India Hangja

Március  22. a Víz világnapja. Több nemzetközi világnap célja a természetes vizek védelme.  Március 14-ét a Gátellenes világnapra jelölték ki, melyet a természetes vízgyűjtő területek védelme ihletett.

A nemzetközi akciónap a duzzasztógátak ellen, a folyók, a víz és az élet mellett érvel. Amiről a gátakat emelő lobbi nem beszél: a felborult ökoszisztéma, mely beláthatatlan következményeket vonz, a fokozódó erdőirtások, a lakóhelyük elhagyására kényszerített családok. Ráadásul a rothadó növényzet óriási széndioxid-kibocsátással jár.

Március 22. a víz világnapja

Ne csak az év egy napján törődjünk a természettel, a vízzel. Talán még nem késő megmenteni!

„Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is.” - Antoine de Saint-Exupéry

Számunkra a víz a mindennapokban azt a kivételes anyagot jelenti, amely folyékony, szilárd és gázhalmazállapotban is megtalálható. Talán csodálkozunk azon, hogy a növényekben a gravitációval ellentétes irányban, felfelé is áramlik, melynek oka a víz egyedi felületi feszültsége. Nem ismerjük a megdöbbentő számadatokat, miszerint az Egyesült Államokban naponta 500 liter vizet fogyasztanak fejenként, az EU-ban átlagban 200-at, Magyarországon 100-at, Etiópiában 20 litert. Nekünk a tiszta víz még nem elérhetetlen. Még. Tegyünk róla, hogy ne is váljon azzá.  

A vízügy közügy - legyen minden nap a víz napja

A „vízügyi” történelem néhány elgondolkoztató esetét szeretnénk közreadni. Talán segít, hogy jobban megbecsüljük létfontosságú természeti kincsünket, a vizet.

 
Sokkoló felvételeket lehet látni azokon a NASA felvételeken, melyek az Aral tóról készültek régen és most jelleggel… Az Aral tó volt a világ negyedik legnagyobb sós tava, de ma már több mint 40 ezer négyzetkilométernyi sós sivataggá vált, hajóroncsok temetőjévé. A műholdképeken jól nyomon követhető a szomorú folyamat. Kazahsztán és Üzbegisztán határvidékén, a Kaszpi-tengertől keletre helyezkedik el.

Két folyó, az Amu-darja és a Szir-darja táplálta, de miután az egykori Szovjetunióban, a legelők gyapotföldekké alakítása érdekében inkább öntözésre használták, ma már nem érik el a pusztuló tavat. Az Aral tó az emberi ostobaság és kapzsiság következményének elrettentő példája lett. A kiszáradt meder só koncentrációja magas, a szél egészen az Északi-sarkkörig viszi, siettetve ezzel a jégolvadást…

  
A 18. században a bécsi Helytartótanács egyetértett azzal a vízvédelmi megoldással, amely a Balaton teljes lecsapolását tervezte. Kellett volna a hely az olcsó magyar gabonának, pedig a kiszárított tó medrében csupán futóhomok maradt volna.

A térképen pirossal bejelölt rész mutatja, ami megmaradt volna. Nem csupán a nádassal, mocsarakkal fedett területekről volt szó. Szerencsére a pénzhiány és a passzív ellenállás megmentette a tavat. A fellendülő turizmus után már szóba sem jött ez a gyilkos terv. 1863-tól a Sió-csatorna az árvizek problémáit is megszüntette.

Ha valaki utánanéz, azt tapasztalja, hogy minden évben a Víz világnapja alkalmából megjelent írások két elmaradhatatlan kijelentést tartalmaznak:

1.  A legfontosabb, nélkülözhetetlen természeti kincsünk egyike a víz. 
2.  A szennyvizek kb. 50 %-át az ipari szennyvizek adják, a húsipar szennyvize a legtöbb gondot okozó koncentrált szennyvíz.

Józan ésszel teljességgel érthetetlen, hogy ezt évente megismételjük, és nemhogy csökkenne a húsipar tevékenysége, még növekszik is… 1 kg hús előállításához átlag 100-szor több vizet használnak föl (és szennyeznek el), mint 1 kg haszonnövény termesztéséhez. 

Felzabált jövő címmel tavaly jelent meg F. Szabó Kata cikke, melyben az AsapSCIENCE megdöbbentő adatáról is olvashatunk:

„Mi történne, ha az emberiség hirtelen egyáltalán nem fogyasztana többé húst. Tehát ha a jelenleg élő, fogyasztási célból tartott körülbelül 20 milliárd csirke, 1,5 milliárd marha, 1 milliárd disznó és 1 milliárd bárány nagy része egyszerűen eltűnne, mert megszűnne a felvevőpiac. Ezzel párhuzamosan 33 millió négyzetkilométernyi – vagyis Afrika területével nagyjából megegyező – földterület szabadulna fel, amelyet jelenleg állattartásra és az ő táplálkozásukat fedező növény előállítására használnak.”

A víz csodái

 Dr. Masauru Emoto bölcsészdiploma után alternatív gyógyászatból szerzett doktorátust Japánban. A vizet nem tudományos kutatóként vizsgálta, mégis világszerte felfigyeltek a vízkristályokról készült csodálatos fotóira.

A vízminőségtől függően más képet mutatnak a lefagyasztott vízkristályok. Csodálatos, csipkeszerű, hatszög alakú formát vesz fel a természetes, tiszta forrásból nyert víz. A szennyezett vízből csak zavaros kristályok rajzolódnak ki. 2004-ben jelent meg A víz rejtett bölcsessége c. könyve, melyben érdekes tényeket fogalmazott meg:

„A víz sokféle szempontból ellentmond a fizika törvényeinek. Más anyagokkal ellentétben nem úgy viselkedik, ahogyan viselkednie kellene, például -75 fok helyett (ahol molekulasúlya miatt kellene) csak +100 fokon forr fel, és 0 fokon fagy meg, holott a periódusos rendszer szerint -120 foknál kellene. A víz fagyáskor kitágul, és könnyebb lesz, ahelyett, hogy szabályosan összehúzódna, és nehezebbé válna. Mindezeket a szabálytalanságokat a tudomány máig nem tudta megmagyarázni.”

„Nincs a világon két teljesen egyforma hópehely, mindegyik egyedi, egyéni, de mindenképpen szabályos hatszög alakú kristály. Úgy néz ki, mintha valamennyi vízcsepp önálló individuum volna, egyfajta személyiség megváltozhatatlan karakterrel. Még ha egy hópelyhet fel is olvasztunk, majd újra megfagyasztunk, hajszálpontosan ugyanazt a mintát képezi, mint korábban.”

Kapcsolódó cikkek

• „Víz Nobel-díj”  az indiai Radzsendra Szinghnek, mert képes megmenteni a bolygót

• A The Smiths sokkoló igazsága

• A világ legidősebb maratonfutója 104 éves és vegetáriánus

• Hogyan főzzünk vízforralóval mennyei ételeket néhány perc alatt?

• Legyen a Földnek jó napja!

Több nemzet hagyományaiban is valamilyen formában megtalálhatók a tavaszköszöntő és a télbúcsúztató szokások. Nálunk a busójárás a leghíresebb karnevál. Egyik fontos eleme a tűz. Több országban is régi tradíció az álarcos felvonulás, vagy tűzre vetni a rosszat jelképező szalmabábút. Úgy tartják, ezzel az önmagukban rejlő negatívumtól is búcsút veszünk. A tél végén érdemes egy izgalmas kirándulást tenni, megnézni néhány ország télbúcsúztató hagyományait. 

A télbúcsúztató szokások kaleidoszkópja színesen kavargó képeket mutat. Az emberiség egy nagy család, és gyermekei minden földrészen szeretnek játszani, ünnepelni. Hagyományaik hasonlóak. A nagyvilágban számos helyen megünneplik a tavasz eljövetelét. Az ember – bár ottléte alatt örült a télnek – az év elején elbúcsúzik a hidegtől. A spirituális ember köszönti a mindig megújuló Földanyát, és jó alkalmat talál arra is, hogy fesztivált rendezzen a Jó győzelmének. De azt sem felejti el, hogy a belső rossz tulajdonságok legyőzése az igazi siker.

Busójárás fotók

Juhász Balázs fotóművész a FotoSherpa alapítója fergeteges kiállítási anyagot fotózott össze a busójárásról. Aki ismeri munkásságát, az tisztában van vele, hogy Balázs nem áll meg addig egy téma megfotózásával, amíg el nem éri a maximumot. Világszínvonalú fotókiállításával már megjárta Indiát, Japánt és szeámos helyre kapott még meghívást. Képeiből itt nézhetsz megt néhányat>>  Juhász Balázs fotókiállítás

A busójárás története

Nincs történelmi alapja, mégis lelkesítő. A monda szerint a Mohácson és környékén élő sokácok, a katolikus délszlávok ijesztő álarcokat tettek magukra, maskarába öltöztek, és hatalmas zajt csapva keltek át a Dunán. Nagy rémületet keltettek, és kizavarták a törököket a városból. Ennek emlékére rendezik meg februárban a rémisztő maszkos felvonulást, melyre több ezer ember érkezik a kisvárosba. 

 A busójárás UNESCO világörökség 

A mohácsi busójárás 2012 óta hungarikumnak számít. 2009-től szerepel az UNESCO szellemi örökség reprezentatív listáján. egy évvel korábban pedig az indiai Rámlila került a szellemi értékek világörökség listájára. Mi kapcsolja őket össze?

