India Hangja

Meghalt Bernardo Bertolucci, az Oscar-díjas olasz filmrendező. Karrierjében mérföldkő volt A kis Buddha című film, melyet a kilencvenes évek elején készített. A felvételek után úgy nyilatkozott, hogy önzetlenebbé vált, és vigyázott arra, ne kerekedjen felül korábbi, sokszor durva megnyilatkozása. Sőt, a főszereplő, Keanu Reeves is más emberré vált, megérintette a buddhizmus lelkisége.

Bertolucci, bár megpróbálta ábrázolni a szövevényes emberi viszonyokat, az erotikus filmjei révén vált közismertté. Rendszerint zseniként és botrányhősként mutatta őt be a média. Számtalan ilyen cikk jelent már meg. Most inkább arra érdemes rávilágítani, hogy mint minden jó rendező, ő is fontos kérdéseket tett fel.

Bertolucci, a rendező, a főszereplő és a láma

Bernardo Bertolucci rendkívüli tisztelettel tekintett filmjének kultúrfilozófiában illetékes tanácsadójára. Saját bevallása szerint: Dzongsar Jamyang Khyentse Rinpoche lámától többet tanult, mint egész életében. A láma nélkül a Tibet határán lévő országban, Bhutánban sem forgathatott volna.

A filmben Buddhát Keanu Reeves formázza meg, ezzel a filmmel tűnt fel, s Dzongsar hatására a buddhizmus felé fordult. Talán ez is segítette, hogy később a sokkal nagyobb jelentőségű filmikon, a Mátrix egyik kulcsfigurájaként felejthetetlen alakítást nyújtson.

Bertolucci bravúros ábrázolásmódja

A kis Buddha Bhutánban és Nepálban készült, ez volt Bertolucci „keleti trilógiának” nevezett filmciklusának utolsó alkotása. A filmben különös jelentőséget kapnak a természet zöldje mellett a sárga, vörös és aranyszínben pompázó keleti helyszínek. Éles ellentétben állnak a nyugati világ egyhangúan szürke, városi színével.

A kis Buddha története Bhutánban egy kolostorban kezdődik, ahol a láma a tanoncoknak az erőszaknélküliségről beszél. Az állatok megölése ellen szól, egy szép történetet mond el a fiúknak. Ma már nem számít újdonságként a karma kifejezés, a tettek visszahatásának körülményei, de a kilencvenes évek elején még kevesen hallottak erről a fogalomról.

A cselekmény folytatódik: a buddhista szerzetesek kutatnak mesterük, Dorje láma reinkarnációja, újraszületése után. Az egyik lehetséges jelölt egy Amerikában élő kisfiú. A két szálon futó cselekmény másik ága Sziddhárta királyfi, vagyis Buddha megvilágosodásának története. Frappáns megoldás: a fiúcska Buddha életéről szóló könyvét olvassa, s mintha a lapok elevenednének meg, olyankor Indiában találjuk magunkat. Érdemes megjegyezni, hogy a hindu teológia Buddhát Visnu kilencedik avatárjaként, isteni megjelenéseként tartja számon.

A kis Buddha hatása

Abban az időben ez egy ritka nyugati film volt, amely szinte teljes egészében a szamszárát, a születés-betegség-öregség-halál körforgását boncolgatja. A téma ma már nem jelent újdonságot, de 1993-ban bizony nagy hatást váltott ki. Igaz, A kis Buddha nem aratott egyértelmű babérokat. Sok kritika érte több helyen is giccsesnek tartott ábrázolásmódját. Felmerülhet a kérdés: vajon Bertoluccinak megvolt-e az a spirituális látásmódja, mely elengedhetetlen egy keleti filozófiával foglalkozó témához?

Az osztatlan sikert inkább a távoli kultúrát és történelmet idéző, többszörös Oscar-díjas filmje, Az utolsó császár hozta meg számára. Ez a monumentális alkotás inkább történelmi tabló. Jellemző, hogy húszezer kínai statisztát szerepeltetett, és elérte, hogy a Tiltott Város császári palotájában is forgathatott.

Bertolucci és a halál kérdése 

A filmről annak idején a Washington Post azt írta: „szomorú, de gyönyörű”, míg egy másik híres magazin elismerte a film „közvetlen halálra való összpontosítását”. Ugyanakkor ez téves megállapítás: a film az újjászületésre való összpontosítás. 

A női főszereplő találóan fogalmazza meg a film elején:

„Az élet legfontosabb dolgairól semmit sem tudunk. Azt sem tudjuk, miért születünk meg, és van-e értelme.”

Nos, ezek bizony a leglényegesebb kérdések az ember életében, mert ennek függvénye, hogy milyen célokat tűz majd ki maga elé.

Érthető módon a rendező csupán a nyugati ember felkészültségével tudta életre kelteni kelet misztikus világát és örökéletű filozófiáját. Ugyanakkor a gyönyörűen filmezett történet mégis sokat elmond az élet fontos kérdéseiről. Bernardo Bertolucci lassan, szemlélődve hozta közel az élet-halál körforgását, a reinkarnáció természetes és logikus valóságát. A néző mindenképpen hatása alá kerül, de az elfogadás vagy elutasítás joga a kezében, vagyis a tudatában van.

A kis Buddha híres epizódja

A film egyik fontos jelenetében Norbu láma egy csésze teát tart a kezében. Egyszerűen, de érthetően elmagyarázza a reinkarnációt:

„Tibetben úgy hisszük, hogy a test és a tudat olyan, mint az edény és a tartalma." 

Ekkor összetöri a porcelánt, és a tea szétfolyik az asztalon s a padlón

„A csésze már nem csésze, de vajon a tea? – kérdezi. – Egyik helyről a másikra vándorolt. Mint a test halála után a tudat, a tea is egyik tartályból a másikba került, de még mindig tea maradt”. 

A hindu filozófia kissé pontosabban fogalmazza meg: a lélekvándorlás tana a lelket tekinti a tudat hordozójának. Az élőlény, vagyis az egyéni lélek, aki különböző születéseiben különböző testeket ölt magára, az éppen elért tudatszintjének megfelelően ölti fel következő „anyagi ruháját”, vagyis a testét.

Kapcsolódó cikkek

• Az ember tragédiája: röviden a lélekvándorlásról

• Reinkarnáció a nagyvilágban

• A lélekvándorlás, mint játék

• A reinkarnáció definíciója Balzac szerint

Az indiai király kifejezés hallatán fülbevalós, turbános alak jut az eszünkbe, akit hatalmas trónja körül szolgák hada vesz körül. Csak ez lenne a realitás? India valószínűleg a világ egyik leggazdagabb országa a történelem és a szellemi örökség szempontjából is. Valamint az uralkodók és az uralkodó klánok tekintetében. Több ezer év telt el, és az ország számos dinasztiát, uralkodót, császárt és hódítót látott. 

Miért érdekes számunkra egy földrajzilag és történelmileg is távol levő indiai király története? Mert jó olvasni arról, milyen az államvezetés akkor, ha a nép érdekeit tartják szem előtt. Ezekben az uralkodókban van valami közös vonás. Igaz, többségük hódító volt. A független királyságok gyakran harcoltak egymással, de legtöbbször védekeztek a mogul csapatok ellen. Béke idején pedig mindről azt jegyezték fel, hogy igazságos törvények szellemében kormányoztak, országuk fejlesztését tartották szem előtt, pártolták a tudományt, a művészeteket, és vallási toleranciát gyakoroltak. 

Chandragupta Maurya (uralkodása i.e. 324-301)

Candragupta Maurya a Mauryan Birodalom alapítója volt. Az első császár, aki egy állammá akarta egyesíteni Indiát. Ebben az időszakban a birodalom egy másik híres személlyel is büszkélkedhetett. A császár fő tanácsadójával, Chanakya (Csánakja) Pandittal. Pandit tudóst jelent. Chanakya volt az, akinek közreműködésével a király erős központi rendszert és fejlett gazdaságot épített ki. 

Minden akkor kezdődött, amikor Magadha zsarnok uralkodója elkövetett egy nagy hibát. Száműzött birodalmából két olyan jeles személyt, mint Candragupta, a kiváló harcos, és Chanakya, a zseniális brahmana politikus. E két tehetséges ember összefogása lett a ragyogó Mauryan Birodalom alapja. Chanakya bár barátként és főminiszterként kapcsolódott az uralkodóhoz, egyszerű fűkunyhóban lakott, és a birodalom felvirágoztatása után lelki meditációja érdekében teljesen visszavonult.
 

Ashoka (kb. i.e 274-232)

Ashoka, Asóka nemcsak a Maurya-dinasztia másik leghíresebb uralkodójaként jelent meg, hanem India és a világ egyik legnagyobb királyaként. Hatalmas birodalmat épített ki, az indiai szubkontinens legnagyobb része az ő fennhatósága alá tartozott. Mégis utolsó csatája a legnevezetesebb. A kalingai háború rettenetes pusztítással, embertömegek halálával járt.

A csatatéren látott mérhetetlen szenvedés megérintette az addig győztes hadvezér, Ashoka szívét. Letette a fegyvert, mert rájött a világi hódítás gonoszságára. Ettől kezdve nem a földi dicsőségért élt, hanem az erkölcsi és lelki győzelem szépségéért. Buddha tanításaihoz ragaszkodva, életét az egyszerűség és jámborság határozta meg. Felfogta, hogy az élet szent dolog, és csakis Isten törvényei szabhatják ki a végét. Vegetáriánus lett, még az állatok megölésétől is irtózott. 

A dharmával, az ember erkölcsi kötelezettségeivel kapcsolatos rendeleteit sziklákra, oszlopokra vésték, de találtak ilyen, a mások iránti tiszteletet hangsúlyozó feliratokat barlangokban is. A modern India Ashoka oroszlános oszlopát tette meg az ország emblémájának. Ashokát gyenge kormányzók követték, ez hozzájárult a mauryai birodalom visszaeséséhez.

