India Hangja

Az indiai király kifejezés hallatán fülbevalós, turbános alak jut az eszünkbe, akit hatalmas trónja körül szolgák hada vesz körül. Csak ez lenne a realitás? India valószínűleg a világ egyik leggazdagabb országa a történelem és a szellemi örökség szempontjából is. Valamint az uralkodók és az uralkodó klánok tekintetében. Több ezer év telt el, és az ország számos dinasztiát, uralkodót, császárt és hódítót látott. 

Miért érdekes számunkra egy földrajzilag és történelmileg is távol levő indiai király története? Mert jó olvasni arról, milyen az államvezetés akkor, ha a nép érdekeit tartják szem előtt. Ezekben az uralkodókban van valami közös vonás. Igaz, többségük hódító volt. A független királyságok gyakran harcoltak egymással, de legtöbbször védekeztek a mogul csapatok ellen. Béke idején pedig mindről azt jegyezték fel, hogy igazságos törvények szellemében kormányoztak, országuk fejlesztését tartották szem előtt, pártolták a tudományt, a művészeteket, és vallási toleranciát gyakoroltak. 

Chandragupta Maurya (uralkodása i.e. 324-301)

Candragupta Maurya a Mauryan Birodalom alapítója volt. Az első császár, aki egy állammá akarta egyesíteni Indiát. Ebben az időszakban a birodalom egy másik híres személlyel is büszkélkedhetett. A császár fő tanácsadójával, Chanakya (Csánakja) Pandittal. Pandit tudóst jelent. Chanakya volt az, akinek közreműködésével a király erős központi rendszert és fejlett gazdaságot épített ki. 

Minden akkor kezdődött, amikor Magadha zsarnok uralkodója elkövetett egy nagy hibát. Száműzött birodalmából két olyan jeles személyt, mint Candragupta, a kiváló harcos, és Chanakya, a zseniális brahmana politikus. E két tehetséges ember összefogása lett a ragyogó Mauryan Birodalom alapja. Chanakya bár barátként és főminiszterként kapcsolódott az uralkodóhoz, egyszerű fűkunyhóban lakott, és a birodalom felvirágoztatása után lelki meditációja érdekében teljesen visszavonult.
 

Ashoka (kb. i.e 274-232)

Ashoka, Asóka nemcsak a Maurya-dinasztia másik leghíresebb uralkodójaként jelent meg, hanem India és a világ egyik legnagyobb királyaként. Hatalmas birodalmat épített ki, az indiai szubkontinens legnagyobb része az ő fennhatósága alá tartozott. Mégis utolsó csatája a legnevezetesebb. A kalingai háború rettenetes pusztítással, embertömegek halálával járt.

A csatatéren látott mérhetetlen szenvedés megérintette az addig győztes hadvezér, Ashoka szívét. Letette a fegyvert, mert rájött a világi hódítás gonoszságára. Ettől kezdve nem a földi dicsőségért élt, hanem az erkölcsi és lelki győzelem szépségéért. Buddha tanításaihoz ragaszkodva, életét az egyszerűség és jámborság határozta meg. Felfogta, hogy az élet szent dolog, és csakis Isten törvényei szabhatják ki a végét. Vegetáriánus lett, még az állatok megölésétől is irtózott. 

A dharmával, az ember erkölcsi kötelezettségeivel kapcsolatos rendeleteit sziklákra, oszlopokra vésték, de találtak ilyen, a mások iránti tiszteletet hangsúlyozó feliratokat barlangokban is. A modern India Ashoka oroszlános oszlopát tette meg az ország emblémájának. Ashokát gyenge kormányzók követték, ez hozzájárult a mauryai birodalom visszaeséséhez.

Kanishka (127-150)

Kanishka, más néven Nagy Kanishka, a Kushan-dinasztia császára volt. Még ma is India egyik legnagyobb buddhista uralkodójának számít. Hírnevét azonban katonai, politikai és lelki eredményei alapozták meg. A buddhizmus védnöksége fontos szerepet játszott a Selyemút fejlesztésében és a Mahayana buddhizmus Gandhara-ból való elterjesztésében. 

Samudragupta (335-380)

Samudragupta, a Gupta-dinasztia második császára szintén az indiai történelem egyik legjelentősebb királya volt. Nagyrészt a katonai hódításainak köszönhetően több nyugati tudós is „az indiai Napóleonnak” nevezte. Samudragupta ugyan a birodalmához csatolta a megszerzett területeket, de autonómiát és szabadságot engedélyezett az ott élő népnek. 
Nagy harcos, tudós és nagylelkű fejedelem, emellett a művészet, a kultúra, különösen a költészet és a zene odaadó rajongója volt.

Egy másik jellemzője, amire mindmáig emlékszik az utókor: a tolerancia és más vallások pártfogása. A hindu brahmanizmus elkötelezett követőjeként, tisztelte a többi vallást, és megengedte a templomaik építését. A hindu kultúra vallási, művészeti, csillagászati és tudományos kutatásainak támogatásával és a találmányok pártolásával jelentős szerepet játszott a Gupta Birodalom további kiterjesztésében. Samudragupta olyan indiai király volt, akiről szintén azt jegyezték fel, hogy uralkodása alatt beköszöntött az aranykor. Fia követte őt a trónon, s a Birodalom tovább virágzott.

Harshavardhana (606-647 ) 

A 7. század kezdetén Harshavardhana képviselte a példamutató indiai királyt. Jól ismerte és gyakorolta a vallási toleranciát, remek adminisztrációt és diplomáciai kapcsolatokat épített ki. Érintkezésbe lépett Kínával, küldötteket küldött oda, hogy eszmecserét folytasson a kínai uralkodókkal.

Célja az egymás iránti tisztelet révén a tudás gyarapítása volt. A kínai buddhista szerzetes, Hiuen Tsang, aki uralkodása alatt Indiába látogatott, élénk leírást adott a kedvező társadalmi, gazdasági és vallási viszonyokról. Harsha király meghívta Hiuen Tsangot Prajagba, a Kumbh melára, a hinduk szent zarándoklatára. Itt tanúja volt a király nagylelkűségének, a szegényeknek adott hatalmas adományainak.

 
Shivaji

Shivaji Bhosale volt a Maratha Birodalom alapítója és legnagyobb királya. Nagy harcosként és nemzeti hősként emlékeznek rá, főleg az adilshahi szultanátussal vívott küzdelem miatt. A mogul hódítókkal szemben egyesítette India nagy részét. Shivaji az indiai haditengerészet megteremtője. Kiváló földrajzi ismeretei révén új módszerekkel bővítette a harcászatot.

Shivaji rendkívül nagy figyelmet szentelt édesanyjának, Jijabainak, aki mélyen vallásos volt. Ez a lelki környezet nagy hatással volt Shivajira. Alaposan tanulmányozta a két nagy hindu eposzt, a Rámájanát és a Mahábháratát, ez ösztönözte a hindu értékek élethosszig tartó védelmére. Egész életében mélyen érdeklődött a vallási tanítások iránt, és rendszeresen kereste a hindu és szufi szentek társaságát. (Róla bővebben A legendás indiai szerelem történetei című cikkünkben olvashat.)

Prithviraj Chauhan (1178 -1192) 

Birodalma a mai északnyugat India területén volt. Sikeresen visszaverte a korai muszlim inváziókat. Amikor Prithiviraj győztes serege elfogta a muszlim hadvezért, Muhammad Ghorit, az kegyelemért könyörgött. A jóindulatú király úgy határozott, hogy felszabadítja. Számos minisztere ellenezte az ellenség megsegítésére vonatkozó döntést, de Prithviraj nem változtatta meg ítéletét. A Ghori kiadása nagy hibának bizonyult: a második taraini csatában Prithiviraj vereségét szenvedett. Muhammad nem viszonozta a kegyelmet, megölette a hindu királyt. Ennek hatására felesége, Maharani Sanyukta és más rádzsput nők véget vetettek az életüknek, hogy ne kerüljenek a megszállók kezei közé.

Mindezt India iszlám hódításának döntő eseményeként tartják számon. Veresége ellenére Prithvirajot hazafias hindu harcosként ábrázolják, aki 6 nyelvet beszélt, számos témában jártas volt. Ezek közé tartozott a történelem, a matematika, az orvostudomány, a harcászat, a festészet, a filozófia és a teológia. 

  
Krisnadeva (1509-1529)

Krisnadeva uralkodása alatt a dél-indiai Vijayanagara Birodalom elérte fénykorát. Sikeresen vette fel a harcot több országára törő mohamedán szultanátus ellen. Szigorúan ellenőrizte minisztereit, keményen büntette a megvesztegetést. Számos kannada, telugu, szanszkrit és tamil nyelven alkotó költő élvezte a császár támogatását. A vaisnava hit gyakorlója volt, vallási toleranciát hirdetett.