A busójárás hetében kerül sor a kiszebáb égetésre, mely a Rossz elűzését jelenti. Az indiai Dussehra ünnep szintén erről szól: Rávanának, a Rámájana eposz Főgonoszának bábuja a lángok martaléka lesz, így minden évben diadalmaskodik a jó a rossz fölött.

A busójárás farsang?

Magyarországon a mohácsi busójárásnak nagy vonzereje van. A farsang a maskarás felvonulások, vidám mulatságok ideje, de alapvetően a tél búcsúztatásának változatos hagyományaira épül. A leghíresebb a riói, valamint a velencei karnevál. Velencében bíróság előtt a városban történt minden rosszért elítélik, majd tűzre vetik a szalmabábút. Bővebben: Fények ünnepe, velencei és rioi karnevál. 

A január elején kezdődő farsangi időszak vége a „farsang farká”-nak nevezett 3 nap, mely farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott. A busójárás február végi, több napos ünnep. A busók hol csoportokat alkotnak, hol egyedül csatlakoznak a felvonuláshoz. A télbúcsúztató program része a főtéren máglyára helyezett koporsó elégetése, mely a telet jelképezi. A tűz körültáncolásával búcsúznak a hidegtől, és üdvözlik a hamarosan beköszöntő tavaszt.

Milyen a busó jelmez és a busó álarc?

Ha nem egy farsangi felvonulás lenne, akkor a szörnyű, ördögpofájú szörnyeket látva fejvesztve menekülnénk előlük. A maszkot fűzfából faragják. Vannak olyanok, melyeket neves népművész készít, azok nemcsak egyediek, de drágák is. A jellegzetes busó ruha tartozéka: bocskor, csizma, fehér vászongatya és a bundájával kifordított birkabőr. Ezt derékban kötéllel vagy lánccal kötik össze. Az övre hatalmas kolompokat aggatnak, mellyel óriási hangzavart tudnak csinálni. Némelyeknél kereplő vagy fakürt és buzogány van. A rémisztő alakok mellet már egyre több szép lányt látni, akik gyönyörű sokác népviseletben sétálnak. A „Szépség és a szörnyeteg” magyar változatának is mondhatnánk.

Télbúcsúztató népszokások

Orosz: Február vége a Maslenitsa hagyomány vígassága Oroszországban. Gyakran laza fordítással „palacsinta hét”-nek is nevezik, a tányérokon tornyosuló finom édesség miatt. Az utolsó napja a legérdekesebb, a tél kitömött figurájának ünnepélyes elégetése. Énekelnek, táncolnak, a mulatság egyesíti a nagy orosz ortodox szertartást egy sokkal régebbi ünnepnappal.

Bolgár: Január végén kerül sor a busójáráshoz nagyban hasonló ünnepre a Szófiától 30 km-re fekvő Pernik városában. A Surva Nemzetközi Fesztivál szintén álarcos felvonulás. A fából vagy textilből, számtalan gyöngy felhasználásával készült álarcok félelmetesek vagy színpompásak. A maszkok sok esetben szimbolikus jelentésűek, némelyik kétarcú, a boldogság és boldogtalanság ellentétpárjára utal. A dekoráció színei: a leggyakrabban használt vörös, ami a termékenységet, az újjáéledő természetet, a nap és a tűz erejét jelképezi, a fekete jelöli a Földanyát, a fehér a víz és a fény jelképe. A különleges mágikus táncok, a kolompok a gonosz szellemeket hivatottak elriasztani. 

Svájci: Tschäggättä az ünnep neve. Íratlan szabály, hogy csak nőtlen férfiak öltik fel az ijesztő maskarát. Fából készült pálcával és feldobott korommal (ma már inkább konfettivel) ijesztgetik a gyanútlan áldozatokat. Azt mondják, a résztvevők kiengedik a mindennapi stressz fáradtságát, s ez egy kifejezés, egyfajta lázadás. Régi hagyomány elijeszteni a tél szellemeit. Tschäggättä legendája szerint egy már nem létező település vad emberei, a tolvajok ijesztő jelmezekbe öltöztek, hogy félelmet keltve könnyebben lophassanak.

Francia: Menton város Citromfesztiválja a francia Riviérán szintén februárban van. A tél végének ünneplése. Két hétig a város központjában levő Biovès kertet nagy szobrok és figurák töltik meg, minden citrusfélékből van. Kijelölik az év témáját, például Verne Gyula egyik regényhősét, de a lényeg, hogy mindennek citromból és narancsból kell készülnie.

Spanyol: Minden év január első vasárnapján rendezik meg Silió faluban a Vijanerát. Az erdők és Silió utcái tele vannak hagyományokat idéző, legendás alakokkal, mitológiai lényekkel. Az emberalakok átalakulnak tiszta természetté. A legismertebb karakterek fekete álarcot viselnek, nehéz, nagyhangú harangokat hordanak, hogy kivédjék a gonosz szellemeket. Itt is megünneplik a jó győzelmét a gonosz felett. A falusiak különböző maszkokat, állati bőröket és élénk színű ruházatot hordanak. Az egésznek a természetkultusz és a szimbolizmus érdekes összetettsége adja meg különös varázsát.

Amerikai: Santa Fe fiesztáján egy hatalmas alak magasodik mogorván az emberek ezrei fölé, kísérteties fehér muszlin köntöse csapkod körülötte. A Zozobra egy óriás marionett bábú, amit elégetnek, ezzel elpusztítják az előző év gondjait, bajait. A spanyol szó jelentése: fájdalom és kétségbeesés. Ahogy a báb neve sugallja, ő testesíti meg a sötétséget és a szomorúságot. A fesztivált megelőző hetekben több ezer ember névtelenül egy kis cédulára saját kezűleg felírja problémáit, fájdalmát, és a városszerte felállított dobozokba dobja. Még a városi rendőrség is betesz számtalan jelentést felaprított formában, de esküvői ruhák, jelzálog papírok, végkielégítés közlemények és orvosi látleletek is kerülnek ide. A fesztiválon a dobozok Zozobra lába előtt elégnek.

A magyar kiszebáb égetésekor is ez történik: a bajokkal teleírt papírdarabokat rárakják a bábura. Indiában is van ilyen szokás: a gondokat, amiktől meg akar valaki szabadulni, egy papírra írja, és bedobja a folyó hullámai közé, hogy az messze elvigye tőle.

Észak-Wisconsinban a szóvivő, az ünnep királya előrelép egy tekerccsel. Bejelenti, eljött az ideje, hogy a kukorica király visszatérjen hazájába. A sötét időnek vége, jön az újjászületés. Toronymagas láng ég, amit körbe táncolnak. A dobpergés gyorsítja a ritmust. Énekelnek, kiabálnak, üdvözlik a mágikus tűz rituálét.  

 Szalmabábégetés Indiában 

A hindu Dussehra fesztivál októberi ünnep, itt a 10 fejű démonkirály, Rávana bábuját vagy képmását égetik el. A Rámájana negatív főhőse ő, aki a rossz jelképeként Indiában a megtestesül Gonosz.

Ennek az ünnepségnek már a 15. századi Vijayanagar királyok korától van nyoma. Maga a szó jelentése: Dasanan-ravan, Rávana veresége. A kivilágított feldíszített városokban országszerte templomi menet, színdarabok, fáklyás felvonulások láthatók. A Dussehra munkaszüneti nap. A barátok és a családok összejönnek, ajándékokat és édességet cserélnek. Híres művészek lépnek fel, és megelevenedik a hősi eposz, a Rámájana. Dél-Indiában még a házakat is feldíszítik a Rámlila szereplőinek kis szobraival. Ezt követi a díváli, a fények örömnapja, Ráma herceg, a tökéletes király hazatérése, mely egyben azt is jelenti, hogy minden rossznak vége szakadt.

Külső és belső fény

Vajon miért népszerű oly sok helyen a jelmezes alakoskodás? Mert bűnbakot lehet találni, és elégetni? Mert el lehet bújni egy felvett szerep mögé? Sokan ilyenkor döbbennek rá, hogy a mindennapok is hasonlóan telnek, és ők valójában nem azok, akiknek gondolják magukat. Mint ahogy a karneválon sem vicsorgó szörnyetegek, csupán egy játék szereplői. Talán az is kiderül, hogy a rossz csak az elmében van. A maszk levételekor szembe kell nézni a valósággal már a következő napon. 

Kapcsolódó cikkek

• Fények ünnepe, velencei és rioi karnevál

• Hálaadás napja – egyiknek ünnep, másiknak halál 

• Rámájana, a világ botanikai csodája

• Ráma, édes Ráma, boldog szülinapot!

Ki ne kapná fel a fejét az elbűvölő nő kifejezés hallatán? Pláne, ha az indiai elbűvölő nőről van szó. Házasság Világnapja alkalmából most kicsit körbejárjuk a témát.

Az indiai hercegnők fennkölt kecsessége, mesebelinek ható környezetük egy számunkra misztikus világ részének tűnhet. Holott ők is épp úgy asszonyok, feleségek, anyák és sok esetben harcostársak voltak. A Házasság Világnapja február második vasárnapja, ebből az alkalomból vettük elő a témát.

Az indiai történelem számos elbűvölő nőt sorakoztat fel. Nagyon hosszan lehetne ismertetni az életrajzokat, a teljesség igénye nélkül most bemutatunk néhány különleges hölgyet a királyi India történelméből. Fókuszba állítjuk az elbűvölő nők adottságait és képességeit – természetesen indiai vonatkozásban.

