India Hangja

A történelem többször visszaigazolta, hogy erőszakkal nem terjeszthetjük meggyőződéseinket, legalábbis hosszútávon biztosan nem. Ami igazán értékes szellemi vagy lelki kincs, kizárólag belső felajánlás, belső alkotás eredménye. Savonarola az akkori egyház szörnyű életmódja, s a hívek túlzottan világias élete ellen lépett fel. 

Belső megújulást hirdetett, majd követelt. Ezzel iskolapéldáját adta annak, hogy erőszakkal senkit sem lehet jobbá tenni. Savonarola elhitette a firenzeiekkel: ha a hiúságok máglyája elégeti kedvenc tárgyaikat, azzal életük jobb irányba fordul. Egy évre rá kivégezték, majd máglyán elégették.

150 évvel később Cromwell megismételte a rossz példát, az angol népet akarta jó útra téríteni. Ő már nemcsak tárgyakat égetett, csapatával halomszámra ölette az embereket is, hogy saját elveit rájuk kényszerítse. Mindkét híresség meg volt győződve arról, hogy a népet szolgálja.

A reneszánsz árnyéka

1497. február 7-én Savonarola prédikációi nyomán lobbant fel a nagy firenzei máglya, ahol elégették a hivalkodónak számító dolgokat, de több értékes műremeket is. Mi előzte meg?

Firenzében Lorenzo de Medici a reneszánsz bűvöletében élt. Virágzó államában több jómódú ember volt, mint szegény, folyamatosan karneválok, zajos utcabálok, mulatságok szórakoztatták a népet. A kor legismertebb művészei Michelangelo, Leonardo da Vinci és Botticelli. Rómában a képzőművészet és az építészet csodálatos alkotásai születtek meg, a pápák voltak a legnagyobb mecénások. Ilyen volt még a hírhedt Rodrigo Borgia, VI. Sándor is, akit buja, korrupt életmódja miatt Savonarola joggal támadott.

A véres kezű pápának számos szeretője és törvénytelen gyermeke volt, jellemének alapvonása a kielégíthetetlen kapzsiság. 1475-ben az ifjú Girolamo Savonarola belépett a dominikánus rendbe, búcsúlevelében ezt írta atyjának: „A kor odáig jutott, hogy már nem találni helyesen cselekvő embert… Nem tudom tovább kibírni Itália elvakult népeinek nagy romlottságát, annál kevésbé, mert láttam, hogy alapjában megrendült az erkölcs, és a bűn lett úrrá.” Így kezdődött reformokra törekvő életútja.

 Hiúságok máglyája – a tűz csak a mulandót égeti

Savonarola Firenzében vissza akarta állítani a köztársaságot, és prédikációiban nemcsak a zsarnokság, hanem a nép bűnös életmódja ellen is harsányan kikelt. Apokaliptikus katasztrófát jövendölt, mindezt oly szuggesztív módon, hogy rövid időre maga mellé állította a tömeget. Prédikációi hatásosak voltak, érzelmileg úgy tudta manipulálni az embereket, hogy hamarosan már nagy közönség hallgatta.

Az erkölcsi fertő ellen beszélt, lenyűgözte a kicsapongásba belefáradt és a jövőtől rettegő hallgatóságát. Követői között nemcsak a szegényebbek, hanem nemesi családok tagjai, kiváló művészek is megjelentek. Sandro Botticelli is lelkes híve lett, s egyesek szerint a nagy firenzei több festményét elégette a máglyán. 

A fráter nemcsak a kicsapongást és a fényűző lakomákat szüntette meg, hanem szélsőségesen vallásos életet kényszerített a népre. A tobzódást törvényszerűen felváltotta az egyszerű életre való igény, így sokan rövid ideig átvették fanatizmusát, de a többség egyszerűen félelemből követte. Égett a hiúságok máglyája.

Bandái, fundamentalista fiúk és fiatal férfiak – jámbor gengszterekként – járőröztek az utcákon, ezek a kóbor bandák gyakran erőszakkal „segítették” a polgárokat, hogy megtaláljanak minden hívságos tárgyat, és azt a tűzbe dobják. A fanatikus fiatalok erőszakosan behatoltak a házakba, átkutatták a szekrényeket, elkobozták, amit hívságosnak ítéltek, a gyerekektől még a játékokat is elvették. A nagy máglya a főtéren több ezer kozmetikumot, hangszereket, ruhákat és tükröket nyelt el, de felbecsülhetetlen művészi könyveket, szobrokat, festményeket és bútorokat is. 