A korabeli úti beszámolók így írták le a fővárost: „szem nem látott, fül nem hallott hasonló helyet a Földön” – mondta Abdur-Razzak Közép-Ázsiában. Számos portugál utazó és kereskedő látogatott abban az időben a fővárosba, és részletes beszámolót készítettek Vijayanagar gazdagságáról és szépségéről. Domingo Paes, portugál lókereskedő jelentései óriási segítséget nyújtanak Vijayanagara ma is lenyűgöző romjainak azonosításához. Paes szerint olyan nagy volt, mint Róma, ez „a világ legjobban ellátott városa.”

Volt összehasonlítási alapja, hiszen látta az olasz reneszánsz városokat, mégis azt mondta: „olyan gazdag és szép, aligha találni ehhez hasonlót”. Krisnadevával kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy „minden ügyben kegyes és példamutató”. 

Maharana Pratap (1572-1597)

Maharana Pratap, a rádzsputok indiai királya a művészet támogatásáról, bátorságáról és nagylelkűségéről vált ismertté. Hősiesen harcolt Akbar mogul császár hódító csapatai ellen. Maharana Pratap visszanyerte országa területének nagy részét, kivéve a gyönyörű Chittort. Volt olyan időszak, amikor ő és családja – a gyermekeit is beleértve – csak fűből készült kenyeret ettek. Maharana Pratap megfogadta, hogy addig a földön alszik, és egy kunyhóban él, amíg Chittort vissza nem szerzi az ellenségtől, de életében ez sajnos nem sikerült.

Ranjit Singh (1780 -1839) 

Ranjit Singh a 19. század elején irányította India északnyugati részét. 21 éves korában
kapta a „Pandzsáb Maharádzs” nevet. Többször is legyőzte a muzulmán seregeket különösen az Afganisztánból érkező inváziókat. Ranjit Singh reformokat, korszerűsítést vezetett be, kiépíttette az infrastruktúrát, mindez általános jólétet eredményezett. 

Singh megengedte, hogy különböző vallásból és népcsoportból származó férfiak szolgáljanak a hadseregében és kormányában, még európai polgárt is befogadott. De nem alkalmazott gyarmatosítást szorgalmazó brit embereket. Ennek ellenére egy diplomáciai csatornát fenntartott a britekkel. Létrehozta a Szikh Birodalmat, mely halála után 10 évvel a britek győztes háborúja miatt szűnt meg. 

Ranjit Singh tiltotta a tehénvágást birodalmában. Egyaránt támogatta a hindu templomokat és a szufi mecseteket. Nevéhez fűződik a szikh kulturális és művészeti reneszánsz. Több híres szikh épületet építtetett és restauráltatott. A történelmi Aranytemplom jelenlegi díszítésének, aranyozásának nagy részét, Ranjit Singh védnöksége alatt végezték.

Összegzés

Természetesen csak néhány indiai király szerepelt felsorolásunkban. India több uralkodónak, császárnak, hódítónak, királynak és uralkodónak adott otthont. Az ország gazdagsága és nagysága egyre magasabb szinteket ért el a különböző dinasztiák és birodalmak alatt. Mindegyikük hozzáadott valamit az ország csillogó örökségéhez – ezek még mindig szerepelnek az indiai történelem arany könyvében. Míg egyesek nagy harcosokként járultak hozzá India fejlődéséhez, mások a művészi ismeretek, a nagyvonalúság vagy a lelki látásmódjuk révén emelkedtek ki.

Indiát évszázadokon keresztül különböző hódító, megszálló mohamedán seregek és hatalmasságok uralták, mielőtt brit gyarmattá vált volna. A kifosztott földrész csak 1947-ben nyerte el függetlenségét. A történelem ismeretében csak csodálkozhatunk azon, hogy ez az ország mind a mai napig képes volt megőrizni hagyományait, és ősi lelki örökségét.
 

Kapcsolódó írások

• Az angol korona más gyémántjával ékeskedik

• India függetlensége, az indiaiak nemzeti ünnepe

• Milyen az indiai elbűvölő nő? - házasság világnapi meditáció

• Tiszavirág életű címkék az örökkévalóság jegyeivel

• A legendás indiai szerelem történetei

Az embereket mindig érdekelte, hogy mi történik a nagyvilágban. Az ókorban is megosztották a híreket, és továbbították azokat. Így volt ez Indiában, abban a történelem előtti korszakban is, amiről legfeljebb a Rámájana vagy a Mahábhárata lapjain olvashatunk. Ki volt a hírszerkesztő és a tájékoztatásért felelős? Nem kisebb személyiség, mint Narada muni, a nagy bölcs, a tudósítás atyja, a világ első „média szakembere”. Narada: „Bhakti szútra” – az elkötelezettség csodálatos könyve.

Narada a hindu tradíciók védikus bölcse. Keresztül-kasul bejárja az univerzumot, hiszen misztikus képességei révén még járműre sincs szüksége, a gondolat szárnyán száll. Útlevele a jóakarata, bár néha pletykásnak mondják azok, akik nem látják át messze ívelő terveit. Ma van a távközlés és információs társadalom napja. Nézzük, hogyan terjedt a hír a védikus időben.

A hírközlés története

A természeti népeknél barlangrajzok, füstjelek vagy a dobütések szállították a hírt. A perzsák már futárkapcsolat révén kapták meg a szükséges információt. A görögök fáklyajeleket is használtak, idővel a fáklyatávírón már betűket is tudtak továbbítani. Julius Caeser uralma alatt jelent meg az Acta Diurna, ami összefoglalta a politikai híreket. Kézírásos formában terjedt az egész Római Birodalomban.

A 18. században a hajózás fejlődésével szükségessé vált a tengeri üzenetváltás. A gyarmatosítás rabló hadjáratai miatt is megnőtt a tengeri forgalom, kialakultak a zászlójelek. A parton világítótornyok üzentek fényjellel. A hajók zsákszámra szállították a leveleket és iratokat a földrészek között.

Kínában adták ki az első nyomtatott újságot i.e 200 körül. Gutenberg ettől függetlenül találta fel a nyomtatást. A 19. század pedig már az optikai és elektromos távírók időszaka. Francia feltaláló nevéhez fűződik a semaphore (karjelző), a telegráf őse. Ekkor indul el világkörüli útjára a sajtó, s ekkor lett a sajtó nagyhatalom. A nemesség, katonaság és papság mellett a negyedik rend, mely a hatalmat kézben tartotta és irányította.

Az első használható elektromos távírót a Morse távíró követte. 1844-ben az első távíróvonal Baltimore és Washington között jött létre. Az először leadott mondat ez a bibliai idézet volt: „mit mívelt Isten!” Miután Bell távbeszélő készüléke megjelent, a magyar Puskás Tivadar segítségével 1878-ban létrejöttek első telefonközpontok Bostonban.

A rádióadó/vevő tévesen mind a mai napig az olasz Marconi nevéhez fűződik, holott az indiai Sir Jagadishchandra Bose volt az első ezen a területen 1895-ben. Csakhogy ő nem törekedett a kereskedelmi haszon megszerzésére, hanem nyilvánosságra hozta kutatási eredményeit. Mindezt azért, hogy mások is fejleszthessék a kutatást. Marconi Nicola Tesla asszisztense volt, aki a szabadalmát 1896-ban mutatta be. Tesla jogosan hangoztatta prioritását, és pereskedés után Marconitól visszavették az elsőbbség jogát. 

Így értünk el napjaink információs társadalmáig, ahol a modern mobiltelefon-rendszerek, a mobilinternet kitágította a világot. Igaz, a természetes életformánk rendkívül beszűkült. A híranyag pedig elképesztő, beláthatatlan méretekre duzzadt. A kérdés csupán az: milyen információra van valóban szükségünk?

 
Narada muni, a tudósítás atyja

Narada a védikus kor misztikus képességekkel rendelkező bölcse. A muni jelentése: bölcs. Narada muni a vezeték nélküli kommunikáció mesteri jelképe is lehetne. Őt nem zavarta a nyelvi nehézség, mely India számos kasztja, törzse és regionális szubkultúrája között mind a mai napig fennáll. 

A véleményközlése mestersége nem mindig tűnik egyszerű feladatnak. Mindig vannak ellenfelek, akik nem akarják, hogy bizonyos információ célba jusson. Így volt ez a messzi ókorban is. Narada muni mindig vándorló kommunikációs személy volt. A modern újságírók előde, tehetséges tudósító, aki ha kellett, ki is színezte a történeteket.

Narada az Úr Narayana lelkes híveként mindig hű urához. Mivel Narayana egyben az igazság megtestesülése is, így amikor Narada látszólag illetéktelen személynek árulja el a titkos információkat, azt tudatosan teszi, annak jó oka van. Idő előtti információja néha pánikot, viszályt és ellentétet okoz, de csak a végső győzelmet készíti elő. Narada egyetlen célja, hogy a világegyetem jobbá váljon.