Milyen legyen hát az indiai elbűvölő nő?

Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét, a maharadzsák elvesztették királyi hatalmukat, de még mindig megmaradt körülöttük egy jó értelemben vett romantika és varázslat. Indiai hercegnők: mesebeli címként hangzik, s képzeletünk talán csodás környezetbe, ragyogó színek és pompa közé repít minket. Nos, valóban: India királyi történelme számtalan hercegnőről számol be, akik nemcsak szépségükkel babonáznak meg, hanem nemes jellemük, kifinomultságuk is ámulatba ejt. Jó néhányuk ma is szépségverseny győztese lenne, ezt bizonyítják a fennmaradt ritka fotók. Az indiai maharánikról, királynőkről kevés festmény vagy fénykép készült. Óvták őket, nem voltak reflektorfényben. A XX. században élő hírességekről aránylag több van, a királyi magángyűjteményekben még fellelhető. 

Az elbűvölő nő iskolai képzettsége 

Sok téves felfogás van azzal kapcsolatban, hogyan kezelték a nőket az ókori Indiában. A védikus időszakban a fejedelmekkel egyenrangú bánásmódban részesültek, és csak később, a muszlim, majd az angol gyarmatosítás korában romlott le ez az állapot. A rádzsput hercegnők nemcsak általános értelemben voltak képzettek, hatalmas tudással rendelkeztek a különböző harcművészetek terén is. Az ősi indiai nyelvészek, mint Patanjali és Katyayana arra utalnak, hogy a nők képzettek voltak. A Rigvéda néhány verse azt mutatja, hogy az ősi időkben a nők szabadon választották férjüket. A Rigvéda és az Upanisadok több női bölcsről és filozófusról írnak. Több írásban is szerepel a lányok taníttatásának fontossága, és számtalan himnusz zengi a képzett nők dicsőségét. Ismerjünk meg néhány elragadó hercegnőt!

Sita Devi, más néven Princess Karam korának egyik legelbűvölőbb asszonya volt. 19 éves korában a Vogue magazin a legújabb „világi istennő”-nek nevezte. Rendkívül művelt személy hírében állott, folyékonyan beszélt több európai nyelven. 1930-ban ő inspirálta Gershwin egyik szerzeményét.

Rani Vijaya Devi az egyik legszebb hercegnő volt. Zenei tehetsége kimagasló szintű oktatást igényelt. Gyönyörűen játszott az indiai klasszikus hangszeren, a vinán, és jártas volt a dél-indiai klasszikus zenében.

Fiatal hercegnőként a londoni Trinity College zenei részlegén folytatta tanulmányait, majd a világhírű Juilliard Zeneiskolában, New York-ban. Férje is kiváló zongorista volt. 

Elbűvölő indiai uralkodónők

Maharáni Gayatri Devi, más néven „Rajmata Jaipur” divat ikonná vált, az elegancia és a finomság megtestesítőjévé. Rajmata jelentése több mint királynő, magába foglalja az anya fogalmát, talán a Jaipur népének királynői anyja a pontosabb fordítás.

A Vogue magazin őt „a világ tíz legszebb asszonya” közé vette be. Azt írták róla a kegyelem és szépség ötvözete. Fontos szerepet játszott a leányoktatás fejlődésében. Gayatri és nagyanyja az ájurvédikus bölcsesség ismerője volt.

Bhopal hercegi államában 1819-1926 között 3 hölgy, a munkát elkezdő nagymama, azt folytató lánya és unokája a leghíresebb bégum, uralkodó. Gohar Bégum, miután egy merényletben elvesztette férjét, maga vette át az irányítást: a vízmű, a vasút, a postai rendszer kiépítése a család egymást követő nőtagjainak volt köszönhető.

A spirituális elbűvölő nő

 
A mogul birodalom feje, Akbar császár egy dzsaipuri hercegnőt vett feleségül. Bővebben: Vallásközi dialógus a középkori művészetben. Szigorúan vegetáriánus felesége, Hira Kunwari az Úr Krisna híve és követője volt.

Palotáját Krisnáról készült freskók és festmények díszítették. Akbar nagyon szerette őt, nem korlátozta vallásos gyakorlataiban, sőt olykor maga is részt vett a hindu szertartáson. Ez vezetett oda, hogy sokkal kedvezőbb képet alkotott magának a hinduizmusról.

Hira Kunwari egy nagyon ügyes üzletasszony volt, aki aktív nemzetközi kereskedelmet folytatott fűszerekkel, selyemmel. Akkora felhalmozott magánvagyonra tett szert, amely mellett eltörpült sok európai királyi kincstár.

Maharáni Suniti Devi négy fiú és három lány szépséges édesanyja volt. Férjével együtt az oktatást tartották egyik legfontosabb feladatuknak. A Suniti Akadémia az ő nevét viseli.

Az ő alapítványa finanszírozta a Maharáni Főiskolát lányok részére. Pedagógus volt és női jogi aktivista, a Bengáli Női Unió első elnöke.

Nővérével együtt híresen elegáns öltözködési stílust képviseltek. 1870-ben férjével együtt Viktória királynő vendége volt, aki külön vegetáriánus ételt készíttetett számukra.

Rajkumari Amrit Kaur, a gyönyörű hercegnő alap iskolái után Dorsetben, egy angliai leányiskolában tanult, majd Oxfordban végzett. Miután befejezte tanulmányait, visszatért Indiába, és részt vett India szabadság mozgalmában.

1919-ben találkozott Mahátma Gandhival és megérezte, hogy ő a jövőkép az ország számára. Arisztokrata háttere nem akadályozta meg, hogy Gandhi ásramjában éljen, vegetáriánus egyszerű életet követett. Tizenhat évig volt Gandhi egyik titkára, a brit hatóságok zendülés miatt kétszer is bebörtönözték. Kiállt az általános választójog mellett, a parlamentben indiai alkotmányos reformokat sürgetett.

India függetlenné válása után tíz évig egészségügyi miniszter volt. Később az indiai küldöttség tagjaként részt vett az UNESCO konferencián Londonban és Párizsban. Nehru első kabinetjében ő volt az első nő. 1950-ben ő volt az első női elnöke az Egészségügyi Világszervezet Közgyűlésének. 14 évig szolgált az indiai Vöröskereszt elnökeként, vezetése alatt az indiai Vöröskereszt számos úttörő munkát végzett. 

Rajendra Narayan Singh és felesége, Kailash Kumari Devi más kultúrából jött, mégis házastársként is híresen jó barátok voltak. A Maharáni értékelte férje szellemes dinamizmusát, és igazi társává vált.

Maharaja Singh Deo mérhetetlenül türelmes és szerető apa hírében állt. Legfiatalabb gyermeke egy interjúban elmesélte, soha életében nem látta, hogy apja elvesztette volna a lélekjelenlétét. A királyság ügyeit úgy végezte, hogy otthona a nyugalom helye volt, ezzel elnyerte sokak csodálatát. 

Mindketten nagyon spirituális beállítottságúak voltak. A házaspár gyakran hívott vegetáriánus lakomára szent életű bölcseket. 1965-ben a Maharáni elfogadott gurujaként egy brahmanát, akit mélyen tisztelt. Rendszeres lelki gyakorlatot folytattak, szent mantrákat énekeltek. Az emberek uralkodójuk magas lelki műveltségének misztikus erőt is tulajdonítottak, mert meg tudta gyógyítani azt, akit egy állat mérgező harapása megsebzett. 

A 14 éves uralkodása alatt R.N. Szingh Deo Maharádzs bebizonyította, hogy egy rendkívüli kaliberű államférfi. Számos előrelátó, erősen demokratikus politikai intézkedés fűződik nevéhez. Ugyanakkor mindenki tudta és tiszteletben tartotta, hogy mellette egy különleges feleség állt. 

Kapcsolódó cikkek

• A divat indiai királynője

• Az angol korona más gyémántjával ékeskedik

• Indiai nők, akik nem csak szépek, de okosak is

• Nőnap, amikor a férfiakért imádkoznak

• Nyugati nők keleten

A híres Pongal-fesztivál a tamiloknál, Dél-India 3 napos vidámsága, északon ennek megfelelője a Makar Sankranti, mely minden évben január 14-ére esik. A hagyomány úgy tartja, hogy ezen a napon ezerszeresen hatnak a tettek eredményei, a jó tettekért ezerszeres áldás, a negatív cselekedetekért pedig ugyanennyi rossz következményre lehet számítani. Az ünnep része a rangoli művészet – a díszítés lényege, hogy színes porból, vagy apró rizs szemcsékből gyönyörű ábrákat alkotnak. Északon pedig a sárkányeregető fesztivál, mely mára már nemzetközi hírűvé vált. Az a csodálatos mindkettőben, hogy nem öncélúak: a művészet, a színek tobzódása, a finom ételek révén ott van az Istennek szóló felajánlás, a köszönet és a hála. 

 
A hinduizmus nemcsak egy vallás, hanem egy életforma is. A kemény munkát számtalan fesztivál, sőt ünnepek sorozata színezi. Egy-egy ilyen fesztivál annyira túláradó, hogy nehéz leírni minden részletét. A monszun miatt Indiában két aratás van, a tavaszi és az őszi betakarítás. Amikor a Nap a Bak (Makara) jegyébe lép, változás (Sankranti) következik be. A Föld északi féltekéje újra a Nap felé közeledik, kezdődik a tavasz, a természet megújulása. A Makar Sankranti az egyik legkedvezőbb nap a hinduk számára, és szinte az ország minden részén odaadással, felfokozott vidámsággal ünneplik meg.