A fanatizmus nem hoz megoldást

Úgy tűnt, mindenki a bűnbánat tavában fürdik, az utcán és a piactereken nem lehetett hallani káromkodást, inkább egyházi himnuszokat énekeltek, segítették a náluknál szegényebbeket, és el nem mulasztották volna a fráter beszédeit. De erőszakkal kényszerítette hallgatóira mindezt, és fanatikus karizmájával el is érte, hogy a pillanat hevében hallgassanak rá.

Mihelyt elmúlt ez a lázas állapot, az emberek körülnéztek, és becsapva érezték magukat. Nem kaptak, mert anyagi tettek révén nem kaphattak belső megnyugvást. Anyagi szépségektől megfosztották magukat, de lelki szépségre így nem tehettek szert, ott maradt az üresség, és a maró hiány a korábban dicsőített fráter ellen fordította őket. Valakit hibáztatni kellett a lelki ürességért, amiért kizárólag saját maguk voltak a felelősek. 

Machiavelli személyesen nem találkozott Savonarolával, mégis ravasz politikusként sokat tanult a domonkosrendi barát példájából. Többek között azt, hogy nem lehet nyíltan megkövetelni semmit, mert pont az ellenkezőjét éri el vele, aki ezt teszi. Amit az utókor láthatott, az is hasonló: a tekintélyelvű kormányok, a tekintélyelvű tanítók eleve kudarcra vannak ítélve.

A történelemben több példát is látunk arra, hogy sem az erőszak, sem külső nyomás soha senkit nem fog belső változásra késztetni. Savonarola ugyanakkor a társadalmi igazságosság és a reform egy korai modellje is. Tizenkilenc évvel Luther Márton fellépése előtt halt meg, de a pápai visszaéléseket támadó munkája is hozzájárult ahhoz, hogy Luther a wittenbergi vártemplom ajtajára tűzte 95 pontját.

Cromwell etikai meggyőződése 

150 évvel a hiúságok máglyája után, sorsfordító események zajlottak Angliában is. A polgárháború közeledett a királygyilkosság felé. Míg Savonarola fanatikus követői csak megbotozták azokat, akik esetleg ellenszegültek a puritán életre való felszólításnak, Cromwell serege „fegyveres egyház” is volt. A katonák magukat kiválasztottaknak tartották, és ezt tüzelte bennük vezérük is. Azt hitték, hogy Isten aktívan irányítja őt és seregét. Oliver Cromwell azonban nem Isten szeretetének eszköze akart lenni, hanem abban a meggyőződésben élt, hogy majd ő tesz rendet Isten helyett.

A puritánok az anglikán egyház reformációjában odáig mentek, hogy eltörölték a karácsonyt, mint katolikus ünnepet. Ez közfelháborodást váltott ki. 1647-ben Canterburyben a tüntetők összetörték az árut azokban a boltokban, amelyek kinyitottak karácsony napján, majd megszállták és uralmuk alá vették az egész várost.

A puritánok az anglikán egyházat akarták megtisztítani a pápaság minden korábbi vonásától. Hitbuzgó, sokszor fanatikus emberek álltak közéjük, akik egy része kivándorolt Amerikába. Leszármazottaikból lettek a telepesek – természetesen más országok bevándorlóival egyetemben. Jusson eszünkbe: az indián áldozatok emlékére minden évben Nemzeti Gyásznapot tartanak az óceán partján Plymouth Rocknál, ahová az angol Mayflower megérkezett… Bővebben: Hálaadás napja – egyiknek ünnep, másiknak halál

Oliver Cromwellről a történettudósok megállapították, hogy nem lehetett mentálisan teljesen ép, többször volt idegösszeomlása, és depressziótól szenvedett. A parlamentért küzdött, majd a köztársaságért, a királygyilkosság szorgalmazója lett, aztán bevezette katonai diktatúráját, sőt a királyi palotába költözve felségnek szólíttatta magát. Firenze városállamához hasonlóan Anglia is köztársaság lett, de csak rövid időre: az egyik diktátort felváltotta a másik.

 
1660-ban a hatalom újra a királypártiak kezébe került. Amikor a kivégzett király fia, II. Károly visszatért, a már halott Cromwellt árulónak minősítette. Jellemző, mennyire gyűlölték, mert még a tetemét is kiásták, összeabroncsozták, lefejezték úgy akasztották fel. Fejét mumifikálva a westminsteri apátság előtti póznára tűzték, ott lógott 20 évig…

A történelemtudomány számon tartja: Cromwell uralma idején több mint 300 ezer ember halt meg. A katolikus Írországban brutális vérengzést hajtott végre, ott még ma is gyűlölt alak, nem felejtik el a 220 ezer ír halottat. A vallási radikalizmusnak semmi köze az Isten-tudatos élethez. Semmilyen szélsőséges csoport nem hivatkozhat arra, hogy Isten útját járja. Cromwell is Isten kiválasztottjának tartotta magát, de ma népirtással vádolhatnánk. Az angol parlament épülete előtt álló szobra felállítása óta megosztja az embereket.