Kanishka (127-150)

Kanishka, más néven Nagy Kanishka, a Kushan-dinasztia császára volt. Még ma is India egyik legnagyobb buddhista uralkodójának számít. Hírnevét azonban katonai, politikai és lelki eredményei alapozták meg. A buddhizmus védnöksége fontos szerepet játszott a Selyemút fejlesztésében és a Mahayana buddhizmus Gandhara-ból való elterjesztésében. 

Samudragupta (335-380)

Samudragupta, a Gupta-dinasztia második császára szintén az indiai történelem egyik legjelentősebb királya volt. Nagyrészt a katonai hódításainak köszönhetően több nyugati tudós is „az indiai Napóleonnak” nevezte. Samudragupta ugyan a birodalmához csatolta a megszerzett területeket, de autonómiát és szabadságot engedélyezett az ott élő népnek. 
Nagy harcos, tudós és nagylelkű fejedelem, emellett a művészet, a kultúra, különösen a költészet és a zene odaadó rajongója volt.

Egy másik jellemzője, amire mindmáig emlékszik az utókor: a tolerancia és más vallások pártfogása. A hindu brahmanizmus elkötelezett követőjeként, tisztelte a többi vallást, és megengedte a templomaik építését. A hindu kultúra vallási, művészeti, csillagászati és tudományos kutatásainak támogatásával és a találmányok pártolásával jelentős szerepet játszott a Gupta Birodalom további kiterjesztésében. Samudragupta olyan indiai király volt, akiről szintén azt jegyezték fel, hogy uralkodása alatt beköszöntött az aranykor. Fia követte őt a trónon, s a Birodalom tovább virágzott.

Harshavardhana (606-647 ) 

A 7. század kezdetén Harshavardhana képviselte a példamutató indiai királyt. Jól ismerte és gyakorolta a vallási toleranciát, remek adminisztrációt és diplomáciai kapcsolatokat épített ki. Érintkezésbe lépett Kínával, küldötteket küldött oda, hogy eszmecserét folytasson a kínai uralkodókkal.

Célja az egymás iránti tisztelet révén a tudás gyarapítása volt. A kínai buddhista szerzetes, Hiuen Tsang, aki uralkodása alatt Indiába látogatott, élénk leírást adott a kedvező társadalmi, gazdasági és vallási viszonyokról. Harsha király meghívta Hiuen Tsangot Prajagba, a Kumbh melára, a hinduk szent zarándoklatára. Itt tanúja volt a király nagylelkűségének, a szegényeknek adott hatalmas adományainak.

 
Shivaji

Shivaji Bhosale volt a Maratha Birodalom alapítója és legnagyobb királya. Nagy harcosként és nemzeti hősként emlékeznek rá, főleg az adilshahi szultanátussal vívott küzdelem miatt. A mogul hódítókkal szemben egyesítette India nagy részét. Shivaji az indiai haditengerészet megteremtője. Kiváló földrajzi ismeretei révén új módszerekkel bővítette a harcászatot.

Shivaji rendkívül nagy figyelmet szentelt édesanyjának, Jijabainak, aki mélyen vallásos volt. Ez a lelki környezet nagy hatással volt Shivajira. Alaposan tanulmányozta a két nagy hindu eposzt, a Rámájanát és a Mahábháratát, ez ösztönözte a hindu értékek élethosszig tartó védelmére. Egész életében mélyen érdeklődött a vallási tanítások iránt, és rendszeresen kereste a hindu és szufi szentek társaságát. (Róla bővebben A legendás indiai szerelem történetei című cikkünkben olvashat.)

Prithviraj Chauhan (1178 -1192) 

Birodalma a mai északnyugat India területén volt. Sikeresen visszaverte a korai muszlim inváziókat. Amikor Prithiviraj győztes serege elfogta a muszlim hadvezért, Muhammad Ghorit, az kegyelemért könyörgött. A jóindulatú király úgy határozott, hogy felszabadítja. Számos minisztere ellenezte az ellenség megsegítésére vonatkozó döntést, de Prithviraj nem változtatta meg ítéletét. A Ghori kiadása nagy hibának bizonyult: a második taraini csatában Prithiviraj vereségét szenvedett. Muhammad nem viszonozta a kegyelmet, megölette a hindu királyt. Ennek hatására felesége, Maharani Sanyukta és más rádzsput nők véget vetettek az életüknek, hogy ne kerüljenek a megszállók kezei közé.

Mindezt India iszlám hódításának döntő eseményeként tartják számon. Veresége ellenére Prithvirajot hazafias hindu harcosként ábrázolják, aki 6 nyelvet beszélt, számos témában jártas volt. Ezek közé tartozott a történelem, a matematika, az orvostudomány, a harcászat, a festészet, a filozófia és a teológia. 

  
Krisnadeva (1509-1529)

Krisnadeva uralkodása alatt a dél-indiai Vijayanagara Birodalom elérte fénykorát. Sikeresen vette fel a harcot több országára törő mohamedán szultanátus ellen. Szigorúan ellenőrizte minisztereit, keményen büntette a megvesztegetést. Számos kannada, telugu, szanszkrit és tamil nyelven alkotó költő élvezte a császár támogatását. A vaisnava hit gyakorlója volt, vallási toleranciát hirdetett.

A korabeli úti beszámolók így írták le a fővárost: „szem nem látott, fül nem hallott hasonló helyet a Földön” – mondta Abdur-Razzak Közép-Ázsiában. Számos portugál utazó és kereskedő látogatott abban az időben a fővárosba, és részletes beszámolót készítettek Vijayanagar gazdagságáról és szépségéről. Domingo Paes, portugál lókereskedő jelentései óriási segítséget nyújtanak Vijayanagara ma is lenyűgöző romjainak azonosításához. Paes szerint olyan nagy volt, mint Róma, ez „a világ legjobban ellátott városa.”

Volt összehasonlítási alapja, hiszen látta az olasz reneszánsz városokat, mégis azt mondta: „olyan gazdag és szép, aligha találni ehhez hasonlót”. Krisnadevával kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy „minden ügyben kegyes és példamutató”. 

Maharana Pratap (1572-1597)

Maharana Pratap, a rádzsputok indiai királya a művészet támogatásáról, bátorságáról és nagylelkűségéről vált ismertté. Hősiesen harcolt Akbar mogul császár hódító csapatai ellen. Maharana Pratap visszanyerte országa területének nagy részét, kivéve a gyönyörű Chittort. Volt olyan időszak, amikor ő és családja – a gyermekeit is beleértve – csak fűből készült kenyeret ettek. Maharana Pratap megfogadta, hogy addig a földön alszik, és egy kunyhóban él, amíg Chittort vissza nem szerzi az ellenségtől, de életében ez sajnos nem sikerült.

Ranjit Singh (1780 -1839) 

Ranjit Singh a 19. század elején irányította India északnyugati részét. 21 éves korában
kapta a „Pandzsáb Maharádzs” nevet. Többször is legyőzte a muzulmán seregeket különösen az Afganisztánból érkező inváziókat. Ranjit Singh reformokat, korszerűsítést vezetett be, kiépíttette az infrastruktúrát, mindez általános jólétet eredményezett. 

Singh megengedte, hogy különböző vallásból és népcsoportból származó férfiak szolgáljanak a hadseregében és kormányában, még európai polgárt is befogadott. De nem alkalmazott gyarmatosítást szorgalmazó brit embereket. Ennek ellenére egy diplomáciai csatornát fenntartott a britekkel. Létrehozta a Szikh Birodalmat, mely halála után 10 évvel a britek győztes háborúja miatt szűnt meg. 

Ranjit Singh tiltotta a tehénvágást birodalmában. Egyaránt támogatta a hindu templomokat és a szufi mecseteket. Nevéhez fűződik a szikh kulturális és művészeti reneszánsz. Több híres szikh épületet építtetett és restauráltatott. A történelmi Aranytemplom jelenlegi díszítésének, aranyozásának nagy részét, Ranjit Singh védnöksége alatt végezték.

Összegzés

Természetesen csak néhány indiai király szerepelt felsorolásunkban. India több uralkodónak, császárnak, hódítónak, királynak és uralkodónak adott otthont. Az ország gazdagsága és nagysága egyre magasabb szinteket ért el a különböző dinasztiák és birodalmak alatt. Mindegyikük hozzáadott valamit az ország csillogó örökségéhez – ezek még mindig szerepelnek az indiai történelem arany könyvében. Míg egyesek nagy harcosokként járultak hozzá India fejlődéséhez, mások a művészi ismeretek, a nagyvonalúság vagy a lelki látásmódjuk révén emelkedtek ki.

Indiát évszázadokon keresztül különböző hódító, megszálló mohamedán seregek és hatalmasságok uralták, mielőtt brit gyarmattá vált volna. A kifosztott földrész csak 1947-ben nyerte el függetlenségét. A történelem ismeretében csak csodálkozhatunk azon, hogy ez az ország mind a mai napig képes volt megőrizni hagyományait, és ősi lelki örökségét.
 

Kapcsolódó írások

• Az angol korona más gyémántjával ékeskedik

• India függetlensége, az indiaiak nemzeti ünnepe

• Milyen az indiai elbűvölő nő? - házasság világnapi meditáció

• Tiszavirág életű címkék az örökkévalóság jegyeivel

• A legendás indiai szerelem történetei

Mildred Lisette Norman amerikai vegetáriánus békeaktivista volt. Közismert neve: „Béke Zarándok”. Több mint 40 ezer kilométert gyalogolt, átszelve Amerikát, hirdetve a béke üzenetét. Mindvégig jó egészségnek örvendett, még csak fejfájása sem volt. A vegetáriánus étkezést követte. Életfilozófiája szerint a gondok a lelki növekedés lehetőségei.

„Elkezdtem úgy élni, hogy adjam, amit tudok, nem pedig kapjak, amit csak lehet – s ezzel beléptem egy gyönyörű világba, az életem értelmet nyert.”

