számára felmérhetetlenül nagy segítség!

A braille-ABC lényege

Braille-írás egy speciális technikát alkalmazó, binárisan kódolt ábécét használ. Hat pontból álló halmazok és pontok segítségével haladhatnak a vakok és gyengénlátók az írással. Természeténél fogva egy karakter sokkal nagyobb méretű a Braille-írásban, mint a nyomtatott betűk. Minden nyelv az adott nyelv természetéhez igazodó speciális Braille-írással rendelkezik.

Ma, a számítógépek korában természetesen van már Braille-billentyűzet is, és a Braille-lécen olvassák el a szöveget. A különféle programokhoz, magához a gép kezeléséhez billentyűkombinációkkal adnak utasításokat. 

 
Mióta van Braille-írás világnapja?

1824-ben alakult ki a vakok írása, mely lehetővé tette az írást és olvasást a látássérült emberek számára is. A hálás utókor a modern korban sem felejtette el, kinek köszönheti.

1952-ben Párizsban, Louis Braille halálának 100. évfordulóján nagyszabású megemlékezést tartottak. Azóta január 4-én, a vak pedagógus születésének évfordulóján a világon sok helyen megemlékeznek a Braille-írás létrehozójáról.

Látássérült hírességek

- A leghíresebb ókori vak ember Homérosz, a két világhírű görög eposz szerzője.
- Helen Keller, amerikai írónő is vak volt. Azért is elképesztő akaraterőről tett tanúbizonyságot, mert korának azon ritka hölgye lehetett, aki egyetemre ment. 1904-ben ő volt az első siket és vak személy, aki főiskolai bölcsészdiplomát szerzett!
 - Ray Charles világhírű, afroamerikai zongorista és énekes.
- Napjaink egyik legcsodálatosabb olasz tenoristája, Andrea Bocelli.

A zene és az irodalom terén könnyen elképzeljük a látássérült embereket. De vannak olyan kiváló művészek, akik a képzőművészet terén végeznek csodálatos munkát. Ha a szem, mint érzékszerv nem működik, felerősödik a többi információt közvetítő szervünk.

¬- Alison Barlett hallása rendkívül kifinomult, hallja a madarak szárnysuhogását, az állatok mozgását. A vak fényképésznőt egy asszisztense segíti behatárolni a helyet. Barlett fotóiból már kiállítás is nyílt.
 
- Esref Armagan török festőművész vakon született. Úgy „ismerte meg” a színeket, hogy segítőjével különféle tárgyakhoz párosította. Egy Braille tűvel kontúrt készítenek neki valamely fotón, azt letapogatva készíti festményeit.

A hindu költészet egyik meghatározó alakját, a vak költő, Szurdász. Nevének jelentése: a Nap szolgája. Egy mondás szerint a költészete is ragyog, mint a Nap. Szurdász vakon született, belső meditációja, imái révén mégis az ő nevéhez fűződnek kora legjelentősebb filozófiai és költészeti alkotásai. Krsna rendíthetetlen híve volt, az Isten iránti odaadást tette költészetének középpontjává.

Ki lát igazán?

A tudomány szerint az, aki nem megcáfolhatatlan törvényeket jelent ki, hanem így kezdi mondanivalóját: A tudomány mai állása szerint. A szentírások szerint az lát valóban, aki Istennel kapcsolatban szemléli a dolgokat. A Bhagavad-gítá így ír erről:

„Aki minden testben látja az egyéni lélek mellett a Felsőlelket, és aki megérti, hogy sem az egyéni lélek, sem pedig a Felsőlélek nem semmisül meg soha, az valóban lát.” (13.28.)

Láthatatlan kiállítás

A Láthatatlan Kiállítás Budapest egy különlegessége. Vak vezető viszi körbe a vendégeket teljes sötétségben egy láthatatlan világba – a tapintás, a hangok és az illatok segítségével. A kiállításnak így filozófiai mondanivalója is van. A honlapjukon olvasható kérdés így hangzik: „Egy óra vakság fel tudná nyitni a szemed?”