Összegzés: A tudás megőrzése erőszakmentes továbbörökítés 

Savonarola nyíltan beszélt a pápa erkölcstelen életmódjáról, és követelte a megújulást, erre VI. Sándor eretneknek bélyegezte, majd kitagadta és kivégeztette. Jóval később Savonarola egyik műve a jezsuita rend tankönyve lett, és az Egyház majdnem szentté avatta. Savonarola élete nagyon jól példázza, hogy még az egyén számára hasznos dolgokat sem lehet erőszakkal megértetni másokkal, akarata ellenére senkit nem lehet üdvözíteni. Senkire sem lehet belső megújulást kényszeríteni, mint azt a szó is jelöli, annak belülről kell fakadnia. 

Cromwell úgy gondolta egy diktátort dönt le a trónról, és szintén az erkölcsi megújulás nevében lépett fel, aztán maga is diktátorrá vált. Mindkettő puritán, erkölcsös életre buzdított, de erőszakkal akarta elérni, így természetes, hogy velük együtt eszméiknek is bukniuk kellett. Erőszakkal, az intolerancia eszközével nem lehet jobbá tenni sem az egyént, sem a világot. A történelemnek ez a két fejezete is fényesen igazolja Gandhi erőszakmentes politikáját, aki úgy ért el tartós eredményt, hogy nemhogy vér nem tapadt a kezéhez, de valóban az egyszerű élet példaképévé válhatott.

Erőszakkal lehetetlen a tudás megőrzése és továbbadása is. Az életmód pozitív változtatását sem lehet előírni, fanatikusan megparancsolni. Shakespeare azt kérdezi:

„Kivont szablyával békét prédikálsz?”

De feltehette volna a kérdést így is: Erőszakkal akarsz jobbá tenni? Sem az egyénnek, sem a társadalomnak nem fog sikerülni ily módon. A történelem bebizonyította, hogy minden háború, kizsákmányolás alapja az, ha valaki vagy valakik úgy érzik, ők az igazság birtokosai, és ez feljogosítja őket mások leigázására. De a történelem számtalanszor bebizonyította azt is, hogy belső változás igénye nélkül nem lehet embereket vagy népeket megváltoztatni. Ideig-óráig talán sikerülhet, de tartósan pozitív változás csakis akkor lehetséges, akár az egyéni, akár a társadalmi életben, ha azt az ember maga akarja, s ha képes azért komoly áldozatot is hozni. 

Kapcsolódó cikkek

• Fények ünnepe, velencei és rioi karnevál

• Ki vagyok én? – kérdezi a pszichiáter

• Vallásközi dialógus a középkori művészetben

• Meghalt a vallás rockszárja, egy igaz humanista

Az évfordulók arra valók, hogy megemlékezzünk azokról, akik hozzátettek valamit az emberiség fejlődéséhez. Ilyen értelemben még a nekrológ is örömteli olvasmány lehet, a köszönet és a hála sorai.

Ezért nevezték a vallás rocksztárjának

97 éves korában eltávozott dr. Huston Smith, akit a „világ vallásainak nagykövete”-ként emlegettek. Egy keresztény magazin pedig a vallás rocksztárjának nevezte, mivel szakterületén belül oly nagy népszerűségre tett szert. Megismerkedett a hindu védánta filozófiával, Japánban zen meditációval foglalkozott, az amerikai indiánok között részt vett az izzasztókunyhó rituálékban. A vallások tanulmányozásának vitathatatlanul ő volt a legfontosabb alakja az elmúlt öt évtizedben. 

Keleti utazások

Huston Smith 1919-ben, Kínában misszionárius szülők gyermekeként született, és életét tekintve ő is egyfajta misszionáriusként élt. A keresztény alapok nem akadályozták meg más vallások megismerésében. A védánta filozófiát több mint 10 éven át tanulmányozta a St. Louis-i védánta központ vezetőjének tanítványaként, majd Japánban a zen buddhizmus, később a szúfi és más vallások megismerése következett. Utazásai során meglátogatott ásramokat, templomokat, kolostorokat, mecseteket és zsinagógákat, tanult szvámiktól és guruktól, lámáktól és szerzetesektől, mollahoktól és fakíroktól, papoktól és főpapoktól. Ahogy egy riportban elmesélte, olvasta Pál apostolt, aztán egy idézetet a Bhagavad-gítából. Többször járt Indiában, s lenyűgözte az ország szellemi gazdagsága.

