A híres Pongal-fesztivál a tamiloknál, Dél-India 3 napos vidámsága, északon ennek megfelelője a Makar Sankranti, mely minden évben január 14-ére esik. A hagyomány úgy tartja, hogy ezen a napon ezerszeresen hatnak a tettek eredményei, a jó tettekért ezerszeres áldás, a negatív cselekedetekért pedig ugyanennyi rossz következményre lehet számítani. Az ünnep része a rangoli művészet – a díszítés lényege, hogy színes porból, vagy apró rizs szemcsékből gyönyörű ábrákat alkotnak. Északon pedig a sárkányeregető fesztivál, mely mára már nemzetközi hírűvé vált. Az a csodálatos mindkettőben, hogy nem öncélúak: a művészet, a színek tobzódása, a finom ételek révén ott van az Istennek szóló felajánlás, a köszönet és a hála.
A hinduizmus nemcsak egy vallás, hanem egy életforma is. A kemény munkát számtalan fesztivál, sőt ünnepek sorozata színezi. Egy-egy ilyen fesztivál annyira túláradó, hogy nehéz leírni minden részletét. A monszun miatt Indiában két aratás van, a tavaszi és az őszi betakarítás. Amikor a Nap a Bak (Makara) jegyébe lép, változás (Sankranti) következik be. A Föld északi féltekéje újra a Nap felé közeledik, kezdődik a tavasz, a természet megújulása. A Makar Sankranti az egyik legkedvezőbb nap a hinduk számára, és szinte az ország minden részén odaadással, felfokozott vidámsággal ünneplik meg.
Amikor a tél ereje csökken, várakozó érzés, öröm és ujjongás bontakozik ki, de a mulatozás alkalmából nem felejtik el a hálaadást sem. Ezen a napon különösen ajánlják a jótettek végzését, ami a szentírások szerint ezerszeresen térül meg. A jótékonykodás értéke Makar Sankranti napján sokkal jelentősebb, mint máskor, de az írások azt is említik, ha valaki nem tud adományozni, akkor sincs semmi baj, hiszen egy kis édességet vagy egy jó szót mindenki tud adni a másik embernek. A fesztivál arra is emlékeztetni kíván, hogy a bennünk levő szeretet Isten felé irányíthat minket.
A Makara Sankranti jó alkalom az esetleges nézeteltérések elengedésére és a megértés növelésére. Ennek egyik módja az, amikor az emberek ezen a napon édességeket kínálnak egymásnak. A főleg szezámmagból készült finomságokat először felajánlják Istennek, ez segít megőrizni a saktit, az isteni energiát és a csaitanját, az isteni tudatosságot. Az ájurvéda szerint a szezámmag télen nagyon előnyös. Aki valamely szent folyó közelében lakik, rituális fürdőt vesz, mások otthon végzik ezt el.
Kínálgatják egymást, a jólét, az egészség és a boldogság jókívánságaival együtt. Nagy tábortüzet raknak, és minden régi, haszontalan dolgot rádobnak a máglyára.
Ez szimbolizálja az új kezdetet, a rossz dolgok, a negatív gondolkodás eltörlését. Ugye ismerős? A magyar busójárás hagyományában is megtaláljuk a tűzbe vetett vicik-vacak tárgyakat, mely a megtisztulást jelképezi.
Színek, formák végtelene
Tamil Naduban a Makar Sankranti neve „Pongal”, mely a kifutott szóból származik. Tejben új rizs, dal (lencseféle), jaggery (a kókuszpálma nedvéből nyert cukor) és szárított gyümölcs fő egy új agyagedényben, melyet forrni hagynak, jelezve az elkövetkező évre kívánt bőséget és jólétet. Az újonnan betakarított rizs, lencse és a jaggery vadonatúj agyag edényekbe kerül.
A január közepén négy napig tartó szüreti fesztivál hálaadás a természetnek, a rizs és egyéb gabonafélék, cukornád, kurkuma szürete, ezek a tamil főzés nélkülözhetetlen elemei. A nők korán reggel kelnek, feldíszítik otthonaikat, a kis házi szentélyeket és a házak előtt az utat. Csodálatos mintákat festenek, semmi sem szab határt a kreativitás művészetének. A motívumok India különböző részein eltérőek, de már a 16. századból maradt fenn adat, hogyan alakult a rangoli művészet, melynek alkotásai ünnepekkor egész Indiában megtalálhatóak. A padlóra rajzolt, sokszor virágokkal is díszített művészi minták alapanyaga rizsliszt vagy finom mészkőpor.
Az Istenség köszöntéséhez is használják. Emellett a rangoli még két fontos dolgot jelez: a színeket, mely oly jellemző India minden vidékére, és az ünnepségeket, hiszen évente több száz fesztivál van, amit családi körben töltenek el. Legyen az bármilyen alkalom, a rangoli emelni tudja a hangulatot, és színt visz a hétköznapokba. Rangoli versenyeket is szerveznek, az emberek egyre inkább tudatában vannak, hogy milyen fontos megőrizni ezt a kincset, ezt a gyönyörű hagyományos művészetet. Díválikor is szokás a színes rizsporból, virágszirmokból álló rangolit készíteni.
Nagyon népszerű a páva vagy a pávatoll motívum, hiszen ez India nemzeti madara, ráadásul a hívőket Krisnára emlékezteti. A rangoli versenyek ihlető forrásai a színek és a virágok, ehhez összegyűjtik a szirmok különböző árnyalatait és a leveleket. Vannak, akik kis gyertyákat, mécseseket is használnak.