1952-ben ő lett az első nő, aki egy szezonban az Appalache-ösvény teljes hosszát bejárta. A nyomvonal kb. 2200 mérföld (3500 km) hosszú. Egy riportban a következőket mondta: Korán megértettem, hogy pénzt gyűjteni és elkölteni teljesen értelmetlen. Tudtam, nem ezért vagyok itt, de akkor még nem voltam tisztában a céllal. Mélyen kutattam életem értelmét, míg rádöbbentem, hogy a „minden fenntartás nélküli teljes önátadás az, hogy életemet adjam Istennek és az Ő szolgálatának. Amikor megérted, mi végre vagy, soha nem lépsz vissza egy teljesen én-központú életbe. Akkor kezdődött életem második szakasza.”
 

Mildred Lisette Norman élete

Egyszerű szülők gyermekeként született, egy kisváros közeli, apró farmon nevelkedett. Nyugodt élet volt ez, a testvéreivel az erdőben játszottak, és a patakban úsztak. Fizikai utazása „spirituális ébredése” után kezdődött. Egy értelmes életformára vágyott, azt kereste. Korán férjhez ment, de hamarosan lelkiismereti okokból el is váltak. Mást akart az élettől. 

A késői 1930-as évek egyik estéjén kisétált az erdőbe. „Miután szinte egész éjjel járkáltam, kiértem egy holdfényes tisztásra. Valami arra késztetett, hogy fennhangon beszélni kezdjek, és azon kaptam magam, hogy ezt mondom: Használj, ha tudsz használni engem valamire! Itt vagyok, rendelkezz velem, ahogy akarod, nem tartok vissza semmit. Azon az éjszakán megtapasztaltam a fenntartások nélküli önátadást, éreztem, hogy az életem átadom valaminek, ami önmagamon túl van.”

  
Norman zarándokútja 

Zarándokútja 1953-ban a kaliforniai Pasadenában kezdődött, és közel három évtizeden ívelt át. Még tartott a koreai háború, sok amerikai fejében egy nukleáris támadás baljós fenyegetése kavargott. A következő 28 éve pedig többek között magába foglalta az amerikaiak vietnami háborúban való részvételének sötét korszakát. Norman, a Béke Zarándok rendszeresen felszólalt a különféle egyházi felekezetek rendezvényein, az egyetemeken, valamint a helyi és országos rádiók és televíziós csatornák műsoraiban. A  külső békét, és a belső önmagunkra találás békéjét hirdette.

Az első évben börtönbe került csavargás vádjával, de elengedték, miután kiderült, hogy nem „komcsi”. A börtönben összegyűjtötte a női fogvatartottak, és tanított nekik egy kis dalt, címe: A szeretet forrása.

Magántulajdona néhány tárgy a zsebében és a hátizsákja, benne egy-két ruha, kék nadrágok és tunikák a felirattal: „Peace Pilgrim”, Béke Zarándok. Új értelmet adott a minimalista szónak: soha nem használt pénzt, a tolla, egy fésű, a fogkeféje és egy térkép volt minden, amit a ruhán kívül magánál tartott. Csak az a sajátom, amit viselek, és ami hordozható – mondta. – Kérés nélkül is kaptam enni. Mondom, az emberek jók. Van egy szikrányi jó mindenkiben.

Nem volt szervezett háttér mögötte, nem pénzelte senki, sőt élelmiszert vagy menedékhelyet sem kért, csak elfogadta, amit kapott. Amikor elkezdte zarándoklatát, fogadalmat tett, hogy vándor marad, amíg az emberiség megtanulja a béke útját, gyalogol, míg szállást nem ajánlanak neki, és koplal, míg ételt nem adnak neki. 1964-től, 25.000 mérföld után már abbahagyta a távolságok számolását. 

__________________________________________

Iratkozz fel YouTube csatornánkra további indiai bölcsességekért

___________________________________________

 
Mildred Lisette Norman, a spirituális tanító

Béke Zarándok elismerte, hogy egyesek furcsának ítélték, de – tette hozzá – az úttörőkre mindig is úgy tekintettek, hogy azok egy kicsit furák. 

• Ha békére lelsz magadban, akkor az a fajta ember leszel, aki képes békében élni másokkal.
• Nem eszem szemét ételt, és nem foglalkozom ócska gondolatokkal.
• Az élet egyszerűsítése a belső béke egyik lépcsője. A tartós mértékletesség olyan belső és külső jólétet ad, ami harmóniát teremt az életben.
• Ha rádöbbensz gondolataid hatalmára, soha nem fogsz negatív módon gondolkodni.
• Ha az ember az egész képet látná, ha tudná az egész történetet, észrevenné, hogy semmilyen probléma sincs az életben, ami ne járulna hozzá a belső növekedéséhez. Egy problémamentes élet csupán a lelki fejlődés lehetősége nélküli, kopár létezés lenne.
• A fölösleges javak felesleges terhek. Ha rendelkezel velük, gondoskodnod kell róluk! Nagyszerű szabadság van az egyszerű életben. Sokan vannak azok, akiknek elegendő tulajdonuk van, de kevesen, akik igazán boldogok.
• Az emberek megengedik maguknak, hogy saját és a társadalom rossz szokásainak rabszolgái legyenek. De van szabad akaratuk, és ha szabadok akarnak lenni, akkor képesek rá.
• Miután megtaláltad a belső békét, végtelen energiád van – minél többet adsz, annál többet kapsz. Miután megtaláltad a hívást, könnyen és örömmel dolgozol. Soha nem fáradsz el.
• Az emberiség csak akkor javítható, ha az egyének javulnak. Ha megtisztítottad az életed, ösztönözheted a körülötted élő próbálkozókat. Ne felejtsük el, hogy az Isten akaratával összhangban lévő néhány erősebb, mint a harmónia nélküli sokaság.

Az ima a pozitív gondolatok koncentrációja.

Járj a földön, de a gondolataid az egekben.

Az élet titka a szolgálat.

Összegzés

1981 júliusában az a nő, aki bejárta az Államokat és Kanada nagy részét, autóbaleset áldozata lett. A halála előtti napon még interjút adott egy kis rádióállomás vezetőjének. Hayes így mutatta be: Úgy tűnik, Mildred Lisette Norman egy nagyon boldog nő. Béke Zarándok válaszolt: Persze, hogy boldog ember vagyok. Aki tudatos Istenről, hogy ne lenne örömteli?

Ma már non-profit szervezet gondozza a műveit. Az előadásainak vagy rádióbeszélgetéseinek anyagát kiadták, és sokan inspirálódnak példáján és tanításából. Szavait lefordították több mint egy tucat nyelvre, szülőhelyén Béke Zarándok Park nyílt.

Kapcsolódó cikkek

• Indiai nők, akik nem csak szépek, de okosak is

• Nyugati nők keleten

• Származásom francia, választásom India

Ralph Waldo Emerson, amerikai esszéíró, filozófus és költő, a transzcendentalista mozgalom vezéregyénisége. Jellemző rá az általános humanizmus és a keleti metafizika egysége, vallásos nézetei a Védák tanításának lenyomatát hordozzák. Kimagasló munkássága napjainkban is töretlen: Emerson a leginkább idézett amerikai szerző a modern médiában. Az egyik legbefolyásosabb és legjelentősebb gondolkodónak tekintik.

"Én a látnokok igaz felekezetéhez tartozom” - Emerson

Emersont különösen magával ragadta az Upanisadok, a Visnu-purána és a Bhagavad-gítá filozófiája. Verseiben és cikkeiben egyaránt használja azokat a fogalmakat, melyeket a védikus tanítástól kapott. Világos volt számára a karma törvénye, a szanszkrit maja, vagyis az illúzió kifejezés értelme vagy a Gítá kiemelkedő jelentősége.

Ralph Waldo Emerson, az ember és a költő

Nyolc nemzedékre visszamenőleg lelkészek voltak az ősei. Emerson 18 évesen már befejezte a Harvard Egyetemet. Eleinte lelkészként dolgozott, s bár lemondott papi állásáról, szellemiségében mégis unitárius lelkész maradt. William Jamesnek volt a keresztapja, aki a századforduló vezető filozófusa és pszichológusa lett.

Néhány jellemző cselekedete rávilágít jellemének csiszoltságára. Korát megelőző, radikális gondolkodás vezérelte. 1831-32-ben egy bostoni egyházközség templomában a rabszolgák felszabadítása érdekében előadásokat szervezett, amikor honfitársai közül sokan még a rabszolgatartásért szálltak síkra.

Emerson összekapcsolta a vágóhidak szörnyű kegyetlenségét a tudatlan bűnrészességgel:

„Te csak vacsoráztál, és bár a vágóhíd mérföldekkel arrébb, messzi távolságában rejtőzik, ott a bűnrészesség.”

Az egyént helyezte a középpontba, nem a tömeget, a természet erőit, nem pedig az ember hatalmát. Filozofikus gondolkodása mellett kitűnik esszéinek, verseinek eleganciájával is. Emerson képes volt megosztani korával az időtlen igazságokat, munkái sok esetben meditációk is voltak.

 
Emerson és a védikus fogalmak

A szanszkrit maja, illúzió azt a fogalmat jelenti, mely a lelkileg tudatlan ember szemét takarja, és elhiteti vele, hogy az ideiglenes, anyagi dolgok bűvöletében éljen. Emerson Maja című verse értő módon összefoglalta ezt:

Az illúzió rendszere átláthatatlan,
Számtalan hálót sző,
Tarka képei mindig sikert aratnak,
Tömegesen követik egymást, fátyol fátyolon,
Elbűvöli azt, aki hinni fog neki,
Az embert, aki arra szomjazik, hogy becsapott legyen.

Emersont különösen foglalkoztatta ez a fogalom, számos esszéjében szerepel.

Például azt írta, hogy az illúziók királyságában élünk. Keményen fogalmaz, amikor a kórházban fekvő betegek analógiáját használja az emberi élet állapotára:

„Csak ágyról ágyra váltunk, egyik ostobaságtól a másikig.”

