India Hangja

"Ha másnak ártasz délelőtt, a baj felkeres délután."

Olvasható többek között a Thirukural-ban, a híres tamil etikai „tankönyv”-ben, melyet a madrasi (Chennai) legfelsőbb bíróság végzése szerint bevesznek a tartományi iskolák tananyagába. Ez az egyik legtiszteletreméltóbb ókori tamil nyelvű mű, mely az erkölcsös élet útmutatójaként szolgálhat. Az ellenzők szerint felesleges növelni a diákok megterheltségét, de R. Mahadevan bíró megindokolta a döntést: A matematika és a különféle tudományok a legnehezebb témák az iskolákban, a kormány mégsem akarta soha csökkenteni ezeket, mert szükségesnek tartja a hallgatók tudományos fejlődését. Az erkölcsi tudomány egyaránt fontos, sőt talán jobban. A pusztán intelligens, de erkölccsel nem rendelkező személy jobban tönkreteheti a társadalmat, mint egy erkölcsös, de tanulatlan ember. 

A nagy tamil remekművet 1730-ban Constanzo Beschi fordította latinra, ezáltal hamarosan ismertté vált az európai értelmiség számára. Thiru azt jelenti: szent, egyben Visnu egyik neve a tamil nyelvben, a kural az egyik legfontosabb klasszikus versforma a tamil költészetben. A Thirukural 133 fejezetből, s azok mindegyike 10 rímes verspárból áll, ezek pedig pontosan hét-hét szóból. 
A mű három részre oszlik: az első (Aram) az etikus viselkedéssel, a lelkiismeret, a becsület, a helyes magatartás kérdéseivel foglalkozik. A második (Porul) a világi ügyek megfelelő kezelését és a vezetői magatartást tárgyalja, a harmadik (Kaamam) pedig a férfi-nő kapcsolatot. Az első rész 38, a második 70, míg a befejező rész 25 fejezetet tartalmaz. Látható, hogy míg a költemény első és befejező fejezetei az egyén privát életével foglalkoznak, a középső, egyben leghosszabb szakasz a közélet etikai kérdéseit tárgyalja.

A mű szerzője a valaha Dél-Indiában élt legnagyobb költő, szent és filozófus, Thiruvalluvar. 2000 évvel ezelőtt született Majiláppúrban Chennai közelében. Megmutatta az egész világnak, hogy egy házas ember szép családi életet élhet, miközben vezetőként dolgozik, szem előtt tartva az isteni élet tisztaságát és szentségét. Tanításai hiteles tanácsok minden generációnak.
 
 

A Thirukural 133 fejezetének megfelelően Thiruvalluvar kőszobra 133 láb (40,6 m) magas. India legdélebbi pontján, 400 méterre a parttól, egy kis szigeten található, ahol két tenger és az óceán találkozik. Kompjárat közlekedik ott, mely érinti a kissé távolabb álló Vivekánanda Emlékmű szigetét is. A hatalmas szobrot V. Ganapati Sthapati (1927-2011) tervezte, aki az építészet ősi tankönyve, a Vasztu-sásztra segítségével oldotta meg a tervezési kihívást, így az elkészült mű földrengésbiztos, és rendíthetetlenül magasodik a sziklák fölé. Szintén ő építette Valluvar Kottam-ot, a híres mű gyönyörű emlékhelyét, egy 39 m magas különleges templom-szekeret, melynek a belsejében olvasható a szent szöveg, és látható a szerző szobra is. 

 
Chennai, Tamil Nadu állam fővárosa egyike India négy vezető nagyvárosának. Híres kulturális örökségéről, gazdag hagyományokban, templomokban és műemlékekben. Ezek egyike a Valluvar Kottam, a költő síremléke, mely a tamilok csodálatos kultúráját is szimbolizálja. A Valluvar Kottam különleges tulajdonsága, hogy minden pillére alap nélküli. Az 1330 vers vésett gránit oszlopokon olvasható, a homlokzati csarnokban, a folyosókon és a hatalmas nézőtéren, mely több mint 4000 embert képes befogadni.
 
A legendás építész és szobrász, V. Ganapati Sthapati sokat tett az ősi tudomány értékeinek megőrzéséért, a hagyományos hindu építészetet képviselte a modern indiai társadalomban. Céljául tűzte ki, hogy helyreállítsa az ősi Vasztu-sásztra tanítását, az építészet és térrendezés szakrális művészetét. Dr. Sthapati matematikából diplomázott. Egyetemi kurzusokat tartott, és 1992-ben létrehozta a Vasztu Védikus Kutatási Alapítványt, mely a tervezők, mérnökök és mesteremberek tehetséges csoportja, akik együtt dolgoznak a Vasztu-sásztra inspirálta templomokon és más épületeken Indiában és külföldön.

„Ez a tudomány a finom energia anyagban és térben, anyagi formában való megnyilvánulásának örök folyamatával foglalkozik.”

A cél a jelen generáció megismertetése a klasszikus művészettel és építészettel, valamint ennek megőrzése a jövő számára. Ganapati Sthapati munkássága rendkívüli: több mint 600 templomot tervezett és épített Indiában és az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Szingapúrban, Malajziában, a Fidzsi-szigeteken, Srí Lankán és Kenyában. 

A Thirukural nem utal semmilyen vallásra, de már legelső verse Istent köszönti: „Az ábécé kezdő betűje az A, hasonlóan, Isten az első a világon.” Számos témakört érint, középpontjában mindig az erényes magatartás és a szeretet áll.

A tamil irodalom eme értékes gyöngyszemét már több mint 60 nyelvre lefordították. Ízelítőül néhány verse:
 
 
A tanulás ártalmatlan, komoly, értékes, 
minden más vagyon nem igazi gazdagság.
Mi haszna tanulmányaidnak, 
ha nem adod át magad Isten lába előtt.
 
Azok, akik átadták magukat Istennek, 
átszelik majd az élet nagy óceánját; mások nem.
  
Akik szeretnék, hogy ne gyötörjék őket fájdalmas reakciók, 
nem ártanak másoknak.
 
Van valami, ami erősebb, mint a karma? Mindig is meghatározó, 
a leküzdése érdekében szőtt különféle tervek ellenére.
 