Bikaviadal, ahol az állat nem sérül meg
A dél-indiai falvakban a Pongal ünnep arra is jó alkalom, hogy ökrösszekér versenyeket rendezzenek, és olyan bikaviadalt, ahol az állatot nem bántják, csak megmérkőznek futásban, birkózásban.
A szarvasmarha és különösen a tehenek nagy tiszteletben állnak, hiszen egy tradicionális hindu számára olyan, mint az édesanya, aki tejjel lát el. A tehén a jólét előfutára, a finom tejtermékeket és a bikák földeken végzett munkáját megköszönik. A gazdák szépen megmossák az állatokat, majd megetetik finom cukornáddal. Feldíszítik kagylókkal, gyöngyökkel és virágfüzérekkel, majd kiveszik a falu körüli felvonulásra. Az egész légkör ünnepi és egyben szórakoztató. A fiatal férfiak megmutatják bátorságukat, a férfiak úgy birkóznak egy erős bikával, hogy a szarvánál fogva megpróbálja a földre teperni. A győztes nyereménye egy erszény, amit előzőleg a szarvak közé kötnek.
A bikaviadal indiai változatának semmi köze ahhoz a barbár európai szokáshoz, ahol többen éles fegyverekkel megsebzik a szerencsétlen állatot, nyilakat lőnek bele, palánkok mögé bújhatnak, és az számít hősiességnek, amikor a legyengült, meghajszolt állatot ledöfik.
Tábortüzek, tánc, édességek édes szavakkal
Orisszában tábortüzek fényével, a körülötte lejtett tánccal és sajátos ételekkel ünnepelnek.
Pandzsábban is, ahol a december és a január az év leghidegebb hónapja, hatalmas máglya világít Sankrant előestéjén. Édességeket, cukornádat és rizst dobnak a tűzbe, mely körül a barátok és rokonok összegyűlnek. A híres pandzsábi Bhangra táncot kimerülésig járják. Aztán pazar lakoma következik, amelyet speciálisan erre az alkalomra készítenek.
Maharashtra államban az emberek szezámmagból készült sokszínű édes golyókat cserélnek, közben így köszönnek egymásnak: „Fogadja el ezeket az édességeket és édes szavakat.” Aztán jó szándékú megjegyzések és jókívánságok következnek. A szokás lényege, hogy elfelejtsék a múlt rossz emlékeit, az esetleges sértődéseket és az ellenségeskedést. Megoldásra, jóvátételre törekednek az „édes” beszéddel, hogy barátok maradjanak.
A nők sokféle ajándékokat kapnak, Gudzsarátban pedig van egy szokás, amelyben a család idősebb tagjai megajándékozzák a fiatalabbakat. Ezen a kedvező napon több segítséget adnak a hallgatói ösztöndíjak, a magasabb tanulmányok terén, különösen az asztrológia és a filozófia élvez támogatást. Ez a fesztivál így segíti a családon és a közösségen belüli társas kapcsolatok karbantartását.
A szabadság gyönyörű szimbólumai
Gudzsarátban nemcsak tisztelettel néznek fel a Napra, hanem szép sárkányok formájában ezer színes ajándékot kínálnak az égnek az egész városban. Ezek Isten dicsőségét, az Ő megközelítését és a szabadságot képviselik. A családok nagy része étellel és itallal látja el magát a háztetőkön, ahonnét jól figyelemmel kísérhető a színes forgatag. Ilyenkor több száz sárkány látható az égen, kivilágított formában még éjjel is.
Mára a sárkány-gyártás komoly üzletággá fejlődött ebben a régióban, az alapanyag könnyű, vékony papír, esetleg textil vagy műanyag, a váz pedig könnyű és rugalmas bambusz. Aki teheti, ezen a napon papírsárkányt ereget. Narendra Modit, India miniszterelnökét is rendszeresen lefényképezik sárkányröptetés közben. Néha jó pár papírsárkányt sorba fűznek, s ügyesen terelgetik, szép látvány, ahogy az égen kígyózik. Számos városban sárkányeregető fesztivált rendeznek, melyek némelyike nemzetközi hírű, ahol több ezer külföldi látogató vagy versenyző is megfordul.
A papírsárkányokat az indiai kulturális örökség részeként tekintik. Az első említése egészen a Mahábháratáig nyúlik vissza. A papírsárkányokat kommunikációs eszközként, üzenetek továbbítására is használták, sőt a háborús időkben távolságok mérésére is alkalmas volt. A középkori uralkodók is élvezték a sárkányeregetést, királyi sportként kezdődött, de idővel a lakosság közös szórakozása lett. Lucknow navabjai egy kis arannyal vagy ezüsttel bélelt erszényt rakattak a reptetett sárkányokra, jutalomként a megtalálójának. Jaipur egyik maharadzsája szintén nagyon szerette a sárkányokat és a 16. században külön műhelyt alapított a sárkánykészítők számára. Az első nagy nemzetközi sárkányeregető fesztivál 1989-ben volt, ma már mintegy 8-10 millió ember vesz részt az eseményeken. Ez egy jó játék, amiben mindenki részt vesz, függetlenül a nemi, vallási hovatartozástól vagy a képzettségtől.
A hívő számára az ég és föld közötti kapcsolatot is jelent, a zsinór a hit, az kapcsolja össze a földön állót és az ég felé törekvőt. Az azúrkék eget a szárnyaló sárkányok színkavalkádja tarkítja, a hívek számára ez vidám, boldog és örök köteléket jelent ember és Isten között.
Kapcsolódó cikkek