Megérti, milyen nehéz áttörni az illúzión. Miként az Úr Krisna mondja: Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta. (Bhagavad-gítá 7.14.)

A karma törvénye a másik indiai filozófiai koncepció, mely óriási hatással volt Emersonra. A szanszkrit karma szó cselekvést vagy munkát jelent. A védikus hagyományok a karma törvénye alatt a cselekedetek következményeit vagy visszahatásait értik. 

Előbb vagy utóbb meg kell fizetned a teljes tartozást! – hirdette Emerson. – Személyek és események egy ideig közted és a jog közé állhatnak, de ez csak halasztást jelent. A végén meg kell fizetned adósságaidat.

Bűn és büntetés egy szárból nő ki – írta Kompenzáció című esszéjében. – A következmény, a gyümölcs, még nem látszik. A gondtalannak tűnő élet, a virág eltakarja. Ok és okozat, eszközök és célok, magvakból kifejlődő gyümölcsök nem választhatók el egymástól. Az okból már virágzik a következmény. 

Emerson természetesen hitt a lélekvándorlásban: 

„Semmi sem halott: csak úgy látszik, hogy az emberek meghalnak, majd mintegy ablakon kitekintve, épen és egészségesen állnak új és különös álruhájukban.”

„A lélek kívülről érkezik az emberi testbe, ideiglenes lakhelyére, melyet újra el fog hagyni, más lakhelyekre vándorol, mivel a lélek halhatatlan.”

„Nem tudsz összegyűjteni olyat, amit nem vetsz; amilyen fát ültetsz, olyan fog nőni. Bármit kövessen is el az ember, a megfelelő testben megkapja majd az ahhoz hasonló viszonzást.”

Ralph Waldo Emerson a Bhagavad-gítáról

A könyvek közt az első – írta a Gítáról. Egyik cikkében pedig így méltatta:

„Angliában a szabályok és a materialista igazság megértése, a jó modor, a diszkréció, a bátorság előnyös. De nem tudott olyan könyvet alkotni, mint a Bhagavad-gítá.” (Folyóiratok X, 503). 

 Ralph Waldo Emerson idézetek

"Minden látszat ellenére tudom, hogy a világegyetem és az ember nem károsodhatik; minden lélek megkapja a maga elégtételét. Minden, amit láttam, arra tanít, hogy bízzak a Teremtőben. Bármi legyen is, amit Ő készít számunkra, annak nagynak és nemesnek kell lennie."

"Semmi más nem okozhat károkat, kivéve saját magam, és soha nem szenvedek másként, csak saját hibám által."

"Szellemünknek van egy kapuja, amely mindig nyitva várja a teremtő érkeztét.

"Az abszolút igazságot kereső értelem, az abszolút jóért dobogó szív mindig mellettünk szól, közbenjár értünk, s a fensőbb hatalmak egyetlen szavára felébredünk e rémálommal vívott kilátástalan küzdelmünkből."

"A bánat visszatekint, az aggodalom körülnéz, a hit felnéz."

"Tedd szokásoddá, hogy hálás legyél minden jó dologért, amit kapsz, és folyamatosan mondj köszönetet érte. És mivel minden dolog hozzájárult a fejlődésedhez, mindent bele kell foglalnod a háládba. "

"Ha kivételes értelmű emberrel találkozunk, meg kell kérdeznünk, hogy milyen könyveket olvas."

"Az indiai szellemi meggyőződések és a filozofikus hagyományok felfedezésével és felhasználásával Ralph Waldo Emerson megnyitotta az utat a követői számára. Megmutatta az ősi szövegek gazdagságát, hogy segítse az ébredő tudatot. A skót történetíró, Thomas Carlyle, a jó barát írta róla: Emerson ,,egy korszak volt nemzete történetében”.

"Emerson olyan vallásos gondolkodó volt, aki jelentős befolyást gyakorolt kora amerikai szellemi életére, majd az emberi kultúra egészére is."

lanck

Max Planckot a kvantummechanika atyjának vagy a XX. század Galileiének is lehetne nevezni, hiszen munkássága egy új korszakot nyitott. A modern fizika területén végzett úttörő munkája a század legfontosabb tudományos eredményéhez vezetett. Képességeit és veszteségeit tekintve is rendkívüli sorsú emberként ismerhetjük meg. Többször is nyilatkozott a tudomány és a vallás számára teljesen harmonikus kapcsolatáról.

Max Planck nemcsak a korszak egyik legnagyobb zsenije lett, de nemes gondolkodású úriember is. Egy régi nemesi családban látott napvilágot. A család elődei között tudósok, tanárok, lelkészek és teológusok szerepelnek. Jó tanuló volt, a gimnáziumban énekelt, több hangszeren is játszott, zeneszeretetét megőrizte felnőttként is. 21 évesen kiváló (summa cum laude) minősítéssel védte meg doktori disszertációját. A Nobel-díjat 1919-ben kapta meg. Max Planck jó barátja és kamarazene-partnere volt Albert Einsteinnek, akinek a neve a géniusz szinonimájává vált.

Max Planck magánélete: a veszteségek sorozata

Planck (1858-1947) magánélete tragédiákban bővelkedett. Önéletrajzából tudjuk, hogy a kortársak meg nem értése is sok keserű percet szerzett neki. Planck , mint ember azért is kivívja tiszteletünket, mert nehézségekkel teli sorsa sem rombolta le benne az alkotó személyiséget. Felesége huszonkét évnyi boldog házasság után meghalt. Egyik fia elesett Verdunnél, mindkét lánya belehalt a szülésbe. Házát lebombázták, pótolhatatlan iratai és levelezése megsemmisült. 1945 januárjában egy Hitler-ellenes összeesküvés miatt kivégezték Erwin fiát. A 87 éves tudós ezt már nem sokkal élte túl.

Lise Meitner osztrák-svéd atomfizikus asszony negyven éven át közeli barátja volt. Ezt írta:

Planck „vallásos volt, és ezt újra és újra hangsúlyozta. Mivel pedig egyike volt a legigazabb embereknek, szavai mögött mély meggyőződésnek kellett rejtőznie, amely élete tragikus pillanataiban bizonyosan nagy segítséget jelentett számára.”

Max Planck, a kvantumfizika atyja 

Max Planck azért vált a modern fizika atyjává, mert megfogalmazta a kvantumelméletet, a 20. század egyik legfontosabb fizikai elméletét. Ő a kvantummechanika egyik alapítója, ami egyben egy teljesen új természetszemlélet létrejöttét is jelenti.

Max Planck munkássága

Max Planck munkássága a hőmérsékleti sugárzás problémájának megoldásával kapcsolatos. Korának egyik legjelentősebb elméleti fizikusaként éppen a századforduló környékén, 1900 decemberében nyújtotta be sugárzáselméletét a Német Fizikai Társaságban. Azt a napot tekintik a korszakalkotó kvantumelmélet és egyben a modern fizika születésnapjának is. A Planck-állandó a kvantumelmélet valamennyi egyenletében szerepel. Igaz, a tudósnak a Nobel-díjra még tizennyolc évet kellett várnia. 

A kvantumfizika alapjai 

A kvantumfizika gyakran a kvantummechanika szinonimájaként használatos. A fizika legalapvetőbb törvényszerűségeinek működésével foglalkozik. A latin név arra utal, hogy bizonyos fizikai tulajdonságok egységi mennyiségenként (kvantum) változnak.

Max Planck felszólalása a Nobel-díj átvételekor

Már pedig anyag Max Planck szerint nincsen. Azt a felfedezését a Nobel-díj átvételekor is hangoztatta.

„Egész életemben az anyagot kutattam, de rá kellett jönnöm, a hagyományos értelemben vett anyag valójában nem is létezik. Az anyag egésze kizárólag egy olyan erő hatására keletkezik és marad fenn, mely az atom részecskéit rezgésbe hozza, és végül parányi naprendszerét összetartja. Az univerzumban minden, ami létezik, energia által jön létre. Azt kell feltételeznünk, hogy az energia mögött egy tudatos elme létezik, ami a mátrixot megteremti.”

 
A tudomány és a vallás kapcsolata Max Planck szerint

1937-ben egy vallási alapokon nyugvó természettudomány szószólójaként Vallás és természettudomány címmel több helyen is előadást tartott:

„A vallás és a természettudományok között sehol sem találunk ellentétet, sőt inkább a teljes egyezést a döntő kérdésekben. Nem zárják ki, sőt kiegészítik egymást.”

„Az embernek szüksége van a tudományra a megértéshez, és szüksége van a vallásra a megfelelő irányú cselekvéshez.” 

„A fizikai kutatások kétségtelen eredményei közé tartozik, hogy a világmindenség építőkövei nem összefüggéstelenül vagy egyes csoportokban helyezkednek el, hanem valamennyien egységes terv szerint összefüggnek, azaz a természetben bizonyos mértékig megismerhető törvényesség uralkodik… A legcsodálatosabb azonban az, hogy ennek a törvénynek legszakszerűbb megfontolása minden elfogulatlan emberben azt a benyomást kelti, hogy a természetet értelmes, céltudatos akarat irányítja.”

„Működéséhez a vallás és a természettudomány egyaránt rászorul az Istenben való hitre. Csakhogy a vallás számára minden gondolkodás kezdetén áll az Isten, a természettudomány számára minden gondolkodás végén. Az egyiknél az alapot jelenti, a másiknál mindennemű világnézeti szemlélődés koronáját.”

„Intellektusunk megköveteli, hogy a természet törvényei között felismerjük azt a két hatóerőt, amely titok, de minden tudást áthat: a rendet, amelyről a tudományok, s Istent, amelyről a vallások beszélnek.”

Összefoglalás

1900-ban egy német fizikus, Max Planck forradalmi felfedezést tett: rájött, hogy az energia csak meghatározott energiakvantumokban változhat. Új korszak kezdődött a fizikában. A mai számítógépeink sem léteznének a kvantummechanika nélkül.