A hús valamely test sebe,
aki ezt felismeri, hagyja abba annak evését.
 
Azt, aki nem hajlandó ölni, és visszautasítja a húst, 
minden élet a karjaiba zár, és főhajtással tiszteli.
 
Minden erő leghatalmasabbika, 
ha segítünk és figyelünk olyan embereket, akik jobbak, mint mi.
  
Más felesége iránti oktalan vágyódás nincs meg azokban, 
akik az erény és birtoklás kérdéseiben megvilágosodottak. 
 
Az összes ismert igazság között, semmi sem
jelentősebb, mint a hitelesség.
 
Külső tisztaságot víz által érhetsz el; 
belső tisztaságot nyilvánvaló igazmondással.
 
A vágy a mag, amely minden életben 
csalhatatlanul vezet az újraszületés ciklusában.
 
Az élet egy állandó lakás lenne? 
Ideiglenes menedék ebben a testben.
 
 
 

Kapcsolódó cikkek

• Az európai kultúra bölcsője

• Interjú Kellár Mártával, a Mr. Peare c. regény írójával

• Az angol korona más gyémántjával ékeskedik

• Hamlet, Buddha és a Biblia tanácsai a boldogsághoz

• ​Dzsaganáth szekerén

​

Az Indiai Köztársaság egyik hivatalos elnevezése: Bhárat. A történelmi India a híres császár után kapta nevét. A jelen Indiája arra törekszik, hogy miközben megőrzi hagyományait, a jövőt építse. Úgy tartják, hogy az informatikai csúcs után a nanotechnológia a következő óriási lépés India iparában. Bangalore-ban 2007 óta évente rendeznek INDIA NANO címmel tudományos találkozót. Az esemény az ismeretek megosztását tűzi ki céljául, és páratlan lehetőséget kínál üzleti hálózatépítésre. A tavaszi rendezvényen felszólalt C.N.R. Rao, a világhírű vegyész is.

A mai India névadója a Sindhu (Indus) folyó, melynek s betűjét nem tudták kiejteni a hódítók. India valódi neve Bháratavarsa, Bhárata országa. A szanszkrit szó gyökerének több jelentése is van. Az egyik szerint a bha szótag a tudatosság fényét jelenti, a rata pedig azt, akire jellemző. Vagyis: ez az a föld, ahol az emberek kedvüket lelik a világosságban, a bölcsességben. Röviden, aki részt vesz a tudás keresésében. A másik értelmezés szerint bha vagy bharam nehéz súlyt jelent. Eszerint: ez az a föld, ahol az emberek nagy terhelésen mennek keresztül, hogy a számtalan lelki tudományág révén megismerjék a valódi ént.

A szót India egyik leghíresebb klasszikus táncformája, a bharatnatyam is nevében hordozza.

Bhárata, a legendás király rendkívül bátor és erős volt, gyermekkorában oroszlánkölykökkel játszott. Egyesítette egész Nagy-Indiát, neve az ősi Visnu Puránában is olvasható:

उत्तरं यत्समुद्रस्य हिमाद्रेश्चैव दक्षिणम्. 
वर्षं तद् भारतं नाम भारती यत्र संतति

uttaram jatszamudraszja himádrescsaiva daksinam
varsam tadbháratam nama bhárati jatra szantatih

„Az ország (varsam) mely az óceántól északra és a havas hegyektől (Himalája) délre fekszik Bháratam, ott laknak Bhárata leszármazottai.” A dinasztia alapító Bhárata császár utódai voltak később a Pándava és Kaurava hercegek, akikről a Mahábhárata (nagy Bhárata) eposzban vagy a Bhagavad-gítában is olvashatunk. A híres eposz, a Rámájana egyik hősének a neve is Bhárata. Ő az a herceg, aki Ráma önként vállalt száműzetése alatt királyi bátyja helyetteseként uralkodott. Ráma iránti rendkívüli odaadásáról is ismert.

Márciusban nyolcadik alkalommal rendezték meg a „Bangalore India Nano” rendezvényt, mely mára már vezető szerepet tölt be, és a legkeresettebb nemzetközi nanotech eseménnyé fejlődött Indiában, sőt számos ország számára összekötő kapocs e kutatási területen. Többek között a kockázati problémákra, a technológiára, fejlesztési, szabályozási és irányítási struktúrákra valamint a beruházási kérdésekre keresik a választ a különböző kormányok és kutatási intézmények vezető tudósai, vegyészek, kutatási vezetők, politikusok részvételével. Az idén az egészségügy, a tiszta víz és az energia került a középpontba.

A nanotechnológia izgalmas terület. Robert F. Curl Nobel-díjas vegyész szerint Indiában már a középkorban ismerték a nanofémeket. Lehet hogy nem tudatosan, csak  ösztönösen, de a „damaszkuszi acél” nyersanyagában (melyet  India szállított) az elektronmikroszkópos vizsgálat nagy mennyiségű nanocső jelenlétét mutatta ki. A gyarmatosító angolok betiltották a vasérc bányászatot, így ez a technológia elveszett.

A Bangalore-i konferencián felszólalt C.N. Rámacsandra Rao, a kiváló tudós is: A nanotechnológia az a tudományos terület, ahol India tekintélyes rangsort vívott ki magának. E téma publikációinak számát tekintve India a harmadik a világon. Sikeres jövő előtt állunk ezen a területen – jelentette ki.

Dr. Rao vegyészprofesszor, aki hatévesen már középiskolás volt, első diplomáját tizenhét évesen szerezte. Számtalan kutatási anyag és 45 tudományos könyv szerzője, jó néhány egyetem vendégprofesszora, 60 egyetem tiszteletbeli doktora. Tagja a világ számos tudományos szervezetének, a római Pápai Akadémiának épp úgy, mint japán, brazil, szerb, francia, afrikai stb. kutatócsoportnak a világ minden tájáról. Kollégái úgy tekintenek rá, mint aki a Nobel-díj kivételével már elnyerte az összes lehetséges nemzetközi díjat. Édesanyja különösen járatos volt a hindu irodalomban, így ő azt jól ismeri. A Bharat Ratna, a legmagasabb indiai polgári díj tulajdonosa, jelenleg India miniszterelnökének tudományos tanácsadója.