Narada muni története

Brahmá odaadó meditációjából született. Narada a négy sampradája (tanítványi lánc) egyikének a kiemelkedő tagja. Brahmától kapta meg a transzcendentális tudást. Emelkedett lélek, egyik kezében húros hangszere, a vína. Szüntelenül énekli odaadó dalait, és folyton dicsőíti Visnut. Hari és Narayana neveit zengi, de szenvedélyesen hirdeti az odaadás és a hit fontosságát is.

Nevének jelentése: Nara-emberiség, da-aki átadja. Narada képes mindenkit a Legfelsőbb Úrral megajándékozni. Narada a csillagászat, a zene és más művészetek tekintélyes képviselője volt. Több művet is írt, az egyik leghíresebb a Narada Bhakti-sutra. Ez a költői munka Isten iránti odaadással kapcsolatos nyolcvannégy aforizmát tartalmaz. 

 
Narada tanítása

A szútra (sutra) egyszerű nyelvezetű, tömör filozófiai-irodalmi tartalmú műfaj. A védikus irodalomban gyakran találkozni vele. Jelentése fonál, vezérfonál.

Narada Bhakti-sutra című összegzése a bhakti, vagyis Isten odaadó szolgálatának szépségéről szól. Részlet a műből Rácz Géza fordításában: 

• 38. A bhakti legfőképp a nagy lelkek, valamint a Legfelsőbb kegyéből nyerhető el.
• 39. A nagy lelkek társaságát nehéz elnyerni, s e társulás hatása finoman, kifürkészhetetlenül, de hathatós módon érvényesül.
• 54. Anyagi vonásoktól s az önzéstől is mentes, egységes belső tapasztalat az istenszeretet, ami a világon mindennél finomabb, akadálytalan és egyre gyarapodó.
• 58. Minden egyéb lelki gyakorlattal szemben a bhakti a legbiztosabb s legegyszerűbb.
• 59. Mert nem függ semmi külső feltételtől, és magától értetődő.
• 60. Mert teljes lelki békét nyújt, és a legmagasztosabb örömöt adja.

Kapcsolódó cikkek

• A kimondott szó és a leírt betű hatalma

• Nikola Tesla megálmodta a wifit és a mobiltelefont is

Katonák és szerzetesek fejlesztették ki a hajdani Indiában ezt a csodaszert. India ősi instant élelmiszere a sattu, mely nem más, mint a pörkölt csicseriborsó lisztje. Körösi Csoma is ezt ette a Himalájában. Katonák és szerzetesek eledele volt, mert rendkívül gazdag tápanyagforrás. Kis zsákokban vihették magukkal, csak vizet kellett önteni rá. A sattu liszt fontos összetevője a mai indiai konyhának is. Miért? Több módon is segíti az egészség megőrzését. Például szabályozza a vércukorszintet, az agytevékenységet, sőt cukorbetegeknek is rendkívül hasznos táplálék. Ajándékképpen cikkünk végén egy eredeti receptet kínálunk.

Instant étel – India ősi eledele

A sattu alapú ételek rendkívül népszerűek Indiában és Tibetben. Az indiai vegetáriánus receptek között számtalan variánsa megtalálható. A különlegessége azonban nem abban rejlik, hogy sós és édes változata egyaránt finom. Ami igazán egyedi, hogy ételként és italként is gyorsan elkészíthető. Csak magában is fogyasztható, kielégítő táplálék. Természetesen sokszor készítenek mellé finom zöldségköreteket és egyéb fogásokat.

A pörkölt csicseriborsóliszt helyett Tibetben pörkölt árpalisztet használnak. Csak vizet kell adni ehhez is, és már tálalható. Ez, vagyis a campa volt kiemelkedő tudósunk, Körösi Csoma Sándor fő eledele a zanglai kolostorban. Jakvajas teával fogyasztotta.

A csicseriborsó jótékony hatásai

A csicseriborsó szárazságtűrő növény, és gazdag táptalajt sem igényel. Nagy előnye még, hogy nem zsizsikesedik. Hazánkban bagolyborsó néven volt közismert, sajnos ma már ritkán lelhető fel a konyhakertekben. Gazdag fehérjeforrás, a vegetáriánusok számára különösen ajánlott. A fekete és a sárga csicseriborsó is tele van tápanyagokkal.

Dr. Taranjeet Kaur vezető dietetikus Új-Delhiben, aki hosszú ideig tanulmányozta a csicseriborsóból készült élelmiszereket. Számtalan előnyről számolhatott be. Megakadályozza a puffadást, és erőssé teszi az emésztőrendszert – mondta. –

Ezen túlmenően, olyan anyagot tartalmaz, mely nagyon jó a rák megelőzésében. Nagy mennyiségű kolin is jelen van benne, amely segíti az agy fejlődését és a memóriát. Ásványi anyagban gazdag, többek között a vas, a réz és a különféle vitaminok tárháza. Alacsony glikémiás indexe miatt cukorbetegeknek is ajánlható. Erősíti az immunrendszert, segíti a fogyást, sőt csökkenti a szervezet savasodását.

Íme öt egészségügyi előny, amit érdemes részletesebben is figyelembe venni:

• Segíthet a rák legyőzésében: A fekete csicseriborsó szaponinjai megakadályozzák a rákos sejtek szaporodását és terjedését a szervezetben. A csicseriborsót nem véletlenül hívják „erőmű élelmiszer”-nek. Szelént is tartalmaz, mely nemcsak antioxidáns, de közismert több betegséggel, például a rákkal szembeni megelőző és gyógyító hatása.

• Kiváló csonterősítő: A csicseriborsó a foszfát, vas, magnézium, mangán, cink jó forrása. A kalcium- és K-vitamin tartalma is magas, melyek segítik fenntartani a csontok egészségét.

• A szív és érrendszer barátja: Antioxidánsokban gazdag és sok C-vitamint tartalmaz, segít csökkenteni a koleszterinszintet, ezzel segítve a szív és az erek egészséges állapotát.

• Az agyműködést javítja: A legújabb kutatások kimutatták, hogy nemcsak segíti a fejlődő agyat, de stresszhelyzetben is jótékonyan hat. Az agy memóriáját is karbantartja.

• Emésztés és egészséges haj: A csicseriborsóból készült ételek nagy mennyiségű élelmi rostot tartalmaznak, melyek az emésztőrendszer barátai. A fekete csicseriborsóban jó adag cink és fehérje van, mely lassítja a korai őszülés folyamatát.

Az indiai instant ételek recept

A Kala chana csicseriborsóból készül. Bengálban elképzelhetetlen ennek a finomságnak az elhagyása. Ez az indiai vegán receptek egyike, mely idővel semmit sem veszített népszerűségéből. Tájegységekként kicsit változhatnak az összetevők. Nagyon jól megy a sima rizshez, teljes étkezést biztosít. Csak javaslat: 1 evőkanál apróra vágott korianderlevél a körethez ellenállhatatlanná teszi.

Hozzávalók:

• 1 csésze csicseriborsó
• 3 evőkanál olaj
• 1/8 teáskanál asafoetida (vagy hing, bioboltokban is kapható)
• 1 teáskanál római köménymag
• 2 evőkanál sattu liszt (pörkölt csicseriborsó lisztje)
• 1 evőkanál reszelt gyömbér
• 1 finom apróra vágott zöld chili
• 2 evőkanál korianderpor
• ½ evőkanál kurkuma
• ½ teáskanál piros chili por – ízlés szerint változik, ha nem szereti valaki az erőset
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál citromlé

Elkészítése:

1. A megmosott csicseriborsót előző este legalább háromszoros vízben áztassuk másnapig, mert megdagad.
2. Egy kis tálban keverje össze a gyömbért, a zöld chilit, a korianderport, a kurkumát és a chili port ¼ csésze vízzel. Tegyük félre.
3. Közepesen magas hőmérsékletre melegítsük az olajat. A hőt egy köménymag hozzáadásával teszteljük, ha azonnal megtörik, az olaj készen áll a főzésre.
4. Adjuk hozzá a köménymagot, majd az asafoetidát és a sattu lisztet. Keverjük néhány másodpercig.  Adjuk hozzá a vegyes fűszereket (2. lépés), és keverjük még egy percig.
5. Adjuk hozzá az áztatott csicseriborsót és 4 csésze vizet. Sózzuk meg, és főzzük puhára.
6. Közvetlenül a felszolgálás előtt keverje hozzá a citromlevet.

Jó étvágyat!

Kapcsolódó cikkek

• Egészség világnapja táplálkozásra hangolva

• Hogyan főzzünk vízforralóval mennyei ételeket néhány perc alatt?

• India, ahol a lepény is édes

• Indiai szamósza az űrben

• Innovatív környezettudatos életmód: itt az ehető kanál!