Planck számára nem volt kérdéses a „természet felett uralkodó, mindenható értelem”. Véleménye szerint a vallás és a tudomány más-más területeken működik, és kiegészíti egymást. Már halála előtt az ő nevét vette fel a híres Vilmos Császár Társaság. A jogutód, a Max Planck Társaság ma körülbelül 80 kutatóintézettel rendelkezik. 

Kapcsolódó cikkek

• Hit és tudomány Millikan fizikájában

• Mi a tudat?

• Siva szobor a híres részecske-gyorsító előtt

William James a 19. század fordulójának vezető filozófusa és pszichológusa volt. Jelenleg reneszánszát éli. Hangolódj egy magasabb célra, ez a boldogság kulcsa! – hirdette. De azt is kihangsúlyozta, hogy: Az ember úgy változtathatja meg életét, ha megváltoztatja gondolkodását. Pesszimista korunkban ugyancsak üdítő olvasni sorait.

Ha egy láthatatlan lelki világban hinni csak hiedelem vagy vágyálom, akkor James emlékeztet minket arra, hogy milyen keveset tudunk a valóság teljességéhez képest. James a következő buzdítást adta: „Ne félj az élettől. Hidd el, érdemes élni, és a hited segíteni fogja ezt a tényt.”

William James élete

New Yorkban született 1842-ben. Nem kisebb személy, mint Ralph Waldo Emerson volt a keresztapja. Egyik testvére, Henry James, a világhírű regényíró. A család öt évet élt Európában, majd visszatért az Államokba. 

James eleinte művészeti iskolába járt, a festészet érdekelte, majd felvételizett a Harvard Medical School orvosi karára. Tanulmányait félbeszakította rövid ideig tartó betegsége, amit kisebb depressziós szünet követett. A diploma után a Harvard anatómia és élettan tanára, majd a filozófia és pszichológia professzora lett. Megházasodott – szokatlan olyan filozófusról olvasni, aki boldog házasságban élt, és volt öt gyermeke. 

1890-ben jelent meg könyve, a Pszichológia alapelvei, és ezzel elindult a hírnév felé. Charles Sanders Peirce és William James alapította meg a pragmatizmusnak hívott filozófiai iskolát. Ez kimondja, hogy egy ötlet színvonalát annak gyakorlati hatásaiban kell keresni. James a tudatosságra bíztatott, hogy az ember gondolja végig tettei következményeit. 

William James és a védikus filozófia

James szerint a gondolkodás elfogad vagy visszautasít, vagyis választ. A védikus filozófia szerint az elme megkülönböztető képessége az intelligencia. Ugyanarról van tehát szó: a választás szabadságáról. Döntéseink erre épülnek. Spirituális értelemben ez azt jelenti, hogy az ember különbséget tud tenni anyagi és lelki között. Az ember döntéseket hozó lény, akinek életét választásai alakítják – írta James. A védikus filozófia is azt tanítja, hogy minden választás, vagyis cselekedet valamilyen visszahatással jár, és ez formálja az ember jövőjét.

James azt állítja, hogy még a negatívnak tűnő helyzetekben is van választásunk. Ezt „beleegyezésünknek” nem pedig „engedelmességünknek” nevezi. Az influenza példáját hozta fel: elfogadom, ha beteg leszek, de meg tudom választani azt a módot, ahogyan részt veszek a betegségemben. Sőt azt is, milyen tanulságokat vonok le belőle. Ilyen nézőpontból lehetséges Isten törvényeinek elfogadása és a szabad cselekvés. A vallási hagyományok és a spirituális írók megértették az emberi szabadságnak ezt a formáját.

„A nyugtalan felszín viharos hullámai nem zavarják meg az óceán mélyét; aki nagyobb és állandóbb realitásokkal van kapcsolatban, annak a szemében személyes sorsának óránkénti változása nem igazán fontos.” (William James)

„A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait kielégíteni, hanem csak az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.” (Bhagavad-gítá 2.70.)

„Köznapi, éber tudatunk, amelyet racionális tudatnak is nevezünk, csupán a tudat sajátos állapota. Emellett azonban meg számtalan más lehetséges tudatállapot is létezik, amelyeket hártyaszerűen finom válaszfalak különítenek el egymástól.” (William James)

„Néha a szenvedély kerül túlsúlyba, elnyomván a jóság minőségét, néha a jóság győzi le a szenvedélyt, máskor pedig a tudatlanság uralkodik a jóság és a szenvedély kötőerői felett. Ily módon mindig küzdelem folyik az elsőbbségért.” (Bhagavad-gítá 14.10.)

William James szembeállít két különböző típusú embert: egyszer született és kétszer született embereket. Nézete szerint az első csoportba tartoznak azok, akik aránylag könnyű, mondhatjuk felszínesebb életet élnek. A másikba azok, akik átmentek valami tragédián, nehézségen vagy komoly kihíváson, és az megváltoztatta őket. A szenvedés egy második születés forrása lett, mélyebb, tudatosabb emberré váltak. 

A védikus hagyományokban „kétszer született”-nek azt nevezik, aki egy hiteles guru tanításait követve törekszik az önmegvalósításra.

  
Idézetek a boldogság kulcsa témában

William James már saját korában is elismertségre tett szert. A boldogság kulcsa nála nem az állandó mosolygást, inkább a belső változást jelentette. Íme, néhány inspiráló gondolata:

A bölccsé válás művészete az, hogy megtudjuk, mit hagyjunk figyelmen kívül.

A jövő pozitív képei hatásos mágneses erők ... Alakítanak és energizálnak bennünket, bátorságot, elszántságot adnak a fontos kezdeményezések megtételéhez. A jövő negatív képei szintén mágnesesek. Akkor a lélek lefelé húzódik a kétségbeesés útján.

Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását. Hiszen a gondolatok teremtik meg a valóságot. 

Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik az előítéleteiket.

Az én nemzedékem legnagyobb felfedezése az, hogy az ember belső hozzáállásának megváltoztatásával képes megváltoztatni az életét.

A legtöbb boldogtalanság azért van, mert az emberek önmagukat hallgatják ahelyett, hogy magukhoz beszélnének.

A pszichológiában van egy törvény: ha elmében képet alkotsz arról, ami boldoggá tesz, és ezen sokat meditálsz, akkor pontosan azzá válsz, amit gondolataidban megformáltál.

Amikor két ember találkozik, valójában hat személy van jelen. Kettő, ahogyan látják önmagukat; kettő, ahogyan látják egymást; és kettő, amilyenek valójában.

A boldogság kulcsa a választás szabadsága

A kilencvenes évektől William James munkássága egyre inkább filozófiaivá vált. Szerinte a boldogságot nem felfedezni, hanem megteremteni kell. Tanítása egy mondatban összefoglalva: Az ember életét a döntései, a választásai alakítják. 

James szerint, ha az emberek elveszítik az értelmes univerzumba vetett hitüket, annak súlyos következménye van a modern társadalomban. Ha egy céltalan küzdelem részesei vagyunk, az nem fog boldogságot adni. Ha elfogadjuk az élet oktalan abszurditását, az eredmény a rossz közérzet, depresszió, kiszolgáltatottság, szorongás és más negatív lelkiállapot lesz. 

A filozófus James szerint a boldogság kulcsa ingyen vagy könnyedén nem szerezhető meg:

„Bármivel foglalkozz is, egyedül az elszántságon múlik minden. Ha valóban el akarsz érni valamit, minden bizonnyal el is fogod érni... De csak akkor, ha igazán akarod, ha mindennél jobban akarod, és nem akarsz még száz különféle dolgot ugyanolyan nagyon.”

Összefoglalás

1895-ben William James feltette a kérdést: Miért érdemes élni? Arra a következtetésre jutott, hogy az emberi élet vagy valódi küzdelem, amelyben a siker által valami örökre megszerezhető, vagy ez egy triviális játék, amelyből bármikor kieshetünk. Számára a boldogság kulcsa a hit által támogatott küzdelem. Első feladatként pedig ezt írta: „megváltani saját szívünket” a félelmeink és a meggyőződésünk hiányának leküzdésével. A boldogság kulcsa a kezünkbe kerül, ha igaz választ találunk a Miért? kérdésre.

Korunk információs kor, ahol a végtelennek tűnő információhalmazban hatalmas kihívást jelent, hogy mire irányítsuk figyelmünket. James már saját korában egyértelműen felismerte: ez nem más, mint egy óriási kihívás, harc a lelki életünkért. Nagyszerű árnyalattal és finomsággal jellemezte a szándékos, tudatos élet fontosságát. Elutasította a kiszolgáltatott, passzív életet, ami a körülményekre hivatkozva az ember szabadságát söpri el.

William James szerint a boldogság attól függ, hogy képesek leszünk-e változtatni hozzáállásunkon. Vagyis: szenvedünk a létezés gondjaitól, vagy – még ha a racionális elme nem is bizonyítja –felfogjuk, hogy az életnek magasztos célja van. 

Kapcsolódó cikkek

• Hamlet, Buddha és a Biblia tanácsai a boldogsághoz

• Ki vagyok én? – kérdezi a pszichiáter

• Mi a tudat?

• A reformáció röviden: márpedig megújulásra szükség van

Antoine de Saint-Exupéry humanista író, hazafi, repülőgép pilóta volt, kalandor és moralista egy személyben. 75 éve jelent meg misztikus meséje, A kis herceg, szerzője pedig beírta nevét az irodalom halhatatlanjai közé. Minden könyve egy nemes életszemlélet gondolatait közvetíti. Mit írt a pénzről, a lelki értékekről, az ember feladatáról? Íme, a legütősebb Antoine de Saint-Exupéry idézetek egy csokorban.

 
1944-ben, csak néhány héttel Párizs felszabadulása előtt halt meg egy magányos felderítő repülés alatt. Halálának körülményeiről ma sem tudunk hiteles információt. Baleset volt, vagy a németek lőtték le? Csak az biztos, hogy a pilóta-író dicsősége töretlen, és az is, hogy komoly spirituális megvalósítással távozott erről a bolygóról. A Citadella című könyvének utolsó mondata így hangzik:

„Mert te vagy, Uram, mindenkinek a közös mértéke. Te vagy a különböző cselekedetek lényegi csomója.”