Részletek a korábban vele készült riportokból:

„Szüleim egyetlen fiaként Bangalore óvárosában nőttem fel. Szeretettel emlékszem édesanyámra, aki gyerekkoromban sok vallásos történetet mesélt, és az általa végzett  napi púdzsa (hindu istentisztelet) is jelentős hatást gyakorolt ​​rám. Azt hiszem, hatéves lehettem, amikor anyám elmesélte a Rámájana és Mahábháratha minden epizódját.”

A gondos szülők első osztályú középiskolába íratták a kisfiút, ahol az angol mellett szanszkritot is tanult. „Ez befolyásolta spiritualitás utazásomat” – mondta a tudós.

A miniszterelnökkel, Narendra Modival kapcsolatos kérdésre így válaszolt:  Remélem, meg fogja találni a megfelelő embert és a megfelelő tanácsot, mert a tudomány vagy a társadalom nagy problémáit nem képes kezelni egy személy vagy egy minisztérium. (…) Remélem és imádkozom, hogy jól csinálja.  

Kapcsolódó cikkek

• Az európai kultúra bölcsője

• A lovaggá ütött indiai tudós 

• Ma 60 éves a világ egyik legképzettebb embere

• Naredra Modi, India miniszterelnöke himalájai jógiként zarándokolt

A Koh-i-Noor gyémánt illegálisan került Nagy-Britanniába, és jelenleg a királyi koronaékszerek között őrzik. Egy pakisztáni ügyvéd visszakövetelné országának, pedig a drágakő valójában Indiát illeti, több mint kétezer éve ott bányászták. Indiai üzletemberek egy csoportja is pereskedik, de a háttérben sokkal többről van szó. A gyarmattartó Anglia és a kizsákmányolt India valódi történelme sokkal érdekesebb, mint egy csupa szénatomból álló ásvány.

A Világosság hegyének is nevezték ezt az ovális alakú, tyúktojás nagyságú drágakövet. Indiai és perzsa uralkodók egyaránt birtokolták, de eredeti tulajdonosa egy templomban él. 625-ben Pulakesi király egyik nagy győzelme után köszönetként templomot emeltetett Bhadrakáli istennőnek, és neki ajánlotta a Koh-i-Noor gyémántot.

Az ékszer lett a tradicionális harcművészetek védőszentjének, Bhadrakálinak a bal szeme. Amikor 1323-ban Ulugh kán legyőzte a hindu uralkodót, a gyémánt a Delhi Szultánságba került. Ettől kezdve csalás és lopás révén kézről kézre vándorolt, míg végre újra egy templomnak ajándékozták.

A Koh-i-Noor  a 19. sz. elején Pandzsáb uralkodójának, Randzsit Szing Maharádzsnak a birtokába került, aki 1839-ben, a halálos ágyán, a gyémántot a híres orisszai templom urának, Dzsagannáthnak adományozta. A drágakő soha nem jutott el Dzsagannáth Puriba, a brit adminisztrátorok nem adták át a templomnak. 1849-ben, Pandzsáb bekebelezése után rátették a kezüket. Így már második alkalommal került el egy hindu templom tulajdonából. Megjegyzés: a "hivatalos" történet szerint a pnadzsábi uralkodó az angoloknak ajándékozta.

Lord Randolph Churchill (Winston Churchill apja) azon államférfiak sokaságához tartozott, akik tudatában voltak, hogy a 19. századi Anglia a gyarmatok, különösen India kifosztásával emelkedhet magasra. Annak idején a parlamenti képviselőkhöz fordulva ezt mondta:

„A legbuzgóbb figyelemmel kísérjék, a leggondosabban fejlesszék, a legegységesebben és lankadatlan elszántsággal őrizzék Hindusztán földjét és népét, a királynő koronájának legértékesebb gyöngyszemét, melynek birtoklása valamennyi gyarmati tulajdonunknál jobban növelte kis szigethazánk hatalmát, erőforrásait és jólétét…”

Nos, a fejlesztésről azért érdemes néhány szót szólni. A 19. század végén Nagy-Britannia fennhatósága alatt állt az indiai szubkontinens háromötöde, de a többi rész sem volt teljesen mentes a brit „tanácsadók” jelenlététől. David Arnold történész Tudomány, technológia és orvostudomány a gyarmati Indiában c. könyvében nyíltan kijelenti:

„Több ellentmondást tartalmaz az a hit, hogy a britek képesek voltak Indiát korszerűsíteni és civilizálni. Leginkább az a meggyőződés ismétlődik, hogy az indiaiak felkészületlenek vagy alkalmatlanok voltak arra, hogy befogadják a modern tudomány előnyeit.”

Lényegében majdnem minden, amit India örökölt rokkant állapotú volt. Ez többek között magába foglalta a brit ihletésű civil szolgáltatásokat és az elektromos hálózatot is. A gyarmati uralom alatt bármely más ázsiai kolóniához képest Indiában volt a legmagasabb az analfabetizmus. A Delhi Egyetem kivételével az összes főbb oktatási intézmény a gyarmatosítás után jött létre.

Néhány adat, hogy a lakosság hány százaléka tudott írni-olvasni:
1900 – 7%
1920 – 9%
1940 – 15%
1947 – Az ország kivívta függetlenségét.
1960 – 28%
1980 – 40%
2000 – 62%
2015 – 74%

Összehasonlításként: a legfrissebb felmérések szerint az USA lakosságának 14%-a analfabéta, és 42 millió amerikai egyáltalán nem tud olvasni, tehát India az egykori gyarmati kiszolgáltatottságot figyelembe véve, egyáltalán nincs lemaradva.

Érdemes Szvámí Vivekánanda híres beszédét felidézni, aki 1893-ban, Chicagóban, a Világvallások Parlamentjén többek között ezt mondta:

„Mi azért jöttünk keletről, mert nap mint nap lekezelő módon azt mondták nekünk, hogy el kellene fogadni a kereszténységet, mert a keresztény nemzetek dúsgazdagok. Körülnéztünk, és látjuk Angliát, mint a világ leggazdagabb országát, amely a lábát 250 millió ázsiai nyakán tartja. Visszatekintünk a történelemben, és látjuk, hogy a spanyol vagyon felhalmozása Mexikó inváziójával kezdődött. Az ilyen jólét embertársaink torkának elvágásából származik. Ilyen áron a hinduk nem akarnak fellendülést.”