Összefoglalva

Louis Braille hatpontos kommunikációs rendszerével megváltoztatta a látássérültek életét. A Braille-írás kidomborodó pontokból áll. A vakok és gyengénlátók számára nagy segítség volt abban az időben, amikor még a számítástechnika nem létezett, vagy nem érte el a mai színvonalat. A modern kor már a beszélő vérnyomásmérőt vagy a beszélő képernyőolvasót részesíti előnyben. A valódi látás azonban belül keresendő. Aki igazán lát, hálás ezért, de számára a külső forma csupán ideiglenes megjelenés. A valós valóság pedig máshol keresendő.

Kapcsolódó cikkek

• A kimondott szó és a leírt betű hatalma

• Betiltott könyvek: a könyvégetés lehet-e kulturális önvédelem?

• Származásom francia, választásom India

1517. október 31-én indult el a reformáció. Luther Márton nem a katolikus egyházzal akart szakítani, csupán kijavítani akarta annak súlyos visszásságait. 95 pontban foglalta össze téziseit, melyek a lelkiismerete szerinti jobbítást célozták. Mi is összefoglaltuk ezeket az eseményeket. Reformáció röviden és lényegretörően.

A reformáció két dolgot is bebizonyított. Először azt, hogy minden vallásban és eszmében kell lennie időnként megújulásnak.

Másodszor azt, hogy a hitéletben szükség van választási lehetőségre ahhoz, hogy mindenki teljesen szabadon, minden külső nyomás nélkül kereshesse spirituális útját. A hitújító felelőssége mindig óriási. Mi az, amit megtart, mi az, amit elvet? A valódi bölcsesség és lelki útmutatás hagyományait híven viszi-e tovább? Eléggé óvatos-e, és csak a vadhajtásokat, a külsőségeket hagyja el?

Ha valami nem újul meg az idő múlásával, akkor az merevvé válhat. Ugyanakkor felhígulnia sem szabad az értékeknek.

A reformáció története dióhéjban

Luther Márton az egyház és a pápa ellen lépett fel, hitbéli meggyőződését védelmezte. Nem tudta, hogy olyan folyamatot indított el, amely végérvényesen megszünteti a keresztények számára a római egyház kizárólagosságát.

Reformtörekvéseivel nem volt egyedül, Ulrich Zwingli, majd Kálvin János Svájcban szintén a hitélet megtisztításán fáradozott. Tiltakozásuk, a „protestálás” a kereszténységen belül egy új utat nyitott.

A protestantizmus számtalan egyházat és felekezetet hozott létre. A három legnagyobb: a lutheránus (evangélikus), a kálvinista (református vagy presbiteriánus) és az anglikán.

500 éves a reformáció

Mivel a köznép nem is tudott olvasni, kétséges, hogy Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára szögezte volna a téziseit. Annyi azonban bizonyos, hogy megírta, és 1517. október 31-én elküldte a mainzi érseknek.

Pontokba szedte, mit is kellene megváltoztatni az egyházi gyakorlatban. Luther Márton művelt, bibliamagyarázó professzor volt, aki többek között elutasította a bűnök pénzzel való megváltásának gyakorlatát.

A búcsúcédulák árusításában mai szemmel nem nehéz egy jól jövedelmező üzletágat látni. Azonban abban a korban, amikor az egyház és a pápai hatalom megingathatatlannak tűnt, nagy bátorság kellett ahhoz, hogy valaki ellenvéleményt hangoztasson.

A hatás sem maradt el, Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette. A történelem pedig ismét bebizonyította, hogy erőszakos fellépéssel soha nem lehet megakadályozni semmilyen reformációt, csak elősegíteni annak terjedését.

Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes volt, aki méltán háborodott fel az egyház több szempontból is szégyenteljes politikáján. Néhány év elteltével már hatalmas tömeg állt mögötte, olyan emberek, akik az „új hit” szerint akartak élni.