Amikor a tél ereje csökken, várakozó érzés, öröm és ujjongás bontakozik ki, de a mulatozás alkalmából nem felejtik el a hálaadást sem. Ezen a napon különösen ajánlják a jótettek végzését, ami a szentírások szerint ezerszeresen térül meg. A jótékonykodás értéke Makar Sankranti napján sokkal jelentősebb, mint máskor, de az írások azt is említik, ha valaki nem tud adományozni, akkor sincs semmi baj, hiszen egy kis édességet vagy egy jó szót mindenki tud adni a másik embernek. A fesztivál arra is emlékeztetni kíván, hogy a bennünk levő szeretet Isten felé irányíthat minket.

A Makara Sankranti jó alkalom az esetleges nézeteltérések elengedésére és a megértés növelésére. Ennek egyik módja az, amikor az emberek ezen a napon édességeket kínálnak egymásnak. A főleg szezámmagból készült finomságokat először felajánlják Istennek, ez segít megőrizni a saktit, az isteni energiát és a csaitanját, az isteni tudatosságot. Az ájurvéda szerint a szezámmag télen nagyon előnyös. Aki valamely szent folyó közelében lakik, rituális fürdőt vesz, mások otthon végzik ezt el.

Kínálgatják egymást, a jólét, az egészség és a boldogság jókívánságaival együtt. Nagy tábortüzet raknak, és minden régi, haszontalan dolgot rádobnak a máglyára.

Ez szimbolizálja az új kezdetet, a rossz dolgok, a negatív gondolkodás eltörlését. Ugye ismerős? A magyar busójárás hagyományában is megtaláljuk a tűzbe vetett vicik-vacak tárgyakat, mely a megtisztulást jelképezi. 

  
Színek, formák végtelene

Tamil Naduban a Makar Sankranti neve „Pongal”, mely a kifutott szóból származik. Tejben új rizs, dal (lencseféle), jaggery (a kókuszpálma nedvéből nyert cukor) és szárított gyümölcs fő egy új agyagedényben, melyet forrni hagynak, jelezve az elkövetkező évre kívánt bőséget és jólétet. Az újonnan betakarított rizs, lencse és a jaggery vadonatúj agyag edényekbe kerül.

A január közepén négy napig tartó szüreti fesztivál hálaadás a természetnek, a rizs és egyéb gabonafélék, cukornád, kurkuma szürete, ezek a tamil főzés nélkülözhetetlen elemei. A nők korán reggel kelnek, feldíszítik otthonaikat, a kis házi szentélyeket és a házak előtt az utat. Csodálatos mintákat festenek, semmi sem szab határt a kreativitás művészetének. A motívumok India különböző részein eltérőek, de már a 16. századból maradt fenn adat, hogyan alakult a rangoli művészet, melynek alkotásai ünnepekkor egész Indiában megtalálhatóak. A padlóra rajzolt, sokszor virágokkal is díszített művészi minták alapanyaga rizsliszt vagy finom mészkőpor.

Az Istenség köszöntéséhez is használják. Emellett a rangoli még két fontos dolgot jelez: a színeket, mely oly jellemző India minden vidékére, és az ünnepségeket, hiszen évente több száz fesztivál van, amit családi körben töltenek el. Legyen az bármilyen alkalom, a rangoli emelni tudja a hangulatot, és színt visz a hétköznapokba. Rangoli versenyeket is szerveznek, az emberek egyre inkább tudatában vannak, hogy milyen fontos megőrizni ezt a kincset, ezt a gyönyörű hagyományos művészetet. Díválikor is szokás a színes rizsporból, virágszirmokból álló rangolit készíteni.

Nagyon népszerű a páva vagy a pávatoll motívum, hiszen ez India nemzeti madara, ráadásul a hívőket Krisnára emlékezteti. A rangoli versenyek ihlető forrásai a színek és a virágok, ehhez összegyűjtik a szirmok különböző árnyalatait és a leveleket. Vannak, akik kis gyertyákat, mécseseket is használnak. 

Bikaviadal, ahol az állat nem sérül meg

A dél-indiai falvakban a Pongal ünnep arra is jó alkalom, hogy ökrösszekér versenyeket rendezzenek, és olyan bikaviadalt, ahol az állatot nem bántják, csak megmérkőznek futásban, birkózásban. 

A szarvasmarha és különösen a tehenek nagy tiszteletben állnak, hiszen egy tradicionális hindu számára olyan, mint az édesanya, aki tejjel lát el. A tehén a jólét előfutára, a finom tejtermékeket és a bikák földeken végzett munkáját megköszönik. A gazdák szépen megmossák az állatokat, majd megetetik finom cukornáddal. Feldíszítik kagylókkal, gyöngyökkel és virágfüzérekkel, majd kiveszik a falu körüli felvonulásra. Az egész légkör ünnepi és egyben szórakoztató. A fiatal férfiak megmutatják bátorságukat, a férfiak úgy birkóznak egy erős bikával, hogy a szarvánál fogva megpróbálja a földre teperni. A győztes nyereménye egy erszény, amit előzőleg a szarvak közé kötnek. 
A bikaviadal indiai változatának semmi köze ahhoz a barbár európai szokáshoz, ahol többen éles fegyverekkel megsebzik a szerencsétlen állatot, nyilakat lőnek bele, palánkok mögé bújhatnak, és az számít hősiességnek, amikor a legyengült, meghajszolt állatot ledöfik.

Tábortüzek, tánc, édességek édes szavakkal

Orisszában tábortüzek fényével, a körülötte lejtett tánccal és sajátos ételekkel ünnepelnek.

Pandzsábban is, ahol a december és a január az év leghidegebb hónapja, hatalmas máglya világít Sankrant előestéjén. Édességeket, cukornádat és rizst dobnak a tűzbe, mely körül a barátok és rokonok összegyűlnek. A híres pandzsábi Bhangra táncot kimerülésig járják. Aztán pazar lakoma következik, amelyet speciálisan erre az alkalomra készítenek. 

Maharashtra államban az emberek szezámmagból készült sokszínű édes golyókat cserélnek, közben így köszönnek egymásnak: „Fogadja el ezeket az édességeket és édes szavakat.” Aztán jó szándékú megjegyzések és jókívánságok következnek. A szokás lényege, hogy elfelejtsék a múlt rossz emlékeit, az esetleges sértődéseket és az ellenségeskedést. Megoldásra, jóvátételre törekednek az „édes” beszéddel, hogy barátok maradjanak. 

A nők sokféle ajándékokat kapnak, Gudzsarátban pedig van egy szokás, amelyben a család idősebb tagjai megajándékozzák a fiatalabbakat. Ezen a kedvező napon több segítséget adnak a hallgatói ösztöndíjak, a magasabb tanulmányok terén, különösen az asztrológia és a filozófia élvez támogatást. Ez a fesztivál így segíti a családon és a közösségen belüli társas kapcsolatok karbantartását. 

 
A szabadság gyönyörű szimbólumai

Gudzsarátban nemcsak tisztelettel néznek fel a Napra, hanem szép sárkányok formájában ezer színes ajándékot kínálnak az égnek az egész városban. Ezek Isten dicsőségét, az Ő megközelítését és a szabadságot képviselik. A családok nagy része étellel és itallal látja el magát a háztetőkön, ahonnét jól figyelemmel kísérhető a színes forgatag. Ilyenkor több száz sárkány látható az égen, kivilágított formában még éjjel is.

Mára a sárkány-gyártás komoly üzletággá fejlődött ebben a régióban, az alapanyag könnyű, vékony papír, esetleg textil vagy műanyag, a váz pedig könnyű és rugalmas bambusz. Aki teheti, ezen a napon papírsárkányt ereget. Narendra Modit, India miniszterelnökét is rendszeresen lefényképezik sárkányröptetés közben. Néha jó pár papírsárkányt sorba fűznek, s ügyesen terelgetik, szép látvány, ahogy az égen kígyózik. Számos városban sárkányeregető fesztivált rendeznek, melyek némelyike nemzetközi hírű, ahol több ezer külföldi látogató vagy versenyző is megfordul.

A papírsárkányokat az indiai kulturális örökség részeként tekintik. Az első említése egészen a Mahábháratáig nyúlik vissza. A papírsárkányokat kommunikációs eszközként, üzenetek továbbítására is használták, sőt a háborús időkben távolságok mérésére is alkalmas volt. A középkori uralkodók is élvezték a sárkányeregetést, királyi sportként kezdődött, de idővel a lakosság közös szórakozása lett. Lucknow navabjai egy kis arannyal vagy ezüsttel bélelt erszényt rakattak a reptetett sárkányokra, jutalomként a megtalálójának. Jaipur egyik maharadzsája szintén nagyon szerette a sárkányokat és a 16. században külön műhelyt alapított a sárkánykészítők számára. Az első nagy nemzetközi sárkányeregető fesztivál 1989-ben volt, ma már mintegy 8-10 millió ember vesz részt az eseményeken. Ez egy jó játék, amiben mindenki részt vesz, függetlenül a nemi, vallási hovatartozástól vagy a képzettségtől.