Kemény szavak? Nos, egy zseniális brit úriember, a bizonyos G.B.Shaw is hasonlóan fogalmazott:

„Egy angol sohasem jön zavarba az erkölcsi állásfoglalást illetőleg. Mint a szabadság és függetlenség bajnoka, meghódítja a fél világot, és ezt gyarmatosításnak nevezi. Ha új piacot akar silány manchesteri áruinak, egy hittérítőt küld, hogy a béke evangéliumát hirdesse. A bennszülöttek megölik a hittérítőt: ő fegyverben rohan a kereszténység védelmére, hódít érte, és azt állítja, hogy a piac az Ég jutalma!”

 Kapcsolódó cikkek

• A Jaganáth templom utolsó táncosának halála

• ​Dzsaganáth szekerén

• Mi köze Indiának szeptember 11-hez?

• Az európai kultúra bölcsője

• India kincsei

• India a pozitivitás őshazája

New York-ban a nyomozók lefoglaltak a Christie aukciós háztól két, több mint ezeréves indiai szobrot. A Christie képviselői kijelentették, hogy együttműködnek a hatóságokkal, tudatosan soha nem kínáltak lopott műalkotást.
Számtalan, India tulajdonát képező műkincs került már nyugatra, de olykor arról is olvashatunk, hogy ezek közül néhányat visszaszolgáltatnak.
Ha ebben a témában kicsit körülnézünk, érdekes dolgokról olvashatunk.

Néhány éve majdnem árverésre került a Sotheby aukcióján New Yorkban, egy szintén híres, 158 cm-es indiai szobor, mely a Mahábhárata történeteiből jól ismert gonosz herceget, Durjodhanát ábrázolja. Végül hosszú jogi harc után másik két társával együtt a szobor visszakerült Kambodzsába. A három ősi hindu szobor egy ikonikus hindu csatajelenet részét alkották, és egy angkorvati templomból lopták el őket évtizedekkel ezelőtt. 

Ez év januárjában egy hetedik századi hindu szobor feje is visszakerült eredeti helyére, 130 évvel azután, hogy elvitték Kambodzsából, amikor még az francia gyarmat volt. A 47 kg-os fej Hariharáé, aki Visnu és Siva együttes megjelenése. Nagy ünnepség keretei között illesztették össze. Sok An miniszterelnök-helyettes kedvező jelnek tekintette a szobor újraegyesítését, utalva a nagyszerű a khmer kultúra fejlett társadalmára és művészetére.

Kambodzsában látható a híres régészeti csoda, Angkor, mely a Khmer Királyság 9. században létrejött fővárosa volt, de már i.e. 400 körüli khmer feliratokat és szobrokat is találtak a régészek. A 11. század elején, a mai Kambodzsa területén II. Szurjavarman állt a Khmer Királyság élén. A hinduizmusnak elkötelezett uralkodónak köszönhető Ázsia legnagyobb vallási épületkomplexuma, Angkorvat templomegyüttese. A Visnu istennek szentelt Angkorvat a Világörökség része.

Kapcsolódó cikkek:

Az európai kultúra bölcsője

Védőoltás és sebészet évezredekkel ezelőtt

Indiába került az UNESCO verseny fődíja

"Kína és India jóval megelőzte a nyugati tudományt és technológiát, több száz évvel ezelőtt sokkal előbbre tartott, mint a nyugati gondolkodás" - jegyezte meg könnyedén Joseph Needman. 
Az előkelő brit tudós a Royal Society és a Brit Akadémia kitüntetettje, a Becsületrend tulajdonosa. Megjegyezték róla, hogy ő volt az egyetlen, aki e három címet egyszerre magáénak mondhatta. Más művei mellett megjelent egy érdekes esszé kötete, melyben India tudománytörténetével foglalkozik.

A Pitagorasz-tétel valóban Pitagorasznak tulajdonítható? Ma már a tudomány is elismeri, hogy az indiai geometria néhány évszázaddal Pitagorasz előtt már alkalmazta. A Shulba szútrák − „húrszabályok” vagy „Útmutató a mért művészethez” − indiai feljegyzések az első évezred közepe táján születtek. Baudhayana, indiai matematikus nevéhez fűződnek.
 
Ha az úgynevezett sötét középkort nézzük, az indiai tudomány abban az időben racionálisabb volt, mint Európában. Indiában soha nem működött inkvizíció, még hasonló szervezet létezése is elképzelhetetlen volt a kulturális sokszínűség mellett. Például senki sem ítélte el a tudós Árjabhatát csak azért, mert a Rahuk-Ketu mítoszt nem tartotta tudományosnak. A másik nagy matematikus, Brahmagupta kritikája sem volt hatással hírnevére, ragyogó matematikusként és csillagászként ismerik mind a mai napig.
 
R. Narazimha professzor egy kiváló tudós és űrhajózási mérnök, több olyan vezető nemzetközi akadémia tagja, mint a Royal Society vagy az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiája. Ő is arra a következtetésre jutott, hogy a klasszikus indiai tudomány valóban racionális, és ez a fajta ésszerűség nem ütközik a vallással. Azért küzd, hogy ezt a nyugati világ is elfogadja. Hasonló célkitűzéssel dolgozik G.G. Joseph, a Manchester Egyetem nyugalmazott professzora is. Küldetésének érzi, hogy felhívja a figyelmet Indiának a matematika történetében betöltött kiemelkedő szerepére. Könyve, A matematika nem-európai gyökerei is ezt bizonyítja.
 
Ha nem is a teljesség igényével, de érdemes néhány mondat erejéig bepillantani az óind matematika legnagyobbjainak munkásságába.