Antoine de Saint-Exupéry élete

Antoine de Saint-Exupéry egy lyoni nemesi családban született. Édesapját korán elvesztette, mélyen vallásos édesanyjával és négy testvérével együtt egy rokon kastélyába költöztek. 12 évesen meghatározó élményben lehetett része, repülőre ülhetett. Akkor határozta el, hogy felnőttként pilóta lesz. Katonai szolgálata alatt kezdetben mechanikusként dolgozott, majd álma valóra vált: pilóta kiképzést kapott.

Szabad idejében írt, 1925-ben jelent meg első elbeszélése, A pilóta. 26 évesen már a Toulouse és Dakar közötti postajáraton dolgozott. Pár év múlva egy szaharai állomás, majd egy argentin légitársaság igazgatója lett. Hamarosan megjelent Az Éjszakai Repülés, mely az első igazi irodalmi sikere, Prix Femina díjjal jutalmazták. Az egyre híresebbé váló író még számos irodalmi elismerést mondhatott magáénak.

A második világháború alatt a francia felderítőknél szolgált. A német megszállás miatt New Yorkba emigrált, de visszatért Európába, hogy harcoljon a hazájáért. Halála után, utólagosan megkapta a francia Becsületrendet.

 
A kis herceg

1943-ban, New Yorkban jelent meg az író legkedvesebb könyve, A kis herceg. A mű illusztrációit ő maga rajzolta. Leghíresebb sora szállóigévé vált: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” A könyvet azóta már több mint 250 nyelvre lefordították. 

1935-ben Saint-Exupery gépe a Líbiai-sivatag fölött lezuhant. Egy gyorsasági versenyt akart megnyerni, de gépészével együtt technikai balesetet szenvedett. Napokig minimális élelemmel és folyadékkal vánszorogtak a sivatagban. Egy arra haladó beduin karavánnak köszönhették a túlélést. Ősi rehidratációs kezelést kaptak, amely megmentette az életüket. A sivatagi baleset élménye ösztönözte Az ember földje című regényét, de beépült A kis herceg kerettörténetébe is. 

A kis herceg ismerős szövege mellett létezik még néhány részlet, mely kimaradt a könyv végső formájából. Tervek, amelyeket Saint-Exupéry elhagyott, melyek soha nem jelentek meg, de az örökösök megőrizték. Például a kis herceg vegetáriánus étrendjéről szóló beszámolót. Vagy a történet epilógusának variációit: Az egyik csillagon valaki elvesztette a barátját, egy másik betegen fekszik, valaki pedig háborúban van.

A kis herceg idézetek

Ennek a csodálatos könyvnek több síkon és több témával kapcsolatban is van fontos mondanivalója. A már említett, állandóan idézett mondata mellett más kincsek is rejtőznek ebben a vékony kötetben.

Például van egy olyan, a vallásfilozófia területét érintő rész, mely a lélek halhatatlanságáról, a test mulandóságáról szól, arról, hogy nincs is halál:

„Olyan lesz, mintha meghaltam volna, pedig nem is igaz… Nagyon messze van. Nem vihetem magammal ezt a testet. Túl nehéz. Olyan lesz, mint egy levetett régi kéreg. Mért volna szomorú egy levetett kéreg?”

„Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is.” – Íme, a környezetvédelem költői megfogalmazása!

„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

„Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.”  

 
Meditatív Antoine de Saint-Exupéry idézetek

Antoine de Saint-Exupéryt kivételesen nemes értékrendje tette az emberiség példaképévé. Az író moralizáló hajlama könyveit gondolatgyűjteménnyé is szerkesztette, örökérvényű igazságokat fogalmazott meg finom nyelvezettel. Hitről, életről, halálról, a dolgok valódi értelméről írt költői szépségű, szívmelengető sorokat:

"A tökéletességet nem akkor érik el, ha már nincs mit hozzáadni, hanem ha már nincs semmi, amit el kellene hagyni."

"Az igazságot úgy ássuk, mint a kutat. Az elrévedező tekintet elveszti Isten látását."

"Ha csupán anyagi javakért dolgozunk, magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat, magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni."

"Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba."

"Győzelem... Vereség... Értelmetlen szavak. Az élet ezek alatt a képek alatt folyik, és új képeket készít."

"A világos látáshoz néha elegendő a nézőpont megváltoztatása."

Antoine de Saint-Exupéry örökérvényű tanítása

Antoine de Saint-Exupéry rövid élete alatt több dolgot is igyekezett örökül hagyni.

„Ne remélj semmit attól, aki a saját életéért, nem pedig az öröklétért dolgozik.”

– Aki ilyen mondatokat képes megfogalmazni, attól érdemes olvasnunk. Aki tudja, hogy a veszteség-nyereség kettőssége nem szabad, hogy befolyásolja az embert, annak a szava figyelemre méltó. Sokan, sokféleképpen fogalmazták meg, hogy a fejlődés érdekében tudatváltásra van szükség. Ő is ezt üzente.

Kapcsolódó cikkek

• Legnagyobb gyógyszeripari ág az irodalom

• Gyerekmesék a mesepszichológia tükrében

• Percy Bysshe Shelley, az angol irodalom vegán fenegyereke

50 évvel ezelőtt, Martin Luther King halála napján a világ egy nagy egyéniséget vesztett el. A társadalmi reformerek között nem ritkaság, hogy gyilkosság áldozatai lesznek, mint Gandhi, Indiában. Martin Luther King Gandhi tanítványa volt, akit példaképének tekintett. Mindketten az erőszakmentes társadalmi változás hívei voltak. Martin Luther King Van egy álmom kezdetű, azóta már világhírű beszéde költőien megfogalmazta ezt.

Martin Luther King aktivizmusa és inspiráló beszédei révén kulcsfontosságú szerepet játszott az afroamerikai polgárok jogi szegregációjának megszüntetésében. Erőszakmentes aktivizmusát a keresztény hit és Mahátma Gandhi szellemisége ihlette. Martin Luther Kingnek is köszönhető, hogy az Egyesült Államokban megszületett az 1964-es polgári jogokról, valamint az 1965-ös szavazati jogokról szóló törvény. 

Martin Luther King élete

Martin Luther King baptista lelkész családban született. Szeretetteljes családban nőtt fel. 1948-ban szociológus diplomát szerzett, majd teológiát tanult. 25 évesen már ledoktorált. Folytatta apja lelkészi munkáját, és társadalmi aktivista is volt egy személyben. Gandhihoz hasonlóan több alkalommal börtönbe került. Sőt 1963-tól az FBI a telefonbeszélgetéseit is lehallgatta, mert attól tartottak, hogy kommunista támogatói vannak.

King vezette az 1955-ös „Montgomery busz bojkott”-ként elhíresült mozgalmat. Az előzménye az volt, hogy egy néger asszony nem adta át a helyét egy fehér utasnak. A kampány több mint egy évig tartott, 42 ezren vettek részt benne. Nem volt áldozatok nélküli, a rasszisták négerek látogatta templomokat, sőt King házát is felgyújtották. Mégis meghozta a polgárjogi mozgalom első jelentős sikerét.

Martin Luther King 1960-ra már országos hírnévre tett szert. Több városban szervezett békés tüntetéseket, beszédeket mondott, és tiltakozott a vietnámi háború ellen. Míg Gandhi nevéhez az egyik közismert erőszakmentes megmozdulásként a „só menetelés” fűződik, addig King sikeres, nagy nyilvánosságú fellépése a „washingtoni menet a munkáért és a szabadságért” nevű tüntetés volt. 1963-ban a Lincoln emlékmű lépcsőinél mondta el sokat idézett beszédét, mely megváltoztatta a történelmet. Még ebben az évben a Time magazin az év emberévé választotta. Számos kitüntetés mellett 1964-ben megkapta a Nobel-békedíjat. Töretlenül folytatta polgárjogi tevékenységét, de többször börtönbe került emiatt.

 Martin Luther King Indiába utazott, hogy elmélyítse Gandhi elveinek megértését. 

Martin Luther King Indiában

1959. február 3-án Martin Luther King, felesége, Coretta Scott King valamint Lawrence Reddick professzor öthetes indiai útra indult. Több száz meghívást kaptak, az emberek elárasztották őket figyelmességükkel. Beszélgetett Nehru miniszterelnöktől kezdve Sarvepalli Radhakrishnan alelnökön át a falutanács képviselőjéig számtalan emberrel. Sőt Vinayak Naraharival, ismertebb nevén Vinoba Bhaveval is.

Ő nemcsak a brit uralom elleni erőszakmentes ellenállás egyik nagy alakjaként vagy a több nyelvet is beszélő tudósként tett mély benyomást. Kingre, a baptista lelkészre is nagy hatást gyakorolt. Vinayak Narahari is több évet ült börtönben, ahol a Bhagavad-gítáról beszélt a foglyoknak, hiszen kora gyermekkorától mélyen tisztelte India szentírását. Azt mondta: „A Bhagavad-gíta a lélegzet az életemben.” Naraharit tekintették Gandhi lelki utódjának, King „a földreform mozgalom szent vezetője”-ként említette később.

Martin Luther King indiai népszerűsége megmutatta, hogy ott is mennyire közismert személyiség. A hasonló bőrszínnel úgy néztünk ki, mint a testvérek – emlékezett vissza King. – De a kisebbségi és gyarmati népek közösségének a legerősebb köteléke a rasszizmus és az imperializmus elleni küzdelem. Megfigyelte, hogy bár India küzd a szegénységgel, a túlnépesedéssel és a munkanélküliséggel, az országot mégis az alacsony bűnözési ráta és a rendkívül magas lelki színvonal jellemzi. 