Egyértelművé vált, hogy új missziót kell alapítania. Ez minden nagyhatású reformátor sorsa. A gond csak az, ha pozíciójukban megerősödve hasonlóan súlyos hibákat követnek el, mint amit korábban kritizáltak.

Mit üzen a ma emberének a reformáció 500. évfordulója? Nagyon egyszerű tényekre hívja fel a figyelmet. A lelkiismereti szabadságra és az ezzel járó felelősségre.

Hindu reformáció

A hindu reformáció kapcsán két dologról kell beszélni. Az egyik az európai reneszánsszal, illetve a reformáció korával egy időben zajlott. Ekkor jelent meg a hindu vallásújító, Csaitanja Maháprabhu.

Akkor, amikor a védikus bölcsesség esszenciáját az idő elferdítette, lényegtelen dolgokkal tűzdelte meg, melyek kezdték kiszorítani a lényeges elemeket.

Maháprabhu képes volt a kor nyelvére fordítani a Védák transzcendentális örökségét. Missziójának leglényegesebb eleme a bahkti, a tiszta, önzetlen istenszeretet. Egyenlő volt mindenkivel: a muszlim uralom sem gátolta működését.

Azt hirdette, hogy semmilyen külső megjelölés nem érvényes a lelki élet útján. Ez a korszak éppúgy nagy megújulást eredményezett Indiában, mint a reformáció eszméi Európában.

A hindu reformáció másik, jóval későbbi vonulata a neo-hinduizmus modern eszmeisége. Az olyan hindu gondolkodók és reformerek, mint Vivekánanda, Gandhi vagy Aurobindo Ghosh a nemzeti értékeket kívánták megóvni, és kiharcolni India függetlenségét.

A Brahmo Samádzs vallásos nemzeti mozgalom pedig a kereszténységet és a hindu hagyományokat igyekezett hindu szellemben egyesíteni. Fontos kiemelni, hogy ezek a „neo-hindu” törekvések a hindu dharmára (a lét örök erkölcsi alapelveit összegző kötelezettségekre) épültek. Vagyis az erőszakmentességre (ahimsza) és az együttérzésre.

A szanátana dharma az élőlények örök és változatlan kötelessége, természetes feladata. Ebben az értelemben alapvetően univerzális, etikai vallás, melynek hagyományhű újraértelmezése a modern reformáció.

Összefoglalás

Az emberi felelősség tágabb értelemben lehetne a reformáció szinonimája is. A bölcs ember tudja, hogy reformációra szükség van a mindennapokban: munkánk, családi kapcsolataink, belső életünk területén egyaránt. Jó, ha a reformáció felbukkan az életünkben – időnként érdemes felülvizsgálni, hol tartunk.

Kapcsolódó írások

• 2000 éves pálmalevél, a tamil Véda

• Erőszakos véleménynyilvánítás középkori módszerekkel

• Vallásközi dialógus a középkori művészetben

Tanítás és tanulás: mindkettő komoly erkölcsi kötelesség. Akkor, ha tovább akarunk adni olyan ismereteket, melyek az élhető életet célozzák meg. S főleg akkor, ha a tudásanyag nem ideiglenes célokra fókuszál, nem azok alárendeltje.

Abban talán mindenki egyetért, hogy a tudást nem a memorizált adatok, információk sokasága jelenti. Mindez megtalálható a lexikonokban és a szakkönyvekben. Ma, az internet korában csupán másodpercek kérdése ezek megtalálása.

A tanítás akkor éli el célját, ha kedvet csinál a tanuláshoz. Megmutatja a lehetőségeket: az emberi tudomány, művészet, a gyakorlati, szakmai ismeretek és a különféle gondolkodók filozófiájának széles választékát. Arra inspirál, hogy az ember felfedezze, ha valóban tudásra vágyik, akkor a tanulás tanulása a kiindulópont.