• Történetek a spirituális indiai étkezésről

A legendás indiai szerelem általában olyan történetekről mesél, melyeknek ritkán lett boldog vége. Többnyire a politika vagy a háború beleszólt. Szerencsére voltak olyan csodálatos, valós események is, amelyek éppen olyan jók vagy jobbak, mint bármely kitalált mese. Álljon hát itt az indiai szerelem három kimagaslóan szép, hiteles története.

A nyugati irodalomban talán Shakespeare Rómeó és Júliája jelenti az etalont a „nagy szerelem” témában. Az indiai történelem love story-jai sem nélkülözik a romantikus, sőt izgalmas fordulatokat, de elsősorban a hűségről és a kitartásról, a kölcsönös megbecsülésről szólnak. Népszerűek a színházban, mozifilmek készülnek róluk, vagy egyszerűen emlékeztetnek rájuk a régi freskók és miniatúrák.

1. Nala és Damajanti története az indiai szerelem egyik példaképe

Az egyik híres történet Nala király és Damajanti hercegnő házassága. Sriharsha, a 12. században élt filozófus-költő nagy epikus szanszkrit nyelvű művéből ismerjük az eseményeket, de a Mahábháratában is szerepel.

Bár szerelmi történetről mesélt a költő, a tudósok szerint a szerző jitendriya volt, vagyis olyan, aki legyőzte az érzékek befolyását. Tény, hogy Sriharsha a későbbi életét aszketikus nyugalomban töltötte a Gangesz folyó partján. 

Damajanti királyi hercegnőnek jogában állt az úgynevezett svayamvara megrendezése. Az ősi Indiában ez olyan ünnepség volt, ahol egy királyi családban született lány kiválaszthatta leendő férjét a felsorakozott magas rangú udvarlók közül.

Sok király gyűlt össze a nagy napra, a különféle birodalmak uralkodói. Nem mindig értették egymás anyanyelvét, ezért szanszkrit nyelven társalogtak egymással – tudjuk meg a feljegyzésekből.

Az előzmények miatt volt Damajanti nehéz helyzetben. Anyja a szerinte legkiválóbb férjet akarta szépséges lányának, de a meghívólevélkét szállító hattyú egy vihar miatt Nala király birodalmában maradt. Nala titokban több üzenetet váltott a lánnyal, és szerelmes lett Damajantiba. 

A hoppon maradt másik jelölt ezért felöltötte Nala király formáját. Oly mesterien, hogy a nevezetes ünnepségen mindenkit megtéveszthetett. Damajantit két Nala király kérte az ünnepségen, és neki választ kellett adnia.

Elkeseredettségében Istenhez, Harihoz fohászkodott, akit elfogadott cselekedetei irányítójaként. Azt kérte, hogy tegye lehetővé számára, a jó választást. Az isteni segítség nem is késett. Indiában mind a mai napig népszerű ez a történet, számos képzőművészt is megihletett.

2. A rádzsasztáni Dhola herceg és Maru hercegnő indiai szerelem-története

Az indiai szerelem történetei között az egyik legismertebb Dhola herceg és Maru hercegnő históriája.

Egy időben nagy szárazság volt Rádzsasztánban. A maharadzsa az északi királyság egy szent helyére zarándokolt feleségével és lányával Maru hercegnővel, hogy ott imádkozzon. Nalwar királya ugyanazon okból, szintén ott volt. Őt is elkísérte felesége és fia, Dhola.

A két király barátságot kötött, és létrehozta a királyságok közti szövetséget, melyeket Dhola és Maru házasságával kívántak megpecsételni. Eleredt az eső, mindenki visszatért saját királyságába.

Az évek teltek, s a kis hercegnő nagyon várta, mikor jön érte jövendőbelije. Közben Nalwar királya meghalt, és az új király, Dhola elfelejtette korábbi szerelmét. Megházasodott, feleségül vette Malvanit, egy másik birodalom hercegnőjét. 

Maru szenvedett a szeretett Dholától való elszakadás fájdalmaitól, akinek csodálatos emlékét szívében őrizte. A számtalan üzenet, amelyet a vőlegény udvarához küldött, nem jutott célba. Az üzeneteket és a hírnököket mindig blokkolta Malvani, a féltékeny feleség.

Maru végül elérte Dholát. Valójában a távoli szerelem szomorú dalainak legszomorúbbjait énekelte a nap és az éjszaka sok-sok órájában. Megbízta hát az énekeseit, akik Nalwarba mentek, hogy adják elő úgy, ahogy ő tanította nekik.

Malvani őrei azonban elutasították őket. Letáboroztak hát a palota mögött, és éjjel, a holdfényben énekelni kezdték Maru hercegnő mélabús dalait.

Mágikus erejük végre eljutott Dhola herceghez, és ellopták álmát. A zenészeket másnap reggel behívatták a bíróságra, ahol szintén elénekelték Maru szerelmi tragédiáját: szenved távoli kedvese miatt, aki elfelejtkezett róla.

Dholának hirtelen minden eszébe jutott, emlékezett az ifjúságára, és szívében felébredt a vágy, hogy újra találkozzon első jegyesével. Malvani nem örült, hogy második feleséget is hoz a király, de Dhola elhagyta udvartartását.

Úgy tűnt, minden boldogan megoldódott, de az akadályok még nem értek véget. Umar, egy helyi nemes, aki őrülten szerelmes volt Maruba, csatlakozott egy csapat gyilkoshoz. Bosszút akart állni. Meghívta hát a királyi párt, és látszólag nagy vendégszeretettel kínálta pihenőhelyül a karavánszerájt.

Dhola élvezte a finom vacsorát, de közben néhány énekes felfedezte Umar gonosz szándékait, és figyelmeztette Marut. A királynő egy varázslatos ajándékot, egy lendületes, gyors lábú tevét kapott tőlük, hiszen mindig jó volt hozzájuk. Olyan fürge állatot, mely gyorsabban vágtatott, mint a szél. 

Sikerült is elmenekülniük, de az akadályok még mindig nem értek véget. Amikor a cél már közel volt, Marut megmarta egy kígyó. A kétségbeesett Dhola hűségesen ápolta, miközben szívből imádkozott: Sivának és Párvatinak, a házasság isteni védőinek kegyét kérte.

Mély meditációja, lemondásai és fohászai meghallgatásra találtak, így Dhola és az újra egészséges Maru végül hazatérhetett. 

 
3. Shivaji Maharaj és Saibai szerelmi története

Shivaji Bhosale a Maratha Birodalom alapítója, aki eredményesen harcolt a mogul hódítókkal szemben. Ezáltal a későbbi indiai függetlenségi mozgalom egyik példaképévé is vált. Rendkívül bátor, harcos királyként ismerjük. Ő az indiai haditengerészet atyja is.

Elsőként ismerte fel annak fontosságát, ezért stratégiai alapon megszervezte a haditengerészetet, és erődítményeket emeltetett, hogy megvédje Mahárástra tengerparti oldalát. 

Népszerűségére jellemző, hogy „hegyi patkánynak” is nevezték, mert ismerte az egész területet, és a váratlan támadások elleni gerilla módszereket, vagy a földrajzot, mint hadászati tényezőt. A patkány itt nem megvető értelmű, csupán a mindent kifürkésző értelem jelképe.

Shivaji hatalmas hadsereget hozott létre az államhatárok védelmére. Úgy is ismerték, mint a hindu politikai és bírósági hagyományok megőrzőjét, mint igazságos királyt, valamint a marathi és a szanszkrit nyelvek megőrzőjét, ápolóját. Shivaji a nők és a női erény megbízható támogatója is volt.

Ellenezte a nőkkel szembeni erőszak, zaklatás és csalás minden formáját. Birodalmában súlyosan megbüntették azt, aki megsértette a nők jogait. Mindig hangsúlyozta és megkövetelte a nők tiszteletét, s maga is jó példával járt elöl. A csatában legyőzöttek földjén sem esett bántódása a nőknek, ami pont ellentéte volt a mogul hódítók gyakorlatának.

Vallásos neveltetése nagy hatással volt Shivajira, alaposan tanulmányozta a két nagy hindu eposzt, a Rámájanát és a Mahábháratát – ezek befolyásolták nála a hindu értékek élethosszig tartó védelmét. Egész életében mélyen érdeklődött a vallási tanítások iránt, és rendszeresen kereste a szentek társaságát.

Művészetpártoló volt, találkozott kora két kiemelkedő szent költőjével, Tukarammal és Ramdas-szal. Folytonos kölcsönhatásuk legendák tárgya. Egyes történészek szerint az Isten odaadó szeretetének, a bhakti mozgalomnak e két kimagasló költője befolyásolta Shivaji hatalomra jutását.

Shivaji India egyik legbátrabb, leghaladóbb szellemű uralkodójaként vívott ki tiszteletet. Királyi szokás szerint több felesége is volt, de mindközül Sai Bhosale, állt az első helyen, akit Saibai néven tiszteltek.