 
Martin Luther King, Gandhi barátja

Martin Luther Kinget mélyen befolyásolta Gandhi munkássága, miközben a Pennsylvaniai Crozer teológiai szemináriumon tanult. Mahátma Gandhi az indiai történelem egyik legnagyobb békeaktivistája volt. King azért látogatott Indiába, hogy tanulmányozza Gandhi erőszakmentes ellenállását. Elmondta a repülőtéren összegyűlt újságíróknak: „Más országba turistaként járhatok, de Indiába zarándokként.” Gandhiról kijelentette: ő „az erőszakmentes társadalmi változás módszerének irányító fénye”.

Mielőtt elhagyta Indiát, nagyszerű búcsúbeszédben köszönt el, melyet a rádió közvetített: 

„Mivel Indiában vagyok, még erősebbé vált az a meggyőződésem, hogy az erőszakmentes ellenállás az elnyomott emberek számára a legerősebb fegyver az igazságosság és az emberi méltóság küzdelmében. Mahátma Gandhi életében valóban megtestesített bizonyos univerzális elveket. Ezek a világegyetem morális felépítésében rejlenek, és olyan elkerülhetetlenek, mint a gravitációs törvény.”

Martin Luther King halála

1968. április 4-én puskagolyó oltotta ki Martin Luther King életét. A merénylet után zavargások törtek ki több amerikai nagyvárosban. Bőrszíntől függetlenül milliók gyászolták. Mind a mai napig összeesküvés elméletek keringenek azzal kapcsolatban, hogy nem a valódi gyilkosát fogták el. 

Bár nem érhette meg céljai megvalósulását, mégis elmondható, hogy Martin Luther King mind a mai napig az egyik legbefolyásosabb afroamerikai vezető. Egyben az afroamerikai polgárjogi harc szimbólumává is vált.

Az amerikai törvényhozás 1964. július 2-án életbe léptette az új polgárjogi törvényt, mely a diszkrimináció összes fajtáját tilalom alá helyezte. Martin Luther King születésnapja az USA-ban hivatalos nemzeti ünnep.

  
Martin Luther King Van egy álmom

1963. augusztus 28-án Washingtonban mintegy 250 000 fős tömeg hallgatta az utolsóként pódiumra lépő Martin Luther Kinget. Maga a hely is önmagáért beszélt: Abraham Lincolnnak, a rabszolgaság eltörléséért küzdő mozgalom kiemelkedő egyéniségének emlékműve előtt zajlott mindez. 

Martin Luther King, a baptista lelkész kivételes tehetségű szónok volt. Szívhez szólóan, ugyanakkor rendkívül logikusan, a témához illő dokumentumokat idézve beszélt. Nem csak a feketék, hanem az amerikai állampolgárok nevében szólt.

Van egy álmom idézet

Martin Luther King – azóta világhírű – beszédében többek között ezt mondta:
 
„Van egy álmom, hogy egy napon Georgia vöröslő dombjain az egykori rabszolgák és az egykori rabszolgatartók fiai le tudnak majd ülni a testvériség asztalához.

Van egy álmom, hogy négy kis gyerekem egy nap olyan nemzetben fog élni, ahol nem a bőrük színe alapján ítélik meg őket, hanem jellemük értéke szerint. Ez ma az álmom! 

Ezzel a hittel képesek leszünk arra, hogy együtt dolgozzunk, együtt imádkozzunk, együtt küzdjünk, hogy együtt menjünk börtönbe, hogy együtt keljünk fel a szabadságért, tudva, hogy egy nap szabadok leszünk.” 

Összegzés

Mit üzen Martin Luther King, Gandhi barátja a mai Európának? Talán azt is, hogy ideje lenne a fehér felsőbbrendűség képzetét felcserélni egy másfajta, egy lelki látásmóddal. Ha végignézzük a történelmet, elkerülhetetlenül szembesülünk egy kényelmetlennek tűnő ténnyel. Mit okozott mindegyik földrészen az a fajta gondolkodás, mely születési előjogokat hirdetett? Amelyik csupán a külső, az anyagi tulajdonságokat látja.

 Kapcsolódó cikkek:

• Mahátma Gandhi saját példájával tanít

• Az egyenlőség szobra 

• India függetlensége, az indiaiak nemzeti ünnepe

A Beatles-fiúk 1968-ban Indiába, Risikésbe utaztak. Hosszabb időt töltöttek egy asramban, meditálni tanultak, illetve itt készítették a „The Beatles” legtöbb dalát. Liverpoolban, ahol minden kezdődött, 2018. február 16-án nyílt az kiállítás, ahol különleges élményben volt része a látogatóknak. Mi minden történt Indiában, milyen hatással volt a későbbi évekre?

2018-ban több évforduló is kapcsolódott a Beatles-fiúkhoz. George Harrison február 25-én lett volna 75 éves. A már hagyománnyá vált Nemzetközi Beatle-hetet augusztus 22-28 között rendezték meg. Ez a nemzetközi rendezvény évek óta emelkedő hírnévnek örvend. 2018 nyarán több mint 20 országból 70 zenekar érkezett. A nemzetközi Beatleweek egész héten kínált különböző előadásokat a város egész területén. 

A Beatles Indiában

A februárban nyílt a „Beatles Indiában” című tárlatot 2 évre tervezték. A gombafejűek 1968-ban egy rövid időre elvonultak a világtól, és Risikésbe mentek meditálni. A kiállítás John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr ötven évvel ezelőtti indiai látogatásának kulisszatitkaiba avatta be az érdeklődőket. 

A helyet az Albert Dock épületegyüttesben kialakított The Beatles Story elnevezésű múzeum adta. Többek között az 1968-as út során a zenekarral együtt utazó emberek visszaemlékezéseivel, képeivel és személyes beszámolóival foglalkozott. Az utazással és a zenekarral kapcsolatos tárgyakat is kiállítottak. A Beatles történetének ez az egyik legfontosabb és viszonylag titokzatos része.

Pattie Boyd, George Harrison felesége és nővére, Jenny Boyd is jelen volt. Pattie Boyd a részvételéről így nyilatkozott: Nagy örömömre szolgál, hogy meghívást kaptunk erre az 50. évfordulóra rendezett kiállításra. Valójában különleges, mágikus idő volt; sok emléket formál és természetesen nagyszerű Beatles zenét. Alig várom, hogy a kiállítás részeként megosszuk az Indiával kapcsolatos gondolatokat és emlékeket. 

A Beatles Indiába menekül

„Minden várhat, egyedül Isten keresése nem”

– mondta az alig húszéves George Harrison. Az előzmény a Help! című Beatles-film forgatása volt. Akkor kapott egy lélekvándorlásról szóló könyvet, mely annyira megragadta, hogy 1966-ban feleségével együtt Indiába utazott. 

Megismerkedett Ravi Shankar szitárművésszel, tőle tanult szitáron játszani Srinagarban, a Himalája lábánál. 1968-ban aztán a teljes Beatles együttes Indiába utazott, mert szükségük volt egy spirituális menedékhelyre, ahol nyugalomra találnak és megismerhetik a meditációt. A Beatles ekkor már a történelem legsikeresebb pop-együttese volt. Szükségük volt pihenésre, elmenekültek zaklatott londoni életük elől.

A risikési látogatást megelőző negyedév nehéz időszakot jelentett. Néhány hónappal az utazás előtt George Harrison, aki már felfedezte a szitárt és a hinduizmus értékeit, találkozott Angliában Maharishi Mahesh Yogival. Amikor a zenekar többi tagja beleegyezett egy1968-as februári kirándulásba, feleségüket, barátnőiket és egy kíséretet vittek magukkal.

 
A Beatles Rishikeshben Maharishi Mahesh yogi ashramjában 

A spirituális menedékhely Risikés mellett található. Harrison nem sokkal Indiába érkezése után megírta a „Hare Krishna Mantra” című számot, mely a nem tradicionális énekek között az egyik legszebb és legtöbbet játszott Krisnához szóló fohász. 

A Beatles napjai Rishikeshben: alkalmi reggeli, délelőtti meditációs órák egészen ebédig, délután szabadidő, néha még háromórányi meditáció esténként. A hét hektáros Gangesz-parti ásram valódi pihenőhelyül szolgált. Külön élmény volt számukra a természet felfedezése, a gyógynövények, a vízcsobogás. George és barátai békés légkörben tanulmányozták és gyakorolták a transzcendentális elmélyülést. Megtalálták azt a kreatív energiáit, melyre vágytak. 

Több mint negyven számot komponáltak. Az itt írt dalok nagy része hallható a puritán fehér borítója miatt „Fehér album” néven is emlegetett duplalemezen, melynek valódi címe: The Beatles.
Még az sem okozott gondot, hogy hetekig csak akusztikus gitárokon tudtak játszani. Társai többet akartak dolgozni, de George figyelmeztette őket: Nem azért vagyunk itt, hogy csak a zenéről beszéljünk, hanem azért, hogy tanuljunk meditálni. Ez a jógik és szentek földje – emlékeztette őket.

Mi történt Maharishi Mahesh ashramjával

Az ásram 1970-ben megszűnt, a természet pedig kezdte birtokba venni. Az erdő elnyelte az eredeti ásram épületeinek nagy részét. Az évek során egyre jobban lepusztult, elhagyatott egykori ásramot csak néhány Beatles-rajongó és csellengő turista látogatta. Sok kárt okoztak a graffitikkel, melyekkel az egykori meditációs termet firkálták össze.

2015-ben, John Lennon halálának 35. évfordulójára nyílt meg újra. Az eredeti épületek nagy részét lebontották vagy felújították. A területén hamarosan jógaközpont is épül a turisták számára. Egy szabadtéri épületet, a Beatles-katedrális Galéria céljaira jelöltek ki. Több száz, főleg a zenekar dalaiból vett idézet olvasható itt. Minden, ami a Beatles legendával kapcsolatos.

A Beatles Krishna árnyékában 

A Beatles minden egyes tagja érdeklődést mutatott a Krisna mozgalom iránt. Ez tükröződik a zenekar és tagjai által rögzített zeneszámokban. A „Hare Krishna” szavakat John Lennon néhány dalának szövege is tartalmazza, mint például a Give Peace a Chance (1969), de hallhatóak a Ringo Starr 1971-es It Do not Come Easy című dalában is. Eszmeisége George Harrison magánéletébe is beépült. 