Nemcsak tanulmányozta a vallásokat, hanem gyakorolta is

  
Bill Moyers, aki egy ötrészes tv sorozatot készített vele, azt mondta róla, hogy ő nem csupán tanulmányozta a világ vallásait, hanem gyakorolta is, amit megtanult.

Az egész világon előadásokat tartott, és több tucat könyvet írt, melyek több millió példányban keltek el. Legismertebb könyve A világ vallásai, mely már eddig is több mint 60 utánnyomást ért meg. Ez a legolvasottabb és leggyakrabban idézett szöveg, amit valaha a vallásról írtak – bestseller könyv ezen a területen. 

Smith megváltoztatta a modern elme azon nézetét, miszerint a vallás időpocsékolás. A hinduizmust, tibeti buddhizmust és a szúfizmust bemutató filmjei díjat nyertek a nemzetközi filmfesztiválokon. Egész életét a szolgálatnak szentelte, 3 egyetemen tanított, síkra szállt a tibeti szabadságért, az indiánok jogaiért vagy ifjabb Martin Luther Kinggel a polgári jogokért.

Boldog házasságban élt, felesége intellektuális segítséget jelentett szerteágazó levelezésében és minden fontos könyv elkészítésében. Három lányuk volt. Amíg betegsége megengedte, 50 éven keresztül minden nap jógázott. Érdemes a számtalan vele készült riportból vagy az esszéiből néhány gondolatot jobban megismerni.

A demokratikus nyugat gyakran kényelmetlennek érzi a gurut, mert független akar maradni. Mit gondol, a guru hagyományról? – kérdezték tőle.

"Nagyon fontos. A gyermekek sem nőhetnek fel, ha nincsenek körülöttük olyanok, akik már elsajátították az élet alapjait, és megmutatják nekik az utat, a beszédtanulás a legjobb példa erre. Vannak tanítók, akik úgy gondolják, hogy az erkölcsi törvények felett állnak, de ezek a visszaélések ne semmisítsék meg azt az elvet, amely érvényes marad."

Ami a törzsi vallásokat illeti, írás helyett a beszédre hagyatkoznak. Lehet, hogy az írástudatlan népek sok mindent nem ismernek, de ez nem azt jelenti, hogy buták. Csak az emlékeikre támaszkodnak, vagyis arra emlékeznek, ami igazán fontos.

Ezzel szemben az írástudó népek hajlamosak elveszni a hatalmas könyvtárak rögzített információi között. T. S. Eliot pontosan megfogalmazta ezt híres versében: „Hol a bölcsesség, mely tudásunkban elveszett? Hol a tudás, mely ismeretünkben elveszett?” Az őslakos népeknek nincsenek ilyen problémáik.

Lassan a testtel!

Nagy tévedés, ha bárki azt hiszi, hogy a pszichedelikumok, a vallási víziókat keltő tudatmódosító szerek majd elvégzik helyettünk a lelki munkát. A vallásos élet lényege soha nem módosul, nem azt tapasztaljuk, hogy a vegyszerek fogyasztásával növekedne az együttérzés. A szex is lehet egyfajta tudatmódosítás. Mi ebben az országban annyira a szex megszállottjai vagyunk, tele zavaros elképzelésekkel, hogy én nagy fenntartásokkal nézem, hogy sokan miként sajátítják és használják ki a hindu és buddhista tantrikus irányzatokat. Nem kétlem, hogy a szexuális vágyat fel lehet használni a lelkiségben, de ez egy bizonytalan út, ráadásul csak gondos és hiteles felügyelet mellett lehet gyakorolni, manapság pedig orgiákra használják.

Valláskutatás az íróasztalon túl

A vallás igazságait nem lehet laboratóriumban tesztelni. A kísérletekben az első dolog a lényeges elemek meghatározása. De a vallás esetében egy nagyobb intelligenciáról beszélünk, sokkal nagyobbról, miként a mi intelligenciánk is sokkal nagyobb egy kutyáénál. Miként egy kutya sem tudja, hogy mi lenne a megfelelő elem, számunkra sincs mentális keret egy egész világot átható magasrendű intelligencia vizsgálatára, így tudományos módszerrel lehetetlen bizonyítani vagy cáfolni Isten létét. Természetesen az, hogy nem tudjuk bizonyítani vagy cáfolni sem, nem bizonyítja Isten létét, de az biztos, hogy lehetetlen Istent egy laboratóriumi kísérletbe illeszteni. Olyan lenne, mintha a kutyák összejönnének, s így tanácskoznának: „Hallottunk a matematikáról, nézzük meg, létezik-e. Majd benyújtunk egy szaglási tesztet.”