Kanád ácsárját tartják az atomelmélet atyjának. Fő műve, a Vaisésika-szútra i.e. 600 táján keletkezett. Közel 2500 évvel John Dalton előtt az atomokról és a molekulákról értekezik. Egyik tétele: akció és reakció egyenlő és ellentétes irányú. Ismerős? Newton törvényeként tanultuk az iskolában. A jeles történész, T.N. Colebrook azt mondta: „Összehasonlítva az európai tudósokkal Kanád és más indiai tudósok a globális mesterek ezen a területen."

Árjabhata 476–550 között élt. Már 23 évesen az univerzum működését leíró matematikai rendszert alkotott, híres munkája az Árjabhatijam. Négy tizedesjegy pontossággal határozta meg a Pí értékét. Matematikai csillagászati értekezésében azt állítja, hogy a Föld gömb alakú, forog a tengelye körül, és elliptikus pályán forog a Nap körül. Mindez 1000 évvel Kopernikusz és Galilei előtt! 

Azt is kiszámolta, hogy a föld egy fordulata 23 óra 56 perc és 4,01 másodpercig tart, amely egybeesik a modern értékekkel 23 óra 56 perc 4,091 másodperc. Galileit 1633-ban az inkvizíció elé idézték, és rákényszerítették, hogy vonja vissza a Föld mozgására vonatkozó tanait.
 
A klasszikus indiai tudósok nem rendelkeztek mély szentírási ismeretekkel, de sokan közülük, mint például Nilakantha kiváló védikus szaktekintély is volt. Valójában sok indiai tudós munkáit, még csak nem is ismerjük.

Mádhavát, az indiai matematikust (1340-1425) ma már elismeri a Nemzetközi Matematika Tanács, és már megváltoztatta a nevét a Pí értékét meghatározó matematikai sorozatnak. De erre is sokat kellett várni… A korábban Gregory-Leibniz néven használt matematikai sor, ma már Mádhava-Gregory sor. Szangamagrámi Mádhava már a 14. században ismerte azt, amit 1668-ban újra felfedezett Európában a skót James Gregory, majd Leibniz. Mádhava a keralai csillagászati-matematikai iskola alapítója volt. Munkái versekben íródtak. A Mádhava-Newton-sor a szinusz és koszinusz értékek közelítésére vonatkozik, 300 évvel Newton előtt! Európába jezsuita misszionáriusok és kereskedők révén juthatott, először az iszlám világ arab tudósaihoz, majd a nyugati kutatókhoz, továbbadva india bölcsességét.

Kapcsolódó cikkek:

• Játékos matematika szomorúság ellen

• Csillagok háborúja – ókori hajógyár 

• Az európai kultúra bölcsője

• Védőoltás és sebészet évezredekkel ezelőtt

Szókratész gyakran hangoztatta: a bölcsesség legfőképp abban van, ha tudom, hogy nem tudok semmit. Többek között ezt mondja dr. Robert Svoboda is, aki nemcsak amerikai orvosi egyetemre járt, hanem a híres Maharasztra állambeli Bharati Ájurveda Főiskolán is diplomát szerzett. Neves író és előadó, aki hatalmas tapasztalattal rendelkezik a tanulás, tanítás terén. Szeptemberi iskolakezdéskor érdemes megismerni a világszerte elismert orvos pedagógus oldalát is.

Lássuk hát, miként gondolkodik a világ első nyugati ájurvéda orvosa:

Amikor tanítok, a diákjaimnak azt tanácsolom: Maradj nyugodt. Minél mélyebbre veted magad valamely tudomány óceánjába, annál jobban megérted, milyen keveset tudsz róla. Minél idősebb vagy, annál többször fogod észrevenni, hogy megint csak a tudás felszínén vagy. A modern életben az egyik lehangoló dolog számomra az, hogy manapság sokan szakértőnek tartják magukat, miután egyetlen hétvégi kurzust elvégeztek. Ez nem történhet meg; ez merő illúzió. Illúzió az is, hogy az internet tudást ad, elősegíti az adatok megtalálását, s ez a tudás a bölcsesség. De az adat nem tudás, és a tudás nem bölcsesség! Bár az emberek rengeteg információt gyűjtenek össze, és ehhez még gratulálnak is maguknak, túl gyakran előfordul, hogy a megszerzett információ csak zűrzavart okoz.

A tanultak megemésztése és a tudás felszívódása a legfontosabb. Ha túl messzire mégy felszínes irányba, ha emésztés nélkül felhalmozod a tanultakat, és még szakértőnek is hiszed magad, akkor előbb-utóbb elkövetsz egy szerencsétlen, drámai hibát. Gurum, Aghori Vimalananda ettől akarta megóvni tanítványait. Ghora jelentése: szörnyű, rémisztő, az „a” fosztóképző, így az Aghora jelentése: spirituális út, mely elkerüli mindazt, ami félelmetes, ijesztő. Nem tekintette magát gurunak, mert tudta, hogy aki mesternek képzeli magát, az előtt bezárul a tanulás ajtaja. Arra törekedett, hogy mindig tanítvány maradjon, és ezt tanácsolta tanítványainak is. A mesterem azt tanította, hogy a világ legjobb mámorítószere ingyenes, könnyen használható, és egy pillanat alatt a rendelkezésünkre áll: ez természetesen a Transzcendens édes neve.  

Egy dolog a fizikai szem, egy másik a lelki látásmód. A spirituális látás nehezebb, de sokkal pontosabb képet ad a valóságról. Nyugaton, különösen olyan helyeken, mint az USA, ahol én is élek, az a probléma, hogy az ember hatalmas tudásra tehet szert, és azonnal úgy gondolja, hogy birtokában is van mindennek. Elkezd ennek alapján cselekedni. Nem jön rá, hogy valójában ez csak egy rész-tudás és jóval nagyobb az a tudáshalmaz, melynek egy hányadát ő is megkapta. Úgy vélem, nagy különbség van aközött, amit a legtöbb nyugati, és amit az indiai ember gondol a tudásról. Nyugaton a tudás valami kézzelfogható, anyagi, valami, ami könnyedén szállítható, lehet venni és eladni. Indiában a valódi tudás egyféle élőlény – szanszkritul „Vidja”. A megtestesült potenciális tudat, amely az Univerzumban létezik. Az ájurvéda és a jóga megannyi technikát, elméletet és gyakorlatot felhalmozott az évszázadok során. A tudás energia is, ami inspirál, egy gyógyító energia.