Mi a titka a jó oktatásnak?

„Egy ország mentális állapota attól függ, mennyit ruházunk be szellemileg, lelkileg és anyagilag az oktatásba”

A fenti idézet a tanulásról Vekerdy Tamás pszichológustól származik. Fontos dolgokat emelt ki. 
 

A világszerte ismertté vált McKinsey-jelentés egy 25 országban folytatott vizsgálatot tett közzé. Iskolarendszereket elemeztek, szakértőkkel tárgyaltak, gyakorló pedagógusokkal készítettek interjút. A végeredmény szerint a sikeres iskolarendszer alappillére a kiváló tanár.

Rögtön ezt követi a második pont: csak ragyogó oktatók képesek jó tanárokat képezni. Szintén ez a tanulmány közölte azt a tényt is, hogy a sikeres iskolákban a tanári kart nagy arányban az egyetemek kiemelkedő eredménnyel végzett hallgatói alkotják. 

Olvashatunk egy másik felmérésről is. Varga Júlia az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa néhány éve tette közzé kutatásainak eredményét. Hazánkban kevés kivételtől eltekintve a középiskolában gyengén teljesítő diákok mennek tanári pályára.

A főiskolát, egyetemet tanárként végzők közül is az alsóbb szintet elértek mennek tanítani, és ezeknek is „az alsó harmada marad tartósan a tanári pályán.” 

A tanulás tanulása nem az iskolában kezdődik

Szülők és gyerekek is sokszor hibáztatják a pedagógusokat, az iskolai módszertant vagy éppen a tananyagot. Újabb és újabb oktatáspolitikai módszer lát napvilágot, holott egyértelműen bebizonyítható, hogy alapozás nélkül nincs semmilyen építkezés. Jó esetben a tanulás tanulása otthon, a családban kezdődik. Egyes szakemberek szerint az első 3, mások szerint az első 6 évben már sok minden eldől. 

Ideális esetben a tanulás és tanítás nem korlátozódik az iskolára. Kortünet, hogy a szülőknek többnyire nincs idejük gyerekeikre. Mivel kötelező az óvoda is, a kisgyermek egyszerűen átlép egy külső világba. Majd az iskola, rosszabb esetben a tv és a számítógép neveli, „oktatja”.  

 
A tanítás és a tanulás felelőssége 

A védikus bölcsesség 4 szűrőt is ajánl a tudásszerzéshez. A hiteles tanárt, azokat a könyveket, melyek bizonyíthatóan nem ferdítették el a tényeket, s azokat a kiemelkedő személyiségeket, akik ismerték, ismerik ezeket a könyveket, és ajánlják az utókornak is. Végül, de nem utolsó sorban: ha a saját lelkiismeretünk, is rámondja az áment, akkor megnyugodhatunk, biztosan nem hamis dolgokkal ámítjuk magunkat. 

A másik oldalon a törekvő tanítvány áll. A tanulás a diák és tanár együttműködésére épül, a tanítás sikere ennek a harmonikus kapcsolatnak a függvénye. Aki nem tiszteli mesterét vagy azt a tudásanyagot, amit el akar sajátítani, az vesztesként végzi.

Indiában a klasszikus tradíció még arra is figyelmeztet: ne tedd a megbecsülést érdemlő könyvet a földre. Tiszteld meg azzal, hogy ha mást nem, egy textildarabot helyezel alá. Az óind filozófia egyben kihangsúlyozza a tudás magasztosságát.

Ebben az esetben nem a világi ismeretekről van szó, hanem magasabb rendű bölcsességről, melyet alázatos szorgalommal, áldozatkész igyekezettel lehet kiérdemelni. Amelyet nem könyvek biflázásával lehet elérni. Alászáll a felsőbb régiókból, és az arra érdemes tanítvány megkapja a megértés képességét. A bölcsek számára ez jelenti a tanulás tanulása fogalmát.