Arany középút: sem kirekesztés, sem ultraliberális

Huston Smith szerint a vallási vitákban ma is hajlamosak két jelentős csoportra oszlani a hívők. A kizárók azt állítják, hogy az ő vallásuk a legjobb, és az összes többi vallás hamis. A másik felfogás szerint azt hiszik, hogy minden vallás valóban ugyanazt mondja. Smith egy harmadik lehetőséget említ meg: a vallások egészen más szinten adnak tanítást, értékeket és rituálékat, és ezeket a különbségeket tiszteletben kell tartani. A vallások belső, misztikus megvalósításai viszont meglepő mértékben átfedik egymást. 

Összefoglalás

Míg a modernisták és egzisztencialisták azt mondták nekünk, hogy a végső igazság az, hogy nincs végső igazság, Smith arra ösztönzött minket, hogy nyitott elmével vizsgálódjunk, mert az élet több mint egy sor darwini esemény. Anélkül, hogy leegyszerűsítette volna a magasztos témát, vagy lekezelően beszélt volna, Smith arra tanította az embereket, hogy a világban mindenféle hívő megtalálható, és egy vallásos személy is tanulhat egy-két dolgot a másik hitéből. Megmutatta nekünk, hogy minden vallás tartalmaz egy üzenetet:

„Az igazság olyan csodálatos, nem korlátozódhat bizonyos személyekre vagy etnikai csoportokra.”

– ez az egyik legfontosabb mondata, amit örökül hagyott ránk. 

Kapcsolódó cikkek

• Vallásközi dialógus a középkori művészetben

• A tudós, aki hatévesen már középiskolás volt

• Ahol a kultúrák találkoznak

• Indiai védikus tudósra figyel a nyugati média

• Ma 60 éves a világ egyik legképzettebb embere

A Fibonacci sorozat története nem a XII. és XIII. század fordulóján élt itáliai matematikussal kezdődött, hiszen sokkal korábban megtalálható az óind matematikában. Pontos írásos feljegyzése is Fibonacci felfedezése előtt 50 évvel korábban történt Indiában.

Ez a számsor kapcsolódik az emberi és isteni képzőművészethez is. Ismert neve: aranymetszés, az isteni arány. Aranymetszés, mint matematikai sorozat, mint Fibonacci számok? Érdemes körüljárni, már csak azért is, mert a számtani sorozatok misztikája már ősidőktől fogva rabul ejtette az embert. Az aranymetszés aránya, és a Fibonacci sorozat számtalan helyen fellelhető a természetben, talán ezért is varázsol el bennünket a matematikai érdekességek teremtő ereje.

Matematikai érdekességek: számtani sorozatok 

Számtani sorozatról akkor beszélünk, ha egy legalább három számból álló sorozatban a második elemtől kezdve bármelyik tag és az azt megelőző tag különbsége állandó. A legegyszerűbb példa a természetes számok sorrendje, ahol mindig 1-et kapunk, ha kivonjuk a megelőző számot. (0,1,2,3,4,5…) 
Felfedezőjéről szokták elnevezni, de ez sajnos nem minden esetben korrekt.

Mint látni fogjuk, a Fibonacci sorozatnál sem érvényes. Bár az itáliai matematikus nevéhez kapcsolódik, nem ő az első, aki használta ezeket a számokat. Ha egymástól függetlenül fedezték volna fel többen, még akkor is az az általános szabály, hogy annak a személynek a neve jelzi, aki az első volt. Miért fontos ez? Az indiai származású professzor, Manjul Bhargava a matematikai Nobel-díjnak megfelelő Fiedels érem kitüntetettje. Ő adta meg a választ, amikor kissé szomorkásan megjegyezte:

Bár a világon minden komoly szakember tudja, hogy ezt a sorozatot Indiában találták meg, ezt a büszkeséget elvették az indiaiaktól.