A média információkat továbbít, ezt ne hívjuk tudásnak. Amikor 40 évvel ezelőtt elkezdtem az ájurvéda tanulmányozását, nagyon kevés információ állt rendelkezésemre angolul. Tehát kellett keresnem olyan embereket, akik segítettek átalakítani az információt tudássá. Manapság ez egy másik probléma: bőven van információ, de nem tudjuk, hogyan kapcsoljuk a tudáshoz. Szóval, ha valaki nem olyan szerencsés, hogy találkozik egy segítővel, egy igaz tanítóval, akkor a régi és biztos módszert kell követnie. Olyan információt kell keresni, amit sok ember kipróbált már, vagy saját magamnak kell kísérletezni vele. Az is egy módja a tanulásnak, ha az ember beveri a fejét a falba. Akkor tudja: ha így cselekszem, ez lesz az eredmény. Persze sokkal jobb, ha valaki figyelmeztet minket. 

Évezredek óta az egyik legfőbb indiai szakkönyv a Bhagavad-gítá, mely Krisna és egyik bizalmas tanítványa közötti rendkívül izgalmas párbeszéd. Az ősi könyv egyik gondolata a következő: „Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.” Aki tanulni akar, annak türelmet kell gyakorolnia. Összpontosítania kell, beilleszteni a megfelelő helyre minden információt.
 

Kapcsolódó cikkek

• A jóga lényege, hogy minden otthonban boldogság legyen

• Sziporkázó indiai diáklányok

• Játékos matematika szomorúság ellen

• Ma 60 éves a világ egyik legképzettebb embere

Mark Twain Indiát az emberiség bölcsőjének és a történelem anyjának nevezte. Dr. Alok Kumár, a new york-i Oswego Egyetem fizika professzorának A tudomány története a világ kultúráiban című könyve nem ez az első ebben a témában. Korábban is nagy sikert aratott az ősi hindu tudományról szóló munkájával. Dr. Alok Kumár igazán különleges egyéniség, aki elnyerte a német Humboldt Alapítvány és a NASA ösztöndíját, tanári munkájával kancellári nívódíjat, tudományos és alkotó tevékenységével és kutatásaival az Oswego Egyetem elnöki díját. Lássuk hát, szerinte hogyan is alakult a tudomány a világ kultúrájában.

Kellár Márta tollából​

Barangolás a szürkehályog műtéttől az e-mail-ig

Dr. Alok Kumár az európai tudományos „felfedezések” eredetét kutatja. Bebizonyítja, hogy ezek közül sok jóval korábbi civilizációkból származik, Kínából, Perzsiából, Babilóniából vagy Indiából. A társszerző Scott L. Montgomery, a Washington Egyetem professzora. A szerzőpáros számára fontos volt a könyv indirekt mondanivalója is, miszerint a valódi tudományos gondolkodás és a tanulás nem öncélú, évezredek ősi kultúrái szerte a világon arra törekedtek, hogy az embereket közelebb hozzák a Legfelsőbbhöz. Ahogy Einstein is kijelentette annak idején: „A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.”

Kumár professzor szerint: „Mindezek a kultúrák tudományos és technológiai eszközöket használtak, hogy fokozzák a teremtésről és a Teremtőről szóló tudást.” Ismét Einsteint idézve: „Minden vallás, művészet és tudomány egyazon fának a különböző ágai. Ezeknek a törekvéseknek a célja az emberi élet nemesítése…”

Hosszú az a lista, mely feltünteti, mi mindent köszönhet a tudomány az ősi indiai civilizációnak. Többek között az atomelmélet, a trigonometrikus függvények, a nulla fogalma, a csillagászat, a heliocentrikus világkép, a navigáció, a hajózástan művészete, a plasztikai sebészet, a várostervezés, az első egyetem mind ősi indiai gyökerekre vezethető vissza. Az ájurvéda tudósai részletes anatómiai és sebészeti ismeretekkel rendelkeztek. Az acélgyártás kezdete szintén Indiához fűződik, elsőként alkalmaztak különleges kohászati ​​eljárást. Évszázados néhány esetben évezredes tudományos tényekről van szó, mielőtt azokat újra felfedezték, illetve elfogadták Európában. Az olvasót ugyancsak elgondolkoztatja az ókortól napjainkig tartó adatok meglepő sokasága. Emellett dr. Kumár a hindu gyakorlatot, a jógát, ájurvédát és a vegetariánizmust a modern problémák megoldási lehetőségeként is tárgyalja.

Olvashatunk arról is, hogy India fölénye a tudomány és a technológia terén az ókorban elismert volt, és a tudósok nagy távolságokat utaztak, hogy tanuljanak a hindu mesterektől és guruktól. Napjainkban a nemzetközi tudományos közösség jelentése szerint Indiának van a harmadik legnagyobb tudósközössége a világon. Amerikai felmérés pedig azt igazolja, hogy indiaiak alkotják a legnagyobb kisebbséget a tudósok közösségében az USA-ban. Tehát a múlt eredményei folytatódnak. Erről ritkán olvashatunk, mint ahogy azt is kevesen tudják, hogy például a naponta használt elektromos levelezésünket az indiai Siva Ayyadurai álmodta meg először.

Néhány vélemény Az ősi hindu tudomány c. könyvről

Dr. Ronald A. Brown, nyugállományú fizika professzor:

 „Tagadhatatlan és igazolt Kumár dokumentációjának ténybeli pontossága. A könyv hiánypótló szerepet tölt be a tudomány történetében. Egy részletesebb és teljesebb képet kapunk a tudomány és a matematika legkorábbi kezdeteiről, amely megelőzte az ókori görögöket is.”

Maria Wirth, német indológus:

„A legtöbb nyugati számára az ókori világ Görögországgal zárul. Kíváncsi vagyok, vajon az ősi India hatalmas kultúrájának figyelmen kívül hagyása szándékos vagy csak tudatlanságból ered-e. (…) a brit oktatási rendszer sikeresen ábrázolta az ősi hagyományt méltatlanul. Itt az ideje, hogy az igazság kiderüljön.”