A hívő számára az ég és föld közötti kapcsolatot is jelent, a zsinór a hit, az kapcsolja össze a földön állót és az ég felé törekvőt. Az azúrkék eget a szárnyaló sárkányok színkavalkádja tarkítja, a hívek számára ez vidám, boldog és örök köteléket jelent ember és Isten között. 

Kapcsolódó cikkek

• Fények ünnepe, velencei és rioi karnevál

• 2000 éves pálmalevél, a tamil Véda

• Tánc világnapja indiai őrületben

• Világraszóló könyvfesztivál Indiában

Magyarországon a karácsony a legnagyobb ünnep, angolszász területen a Hálaadás napja is. Közeleg az év vége és az ünnepek, melyek jó esetben színessé, szeretetteljesebbé teszik életünket. Jó, ha nem a megszokás rutinja szerint zajlik. Mi lenne a megszokás?

Ha bele sem gondolunk, mi húzódik egy-egy ünnep mögött, s ha nem vesszük figyelembe, hogy a mi örömünkért esetleg mások fizettek vagy fizetnek meg. Ha nem teszünk fel a kérdéseket a körülöttünk levő világ felé, ha csak éldegélünk a kis megszokott díszletek között. Mi a hálaadás? Hogyan alakult ki? Kinek és miért kellene hálát adnunk, s főleg hogyan? 

A ma emberének nincs ideje leülni, és elgondolkozni azon, mi van a dolgok hátterében, hiszen napirendjében még arra sem futja, hogy a látható dolgokat elemezze, nemhogy a mögöttes információt. A többit csak erősebb idegzetű olvasóknak ajánljuk.

 
Mióta van Hálaadás napja? 

Az angolszász Hálaadás napja főleg az Egyesült Államokban nagy ünnep, de Kanadában és Angliában is megtartják. Egy különleges nő, Sarah Josepha Hale érdeme. Addig, ha meg is emlékeztek róla, ez különböző módon és időpontokban történt. Hale a XIX. században élt, a Ladies’ Magazine, egyben az ország első női szerkesztője volt. Nagyon szerette volna elérni, hogy minden tagállamban egyszerre legyen a Hálaadás napja. Tizenhét évig írt újságcikkeket, levelezett a politikusokkal, megindokolta, miért lenne szükség egy közös ünnepre.1861-ben az unió szétesett, elkezdődött Észak és Dél polgárháborúja. Sarah már az ötödik elnöknek, Abraham Lincolnnak írta levelét, aki meglátta benne az egységre való esélyt.1863-ban nemzeti ünneppé nyilvánította a Hálaadást, melyet minden évben november utolsó csütörtökén tartanak. Sara 58 évesen állt ki először az ünnep ötlete mellett, és 75 éves volt, amikor küzdelmét siker koronázta.

Egy szép legenda szerint Lincoln elnök kisfiának, a 10 éves Tadnek volt egy Jack nevű pulykája. Jellemző, a gyerekek szeretik az állatokat, barátként tekintik őket. A Hálaadás közeledtével Tad egyre jobban féltette kedvencét. Rettegett attól, hogy az asztalon tálalva látja viszont. Egy fontos megbeszélést félbeszakítva a felnőttek közé rohant, és könyörögni kezdett apjának, hogy mentse meg Jacket. Sikerült elérnie.

A Hálaadás napja Amerikában - két madár megmenekül

A valóságban Bush elnök kegyelmezett meg először az asztalára szánt madárnak, azóta minden elnök követi a szokást, s a fotósok előtt parádézik egy élő pulykával. A Hálaadás ünnep forgatókönyve szerint négy pulykát adományoznak az elnöknek. Kettő pecsenyeként az ünnepi asztalra kerül, a másik kettő megmenekül. Még nevet is kapnak: Szabadság, Béke, Becsületes stb. A Nemzeti Pulyka nyilvános ceremónia keretén belül kegyelmet kap, a másik, a Pót-Nemzeti Pulyka, tartalék, de ő is túléli a véres napot.

Ha arról olvasunk, hogyan készítik elő a ceremóniát, azt kérdezhetjük magunktól: Ugye, csak egy rossz álom mindez? Ez a bolygó lenne az én valódi otthonom? Fűtött pulyka álom-házban nevelik a kegyelemre esélyes madarakat és kikelésüktől fogva paparazzi képzést kapnak, rendszeresen vakukat villantanak előttük. Kisgyerekek csoportjait arra kérik, hogy zajongjanak, sikongassanak a ház körül, hogy a madarak mindezt megszokják. A húsz legnagyobb és legjobban viselkedő közülük kerül ki a két döntős. Amikor megérkeznek a fővárosba, egy luxus szállodába viszik őket. Itt a legolcsóbb szoba 50000.-Ft/éj fölött van, de ezek a szárnyasok lakosztályt kapnak! A padlót leterítik ponyvával és felszórják forgáccsal. Másnap viszik őket a Fehér Ház rózsakertjébe, a ceremóniára.

Volt néhány év, amikor az ünnep után Disneylandbe vitték őket, és egy show keretén belül mutogatták, mint a parádé marsalljait, de az utóbbi években mindkettő egy állatkertbe vagy farmra kerül. Mivel a kezdetektől természetellenes életre kényszerítették őket, egy év múlva elpusztulnak, pedig az átlagéletkor 5 év lenne. Társaik azonban a sütőben végzik… Évente 235 millió pulykát esznek meg az amerikaiak, csak Hálaadáskor körülbelül 50 milliót.

 
Vajon a pulykák is élvezik? 

Feltette már a kérdést valaha: Miért kell a szerencsétlen pulykákat megölni ahhoz, hogy ünnepeljünk? Ha tudatosak vagyunk Istenről, és köszönetet szeretnénk mondani, Ő nem vár el semmilyen „pogány” véres áldozatot. De még materialista szemmel is furcsa, hogy egy államelnök „megbocsát” egy szárnyasnak, ugyanis ez az eredeti ünnep, a „pardoning” ceremónia. Mi volt a „bűne”, amiért megbocsátást kapott? Ennyire szánalmasak vagyunk? A New York állambeli Erie megye vezetője például húsvét előtt egy báránynak kegyelmez meg…

Az őshonos pulyka tud repülni, szépen alszanak a fákon. A nagyüzemi tenyésztéssel a pulykák olyan természetellenesen nagyok, hogy sokan fel sem tudnak állni. A fogyasztásra tenyésztetteket felhizlalják, gyakoriak az elhízással összefüggő betegségek, a szív és légzőszervi elégtelenség és az ízületi fájdalom. Akkora mellük van, hogy még ha párosodhatnának, akkor sem lennének képesek rá. Mivel a minél nagyobb tömeg a cél, jellemző, hogy legtöbbször a saját súlyukat sem bírják megtartani, sőt a vágó koruk, vagyis körülbelül 18 hét előtt kimúlnak. Mindez jellemző a hazai pulykatenyésztésre is, és hazánk a világ 3. legnagyobb pulykahús fogyasztó nemzete!

„Nevetségesen rövid ideig élnek azok a pulykák, amiket addig tömnek növekedési hormonokkal, hogy nem képesek sem rendesen állni, sem szaporodni. Mégis, amikor a családok hálaadáskor vagy karácsonykor körbeülik az asztalt, hányan adnak hálát gondolatban a pulykának, akinek a szenvedése árán készülhetett el az ünnepi vacsorájuk? A pulykák ott kísértő szelleme azonban valószínűleg szintén hálát ad – a haláláért, ami véget vetett szenvedésből álló életének.”

Jane Goodall: A remény gyümölcsei. Kalauz az ésszerű táplálkozáshoz

 
A Hálaadás napja az indiánmészárlás emléknapja? 

A hagyománynak kétféle verziója van. Egyik kedves, emberi történet, de félő, hogy a rémisztő valóság más volt. Íme az első:

1620-ban Angliából megérkezett a Mayflowernek nevezett vitorlás Amerikába, fedélzetén a Pilgrimnek (zarándoknak) nevezett emberekkel. Ők az anglikán egyháztól különvált csoporthoz tartoztak, mert szerintük az anyaország nem határolódott el eléggé a számukra hírhedt katolikus egyháztól. Az utazástól, betegségtől, nélkülözéstől legyengült telepeseket egy indián törzs segítette az első időkben. Tőlük tanulták a kukoricatermesztést, a juharfák megcsapolásának, az édes szirup kinyerésének titkát is. A következő év sikeres betakarítása után a tradicionális angol szüreti fesztivál mintájára nagy ünnepséget rendeztek, ahová meghívták az indiánokat is.
 
Többen viszont úgy vélik, hogy az első Hálaadás napjának megtartása több millió indián lemészárlásának megünneplése volt. Erről ma nem beszélnek, a mai generáció tagjainak legtöbbje talán nem is tud róla. Az őslakosokra emlékezve sok amerikai állampolgárnak ez a dátum nemzeti gyásznap. Eszerint az első hivatalos Hálaadás nem egy ünnepélyes összejövetel volt, hanem 700 pequot indián férfi, nő és gyerek lemészárlásának, megünneplése. 1637-ben angol és holland telepesek meglepték az éves betakarítást ünneplő indiánokat, lelőtték vagy agyonverték őket, akik pedig a közösségi épületben kerestek menedéket, azokra élve tűzhalál várt. Másnap a kormányzó bejelentette, a hálaadás napját, amit ebben az államban 100 éven keresztül meg is tartottak. E „győzelem” után a bátor telepesek falu után falut romboltak le, a lakosokat megölték, vagy eladták rabszolgának. Egy Pequot elleni különösen sikeres rajtaütés után is bejelentették a „pogány vadak” feletti hálaadást. A bennszülöttek levágott fejét úgy rugdosták az utcákon, mint a futball-labdát. 
 