Akkor találkoztak először, amikor a hercegnő apja fogságba került, és az ifjú Shivaji apja segített neki a menekülésben. A házasságot Shivaji mélyen vallásos édesanyja szervezte. 

1640-ben, kötöttek házasságot, ami az első naptól fogva nagyszerűen alakult. Bár Shivaji továbbra is elfoglalt volt, felesége mindenben segítette őt. Az állam és a királyi család ügyeiben egyaránt, briliánsan gondoskodott mindenről.

Shivaji Maharaj és Saibai nagyon közeli kapcsolatban álltak egymással. Ám még egymás iránti szeretetüknél is nagyobb volt az alattvalók jólétéért folytatott munka. A házaspár 19 évig békés és problémamentes házas életet élt, négy gyermekük született.

Saibai nemcsak gyönyörű és jóindulatú hölgy volt, szelíd és önzetlen emberként is jellemezték. Azt írták róla, hogy bölcs nő, aki hűséges társa Shivajinak. Saibai emlékműve a Raigad erődben található.

Az erődöt 1818-ban a britek elfoglalták és kifosztották. Ez kicsit sem ártott annak, hogy Shivaji és felesége a történelem és a néphagyomány legendás hősévé váljon.

Kapcsolódó cikkek
 

• Indiai nők, akik nem csak szépek, de okosak is

•  Milyen az indiai elbűvölő nő? - házasság világnapi meditáció

• Nőnap, amikor a férfiakért imádkoznak

• Nyugati nők keleten

• Származásom francia, választásom India

A jelenlegi kutatás azt sugallja, hogy a Ram Setu vagy Ádám hídja néven elhíresült „út” India és Srí Lanka között nem természetes képződmény. Eddig is nagy vita folyt a keletkezését illetően. Az amerikai Science Channel decemberi műsora felkavarta a közvéleményt. Tudósok és geológusok állítják, hogy mesterséges, ember alkotta hídról van szó.

Ádám hídja a Dél-India egyik csúcsát Srí Lanka (régebbi nevén Ceylon) északnyugati részével összekötő, kb. 50 km-es láncolat. Ráma hídjaként, Ram Setu-ként is emlegetik ezt a tengerfenékből furcsán kiemelkedő földsáncot.

Az biztos, hogy egészen a 15. századig, amíg egy ciklon el nem pusztította, a híd teljesen a tengerszint feletti magasságban volt, és gyalogosan közlekedtek rajta.

 Ram Setu története

A világhírű Rámájana eposz részletesen beszámol a híd keletkezéséről. A hindu epikus műben olvashatunk Ráma hercegről, aki hadseregével építtette a hidat, hogy kiszabadítsa feleségét, Szitát.

A királynőt Sri Lanká-n tartotta fogva Rávana, a nagyhatalmú démonkirály. Indiában és a világ hindu közösségeiben számtalan Ráma-hívő él, akik számára Ráma isteni valósága megkérdőjelezhetetlen.

Rama Setu, az ősi földsáv

Bizonyos történelmi feliratok, régi szótárak idézik Ráma hídját, és néhány régi térkép is feltünteti. Ennek alapján már korábban is sokan állították, hogy nem csupán vallási meggyőződés az alapja. Történelmi és földrajzi értelemben is egy ősi híd maradványairól van szó.

 A kutatók által az alapoknál felfedezett mészkő tömbök szabályos téglatestek vagy kocka alakúak. Ez arra utal, hogy nem a természet hozta létre, hanem mesterséges konstrukció, emberi kéz műve lehet.

Ádám hídja 

A híd történetének másik változata egy muszlim legenda, mely hasonlóan misztikus hátteret feltételez. Eszerint Ádám itt haladt át Ceylonra (Sri Lanka), ahol egy hegy tetején 1000 évig egy lábán állva bűnbánatot gyakorolt.

A hegy szent hely, zarándokok látogatják, hiszen a buddhisták, a hinduk, a muzulmánok és a keresztények egyaránt tisztelik. A hegytetőn egy hatalmas lábnyom alakú sziklamélyedés látható.

A hívek vallási meggyőződésüktől függően közelítik meg. A hinduk Visnunak tulajdonítják, hiszen Ráma Visnu egyik alászállása, megjelenése. A buddhisták szerint Buddháé, a muzulmánok Ádám talplenyomatát látják ott, a keresztények pedig Szent Tamás apostolét.

Az Ádám hídja új fordulat a világtörténelemben

Évekkel ezelőtt a NASA is közzétette a légi felvételeket, de az űrhajózási ügynökség szerint az űrhajósok által készített képek nem bizonyítják az ember által létrehozott Ram Setu meglétét.

Nemrégiben egy tudományos alapú televíziós műsor 3 egyetem (Indiana University Northwest, a Colorado Boulder Egyetem és a Southern Oregon Egyetem) tudósaira hivatkozva ismét reflektorfénybe állította Ráma hídját. Azt állítják, hogy a Ram Setu-n vagy az Ádám hídján levő kőzetek idősebbek, mint a homok, ami emberi mérnöki alkotásra utal.

A kutatók arról számoltak be, hogy az ősi hídhoz használt sziklák 7000 évesek, bár a homokpad csak 4000 éves. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a műholdkép szerkezete nem természetes, hanem az ember által épített szerkezetet mutat.

A híd létrehozása önmagában misztikus. Vannak kövek, melyek messziről kerültek ide, maga az itt létük rejtélyes. Egyes tudósok úgy vélik, hogy az ősi szöveg 5000 évvel ezelőtti időpontra utal. A történelem e pontján egy ilyen hosszú híd építése szuper emberi eredmény lenne.

Összegzés

Ram Setu, illetve Ádám hídja továbbra is a felkelti a laikusok és a kutatók figyelmét. Az Indiai Tudományos Történeti Kutatási Tanács egy újabb víz alatti tanulmányt javasolt, melynek azt kellene megállapítania, hogy a struktúra természetes vagy emberi eredetű-e. A válasz még várat magára.

A vita még korántsem dőlt el. Egyvalami azonban biztos: sokan olvashattak minderről. A Science Channel Facebook oldalán 7 millióan látták, és több mint 150 000 alkalommal osztották már meg. Ráma hívei pedig csak annyit mondanak: Dzsáj, Srí Rám! Dicsőség Rámának! 

Kapcsolódó cikkek

• Ráma, édes Ráma, boldog szülinapot!

• Rámájana, a világ botanikai csodája

• 2000 éves pálmalevél, a tamil Véda

A szanszkrit nyelv a Védák nyelve. A Védák, amellett, hogy a legkorábbi szanszkrit szövegek, egyben a világ legrégebbi alkotásai is. Az ősi és tudományos tudás, bölcselet tárházai. A cikk elköltözött a hinduizmus.hu oldalunkra> Szanszkrit

Dél-India ünnepel. Legnagyobb tanítómestere, Rámánudzsa 1000. születésnapját. Rámánudzsa 1017. április 30-án látta meg a napvilágot. Az ereréves megemlékezés az egyenlőség diadala. Az UNESCO a világörökség részeként őrzi azt a templomegyüttest, ahol élt és dolgozott. Hívei most egy olyan monumentális emlékművet készítenek, mely a világ legnagyobb ülő fém szobra lesz, magasabb, mint a New York-i Szabadság-szobor.

Nevéhez egy filozófiai iskola megalapítása, egy azóta is élő tanítványi láncolat fűződik. 

Ramanuja születése óta ezer év telt el. Indiában több dinasztia, sokféle hódító jelent meg és tűnt el. Olyanok is, akik mindent megtettek, hogy véget vessenek azoknak a vallási és kulturális hagyományoknak, melyek időtlen idők óta virágoztak és virágoznak mind a mai napig.

A Delhi Szultánság, a mogulok, a Brit Birodalom. Ennek ellenére a védikus kultúra nemcsak túlélte mindezt, de új területeket is szerzett. Hogyan lehetséges ez? Mert e magasrendű civilizáció hívei abban az előnyben részesültek, hogy időről időre kivételes lelki személyiségek segítették őket. Pozitív módon újra formálták az ősi tanítást, anélkül, hogy az veszített volna tisztaságából. Ilyen nagy tanító volt Ramanuja is.

 
A nagy Egységesítő filozófiájának alapja az egyenlőség

 
Ramanuja 1017-ben, Madrász közelében, híres papi családban született. Már kora ifjúságában elsajátította a Védák és a Védánta filozófiáját. Családos élete után szerzetesként élt, India-szerte utazott és tanított. A híres Srírangam templom körül a hívők 74 kerületét szervezte meg.

Az egyenlőség elvét szinte az anyatejjel szívta magába. Mindenki számára elérhetővé tette a transzcendentális tudást. Függetlenül mindentől, ami világi – a kaszttól, a hitvallástól és a nemektől. Azt hirdette, hogy „Isten szemében minden élőlény, nemcsak az emberek, hanem az állatok és a növények is egyenlők”.