Kapcsolódó cikkek

• Ki vagyok én? – kérdezi a pszichiáter

• Lelkesítés iskolakezdéskor – Különleges fiatalok

• Véleménynyilvánítás szabadsága a mediaimperializmus világában

A németországi Kasselben az érdeklődők egész nyáron át szeptember közepéig egy különös installációt láthattak, melyet nem téglák, hanem betiltott könyvek alkottak. Méretarányosan építették meg a görög Pantheont idéző formációt. 

A történelem során számtalan olyan esetről tudunk, amikor könyveket tiltottak be, sőt teljes könyvtárakat égettek el. A könyvégetés minden korban fellelhető. Megszűntek-e ezzel az örök emberi értékek? Maradandó volt-e a pusztító hatalom?  Cikkünkkel erre keresünk választ.

Két dolgot érdemes nyomon követni az alábbi korántsem teljes listában: 1. Ami az ókorban megtörtént, az megtörtént a modern világban is. 2. Amit egy felekezet elkövetett, sokszor ugyanazt el is szenvedte. 

Betiltott könyvek

Kasselben a Könyvek Parthenonja a cenzúra ellen tiltakozik. A világ több országában összegyűjtött, betiltott könyvek borítják. A könyvoszlopokat védőfólia takarja, a lebontása után a köteteket szétosztják. Az egykor betiltott könyvek között milyen alkotásokat találunk? Nos, például az alábbi két remekművet is.

Az Állatfarm – George Orwell 1984-ben megjelent világhírű regénye, mely a totalitárius rendszerek maró kritikája. Észak-Koreában napjainkban sem lehet megvenni.

Szép új világ – Aldous Huxley sötéten látta az emberiség jövőjét. Társadalomkritikáját minden nemzetnek meg kellene szívlelnie. 

A betiltott könyvek emlékművét ugyanazon a téren építették fel, ahol a nácik 1933-ban zsidó és marxista szerzők műveit égették el. A náci Németországban 80-90.000 könyvet égettek el, de olyan szerzők műveit is, mint Thomas Mann vagy Heine, sőt még a Twain regénye, a Tom Sawyer kalandjai is a tiltott listára került.
 

Amerikában Joseph McCarthy a kommunizmus elleni hadjáratában indított háborút a könyvek ellen. Igaz, nem máglyára, csak zúzdába küldte a műveket. Hazánkban is sok könyv végezte zúzdában a kommunizmus ideje alatt. De több nagyszerű munka került indexre, tiltólistára is.

Teljesen hihetetlen, de mégis igaz: a „fasiszta, antidemokratikus és szovjetellenes sajtótermékek” (Bp.1945-49) jegyzékén Baktay Ervin: India szabadságot akar című könyve is szerepelt. Tiltott olvasmánynak ítélte valaki e kimagasló orientalista tudósunk könyvét.

A könyvégetés története – lángoló könyvtárak

Az ókori alexandriai könyvtár az antik világ leghatalmasabb gyűjteménye volt, mely először Julius Caesar hadjáratai miatt ment tönkre, megpróbálták felújítani, de a várost ért sorozatos ostrom miatt végleg megsemmisült. A XX. században a szarajevói könyvtár kétmillió kötete is a lángok martalékává vált, amikor a szerb csapatok nehézfegyverzettel lőtték a várost. 

Az ókori Kínában is lángok martaléka lett több évszázad szellemi kincsének 77%-a. Csin Si Huang-ti, az első kínai császár a hagyományokat őrző konfuciánus tanításokat akarta eltüntetni, égtek a könyvek, s később a tudósok százait élve eltemették. Kicsit délebbre a kommunista Pol Pot Kambodzsában ugyanezt tette a XX. században, nemcsak könyvek ezreit semmisíttette meg, szinte a teljes értelmiséget kiirtotta.