John Kares Smith, a kommunikációs tanulmányok professzora, New York: 

„Újra találkoznia kell Keletnek és Nyugatnak. Dr. Alok Kumár teljesíti ezt. Közülünk hányan is bólintottak vagy hajtottak térdet a görögök és a 18. századi felvilágosodás előtt, így hozva létre és táplálva a tudományt. E könyv annak van szentelve, amit kihagytak. ... a védikus kultúra, az ősi hindu tudás jelentősen hozzájárulhat a tudományokhoz. Van egy csodálatos fejezet a jógáról is. A könyv a szintézis remekműve, az, ami hosszú ideje hiányzott, de sajnos mindeddig nagyon elhanyagolt volt.”

Scott L. Montgomery, tudománytörténész, Washington Egyetem:

„Az ókori India szerteágazó tudománya rendkívül gazdag, és olyan téma, amit túl gyakran figyelmen kívül hagynak, pedig egy központi helyet érdemel a történelem modern kutatásakor. Ezt a szerepet tölti be Alok Kumár kiváló munkája, mely hatalmas szolgáltatás a tudományos és oktatási közösségek számára. Megalapozott, széleskörű kutatás, mégis könnyen követhető gondolatiság jellemzi.”

Kapcsolódó cikkek:

• Csillagok háborúja – ókori hajógyár 

• Védőoltás és sebészet évezredekkel ezelőtt

Az indiai hagyományokhoz hasonlóan más tradícióban is találkozhatunk a különböző világok és dimenziók hierarchikus rendeződésével. Ilyen rendszerezés például a menny és pokol leírása, vagyis a felső, közép és alsó világ meghatározása.

A Kabbala egy életfát mutat be, tíz számozott szférával és egy számozatlannal. Az iszlám vallásban a szufik négy megnyilvánult világról számolnak be és egy megnyilvánulatlanról.  A görögök Titánjai és Héroszai egy világot alkottak az emberekkel, de létszintjük magasabb fokon állt. Ezékiel mennyei királyságokat említ, és a kereszténység ismeri a csodálatos képességekkel bíró kerubokat, szeráfokat és angyalokat, akiknek lakhelyéül az ég és az eget a földdel összekötő tér szolgál. Az indiai védikus szakirodalom nem kevesebbet ígér mint, hogy aki megismeri és megérti az univerzum felépítését, az eléri az üdvözülést, és nem kell újjászületnie ebbe az anyagi világba. Ők a lelki világba kerülnek, vissza Istenhez. Az önmegvalósítás ösvényén az élőlény ráébred eredeti természetére: tudatos, örökkévaló, boldogsággal teli.

Az újjászületés gondolata és az abba vetett hit természetesen nyugaton sem ismeretlen. A bolygórendszerek hosszú sora viszont kevésbé közismert. A védikus irodalom az óind világkép tananyagát tartalmazó írások gyűjteménye. Tudományos igényességgel fejt ki anyagi és transzcendentális ismereteket. Így nem csoda, hogy nagy részletességgel mutatja be ezen bolygórendszerek elhelyezkedését, méretét, földhöz és az egész világegyetemhez való viszonyát, az ott élők jellegzetes tulajdonságait, valamint, hogy hogyan lehet oda kerülni földi életünk befejeztével.

A földön élő embernek, teste elhagyása után lehetősége nyílik 8 400 000 létforma valamelyikébe újrakezdeni a pusztulás és élet örökös körforgását. Mindezt valamelyik univerzum tizennégy bolygórendszer világainak valamelyikén teheti meg.

A védikus tradícióban a menny lakóit, amaráknak, halhatatlanoknak is szokták nevezni, mivel egy mennyei nap hat földi hónapnak felel meg, és az ő időszámításuk szerint az ott élők tízezer évig élnek. Tehát összehasonlítva a mi száz évünkkel, halhatatlannak tűnnek. Hosszú életük mellett testi szépségükben és erejükben is felülmúlják a miénket. Fényűző életük, paradicsomi életkörülményeik és határtalan élvezetük igazán irigylésre méltó. Azonban mint minden anyagi hely, a teremtés és a megsemmisülés ciklikus változásain megy keresztül. Odajutni sem olyan egyszerű, és egy csavar is van a dologban. Különböző mennyei bolygókra jutáshoz, különböző „vízumra” van szükségünk. A teljesség igénye nélkül, ilyenek például a ragaszkodástól való mentesség, a bölcsesség, a tudás, a kegy, az önfeláldozás, cölibátus, valamint az erkölcs és a morál szigorú követése. A csavar azonban az, hogy megerőltető szellemi, fizikai és spirituális lemondások után ugyan élvezhetjük tetteink gyümölcsét valamelyik mennyei bolygón, de karma bankszámlánk felélése után újra egy alacsonyabb szintű világban kell folytatnunk az életet. Védikus megközelítésben tehát, a mennybéli bolygók felett található az antianyagú lelki világ. Aki ide eljut, annak sosem kell többé újjászületnie.

Játékos matematika szomorúság ellen? Igen. A matematika már sok diákot megizzasztott. Pedig a matematikának játékos formája is létezik. Mint például az óind Lilávati gyűjtemény, melyet a híres matematikus és csillagász, Bhászkara állított össze, hogy elterelje vele leánya szomorú gondolatait. Játékos matematika az ókori Indiában.

A mai Pakisztán területén találták a legrégebbi matematikai kéziratot, egy nyírfa kéregre írt szöveget, mely egy kb. i. sz. 3-7. századra tehető mű másolata. Többek között a nullával, törtekkel, egyenletrendszerek foglalkozik.

A Lilávati későbbi, 1150-ből fennmaradt játékos matematikai gyűjtemény, mely csupán első része egy nagy átfogó, védikus hagyományokon alapuló tudományos munkának. A tankönyv tizenhárom fejezetből áll, elsősorban meghatározások, aritmetikai kifejezések, kamatszámítás, számtani és mértani műveletek, síkgeometria, határozatlan egyenletek, és ezek kombinációi találhatók benne.