 
Srírangam a második legnagyobb hindu templom, és az első legnagyobb működő templom-komplexum a világon. Ramanujacharya vagy Ramanuja 120 éves földi tartózkodásából mintegy 60 évet itt töltött. A szent filozófusnak számos követője és tanítványa volt. A Védánta lényegét tanította.

Ő volt az első indiai filozófus, aki szisztematikus teista értelmezést adott a Védánta filozófiának. A szó a Véda-anta jelentése: Véda-vége, vagyis a Védák célja. Ennek megfelelően tanításának középpontjában a bhakti elve állt: egy személyes Isten iránti odaadás. 

Egyenlőség szobra

A Hyderabad közelében épülő komplexum középpontja a tervek szerint a világ legnagyobb ülő fém szobra lesz. Három és félszer nagyobb, mint a híres, egy kőből faragott monolit Buddha-szobor, mely Hyderabadban egy mesterséges tó közepén áll.

A nagyszabású projekt 45 hektáron terül el. Az architektúrát Visnu diszkosz alakú fegyvere ihlette. A Ramanuja szobor egy 5,2 m átmérőjű lótuszvirág szirmain fog pihenni. Az „Egyenlőség szobra” nevet kapta. Kifejezi az esélyegyenlőséget a nemek, kasztok és vallások között, hiszen mindenki élvezheti a Mindenható jóindulatát.

A szökőkutakhoz gyönyörű zene és a fényjáték társul. Különféle elemek, lótuszvirágok, elefántok, oroszlánok és madarak sokasága díszíti a területet. A parkoló 1500 járművet képes majd befogadni.

Szintén a projekt része lesz egy Omnimax típusú planetárium, ahol többek között a Ramajuna életéről szóló filmet is megnézheti a közönség. A látogatók választhatják a fejhallgatót, vagy különböző nyelven igénybe vehetnek egy önálló idegenvezetést, hogy mélyebb bepillantást nyerhessenek az egyenlőség világába.

Kapcsolódó cikkek

• Köszönési formák a világban

• Vámbéry Ármin, a magyar orientalista

• Mit keres a tehén az étteremben?

• Suszter a kaptafánál, turista a látványosságoknál

• Narendra Modi, India miniszterelnöke himalájai jógiként zarándokolt

A Fibonacci sorozat története nem a XII. és XIII. század fordulóján élt itáliai matematikussal kezdődött, hiszen sokkal korábban megtalálható az óind matematikában. Pontos írásos feljegyzése is Fibonacci felfedezése előtt 50 évvel korábban történt Indiában.

Ez a számsor kapcsolódik az emberi és isteni képzőművészethez is. Ismert neve: aranymetszés, az isteni arány. Aranymetszés, mint matematikai sorozat, mint Fibonacci számok? Érdemes körüljárni, már csak azért is, mert a számtani sorozatok misztikája már ősidőktől fogva rabul ejtette az embert. Az aranymetszés aránya, és a Fibonacci sorozat számtalan helyen fellelhető a természetben, talán ezért is varázsol el bennünket a matematikai érdekességek teremtő ereje.

Matematikai érdekességek: számtani sorozatok 

Számtani sorozatról akkor beszélünk, ha egy legalább három számból álló sorozatban a második elemtől kezdve bármelyik tag és az azt megelőző tag különbsége állandó. A legegyszerűbb példa a természetes számok sorrendje, ahol mindig 1-et kapunk, ha kivonjuk a megelőző számot. (0,1,2,3,4,5…) 
Felfedezőjéről szokták elnevezni, de ez sajnos nem minden esetben korrekt.

Mint látni fogjuk, a Fibonacci sorozatnál sem érvényes. Bár az itáliai matematikus nevéhez kapcsolódik, nem ő az első, aki használta ezeket a számokat. Ha egymástól függetlenül fedezték volna fel többen, még akkor is az az általános szabály, hogy annak a személynek a neve jelzi, aki az első volt. Miért fontos ez? Az indiai származású professzor, Manjul Bhargava a matematikai Nobel-díjnak megfelelő Fiedels érem kitüntetettje. Ő adta meg a választ, amikor kissé szomorkásan megjegyezte:

Bár a világon minden komoly szakember tudja, hogy ezt a sorozatot Indiában találták meg, ezt a büszkeséget elvették az indiaiaktól.

Szerencsére van jó példa is. A Mádhava-Gregory-sor is egy matematikai sorozat, melyet a 14. században fedezett fel egy szintén indiai tudós. Szangamagrámi Mádhava a Kerala iskola alapítója, csillagász és matematikus volt. Amire ő rájött, 1668-ban újra felfedezte James Gregory, skót matematikus, és tőle függetlenül Leibniz. S bár Mádhava két évszázaddal korábban már ismerte, mégis sok évnek kellett eltelnie, hogy az ő neve kerüljön a matematikai fogalom elé. Ma már elismeri a Nemzetközi Matematika Tanács, de ha megnézzük a mai szócikkeket, még mindig sok helyen hiányzik a neve, csak Gregory-sorként olvasható vagy mindkét néven, pedig valójában a 200 év jogosulttá tenné, hogy Mádhava-sorként szerepeljen…

A sorozat érdekessége, hogy a pí értékének meghatározására alkalmas, amit szintén India adott át az ókorban, s görög közvetítéssel került tovább.
Ha már Keralában járunk, még egy matematikai érdekességet érdemes megemlíteni: A Mádhava-Newton-sor a szinusz és koszinusz értékek közelítésére vonatkozik. Mádhava fedezte fel 300 évvel Newton előtt! Mégsem csak az ő neve szerepel…

A Fibonacci sorozat 

A Fibonacci sorozat első két alkotórésze a 0 és az 1, a harmadik elemtől kezdve minden szám az előző kettő összege: 0, 1 – 1, 2, 3, 5, 8, 13 és így tovább. Fibonacci számok végtelen, növekvő sorozatot alkotnak. Nem véletlenül ez az egyik legismertebb számsor, hiszen a Fibonacci számok különlegessége több területet is összekapcsol. Mint ahogy látni fogjuk, ez az arány megtalálhatóak a növény- és állatvilágban, illetve az emberi testben is. 

A Fibonacci sorozat egyre nagyobb sorszámú elemeinek hányadosa egy állandó számhoz, az aranymetszéshez tart. Már az ókori görögök is ismertek, és aranymetszésnek, „isteni aránynak” hívták. Egyensúlyt alkot a szimmetria és asszimmetria között. Az aranymetszés egy szakaszt úgy bont két részre, hogy a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagy az egészhez. Ezt a bűvös arányt pedig a természetben és az emberi alkotásokban, az építészetben, a képzőművészetben és a zenében egyaránt megtaláljuk. Ma Fibonacci számok jelennek meg számítógépes algoritmusokban, a nyomdászatban és a tőzsdei és gazdasági stratégiák is élnek vele.

 
A Fibonacci sorozat története 

A Fibonacci sorozat az indiai matematikában a szanszkrit prozódia kapcsán jelenik meg.

Az úgynevezett Fibonacci számok először „matrameru” (a ritmus hegye) néven szerepelnek a szanszkrit nyelvész és matematikus, Pingala Chandah-sásztra (A prozódia művészete) című munkájában.

A prozódia rendkívül fontos volt az ókori indiai rituálékban, mert a hangsúly őrizte a kimondott mantra tisztaságát.

Pingala i.e. 500 körül élt, említett műve egyben a bináris számrendszer első ismert leírása is. Halayudha írt egy kommentárt ehhez, melyben szerepel a később Pascal-háromszögként elnevezett formula, holott ő már évszázadokkal Pascal előtt tanulmányozta azt. Jelezte, hogy a „ferde” átlók tagjainak összege a Fibonacci-számokat adja. A következő nyom a 6. századi matematikus, Virahanka munkája, aki a hosszú és rövid szótagokat elemezte, itt is szerepel ez a számsor. Ezt követi Gopala és Hemachandra, akik kifejezetten megemlítik a számokat.

Hemachandra (1089-1172) dzsain tudós, költő és polihisztor volt, akit a kortársai csodagyerekként tiszteltek, és a kalikála-sarvajna, „mindentudó a Kali-júgában” címet adományozták neki, vagyis korának legbölcsebb személyiségének tartották. Nem csak csodálatos író és költő volt, aki több ezer verset komponált, egyben a logika tudományának embereként is tisztelték, aki a szerteágazó indiai filozófiai iskolák mindegyikét ismerte. Hatására Gujaratban a dzsainizmus hivatalos vallássá vált, és az állam területén betiltották az állatok levágását. Élete alkonyán hat hónappal előre bejelentette a halálát, és böjttel készült fel rá az utolsó napokban.

Hemachandra és mestere, Gopala azt is vizsgálta, hogy a rövid és hosszú szótagok miként töltenek ki egy adott időtartamot a szanszkrit költészetben. Így fedezték fel a matematikai sorozatot, melynek első pontos említése 1150-ből való. 