A híres indiai Nalanda egyetem könyvtára három nagy, több emeletes épületből állt, úgy is nevezték: Dharma-gunj (Az igazság hegye) vagy Dharmaganja (Az igazság kincsei). Abban az időben a világ hindu és buddhista tudásának a legismertebb tárháza volt. Gyűjteménye nemcsak vallási kéziratokból, hanem széleskörű tudományos művekből állt, a nyelvtant, logikát, irodalmat, asztrológiát, csillagászatot és az orvostudományt képviselte. 

A muzulmán hódítók 1193-ban kirabolták, az ott élő bráhmana papokat legyilkolták. Jó néhány hindut megidéztek azzal az ürüggyel, hogy információt akarnak a könyvekkel kapcsolatban, majd halomra ölték őket. Maga a könyvtár oly hatalmas volt, hogy hetekig égett…

„Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak.”

A német költő, Henrich Heine próféciája ez, akinek 110 év múlva a nácik elégetik számos művét. Heine egy 1823-ban írt tragédiájában hangzik el a fentebbi mondat. A dráma megtörtént eseményt dolgoz fel: 1500 körül Toledo érseke elégettetett minden fellelhető iszlám könyvet. 

A kalifátus korában a legnagyobb hírnévnek Ibn Futáisz kádi gyűjteménye örvendett. Córdobát a „világ díszének" nevezték, csak itt évente hatvan-hetvenezer kötet látott napvilágot. Andalúzia könyvtáraiban némely becslés szerint összesen egy millió könyv volt!

Granada visszafoglalása után Cisneros kardinális, főinkvizítor nyilvánosan megsemmisíttette a fellelhető muzulmán könyveket. Mázsaszám vetették tűzbe a felbecsülhetetlen értékű köteteket, ott égett el több száz év szellemi kincse, arab, zsidó tudósok és a régi görögök munkái.

Híres könyvégetés 

A történelem folyamán az éppen uralmon levő hatalom sokszor veszélyesnek tartotta azokat a könyveket, melyek nem a hivatalos ideológiát propagálták. Ha pedig uralmuk megdöntésétől féltek, sok esetben el is pusztították azokat. A mai szemmel eszeveszettnek tűnő intézkedéseket ma sokan az emberiség elleni bűntettnek tekintik.

303-ban Diocletianus császár parancsba adta a keresztény templomok lerombolását, és a keresztény írások elpusztítását.

Husz János 1415-ben könyveivel együtt máglyahalált halt, Oxfordban 1520 végén Luther műveit égették el. Rómától való elszakadás a kolostorok feloszlatását is maga után vonta.

Angliában (1536-1541), számos kolostori könyvtár elpusztult, a régi kéziratok lapjait sok esetben wc papírként használták. Véres Mária az anglikán könyveket és embereket, előde és utóda a katolikus könyveket semmisíttette meg.

455 éve, 1562. júliusának közepén Diego de Landa, jezsuita püspök kiadta őrült parancsát a maja civilizáció kódexeinek megsemmisítésére. Egyes becslések szerint több mint 5 ezer könyv pusztult el, a hittérítő jezsuita szerzetesek buzgalma következtében, akik jogosnak érezték a számukra ismeretlen kultúra megsemmisítését.

A püspök minden lelkiismeret furdalás nélkül mesélte el, milyen fájdalmat okoztak az őslakóknak: „Számos indián könyvet találtunk, de mivel mást nem tartalmaztak, mint a gonosz felvetéseit és babonáit, hát elégettük valamennyit, ami nagy bánatot okozott a bennszülötteknek.”

1950-ben a kínai hadsereg Tibet lerohanásakor az ott található kolostorokat lerombolta, és a ritka könyvgyűjtemények nagy részét elpusztította. De a kulturális forradalom alatt Kínában is megsemmisítettek sok könyvet.

Összegzés

„A tudás hatalom” – Francis Bacon szállóigéje kapcsán fel kell tenni a kérdést: milyen tudásra, és milyen hatalomra vágyjon az ember. 