Az indián áldozatok emlékére minden évben Nemzeti Gyásznapot tartanak Plymouth Rocknál, ahová a Mayflower megérkezett. A kis massachusettsi tengeri kikötőnél áll Amerika egyik leghíresebb műemléke. A nemes vonású indián a tengert kémleli, s az aktivistákkal együtt talán arra figyelmeztet, hogy a hiteles és pontos történelem-oktatás segíthet, hogy tanulni tudjunk a múlt hibáiból.

Hálaadás ünnepe Angliában

Az angolszász kultúrkörben a Hálaadás Szüreti Fesztiváljának nincs hivatalos dátuma, az Egyesült Királyságban ezt a holdnaptár szerint tartották. Az egyik legrégebbi fesztivál, de nem nyilvánították nemzeti ünneppé. A Szüreti Hálaadás Nagy-Britanniában megelőzte a kereszténységet, ekkor a szászok kínálták az első kéve kukoricát a termékenység istenének. A betakarítás végén aztán összejöttek egy szüreti vacsorára. Mai változata 1843-ban, Cornwallban kezdődött, amikor Robert Hawker meghívta a helyi híveket egy speciális hálaadásra a templomba. Ez eredményezte később a templomok szokásos, házilag előállított díszítését. A régi időkben a gazdák sikerét a növények határozták meg. Úgy tartják, az utolsó kéve kukoricából készült „kukoricababák” szimbolizálják a gabona istennőjének szellemét. Ilyenkor az egész közösség meghívást kap egy ünnepi vacsorára. A gyerekek himnuszokat énekelnek, és aki teheti, ajándékba gyümölcsöt és zöldséget osztogat. Kanadához hasonlóan szeptember végére, október elejére esik ez a nap. Kosarakat díszítenek fel étellel, gyümölcsökkel, hogy megünnepeljék a sikeres aratást, és köszönetet mondjanak érte. Az összegyűjtött élelmiszert általában helyi karitatív szervezetek kapják, amelyek segítik a hajléktalanokat és a rászorulókat.

 
Valóban a háláról szóljon

Decemberben, mielőtt megvenné a pulykát, álljon meg egy pillanatra, mert talán nem teszi majd a kosarába. Gondoljon bele a fagyasztott tetemek láttán, hogy önkezével valószínűleg nem lenne képes elvágni a torkát egyetlen élőlénynek sem. Magyarországon nincs Hálaadás napja, de igenis van hálaadás ünnepe. Legyen az erőszakmentes, valóban a szeretetről, a minden lény iránti szeretetről szóljon. A háláról, mert kaptunk választási lehetőséget, mindig eldönthetjük, melyik utat választjuk! 

Kapcsolódó cikkek

• Dr. Frankenstein munkában - kérdések a fejátültetésről

• Vegetáriánus indiai élsportolók

• A világ legidősebb maratonfutója 104 éves és vegetáriánus

• Női Barack Obama, az indiai származású demokrata állatjogokért küzd

• Állatvédelem: szeret, nem szeret?

A hindu holdnaptár szerint október végére esik Dívali, a szó szerint ragyogó indiai fesztivál, az indiai újév kezdete, mely leginkább a karácsony és szilveszter együttes ünnepéhez hasonlít. A különféle mulatságok és karneválok az emberi élet fontos részét képezték minden korban. Örülni, ünnepelni jó dolog. A kérdés csak az, hogy feljebb, előrébb visz-e, vagy egy tisztán kulturális megmozdulássá válik, esetleg az alantasabb ösztönök kiélését szolgálja csupán? 

A jó diadala a gonosz felett

Dívali, a fények ünnepe az egyik legkiemelkedőbb évforduló Indiában. Nemcsak a hinduk, a szikh és dzsaina vallásúak is megemlékeznek erről. Dívali, az örömteli hindu ünnep fénnyel árasztja el az otthonokat és a szíveket, és reményt ad az újév kezdetére. Aki csak teheti, új ruhát visel, az élet megújulását köszöntik ezzel is. A szanszkrit deepa szó fényt, avali sort, füzért jelent. Fényfüzér fesztiválnak is nevezhetjük. Ilyenkor a házakban, és az otthonok előtt kis olajmécsesek égnek egész nap és éjszaka is. A fény a megvilágosodást és a jó gonosz feletti győzelmét jelképezi.
 
A középpontban a család és a közösség áll: a nap imával kezdődik. A fesztivál alatt minden nap púdzsát, vallási szertartást végeznek, virágokat, virágfüzéreket és finomabbnál finomabb édességeket ajánlanak Istennek. A gyerekek csillagszórókat kapnak, finom ételek, utcai vásárok, s nem utolsó sorban zene és tánc, este pedig tűzijáték vár mindenkire. A városok és a falvak is díszvilágításban ragyognak, a Gangeszen és a Jamunán mécsesek úsznak. Mindenhol látni a vidáman nyújtózkodó lángocskákat, gyertyák és lámpák végtelennek tűnő sokaságát. Ilyenkor egész India fényárban úszik, az utcákat és az épületeket színes égők, lampionok világítják meg, mindenhol szól a zene, és hangos petárda durrogás, nevetés hallatszik. A barátok és a családok összejönnek, ajándékokat és édességet cserélnek. Sokan ékesítik otthonuk padlózatát vagy a bejárati ajtó előtti járdát színes porfestékkel, a gyönyörű minták neve rangoli, melyet virágok és mécsesek is díszítenek.

 
Dívali, a fények örömnapja tágabb értelemben véve nem kizárólag indiai ünnep, kis eltéréssel a szikh, a dzsáinista és a buddhista vallás követői is megünneplik, de valamilyen formában más kultúrkörben is fellelhető. Tulajdonképpen a karácsony megfelelője.

Jó néhány népi hagyomány emlékezik meg a sötétség vagy a tél eltűnéséről, a tavasz, az újjáéledés idejéről, mely egyben a belső fényre, az emberi élet megtisztulására is figyelmeztet. A fizikai fény bevilágítja a sötét zugokat, a tudás fénye pedig eloszlatja a tudatlanság sötétségét.
 
A Rámájanában olvashatunk részletesen arról a történelmi eseményről, mely az ünnep spirituális mivoltát adja: Ráma király 14 évig tartó száműzetés után visszatért Ayodhyába, az ősi királyság fővárosába, miután kiszabadította hitvesét a gonosz démonkirály, Rávana fogságából. Ayodhya népe uralkodója tiszteletére milliónyi kis lámpással szegélyezte a hazafelé vezető utat. A dicső király történetét szerte Indiában megelevenítik, a Rámlilá tradicionális előadása immár az UNESCO világörökség listáján van.

Kelet ünnepel, nyugat mulat

 
Az ókori Görögország Dionüszosz ünnepe a mai farsangi időszakra esett, ezt is álarcos felvonulások kísérték. Ennek megfelelője az ókori Rómában a februárban rendezett Lupercalia-ünnep, illetve a decemberi Saturnalia. A napok rövidebbek voltak, a sötétség hosszabb, így a haláltól és az elmúlástól való félelmet mulatozással próbálták feloldani. A Saturnalia alatt, aki tehette hatalmas lakomákat, ivászatokat rendezett, mások orgiákon vettek részt.
 
Itália a karneválok őshazája. A középkorban az egyház megpróbálta a húsvét előtti nagyböjtre felkészíteni híveit – nem sok sikerrel. A farsang a napokig tartó dínom-dánom, mulatozás, sokszor a kicsapongás ünnepe lett. Maga a karnevál szó a latin carne levare, „a hús elhagyása” kifejezésből származik. Az emberek úgy gondolták, ha már böjtölniük kell, előtte jól kitombolják magukat. Ezen a tudatsíkon az ösztönök dolgoznak, nem a belső felvilágosultság. Nincs meg az erőszak nélküliség elve, az a megértés, amely tudja, hogy nincs joga más élőlényeket megfosztani az élettől.

  
Csillogó álarcok – Velence, színek kavalkádja – Rio
  

A Velencei Karnevál a világ legrangosabb eseményeinek egyike. Bár a karnevál színes, vidám, tobzódó, mégsem a valóság – álarcok mögött húzódik a valódi ember. A maszk az elrejtőzésre volt jó, olyan dolgok elkövetésére, melyeket a tettes nem szívesen vállalt volna fel. A XV. században például külön rendeletet kellett hozniuk a városatyáknak, amely megtiltotta a férfiaknak, hogy nőnek álcázva magukat besurranjanak az apácazárdákba…

A tradicionális maszkok és jelmezek mind a mai napig feltűnnek, a commedia dell'arte műfajának megfelelően egy-egy a karaktert reprezentálnak. Találkozhatunk a pletykás öregasszonnyal, a pojácával, a fukar, gazdag kereskedővel, aki vénségére fiatal lányt akar szerezni magának, a ravasz kalandorral, a báb karakterrel, aki úgy mozog, mint egy bábu a sors kezében. A számító embert képviselő ravasz szolgával, aki pénzért megvehető bármire, vagy láthatjuk a bolondjelmez színes rombuszokból összevarrt ruháját. Ennek a figurának egy nagy vörös folt éktelenkedik az álarcán, azt mutatja, hogy léha, hedonista életének következményeként, hatalmas kelés csúfítja homlokát… Szeretnénk-e felvállalni ilyen szerepeket, olyan figurákét, akiknek a haláláról érdemesebb beszélni, mint az életéről?