1969 szeptemberében szvámi Prabhupáda, a Hare Krishna-mozgalom alapítója megérkezett Angliába. Nemcsak szent életű szerzetes, de kimagasló tudós is volt. Több mint 80 könyvet írt és fordított.

A Tittenhurst Parkban, John Lennon birtokán is tartott nyilvános előadásokat, három vagy négyszer egy héten, százméternyire a fő háztól, ahol John és Yoko élt. John egy gurut keresett Indiában, és arra törekedett, hogy megértse, hogyan lehet felismerni a valódi lelki tanítómestert.

George Harrison, John Lennon és Yoko Ono és Prabhupáda egy1969 szeptemberében folytatott beszélgetése hozzáférhető a neten hanganyagban és írott formában is.

1969 augusztusában megjelent a „Hare Krishna Mantra” szám, amit Harrison és a londoni Rádha-Krishna templom hívei adtak elő. Azonnal kedvező visszhangja lett a brit lapokban és az angol rádióban.

A lemez kiadásának első napján 70.000 példány fogyott el, sok országban hosszú ideig fenn volt a Top 10-es listán.

 
George Harrison Prabhupáda nyomdokaiban 

Harrison feleségének életrajzi könyvében olvasható, hogy Harrison miként vélekedett a lélekvándorlásról:

„Addig kell a reinkarnáció útját járnod, amíg el nem jutsz a teljes igazsághoz. A menny és a pokol csak egy lelkiállapot.”

„A hinduizmus révén jobban érzem magam – mondta egy riporternek. – Jobban boldogulok és boldogabb vagyok.”

George Harrison 1969-ben találkozott Bhaktivedanta Szvámi Prabhupádával, a kiváló vaisnava tanítóval. A Beatles tagok körül ő került legjobban a hatása alá. Harrison így emlékezett vissza az első találkozásra: Mintha egy láthatatlan ajtó nyílt volna meg a tudatom mélyén, talán az egyik régebbi életemből.

„Tetszett Prabhupáda alázatossága. Mindig is szerettem alázatosságát és egyszerűségét. (…) Annak ellenére, hogy hetvenkilenc éves volt, nagyon kevés alvás nélkül gyakorlatilag egész nap és éjjel dolgozott… ő volt a legnagyobb szanszkrit tudós és szent… Tökéletes példája volt mindannak, amit hirdetett.”

Prabhupáda is nagyra értékelte őt. 1977-ben, mielőtt elhagyta ezt a világot, lehúzta a jobb kezén levő gyűrűt, és azt mondta a körülötte álló tanítványainak: Ezt adjátok George-nak.

1969. január 30-án volt a Beatles utolsó közös fellépése, egy ingyenes koncert. George Harrison szólókarrierje tovább növelte világhírnevét. Annak ellenére, hogy ő nem vágyott erre.

„Én magam akarok lenni. Szeretném megtalálni Istent. Nem érdekelnek az anyagi dolgok, a világ, a hírnév, az igazi cél felé megyek. És remélem, nem aggódsz értem, anya”

– írta huszonnégy évesen édesanyjának.
Harrison 2001. november 29-én távozott. A hindu szokásoknak megfelelően hamvainak egy részét a Gangeszbe szórták.
 

Kapcsolódó cikkek:

• A The Smiths sokkoló igazsága

• Egy valódi világpolgár Magyarországon – Szvámí B.A. Paramadvaiti

• Meghalt B.B. King - pontosan úgy, ahogyan szerette volna

Mahátma Gandhi az indiai függetlenségi törekvések ikonikus alakja. Emellett ügyvéd, szabadságharcos, politikus, szent ember, közgazdász, az angol áruk bojkottjának szervezője és filozófus is. Népének Bapu, India atyja. 70 éve egy szélsőséges elveket valló nacionalista halálos merényletet kövtetett el Gandhi ellen. Január 30-a Indiában Mártírnap. 

Einstein ezt írta Mohandas Karamchand Gandhiról:

„Az eljövendő generációk aligha hiszik el, hogy egy ilyen ember, hús-vér formában valaha ezen a földön járt.” 

Mahátma Gandhi élete

Gandhinak az igazság (szatja) és az ahimszá (erőszakmentesség) volt a két vezérelve. Arra törekedett, hogy gondolatai, szavai és cselekedetei összhangban legyenek ezzel.

"Éreztem, hogy az erőszak nem jelenthet gyógyírt India bajaira, és civilizációja más és magasabb rendű fegyvert kíván az önvédelemre”

– írta a Hind szvarádzs, avagy az indiai önkormányzat című művében.

Mint politikus, nem kisebb tettet hajtott végre, mint azt, hogy az egész emberiséget megtanította az erőszak nélküliség fogalmára. Ehhez tartozott a vegetarianizmus alapelve is. Nemcsak vallása késztette erre, hanem az a hit, hogy az erkölcs nemcsak kulturális örökség.

Gandhi nemcsak a gyarmati uralomellen harcolt. Tudta, hogy Indiának vissza kell térnie nemes hagyományaihoz. Számára az angol uralom az angol mentalitást is jelentette, amit ma „a nyugati életforma negatív vonásai”-ként fordíthatunk le. A Mahátma tudta, hogy belső változás nélkül nincs megújulás.

Gandhi nem akarta, hogy az indiaiak a Nyugat életmódját utánozzák, úgy látta: a nyugati életmód alapja egy másfajta dharma. Vagyis nem tetszett neki a modern kereskedelmi civilizáció, mai szóval a fogyasztói társadalom.

Látta, hogy ez inspirálja az anyagi vágyak folyamatosan bővülő áradatát. Úgy vélte, ez nem segíti az ember morális fejlődését. Szinte a jövőbe látott. Hiszen a mértéktelen fogyasztás megöli a nemes, egyszerű, de erkölcsileg fejlett életmódot, és mindent, ami ezzel jár.

Szavai segítséget adnak mindazoknak, akik harcolnak a faji megkülönböztetés, az elnyomás, a háborúk, a nukleáris energia, a környezet pusztítása vagy a szabadság- és az emberi-jogok hiánya ellen. Mindazok számára, akik egy jobb világért, egy jobb életminőségért küzdenek. 

Gandhi halála

1948 januárja a vége felé közeledett. Érezhető feszültség uralkodott mindenhol az ország felosztása miatt. Pakisztán levált az anyaországról. A hindu kommunisták Gandhit is hibáztatták, de a mohamedánok is kritizálták.

Gandhi New Delhiben tartózkodott. Esti imádkozása közben egy kezdetleges bombát dobtak a házra, de nem okozott kárt, és Gandhi nem akart semmilyen biztonsági ellenőrzést. 1948. január 30-án mintegy 500 ember gyűlt össze a Birla-ház előtt. Gandhi esti imára sietett. Indiai szokás szerint az emberek tiszteletük kifejezéseként elé járultak, hogy megérintsék a lábát. Gandhi összetett kézzel, mosolyogva üdvözölte őket. 

Hirtelen egy fiatalember furakodott elé. Üdvözölte Gandhit, majd elővett egy kis pisztolyt. Három lövést adott le, a golyók a mellkasán találták el Gandhit. A virágokkal tarkított pázsitra rogyott. Bevitték a házba, ahol fél órán belül meghalt. Utolsó szavai Istenhez szóltak: „Hé Ram” – Vagyis: Dicsőség Rámának, Istennek.

  
Mahátma Gandhi idézetek

Számtalan olyan idézetet ismerünk, melyek ma már szállóigék lettek. Olyan filozofikus tömörségű sorok, melyeket újra és újra érdemes végiggondolni. Nehéz válogatni közülük, mert sajnos ki kell hagyni jó néhányat. Az azonos témájúakat egy csoportba tettük. 

Álljon hát itt egy válogatás Mahátma Gandhi idézeteiből:

"Törekvésem nem szabad, hogy aláássa valaki más hitét, hiszen a célom, hogy a saját vallásának jobb követője legyen."

"Tisztelnünk kell más vallásokat is, mint amennyire a sajátunkat is tiszteljük. A merő tolerancia nem elég."

"Miért akarna egy keresztény egy hindut megtéríteni? Miért ne lenne elégedett azzal, hogy a hindu egy jó, vagy hívő ember?"

"Ha hinduk vagyunk csak imádkozhatunk, de nem azért hogy a keresztények hinduk legyenek… hanem, hogy a hindu egy jobb hindu legyen, a muszlim egy jobb muszlim, a keresztény egy jobb keresztény."

"Egy tévedés nem lesz igaz, attól, hogy ismételgetik, de az igazság sem lesz tévedés, csak mert senki sem ismeri el. Az igazság tömegtámogatás nélkül is fennmarad. Az igazság önfenntartó."

"A szeretet és az igazság olyan szoros egységet alkot, hogy gyakorlatilag nem is lehet őket szétválasztani. Olyanok, mint ugyanannak az éremnek két oldala." 

"A nyugati tudomány materialista felfedezései elvakítanak minket. Az ősi India azért maradt fenn, mert nem materialista, hanem spirituális irányban fejlődött."

"Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét."

"A hinduizmus nem minden ember, hanem minden élőlény testvériességén alapszik."

"A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága."

"Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd."

"Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm."

"Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában."

"Nekünk kell a változássá lennünk, amit a világban látni akarunk."

"Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett." 

"Az erőszak gyökerei:
Jólét, munka nélkül,
Öröm, lelkiismeret nélkül,
Tudás, jellem nélkül,
Kereskedelem, erkölcs nélkül,
Tudomány, emberség nélkül,
Imádat, áldozat nélkül,
Politika, elvek nélkül."

"A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát."

Kapcsolódó cikkek:

• India függetlensége, az indiaiak nemzeti ünnepe

• Az egyenlőség szobra 

• Spirituális idézetek Indiáról

• Tiszavirág életű címkék az örökkévalóság jegyeivel