Változó korok változó hatalmasságai hol pogánynak kikiáltott iratokat, hol keresztény könyveket égettek, hol a reformáció, hol az ellenreformáció kódexeit nyaldosták a lángok. Gyakran a „civilizáció” nevében égették el valamely nép „pogány” kultúrájának kivételes értékeit.

A történelem ismer több könyvégetést is, még a XX. században is előfordult. Mindig voltak olyanok, akik számára a „tiltott irodalom” vagy a vélemény eltiprása megoldást jelentett. De a tudásra, sőt a bölcsességre való vágy mégis átöröklődött az évezredek folyamán, mert az ember pozitív tulajdonságai között a tudásszomjat talán csak a szeretetéhség előzi meg.

1953-ban jelent meg Ray Bradbury azóta már világhírű munkája, a Fahrenheit 451. Ez az a hőmérséklet, ahol a papír elég. A regény a távoli jövőben játszódik, olyan társadalomban, ahol betiltották az olvasást, és elégetik a még fellelhető könyveket. Ez a regény a média káros befolyása elleni felszólalás irodalmi megfogalmazásban.

Vajon mi az égetőbb: a szabadság lángja vagy a könyveket égető tűz? Erre a kérdésre a történelem már válaszolt. 

Kapcsolódó írások

• Erőszakos véleménynyilvánítás középkori módszerekkel

• Véleménynyilvánítás szabadsága a mediaimperializmus világában

• A kimondott szó és a leírt betű hatalma

„Angolok, távozzatok Indiából!” – így hangzott Gandhi híres felkiáltása, amit számos történelmi esemény előzött meg. Indiában augusztus 15-én ünneplik 70. évfordulóját annak, hogy a 200 éves gyarmati elnyomás véget ért.

1947. augusztus 14-én éjfélkor India hivatalosan is felszabadult a brit iga alól. A gyarmatosítás azonban mind a mai napig érezteti hatását.

 
India rövid története – egyedi pillanatképben

Jellemző, hogy maga az „India” elnevezés sem e szubkontinens lakóitól származik. Az ország hindi neve Bharata, vagyis a legendás király, Bhárata dinasztia földje. A bha szótő jelentése világosság, mely a tudást jelképezi, a rata padig: kíván, vágyakozik, élvezi. Ezért a Bharata név azokra utal, akik vágynak a tudásra, és élvezik azt.

Egy másik megközelítés a Bha-ra-tha felosztás. Bha az érzelmi intelligenciát képviseli, ami ellentétben a boncolgató jellegű intellektussal, inkább a szív bölcsessége.

A keleti kultúrák mindig is az érzelmi intelligenciát tartották fontosabbnak. Ez életorientált, és nem befolyásolják ideiglenes, mulandó célok.
Ra - Raga vagy az élet dallama. Ez a teremtés forrása. Nekünk csak azt kellene megtanulni, hogyan lehetünk összhangban ezzel, a tudás végső formájával.
Tha - képviseli a ritmust. Nem könnyű megtalálni azt a ritmust, mely egyéni, mégis harmóniában van mindennel. Életünk univerzalitásának ismerete, amely egyúttal egyedülálló személyiségünk kifejeződése is.

Amikor egy nemzetet leigáznak, az első dolog, a kultúra manipulálása. Ehhez tartozik a nevek megváltoztatása is. Többek között Mumbai (Bombay) és Chennai (Madras) is csak a közelmúltban kapta vissza eredeti nevét, melynek történelmi és spirituális jelentése van.

A név elvétele a rabszolgaság technológiája. Például amikor az afrikai embereket Amerikába vitték, első teendőként elvették afrikai nevüket. Ez történt itt is. Igaz, India nem az angolok „találmánya”, de a gyarmatosítás tette világszerte elfogadottá. Az India szó nem jelent semmit. A hagyomány, a védikus kultúra ily módon is háttérbe került.