A történelmi ruhák szemkápráztató szépségüek, ennél már csak az áruk megrázóbb. Egy ilyen ruhaköltemény napi bérlete minimum 3-400 euro. Furcsa módon a legnépszerűbb velencei maszkok egyike: a pestisdoktor. Eredetileg a fertőzések megelőzésében reménykedve gyógynövényekkel töltötték meg hosszú csőrét. Elgondolkoztató, vajon a karneváli forgatagban a pestis képével, a halállal „találkozva” sem torpantak meg egy pillanatra? A pestisdoktor ijesztő külsejétől csupán a rossz elűzését remélték. Hát igen, Indiában kicsit másképp ábrázolják a jó győzelmét a gonosz felett.
 
Az első, feljegyzésben ránk maradt rioi karnevál a portugál bevándorlók maszkos ünnepe volt. Ma a világ egyik legszínesebb látványossága. A jelmezek leírhatatlan kavalkádja és a szambaiskolák táncosainak bemutatkozása parádés kivitelben – ez a brazil farsang, amit a kíváncsi turista lát. A háttérben pedig a nyomornegyedek bádogvárosaiból egy hétre kikerült szamba táncosok, a szex leplezetlen ünneplése, a prostitúció és a drogterjesztés minden addigit túlszárnyaló mérete, a bűnbandák jelenléte. Ötvenezer rendőr próbálja fenntartani a rendet ilyenkor. A szállodák foglaltak, nem ritka a 2-300 ezer forintnak megfelelő összeg egy éjszakára.

Két éve, amikor szilikonmentes keblű lányokat kerestek topless táncosnak, alig találtak néhányat. Vajon a ma embere érzi egyáltalán, mennyire megalázó mindez a nőkre nézve? A világ implantátum felhasználói piacán első az Egyesült Államok, rögtön utána Brazília következik. Csupán Rio de Janeiróban több mint 600 plasztikai sebész működik… 

Nem kell Indiába vagy a karneválok helyszínére utaznunk, az élet lépten-nyomon felkínálja nekünk a külső fényben való csillogást, és a belső fényben való tisztulás lehetőségét is. Szerencsés esetben az ember keresi önmagát. Ehhez nem álarcra és jelmezre van szüksége. 

Kapcsolódó cikkek

• A divat indiai királynője
• Indiai nők, akik nem csak szépek, de okosak is
• Nyugati nők keleten
• Plasztikai sebészet 2600 évvel ezelőtt az ókori Indiában
• Ráma, édes Ráma, boldog szülinapot!
• Rámájana, a világ botanikai csodája

Az évente megtartott híres Teej fesztivált az esős évszak beköszöntekor rendezik meg. A férjezett nők és a házasulandó lányok ünnepe. Az öltözködés pompája, ének és tánc jellemzi, de a lényeg sokkal mélyebb. A házas hindu nők imádkoznak férjük egészségéért és jólétéért, a családi boldogság egységéért, a hajadon lányok pedig az ideális férj megtalálásáért. A színes fesztivál erősíti a köteléket a házaspár között, és hangsúlyozza a család és a nők szerepét.

A fesztivál három napos összejövetel, a házastársi odaadás és a szeretet ünnepe. Az a szép benne, hogy míg minden a nők körül forog, ők a férjükért vagy leendő házastársukért fohászkodnak. Nagy lelkesedéssel készülődnek rá, a legjobb szárikba öltöznek. Sok speciális rituálé és szokás fűződik az ünnepséghez: a finom ételek mellett a második napon sokan böjtölnek, vagy csak gyümölcsöt fogyasztanak, és vizet isznak, mert a böjti lemondás a lelkierőre fókuszál, erősítve a belső elmélyülést.

A harmadik napon, a nők feldíszítik házaikat, finom ételeket főznek, nagy buzgalommal imádkoznak, és rituális fürdőt vesznek. Ha lehetőségük van rá, vendégül látnak szent életű személyeket. Aztán folytatódik a tánc és az éneklés.

Többnyire zöld vagy vörös szárit viselnek, az előbbi a monszun hatására zöldbe boruló természet, a másik az ünnep színe. Piros üveg karperecek díszítik még a legszegényebb nőt is, sokan bíbor pamutfonalat fonnak a hajukba. Ezen a napon a nők új menyasszonyként csinosítják magukat. Az indiai hagyomány ebben is pazar: a "Solah Shringar" a díszítés 16 elemét jelenti. Sokuknak a Henna tetoválás gyönyörű mintái ékesítik a kézét és a lábát. Ez természetes festék, mely egy idő után lekopik. Zöld levelekkel és színes virágokkal dekorált hintákat kötnek a fák ágaira, dalolnak és táncolnak.

Április 29-e a tánc világnapja. Ha valahol, hát Indiában méltó módon megünneplik, hiszen már az év elejétől különféle táncfesztiválokat rendeztek. Rendkívül sokféle és sokrétű művészeti ágról beszélhetünk, a líraitól az akrobatikus vagy harcias elemeket is magába foglaló mozdulatok egyaránt megtalálhatóak. A látvány hol drámai, történetet elbeszélő, hol meg kizárólag a mozdulat szépségét éltető tiszta tánclépés. De egy biztos: mint Indiában minden fontos, komoly dolognak, ennek is spirituális háttere van.

Indiában a táncnak ősi emlékei vannak. A Nátja-sásztra, a táncművészet kézikönyve e téma legkorábbi összefoglalója, és még a nyugati világban is közismert Siva Nátárádzsaként, a táncosok királyaként való ábrázolása. A Mahábháratában pedig azt olvashatjuk, hogy Ardzsúna, a Pándava herceg száműzetése idején Viráta király leányait oktatta táncra.

Napjainkban a sokrétű és gazdag indiai előadóművészet rendszeresen életre hívja a fesztiválokat. Több indiai államban is  hagyománnyá vált a tánc világnapja alkalmából szervezett kulturális gigafesztivál. A rendezők célja nem csupán a közönség szórakoztatása, hanem a klasszikus hagyományok ápolása és a fiatal tehetségek bemutatása. Ilyenkor számos neves és kezdő művész enged bepillantást a különböző táncformák varázsába, a bharatanatjam, kathak, manipuri, odisszi és mohinijattam megnyerő koreográfiai pillanataiba. Tisztelegve e művészeti ág előtt, érdemes áttekinteni néhány fesztivál programját.

A Konárak Fesztivált szabadtéri színpadon tartották, természetes díszlettel, háttérben a híres Szúrja-templommal, mely a 13. században épült.  Híres a Dhauli hegy lábánál megrendezett Dhauli Mahotszav is, melyen több száz művész vesz részt. Mindig nagy közönséget vonzott a csodálatos Béke Pagoda. Nemcsak Indiában, más országokban is épült hasonló, a világbékét hirdető buddhista sztúpa. Az itt rendezett mesés ünnepen szédítő tánc és dinamikus színpadi előadásokat láthatnak a nézők. Mindig nagy tapsot kap az a tánccsoport, amely magába foglalja az akrobatikus mozdulatokat és az emberi piramis építését is.

Az egyik leghíresebb fesztivál-zóna Bhuvanésvar vonzáskörzete. A több mint 3000 éves múltra visszatekintő Bhuvanésvar Orisza szövetségi állam fővárosa, India templomvárosának is nevezik.  Közel 500 hindu templommal a területén fontos zarándokhely is. Az odisszi egyike India nyolc klasszikus tánc-formájának, egyben a legrégebbi fennmaradt tánc. A brit elnyomás után, amikor India elnyerte függetlenségét a művészek mindent megtettek a hagyományok felélesztésére, így sikeresen átörökítették ezt a csodálatosan kecses táncformát, ahol önállóan mozog a fej, a mellkas, a törzs és a végtagok. Jellemző és rendkívül kifejező az arcmimika, a kézmozdulatok és a testtartás. Korábban a templomi kultúra szerves részét alkotta, Isten dicsőítésére számtalan történetet táncoltak el, mintegy elmesélve Krisna tetteit.

Dr. Methil Devika tánckutatással foglalkozó tudós, tanár, többszörösen díjazott előadóművész és koreográfus. Amikor megkérdezték tőle, mit ajánl a fiataloknak, többek között ezt mondta: Fontos az edzés, de a mozdulatok szépségét megtapasztalni még fontosabb. Gyakorláskor a test felkészül arra, hogy a gondolatokat könnyedén kifejezze. A tánc nem kizárólag technika, mert ha csak abban profi valaki, akkor a bemutatója olyan lesz, mintha nyelvtankönyvet olvasnánk. Kerüljön a költészettel kapcsolatba, miként a szavak is árnyalatokkal fogalmaznak, nyitott lélekkel. Ami a legfontosabb, a végén a megértésnek belülről kell jönnie.