A legenda szerint Bhászkarácsárja, röviden Bhászkara, miután tanulmányozta leánya, Lilávati horoszkópját , sajnálattal megállapította, hogy gyermektelen marad, nem házasodik meg. Ennek elkerülése érdekében, a sorsát átrendezni kívánva megkereste azt az egyetlen, szerencsés időpontot, mely lánya esküvőjére alkalmas lehetne, és figyelmeztette Lilávatit, annak betartására.

Készített egy vízórát, egy kis meglékelt hajó úszott egy edényben, és a megfelelő időben elsüllyedt volna. Bár kioktatta a leányt, hogy ne menjen a közelébe, természetesen az nem tudta legyőzni kíváncsiságát. Nem vette észre, hogy egy gyöngy a ruhájáról beleesett a kis hajóba, és eltömte a kifolyócsövet, az óra megállt. Az esküvőre kedvező pillanat így észrevétlen maradt… A szomorú apa megígérte lányának, hogy ír neki egy olyan könyvet, mely a nevét az idők végezetéig megőrzi.

A játékos matematikai feladatok lenyűgözőek, bájosak. Néhány példa:

A szél letöri a 32 láb magas bambusznádat, és vége 16 láb távolságra érinti a földet. Milyen magasan tört el?
 

Egy másik feladat: egy oszlop tetején páva ült. Az oszlop tövében lakott egy kígyó. A páva meglátta a hazaigyekvő kígyót, amely az oszlop tövétől háromszor olyan távol volt, mint az oszlop magassága. A páva egyenes vonalban lecsapott a kígyóra, és elérte, mielőtt elbújhatott volna. Ha a páva és a kígyó találkozásáig mindkettő ugyanakkora utat tett meg, akkor milyen messze voltak az oszlop tövétől a találkozás pillanatában?

Egy algebrai jellegű feladat: a játszadozó majmok nyolcadrészének a négyzete az erdőben ugrált. A fennmaradó 12 a zöld dombok felé igyekezett. Hányan voltak összesen?

A következő feladatot a felsorolt műveletek visszapergetésével oldotta meg: "Oh, ragyogó szemű szép lány, mondd meg nekem azt a számot, amely hárommal szorozva, azután a szorzat háromnegyed részével növelve, héttel osztva, a harmadrészével csökkentve, önmagával szorozva és ötvenkettővel csökkentve, azután belőle négyzetgyököt vonva, hozzáadva nyolcat és elosztva tízzel – kettőt ad."

Végül, még egy kérdés: a méhraj nyolckilenced része elrepült. A megmaradt méhek egy csoportja a közeli jázminbokorra szállott. Ebben a méhek száma az egész rajban levők felének a négyzetgyöke volt. Egy méhecske pedig a lótuszvirágba esett társának a segítségére sietett. Hány méhből állt az egész raj?

Hát valahogy így néz ki a játékos matematika szomorúság ellen.
 

Nemrégiben Delhiben az indiai Egyesült Tudomány és Technológia minisztere dr. Hars Vardhan a híres orvost, Szusrutát említette, és arról beszélt, hogy a modern orvostudomány számos eredménye már megtalálható volt az ősi Indiában. Többek között a himlő elleni oltás is.

Európánál jóval korábban gyakorolták, hiszen Edward Jenner angol orvos csak 1796-ban találta meg a fekete himlő ellenszerét.

Dr. Vardhan, aki maga is orvos, arról is beszélt, hogy az ájurvéda bizonyos részeit a 9. században a bagdadi kalifa lefordíttatta arab és perzsa nyelvre, innét terjedt el Európába.

Korábban a Védák nemzetközi konferenciáján már elismerte, hogy Edward Jennernek köszönhető a himlő elleni védőoltás elterjedése, csak azt hangsúlyozta, hogy Indiában és Kínában is használtak oltásokat több száz évvel korábban a vakcina feltalálója előtt. „Ez nem dicsekvés, de a tények mindig tények” – mondta a miniszter.

Kurt Pollak, a zseniális akadémikus, akit a tudományos erkölcs portásának is neveztek szintén így vélekedett: „A himlőt megelőző védőoltás, amelyet Kínában alkalmaztak a 11. században, Indiából származik”.

Dr. Oliver Coult annak idején írt egy beszámolót a Bengalban tapasztalt himlő elleni oltásról, a tikah-ról (Calcutta, 1731. február 10.). Dr. J.Z. Holwell 1767-es beszámolójában pedig, melyet a londoni Orvosi Kollégium tagjainak címzett, már egész részletesen olvashatunk a Kelet-Indiában tapasztalt gyógyításról. Holwell nemcsak a beoltásról számol be, hanem általa az is kiderül, hogy az indiaiak tudták, hogy a mikrobák okoznak ilyen betegséget.

A nagy nemzetközi érdeklődést kiváltó Hatodik Ájurvéda Világkonferencián Dr. Vardhan tavaly ősszel örömmel bejelentette, hogy mivel az ájurvédikus kórházaknak már hagyománya van, most emellett az ájurvédikus oktatás is előtérbe kerül már a 2015-16-os tanévben. A fül-orr-gégespecialista doktor-miniszter elismerően mondta: „Minden indiai büszke lehet arra, hogy az amerikai Illinois államban működő Chicago Medical School patológiai múzeumában, van egy kép Szusrutáról, s alatta a kövezkező szöveg olvasható: Az ember, aki az első szürkehályog műtétet végezte”.

Természetesen Szusruta ennél sokkal többet tett. A híres sebész könyvében említ egy (a himlőt jellemző) lázas kiütéses betegséget, de többek között közli a cukorbetegség tüneteit, orr-plasztikai vagy sérv műtétet továbbá a császármetszést is. Emellett számos sebészeti műszert és beavatkozást ír le Szusruta Szamhita c. művében. Sőt olyan precíz sebészeti műszert hoz szóba, mely függőlegesen kettévágott egy hajszálat.

Az ájurvédán alapuló két alapvető enciklopédikus gyűjteményt az i. e. első évezred és a i.u. 500 közötti időben állították össze. A Szusruta Szamhita mintegy 700 gyógynövényt, a Csaraka Szamhita pedig 500 orvosi szert ír le.