Szerencsére van jó példa is. A Mádhava-Gregory-sor is egy matematikai sorozat, melyet a 14. században fedezett fel egy szintén indiai tudós. Szangamagrámi Mádhava a Kerala iskola alapítója, csillagász és matematikus volt. Amire ő rájött, 1668-ban újra felfedezte James Gregory, skót matematikus, és tőle függetlenül Leibniz. S bár Mádhava két évszázaddal korábban már ismerte, mégis sok évnek kellett eltelnie, hogy az ő neve kerüljön a matematikai fogalom elé. Ma már elismeri a Nemzetközi Matematika Tanács, de ha megnézzük a mai szócikkeket, még mindig sok helyen hiányzik a neve, csak Gregory-sorként olvasható vagy mindkét néven, pedig valójában a 200 év jogosulttá tenné, hogy Mádhava-sorként szerepeljen…

A sorozat érdekessége, hogy a pí értékének meghatározására alkalmas, amit szintén India adott át az ókorban, s görög közvetítéssel került tovább.
Ha már Keralában járunk, még egy matematikai érdekességet érdemes megemlíteni: A Mádhava-Newton-sor a szinusz és koszinusz értékek közelítésére vonatkozik. Mádhava fedezte fel 300 évvel Newton előtt! Mégsem csak az ő neve szerepel…

A Fibonacci sorozat 

A Fibonacci sorozat első két alkotórésze a 0 és az 1, a harmadik elemtől kezdve minden szám az előző kettő összege: 0, 1 – 1, 2, 3, 5, 8, 13 és így tovább. Fibonacci számok végtelen, növekvő sorozatot alkotnak. Nem véletlenül ez az egyik legismertebb számsor, hiszen a Fibonacci számok különlegessége több területet is összekapcsol. Mint ahogy látni fogjuk, ez az arány megtalálhatóak a növény- és állatvilágban, illetve az emberi testben is. 

A Fibonacci sorozat egyre nagyobb sorszámú elemeinek hányadosa egy állandó számhoz, az aranymetszéshez tart. Már az ókori görögök is ismertek, és aranymetszésnek, „isteni aránynak” hívták. Egyensúlyt alkot a szimmetria és asszimmetria között. Az aranymetszés egy szakaszt úgy bont két részre, hogy a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagy az egészhez. Ezt a bűvös arányt pedig a természetben és az emberi alkotásokban, az építészetben, a képzőművészetben és a zenében egyaránt megtaláljuk. Ma Fibonacci számok jelennek meg számítógépes algoritmusokban, a nyomdászatban és a tőzsdei és gazdasági stratégiák is élnek vele.

 
A Fibonacci sorozat története 

A Fibonacci sorozat az indiai matematikában a szanszkrit prozódia kapcsán jelenik meg.

Az úgynevezett Fibonacci számok először „matrameru” (a ritmus hegye) néven szerepelnek a szanszkrit nyelvész és matematikus, Pingala Chandah-sásztra (A prozódia művészete) című munkájában.

A prozódia rendkívül fontos volt az ókori indiai rituálékban, mert a hangsúly őrizte a kimondott mantra tisztaságát.

Pingala i.e. 500 körül élt, említett műve egyben a bináris számrendszer első ismert leírása is. Halayudha írt egy kommentárt ehhez, melyben szerepel a később Pascal-háromszögként elnevezett formula, holott ő már évszázadokkal Pascal előtt tanulmányozta azt. Jelezte, hogy a „ferde” átlók tagjainak összege a Fibonacci-számokat adja. A következő nyom a 6. századi matematikus, Virahanka munkája, aki a hosszú és rövid szótagokat elemezte, itt is szerepel ez a számsor. Ezt követi Gopala és Hemachandra, akik kifejezetten megemlítik a számokat.

Hemachandra (1089-1172) dzsain tudós, költő és polihisztor volt, akit a kortársai csodagyerekként tiszteltek, és a kalikála-sarvajna, „mindentudó a Kali-júgában” címet adományozták neki, vagyis korának legbölcsebb személyiségének tartották. Nem csak csodálatos író és költő volt, aki több ezer verset komponált, egyben a logika tudományának embereként is tisztelték, aki a szerteágazó indiai filozófiai iskolák mindegyikét ismerte. Hatására Gujaratban a dzsainizmus hivatalos vallássá vált, és az állam területén betiltották az állatok levágását. Élete alkonyán hat hónappal előre bejelentette a halálát, és böjttel készült fel rá az utolsó napokban.

Hemachandra és mestere, Gopala azt is vizsgálta, hogy a rövid és hosszú szótagok miként töltenek ki egy adott időtartamot a szanszkrit költészetben. Így fedezték fel a matematikai sorozatot, melynek első pontos említése 1150-ből való. 

1202-ben tőlük függetlenül találta meg Leonardo Pisano, ismertebb nevén Fibonacci, a középkor legtehetségesebb nyugati matematikusa. Akkoriban még a római számokat használták, amely igencsak megnehezítette a számolást. A fiatal Fibonacci apjával beutazta egész Észak-Afrikát. Algériában találkozott a hindu-arab számírással, és az arabok által használt tízes számrendszerrel, mellyel sokkal egyszerűbben végezhető minden számtani művelet.