Kapcsolódó cikkek

• A Jaganáth templom utolsó táncosának halála

• Az európai kultúra bölcsője

• India kincsei

Több közelmúltbeli és történelmi esemény is fűződik ehhez a bizonyos szeptember 11-i dátumhoz. 2001-ben ezen a szeptemberi napon több mint 3000 ember veszett oda a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyai elleni terrortámadásban - teljesen értelmetlenül. Indiát másik két amerikai esemény köti szeptember 11-hez. Chicagóban 1893. szeptember 11-én a vallástörténet addig egyedülálló fordulata jött létre, összehívták a Világvallások Parlamentjét. A szociális reformer, filozófus és hindu spirituális vezető, az indiai Vivekánanda Szvámí ekkor mondta el a vallástörténet egyik leghíresebb beszédét. New Jersey-ben pedig 2015. szeptember 11-én Globális Dharma Konferencia került megszervezésre. Cikkünkben most körbejárjuk, hogy mi is áll e különös konferencia hátterében.

A szervezők szeptember 11-re időzítették a Dharma Konferenciát, talán ezzel is nyomatékosítva a belső és a globális harmónia nélkülözhetetlenségét. A program kezdetén a diákok a szent Om szótagot zengték, ezt követte egy percnyi csend a szeptember 11-i terrortámadás áldozatainak emlékére.

A nemzetközi visszhangot kiváltó konferenciát Észak-Amerika legnagyobb hindu ifjúsági szervezete (HSC) rendezte, melyen 20 ország és 70 egyetem vett részt. A jubileumi ünnepség egyik célja a Nemzetközi Jóganap létrehozóinak elismerése, valamint a dharma, az egyetemes emberi kötelesség lelki gyakorlatának mélyebb megértése volt. Két hindu-amerikai műsorvezető, Patti Tripathi, díjnyertes média szakember és a Miss America címet elnyert Nina Davuluri volt az esemény házigazdája.
 
Indián kívül a HSC a legnagyobb hindu Hallgatói Szervezet. Egyetemista diákok összefogásaként jött létre a háromnapos Dharma és a világ harmóniája nevű konferencia, melyen köszönetet akartak mondani Narendra Modi indiai miniszterelnöknek, a Nemzetközi Jóganap megálmodójának. Csupa gondosan kiválasztott méltóság, valamint kiemelkedő tudósok, szellemi és lelki vezetők kaptak meghívást, hogy elősegítsék a dharma lelki gyakorlatának mélyebb megértését. Mint ahogy azt Srí Srí Ravi Shankar videokonferencia segítségével kifejtette, a dharma követése egy teljesebb élethez és harmonikusabb társadalomhoz vezet. A dharma elveinek betartása segít létrehozni egy konfliktusmentes társadalmat. Srí Srí Ravi Shankar néhány nappal később a Béke Világnapján a béke üzenetét így fogalmazta meg: Világbéke csak belső béke révén lehetséges. Csak az tud harmóniát teremteni maga körül, aki megtalálta belső békéjét. Akiben ez nincs meg, az csak zavart kelt környezetében.

Nikunj Trivedi, a HSC elnöke is a dharmáról beszélt: Ez az egyik legmélyebb fogalom az indiai hagyományokban. Szó szerint azt jelenti „ami együtt tart” vagy „az, ami élteti a lényt”. Olyan alapelv, amely az emberi élet kötelességéhez fűződik, és az elvégzendő feladatok legjobb teljesítését is jelenti. „A jóga a mi ősi hindu örökségünk Kohinoor gyémántja, melyet egykori bölcsek az egész emberiség javára fejlesztettek ki” – hangsúlyozta Nikunj Trivedi.
Dr. Nagendra a Nemzetközi Jóganap bizottságának elnöke az indiai kormány erőfeszítéseiről számolt be, mely azt célozta, hogy az egészség érdekében a jóga elérhető legyen több millió ember számára.

A konferencián neves szakemberek, egykori NASA tudós, a spiritualitás, a tudományok, az egyetemi oktatás, üzleti, politikai és művészeti élet szereplői, szervezetek vezetői, újságírók és különböző területek szakemberei vettek részt, valamint diákok a világ minden tájáról. A plenáris ülés nyitóbeszédében dr. David Frawley (Vámadeva Sásztri), a Védikus Tanulmányok Intézetének alapítója, egyben az indiai kormány rangos Padma Bhushan díjának kitüntetettje arról beszélt, hogy a jóga, ez a sokoldalú rendszer az ősi hindu bölcsek ajándéka volt. A jóga ősi, szellemi gyökerei a dharma filozófiájához kapcsolódnak, ezért meg kell őrizni a gyakorlatokon túli holisztikus jellegét és a Védák felbecsülhetetlen értékű tanításait.

Olyan neves személyiség is jelen volt, mint dr. Alok Kumár professzor, aki történelmi kutatásai kapcsán bebizonyította, hogy a védikus kultúra, az ősi hindu tudás jelentősen hozzájárult a tudományok kialakulásához. Dr. Bhargava, a neves matematikus, Dr. G.N.R. Tripathi fizikus, Dr. Subhash Kak számítógép-tudós és dr. Alok Kumar professzor megvitatta az ősi hindu tudomány és matematika szélesebbkörű elismertetésének szükségességét. Dr. Bhargava azzal érvelt, hogy a ma használt arab számrendszer helyett a töténelmi bizonyítékok révén a „hindu számrendszer” használata a helyes, valamint a 12. században élt olasz tudósról elnevezett Fibonacci-sorozatot át kell nevezni „Hemchandra számok”-ká, mivel a dzsain tudós, Hemcsandra Ácsárja 900 évvel korábban fejlesztette ki.

Patti Tripathi a CNN TV hírolvasója volt azon a bizonyos szeptemberi napon. Azóta már sikeres üzletasszony TriPath Média alapítója: „Bevándorló indiai családból származom, de egy zsidó professzortól tanultam a hinduizmust, miközben túlnyomórészt a katolikus tagságú Notre Dame Egyetemre jártam. Vegetariánus vagyok, jógázom és meditálok, tanulmányozom az indiai ősi filozófiánkat. Mélységesen lenyűgöz a HSC kezdeményezése, amely lehetővé teszi a hindu fiatalok számára gazdag örökségük ünneplését, hogy büszkék lehessenek saját identitásukra” – mondta a gyönyörű Patti Tripathi. 
Ms. Nina Davuluri több szépségverseny győztese, a PETA állatvédő egyesület egyik szóvívője. Mint második generációs hindu amerikai kifejezte vágyát a kulturális értékek megosztására. Örömmel jógázik, s bár orvosi egyetemre járt, nem maradt választott hivatása mellett, inkább különféle szociális ügyek szószólója lett.
A testület a nők szerepének megerősítését is hangsúlyozta, többek között kiemelte Dr. Indrani Rampersad, a hindu tudós szerepét, valamint Shambhavi Chopra munkásságát, aki jógaoktató és védikus asztrológia mester-tanára.

A konferencia alatt látványos szórakozásról is gondoskodtak. A meghívottak láthattak klasszikus indiai táncot, a Rámájana eposz drámai, balinéz színházi előadását, valamint hallhattak lenyűgöző zenei produkciókat, a neves fuvolás, mandolin, ghatam (indiai agyagedényt) és ütőhangszeres művészek előadását.

Allegra Lovejoy, a Princeton Egyetem egy friss diplomásának véleményét több helyen is leközölte a sajtó: „Mélyen inspirált, hogy ilyen sok embernél láttam alázatos és elkötelezett hozzáállást, önzetlen szolgálatot. Mindez arra motivált, hogy tanuljam és gyakoroljam a dharma spiritualitását, sokkal komolyabban, mint korábban.”
 

A Kumbha Méla emberemlékezet óta megszervezett indiai zarándoklat. Egyfajta "jógi exponak" kell elképzelni, amikor is mindenféle hindu irányzat békésen felvonul, s 1-2 hónapra letelepszik a zarándoklat helyszínén. A mai India Kumba Mélájára 100 millió zarándok volt kíváncsi.

A Harvard Egyetem tudósai, diákjai, valamint nemzetközi hírnévvel rendelkező építészek és várostervezők szerint a Kumbha Méla szervezettebb volt a 2014-es foci VB-nél. A 449 oldalas könyv érdekes tényeket közöl a Kumbha Meláról, a világ legnagyobb vallási gyülekezetéről.

2014-ben a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek (FIFA) Brazíliában országos felháborodással kellett szembenéznie. A világsajtó címlapsztorija mindenhol a FIFA-botrányról, csalásról, korrupcióról és pénzmosásról szólt.

Ezzel szemben a Harvard Egyetem tanulmánya arról számol be, milyen sikeres és szervezett volt a Kumbha Méla. pedig nem volt egyszerű mindent megszervezni, hiszen a vallási találkozó sátorvárosának népessége sokkal nagyobb volt, mint például a manhattani lakosság.

55 napig több mint 100 millió látogató volt egy aránylag kis helyen, naponta közel ötmillióan vettek fürdőt a három szent folyó torkolatánál, ahol a Gangesz, a Jamuna és Szaraszvati találkozik egymással. Imádkoztak, csatlakoztak mestereikhez, felkeresték a különféle gurukat, a szenteket és aszkétákat, majd biztonságosan visszatértek. Ezt érdemes tanulmányozni, ajánlja a könyv.

Sokan úgy gondolják, hogy Indiában mindent nehézkes megszervezni. De a Maha Kumbha menedzsment és a siker meghazudtolja ezt a tévképzetet, mondják a könyv szerzői.

Hasonló cikkek

• Naredra Modi, India miniszterelnöke himalájai jógiként zarándokolt
• Világraszóló könyvfesztivál Indiában
• India a pozitivitás őshazája