1202-ben tőlük függetlenül találta meg Leonardo Pisano, ismertebb nevén Fibonacci, a középkor legtehetségesebb nyugati matematikusa. Akkoriban még a római számokat használták, amely igencsak megnehezítette a számolást. A fiatal Fibonacci apjával beutazta egész Észak-Afrikát. Algériában találkozott a hindu-arab számírással, és az arabok által használt tízes számrendszerrel, mellyel sokkal egyszerűbben végezhető minden számtani művelet.

Megtanulta a hindu/arab számrendszert, s számos vezető arab matematikustól tanult. Nagyrészt neki köszönhetjük, hogy az arab közvetítéssel elterjedő tízes számrendszert és az „arab”, helyesen hindu számokat Európában meghonosította. Ismereteit Liber Abaci, Könyv a számtanról című munkájában foglalta össze. Bemutatta az úgynevezett „modus Indorum”-ot (az indiaiak módszerét), amit ma hindu-arab számrendszernek nevezünk, a számjegyeket 0-9-ig, valamint a helyiérték fogalmát:

„Van tíz hindu jel: 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, 0. Ezen jelek segítségével bármilyen számot fel lehet írni, amit csak akarunk”

– írta könyvében.

Itt található az a bizonyos, azóta szinte misztikussá váló számsor, amit róla neveztek el. 

 
A Fibonacci sorozat a természetben 

Kepler a The Six-Cornered Snowflake c. könyvében (1611) a Fibonacci számokkal kapcsolatban különféle természeti jelenségeket említ. A tudósok évszázadok óta elgondolkoztak azon, miért olyan sok természetes mintában tükröződik a Fibonacci-sorozat vagy a kezdő képen is látható Fibonacci-számok alkotta spirál. 

2 kezünk van, amelyek mindegyikén 5 ujj, valamennyi 3 részből áll. Az ujjak, valamint a kéz, az alkar és a kar aránya szintén erre utal. Nagyon ritka és speciális virág az, amelyiknél a szirmok száma nem egy Fibonacci-szám. A fej-tor-potroh aránya, a delfinek testfelépítése stb. Lehetetlen mindet felsorolni. Mi a helyzet az almával, a virágjának szirmával, vagy ha nem függőlegesen vágjuk ketté? Meglepetés! 5 – Fibonacci szám.

Még a mikroszkopikus birodalom sem immunis a Fibonacci-számtól: a DNS-molekula 34 angström hosszú és 21 angström széles. Ezek a Fibonacci-sorozat számai, és arányuk (1,619 ) szinte teljesen megegyezik az aranymetszés arányszámával (1,618). 

Fibonacci-spirál szerint rendeződnek a fenyőtoboz vagy az ananász pikkelyei, de a napraforgó tányérja is nagyszerű példa.

Számtani sorozatok misztikája

 
Úgy tűnik, a Fibonacci számok alátámasztják Galilelo Galileo híres kijelentését:

„A természet nagy könyve a matematika nyelvén íródott”.

Bár az is igaz, olyan példákat is felhozhatunk, ahol nem találjuk meg ezt a sotozatot. Vannak más, szintén igen gyakori matematikai struktúrák is az élő és az élettelen természetben, ezek egyike a Voronoj-féle cellaszerkezet. A szitakötő szárnyának mintázata ez alapján épül fel.

A számok és a természet összefüggései nemcsak a matematika iránt érdeklődőknek lehet izgalmas. Ha nyitott szemmel járunk a világban, akkor a tények mögött mindig felfedezhetünk más, fontos információt is. Ez igaz a Fibonacci sorozattal kapcsolatban is. 

A természet tökéletességének meglátása és az ember vágya a tökéletes kompozíció megalkotására mindig is az isteni harmónia felé terelte, vonzotta az egyént. Így az „isteni arány” varázsa nem korlátozódik a matematikára. Biológusok, képzőművészek, zenészek, történészek, építészek, pszichológusok egyaránt kutatták titkát. A matematika történetében nincs még egy ilyen fogalom, mely ennyi gondolkodót inspirált volna. 

 
A matematikai érdekességek teremtő ereje

Marcus Du Sautoy, az Oxfordi Egyetem matematika professzora néhány éve Indiában forgatott dokumentumfilmet (ez a youtube-on is látható). Munkájával kapcsolatban kijelentette:

„Sok ember úgy gondolja, hogy a matematika nyugati találmány volt. Ez a program arról szól, hogy egy csomó dolgot már megalkottak Indiában, mielőtt felfedezték volna a nyugati világban. Ez a munkám tehát valójában politikai is, mert azt mutatja, hogy mennyire figyelmen kívül hagyjuk Kelet felfedezéseit.”

Elmulasztunk megemlíteni mást is. A Fibonacci sorozat vagy a vele kapcsolatos aranymetszés a természetben csak véletlen egybeesés lenne? Örömmel fedezzük fel az aranymetszés, az arany arány szépségét Leonardo da Vinci műveiben vagy Le Corbusie épületeiben stb. Megnevezzük a festőket, építészeket, a műremekek alkotóit, mérnökeit.

A matematikai érdekességek teremtő ereje jól nyomon követhető Cristóbal Vila kisfilmjében is, aki remek példákat hoz a természetben előforduló, matematikailag leírható mintázatokra. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról a mérnökről, aki mind a mai napig sokkal tökéletesebb és változatosabb formákban mutatja meg az arany arányt. 

Kapcsolódó írások

• Indiában már az időszámítás előtt pontos számításokat végeztek a matematikusok

• Játékos matematika szomorúság ellen

• Zseni-díj a vegetáriánus matematikusnak

• Matematikai rejtély megoldása szanszkrit szövegek és a Rubik-kocka segítségével

•  Subrahmanyan Chandrasekhar

Mindenki szeret rövid, frappáns mottókat, bölcs mondásokat olvasni. Nem véletlenül külön gyűjtemények jelennek meg ebben a témában. Bölcsességek könyve többszöri kiadást ért meg, a neten rendszeresen olvashatóak a csattanós idézetek gyűjteménye, a vállalkozásfejlesztési tréningek inspiráló mondásokat tesznek közzé. Az indiai bölcsességek és szanszkrit idézetek mindig is populárisak voltak a rövid frappáns mottók között.

Rövid frappáns mottók

Miért szeretjük az indiai bölcsességeket és mottókat? Mert röviden és nagyon odaillően találnak el hozzánk, s néha olyasmire is emlékeztetnek, amit a mindennapokban elfelejtettünk.

Többnyire híres emberek mondásai ezek. Most indiai szervezetek szlogenjeiből állítottunk össze egy olyan különleges gyűjteményt, ami nemcsak érdekes, de elgondolkoztató is. A több ezer éves védikus kultúra szanszkrit versei mind a mai napig helytállóak és lelkesítőek.

Iratkozz fel YouTube csatornánkra további indiai bölcsességekért

 A mottó jelentése

A mottó többnyire olyan rövid mondat, amire könnyű emlékezni. Kifejezi egy személy, egy szellemi alkotás eszmeiségét, vagy valamely kezdeményezés, ország, politikai párt vagy más csoport meggyőződését. Egy üzenet, amelyet reklám céljából is használhatnak. Mivel a közmondásokra is hasonlítanak, könnyű megérteni és helyeselni a cáfolhatatlannak tűnő bölcsességüket.

A címereken, a nemesi házak, tudományos épületek, templomok homlokzatain is megtalálható egy-egy ilyen bölcs mondás, aforizma. Még a Google is rendelkezik jelmondattal: Tedd a helyes dolgot! (Do the right thing). Az már más kérdés, hogy mit értenek ez alatt, remélhetőleg általános érvényű, nemcsak a cég számára hasznos dolgokra gondoltak.

 
Indiai bölcsességek

A szanszkrit mottók, mondások az élet szinte minden területét felölelik, hiszen a Védák segítséget adnak az embernek az életfeladatok közti eligazodásban, hogy a boldogságot ne mások kárára keressék. A teljesség igénye nélkül néhány a legszebbek közül:
 
Az India Köztársaság nemzeti mottója: 

Csak az igazság győzedelmeskedik. 
(satyameva jayate – Mundaka Upanisad 3.1.6.)

 
Orvostudományi Intézet:

A test a Dharma /minden lény saját kötelessége/ beteljesedésének eszköze. 
(shareermadhyam khaludharmasa dhanam –Kalidasa Sarga 5.33.)

 
Turizmus Fejlesztési Társaság: 

A vendéget istennek kijáró fogadás illeti. 
(athithi devo bhavah – Taittiriya Upanisad 11.2.)

 
Mysore Egyetem: 

Semmi sem hasonlítható az igaz tudáshoz. 
(na hi jnanena sadrsam – Bhagavad-gítá 4.38.)