Megtanulta a hindu/arab számrendszert, s számos vezető arab matematikustól tanult. Nagyrészt neki köszönhetjük, hogy az arab közvetítéssel elterjedő tízes számrendszert és az „arab”, helyesen hindu számokat Európában meghonosította. Ismereteit Liber Abaci, Könyv a számtanról című munkájában foglalta össze. Bemutatta az úgynevezett „modus Indorum”-ot (az indiaiak módszerét), amit ma hindu-arab számrendszernek nevezünk, a számjegyeket 0-9-ig, valamint a helyiérték fogalmát:

„Van tíz hindu jel: 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, 0. Ezen jelek segítségével bármilyen számot fel lehet írni, amit csak akarunk”

– írta könyvében.

Itt található az a bizonyos, azóta szinte misztikussá váló számsor, amit róla neveztek el. 

 
A Fibonacci sorozat a természetben 

Kepler a The Six-Cornered Snowflake c. könyvében (1611) a Fibonacci számokkal kapcsolatban különféle természeti jelenségeket említ. A tudósok évszázadok óta elgondolkoztak azon, miért olyan sok természetes mintában tükröződik a Fibonacci-sorozat vagy a kezdő képen is látható Fibonacci-számok alkotta spirál. 

2 kezünk van, amelyek mindegyikén 5 ujj, valamennyi 3 részből áll. Az ujjak, valamint a kéz, az alkar és a kar aránya szintén erre utal. Nagyon ritka és speciális virág az, amelyiknél a szirmok száma nem egy Fibonacci-szám. A fej-tor-potroh aránya, a delfinek testfelépítése stb. Lehetetlen mindet felsorolni. Mi a helyzet az almával, a virágjának szirmával, vagy ha nem függőlegesen vágjuk ketté? Meglepetés! 5 – Fibonacci szám.

Még a mikroszkopikus birodalom sem immunis a Fibonacci-számtól: a DNS-molekula 34 angström hosszú és 21 angström széles. Ezek a Fibonacci-sorozat számai, és arányuk (1,619 ) szinte teljesen megegyezik az aranymetszés arányszámával (1,618). 

Fibonacci-spirál szerint rendeződnek a fenyőtoboz vagy az ananász pikkelyei, de a napraforgó tányérja is nagyszerű példa.

Számtani sorozatok misztikája

 
Úgy tűnik, a Fibonacci számok alátámasztják Galilelo Galileo híres kijelentését:

„A természet nagy könyve a matematika nyelvén íródott”.

Bár az is igaz, olyan példákat is felhozhatunk, ahol nem találjuk meg ezt a sotozatot. Vannak más, szintén igen gyakori matematikai struktúrák is az élő és az élettelen természetben, ezek egyike a Voronoj-féle cellaszerkezet. A szitakötő szárnyának mintázata ez alapján épül fel.

A számok és a természet összefüggései nemcsak a matematika iránt érdeklődőknek lehet izgalmas. Ha nyitott szemmel járunk a világban, akkor a tények mögött mindig felfedezhetünk más, fontos információt is. Ez igaz a Fibonacci sorozattal kapcsolatban is. 

A természet tökéletességének meglátása és az ember vágya a tökéletes kompozíció megalkotására mindig is az isteni harmónia felé terelte, vonzotta az egyént. Így az „isteni arány” varázsa nem korlátozódik a matematikára. Biológusok, képzőművészek, zenészek, történészek, építészek, pszichológusok egyaránt kutatták titkát. A matematika történetében nincs még egy ilyen fogalom, mely ennyi gondolkodót inspirált volna. 

 
A matematikai érdekességek teremtő ereje

Marcus Du Sautoy, az Oxfordi Egyetem matematika professzora néhány éve Indiában forgatott dokumentumfilmet (ez a youtube-on is látható). Munkájával kapcsolatban kijelentette:

„Sok ember úgy gondolja, hogy a matematika nyugati találmány volt. Ez a program arról szól, hogy egy csomó dolgot már megalkottak Indiában, mielőtt felfedezték volna a nyugati világban. Ez a munkám tehát valójában politikai is, mert azt mutatja, hogy mennyire figyelmen kívül hagyjuk Kelet felfedezéseit.”

Elmulasztunk megemlíteni mást is. A Fibonacci sorozat vagy a vele kapcsolatos aranymetszés a természetben csak véletlen egybeesés lenne? Örömmel fedezzük fel az aranymetszés, az arany arány szépségét Leonardo da Vinci műveiben vagy Le Corbusie épületeiben stb. Megnevezzük a festőket, építészeket, a műremekek alkotóit, mérnökeit.