Az ősi szanszkrit nyelvben Szindhu az Indus folyó neve. India lakóit a Szindhu folyó mögött élő népek jelentették, s mivel a perzsák nem tudták kimondani ezt a nevet, megalkották a hindu szót. Később görög közvetítéssel elterjedt a hindu kifejezés. A földrajzi meghatározásban a h lekopott, így lett az indusok országa, majd a nyugati hódítók a középkorban véglegesen elterjesztették az ország nevét: India. 

India függetlensége: India, mint angol gyarmat

Annak idején Lord Randolph Churchill a parlamenti képviselőkhöz fordulva kijelentette: „…a legbuzgóbb figyelemmel kísérjék, a leggondosabban fejlesszék, a legegységesebb és lankadatlan elszántsággal őrizzék Hindusztán földjét és népét, a királynő koronájának legértékesebb gyöngyszemét, melynek birtoklása valamennyi gyarmati tulajdonunknál jobban növelte kis szigethazánk hatalmát, erőforrásait és jólétét…”

Részlet Kamala Markandaya: Aranycsapda című híres regényéből

„Az értékes gyöngyszem megőrzése érdekében az angolok segélynyújtási szerződések és kölcsönös megállapodások rendszerét tartották fenn India látszólag független fejedelmeivel. E rendszer értelmében angol ellenőrzés alatt álló haderőt vezényeltek a fejedelemségekbe, hogy megvédjék őket a támadásoktól, és ennek ellenében a fejedelemség uralkodója hozzájárulást fizetett a saját határain belül, általában a fővárosa területén állomásozó helyőrség fenntartásához. 

Valójában olyan volt ez, mint a 22-es csapdája. Ha a fejedelem visszautasítja a hozzájárulás fizetését, ezzel államának annexióját kockáztatja, ha pedig fizet, akkor olyan erőt tart fenn, amely gyakorlatilag az ő alávetettségét biztosítja.”

Arról nem is beszélve, hogy az angolok egyidejűleg kulturális gyarmatosítást is folytattak. Elhitették az indiaiakkal, hogy a saját gazdag civilizációjuk alacsonyabb rendű. Már sokan érezték a fojtó igát, amikor megjelent a történelem színpadán egy vékony úriember, Mahátma Gandhi, aki az erőszakmentesség fegyverét adta népe kezébe. Mozgalma megállíthatatlan volt. 

 
India függetlenné válása

1947. augusztus 15-ének reggelére India kivívta függetlenségét, de az ország hivatalosan csak 1950. január 26-án vált köztársasággá. India utolsó alkirálya és az első főkormányzója, Lord Mountbatten még tíz hónapot töltött Újdelhiben. 1948-ban a főkormányzói tisztséget Csakravarti Radzsagopálacsári vette át.

Radzsagopálacsári (1878-1972) egy indiai ügyvéd, függetlenségi aktivista, politikus, író és államférfi volt. Gandhihoz harminc éves munkatársi és baráti kapcsolat fűzte. A Mahátma úgy emlegette őt, mint „lelkiismeretének kapusá”-t.

India több ezer éves védikus civilizációjáról ma már találunk elfogadható tanulmányokat. A történelmi múlt öröksége mind a tudományos élet, mind a művészet terén felbecsülhetetlen értéket képvisel. India sokaknak mégis a filozófiája, maga szintű lelkisége révén vált vonzóvá, s ez mind a mai napig tart. 

Narendra Modi, India jelenlegi miniszterelnöke augusztus 2-i beszédében már hazája függetlenségének 75. évfordulójáról beszélt, melyet 2022-ben ünnepelnek majd. Azt hangsúlyozta, hogy Indiának ma kell megoldania, hogy beteljesítse a szabadságharcosok álmait.

Kapcsolódó cikkek

• Indiában már az időszámítás előtt pontos számításokat végeztek a matematikusok

• Naredra Modi, India miniszterelnöke himalájai jógiként zarándokolt

• Védőoltás és sebészet évezredekkel ezelőtt