 
Orvosi Tudományok Intézete, Andhra Pradesh: 

Legyen mindenkinek jó egészsége.
(sarve santu niramaya – Sankara által komponált ima egyik sora)

 
Bengáli Műszaki és Tudományos Egyetem, Shibpur: 

Ébredj! Kelj fel! Ne állj meg a cél eléréséig.
(uttisthita jagrata prapya varan nibodhata – Katha Upanisad 1.3.14.)

 
Nemzeti Technológiai Intézet, Srinagar:

Vezess minket a sötétségből a fénybe.
(tamasoma jyotir gamaya – Brihadaranyaka Upanisad 1.3.28.)

 
Ahilyabai királynőről elnevezett állami egyetem, Indore: 

Az isteni értelem vezesse tetteinket.
(dhiyoyo nah prachodayat – Jadzsurvéda 36. 3.)

 
Nemzeti Jogi Egyetem, Gujarat: 

A nemes gondolatok jussanak eszünkbe mindennel kapcsolatban. 
(aa no bhadrah krutavo yantu vishwato – Rigvéda 1.89.)

Hyderabad Egyetem, Andhra Pradesh: 

A helyes tanulási mód nem korlátozza a tudást.
(sa vidja ya vimuktaye –Visnu Purána 1.19.41.)

 
Műszaki Főiskola, Gorakhpur:

A jóga minden munka művészete.
(yogah karmasu kausalam – Bhagavad-gítá 2.50.)

 
Az indiai haditengerészet titkársági iskolája, Mumbai:

A hittel rendelkező eléri a tudást.
(sraddhaval labhate jnanam – Bhagavad-gítá 4.39.)

 
Sampurnanand Szanszkrit Egyetem: 

Az az isteni bölcsesség vezérel, amit megtanultam.
(shrutam me gopaya – Taittiriya Upanisad)

 
Cochin Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Kerala:

Legyen a tanár és diák tudása sugárzó. 
(tejasvi navadhitamastu – Taittiriya Upanisad)

 
Arya Samaj Alapítvány:

Tedd az egész világot nemessé!
(krinvanto visvam aryam – Rigvéda 9.63.5.)

 
Az indiai légierő egyik helikopteres egysége:

Nehézségek között mutatkozik meg az igaz barát.
(apathsu mithram – Hitopadesa 1. 3.)

 
Falusi Orvosok Szövetsége: 

Minden élőlény mindenhol legyen boldog és szabad.
(lokah samastha sukhino bhavantu – Védák)

 
Baroda Egyetem, Gujarat:

Igazság, hit és szépség!
(satyam sivam sundaram – Jadzsurvéda)

 
Védelmi Akadémia, Delhi:

A bölcs mindig erős.
(buddhir yasya balam tasya – Hitopadesa)

 
Környezettudomány Tervezési és Technológiai Központ, Ahmedabad:

Bölcsesség, amivel a tudás megvalósítható.
(jnanam vijnana sahitam – Bhagavad-gítá 9. 1.)

 
 
A jelmondat hosszú magyarázkodások helyett azonnali meggyőzésre törekszik, és egyben kifejezi az összetartozást. Szellemisége azt sugallja, hogy az emberiség egy nagy család, ezért követésre buzdít. 

Egy-egy indiai bölcsesség és szanszkrit idézet, mondás nagyszerű emlékeztető, hatalmas kincs, az egyetemes igazság drágaköve. Igazi ajándék az egész világ számára. A rövid frappáns mottók ereje megigéző. Keresse további mottóinkat!

Kapcsolódó cikkek

• 2000 éves pálmalevél, a tamil Véda

• Hamlet, Buddha és a Biblia tanácsai a boldogsághoz

• India a pozitivitás őshazája

• Legnagyobb gyógyszeripari ág az irodalom

• Tiszavirág életű címkék az örökkévalóság jegyeivel

Bábur, az első mogul uralkodó Indiában, a Mogul Birodalom alapítója, író és költő is volt egy személyben. Kortársai is magas műveltségű, intelligens fejedelemnek tartották, támogatta a művészeteket, az irodalmat, ez utóbbit magas szinten művelte ő maga is. Unokája, Szálim herceg évekig Alláhábádban, más néven a szent Prajágban élt, a hindu jógik és bölcsek zarándokokhelyén. Ő karolta fel azt a fiatalembert, aki révén 1600 körül óriási változás ment végbe a mogul művészetben. A tizenhetedik század elején, a birodalom csúcspontján, egy fiatal hindu khanazad, „palotában született” csodagyerek, Góvardhan új stílusban kezdett festeni, melyet még soha nem látott a mogul művészet.

Hindu festő a sah védelme alatt

A mogul császárok Indiában megerősítették hatalmukat, egyetlen riválisuk a törökök voltak. Az első mogul uralkodók hatékony dinasztikus propagandát fejtettek ki. Bábur, a hódító volt az, aki megalapozta Indiában a muszlim dinasztiát és művészetet. Illusztrált naplói néhány példányban maradtak fenn.

Leghíresebb irodalmi és képzőművészeti alkotása önéletrajzi írása, a Báburnáme (Bábur könyve). Unokája, Akbar folytatta a finom festményekkel díszített kiadást, a nagy előd életének minden jelentős epizódját megörökíttetve, de érdekes módon ő maga nem tudott írni és olvasni.
 

Akbar egy dzsaipuri hercegnőt vett feleségül, feltételezhető, hogy a fiúk Szálim herceg (a későbbi Dzsahángír császár) úgy nőtt fel, hogy az iszlám mellett belekóstolt a hindu vallásba is, hiszen Akbar megengedte hitvesének vallása megtartását, sőt a hindu házi oltár felállítását is. A herceg az 1600-as évek elején, ha rövid időre is, de fellázadt apja, a nagy Akbar ellen, és saját birodalmi adminisztrációt épített ki. Hatalmi bázisának Alláhábádot, korábbi nevén Prajágot választotta. Ez volt a hinduk egyik legáldottabb városa, a két szent folyó, a Jamuná és a Gangesz összefolyásánál. Prajág mindig is szent emberek, aszkéták és különféle jógik gyülekező helye volt, zarándokok hullámzó metropolisza, nagyobb, mint egy modern főváros.
 

Szálim székhelyére, Alláhábádba csábított több művészt, köztük a kiemelkedő tehetségű hindu festőt, Góvardhant, aki a hindu piktor, Bhavani Dász fia volt. Góvardhannak számos munkája maradt fenn, így jól látható rendkívüli tehetsége, a finom színhasználat és a lágyan modellezett formák. A szent emberekről készült műveit áthatja a lelkes intenzitás. A portréknál ugyanolyan eszközöket használt a jellemzésre, mint amiket a reneszánsz evangélium könyvek alapos tanulmányozásakor tanult. Ezeket a köteteket a jezsuiták hozták Indiába. 
 
Góvardhan Szálim herceg védelmét és pártfogását élvezte, s mivel a herceg semmi kivetni valót nem talált az alláhábádi aszketikus világban, így háborítatlanul élhetett művészetének. Ez idő tájt sok azonos stílusú festmény került ki a műhelyekből, de ő nem csatajeleneteket vagy bírósági tárgyalásokat festett. Portréi szent embereket, jóga ászanákat bemutató vagy gyakorló jógikat ábrázoltak, akiknek célja a lelki felszabadulás elérése volt. Góvardhan a festményeivel tett kísérletet arra, hogy az elme összpontosítását, és a transzcendencia elérésének ilyen módját bemutassa.
 

A trónörökös sajátos pártfogoltja volt, és erre büszkén hivatkozott is. A szent folyók torkolatánál közvetlenül kapcsolatba léphetett és beszélhetett a jógikkal, láthatta egyszerű életüket a palota falai alatt. Góvardhan ekkor egy lelkes, éles szemű és intelligens fiatalember. Ez a jól öltözött, fiatal udvaronc ugyanakkor szakított az idealizált udvari művészettel, és kunyhókban élő szent emberekről vagy jógázó, lemondásokat végző jógikról készített portrét – rendkívüli pontossággal.
 
Ezek az alkotások ugyanolyan gyönyörűen kidolgozottak és a pontosak, mint bármi, amit Góvardhan korábban festett. Gondos ecsetvonással készített arcok, az alanyok orr és arccsontja a művész jellegzetesen pontos arányaival. De ezek már nem a megszokott udvaroncok vagy hercegek, a hatalom vagy testi öröm keresői. Helyettük a szerény szádhu, a szentéletű bölcs vagy a jógázó remete látható a kunyhója előtt, hosszú haja csapzott, végtagjai összefonódtak. Ők egy sokkal nehezebb kérdésre keresték a választ: a megvilágosodás felé vezető hosszú és fáradságos utat választották.

Kapcsolódó cikkek

• Ahol a kultúrák találkoznak

• Lopott szappanból készül a kiállítás az indiai börtönben

• Egy hithű muzulmán a szent tehenek védelmében

• Így jógáztak az iszlám uralkodók