A matematikai érdekességek teremtő ereje jól nyomon követhető Cristóbal Vila kisfilmjében is, aki remek példákat hoz a természetben előforduló, matematikailag leírható mintázatokra. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról a mérnökről, aki mind a mai napig sokkal tökéletesebb és változatosabb formákban mutatja meg az arany arányt. 

Kapcsolódó írások

• Indiában már az időszámítás előtt pontos számításokat végeztek a matematikusok

• Játékos matematika szomorúság ellen

• Zseni-díj a vegetáriánus matematikusnak

• Matematikai rejtély megoldása szanszkrit szövegek és a Rubik-kocka segítségével

•  Subrahmanyan Chandrasekhar

Dr. Manjul Bhargava elegáns módon fogalmazta meg egy régi matematikai probléma megoldását. A heuréka-pillanatában a Rubik kocka „kocka-szeletelő módszere” és a védikus matematika ismerete adta neki az új ötletet a Gauss törvény átfogalmazására.

Bhargava a Fields-érem egyik győztese, mely a matematika legmagasabb díja. A matematikus professzor élete a hagyományok és a modern világ érdekes kombinációja – egy szellemi „bűvös-kocka”, ezért is érdemes jobban megismerni.

 
Matematikai problémák a világban 

A matematikai tudomány még jó néhány megoldatlan problémáján dolgoznak a tudósok világszerte. Olyan híreket olvashatunk, mint pl. Andrew Beal texasi bankár és műkedvelő matematikus egymillió dolláros felajánlása, melyet egy húsz éve megoldatlan matematikai probléma bizonyításáért vagy cáfolatáért ajánlott fel. 

Szintén 1-1 millió dollárt tűzött ki a Landon T. Clay, bostoni milliárdos által alapított Clay Matematikai Intézet a „millenniumi problémák”-nak nevezett feladatok tisztázására. Van, amit azóta már megoldottak, így lekerült a listáról. Nemrégiben meg azt a hírt közölték az újságok, hogy egy ukrán matematikus hölgy megoldotta azt, ami 1611-től foglalkoztatta az elméleti szakembereket.

 
Matematikai feladatok megoldása az ősi indiai matematika világában

 
A mai Pakisztán területén találták a legrégebbi matematikai kéziratot. Az óind Lilávati gyűjteményt a híres indiai matematikus és csillagász, Bhaskara állított össze, hogy elterelje vele leánya szomorú gondolatait. A játékos matematikai gyűjtemény többek között a nullával, törtekkel, egyenletrendszerekkel foglalkozik.

Aki egy kicsit is jártas a matematikatudomány történetében, az jól tudja, hogy a legkorábbról ismert matematikusokat az ókori Indiában kell keresnünk. Azóta számtalan tudós került ki erről a földrészről, akiknek munkája – bár napjaink legmagasabb szintű kutatói – a védikus matematikához is kapcsolódik. 
Gauss 1801-ben alkotta meg híres művét, az Aritmetikát, de körülbelül 20 oldalas bonyolult számítással írta le törvényét.

Manjul Bhargava megtalálta egy nagyon egyszerű módját annak, hogy néhány sorban megfogalmazza azt. Nagyapja szanszkrit professzor volt Rádzsasztánban, az ősi indiai történelem neves tudósa, Bhargava rendkívül kötődött hozzá. Egyszer látta nála azt a szanszkrit kéziratot, mely Brahmagupta, a kiváló indiai matematikus munkáját mutatta be, aki már a 7. század elején megtalálta a választ arra a problémára, ami elkerült a legendás Carl Friedrich Gauss figyelmét.

A Harvardon summa cum laude diplomát szerzett Bhargavát a nevezetes előd és egy magyar találmány is segítette a tömör megfogalmazásban: „Volt egy Rubik-kocka a szobámban, és lefekvés előtt csak néztem, néztem, akkor jött az ötlet: Mi történik, ha teszek egy számot a Rubik-kocka sarkaira?”

 
A Rubik-kocka története

Rubik Ernő belsőépítész, egyetemi tanár. 1974-ben találta fel a „bűvös kockát”, melyet térbeli logikai játékként nevezett meg. Tulajdonképpen csak egy, a térbeli mozgások szemléltetésére alkalmas eszköznek szánta. A Rubik-kocka története már óriási publicitásnak örvend, a mindennapi életben pedig emberek millióit kerítette hatalmába.

Rubik Ernő szerint sikere annak köszönhető, hogy egyidejűleg roppant egyszerű, mégis összetett. A kockát kis gyakorlással közel 1 perc alatt rakta ki, ma már ennek töredéke a csúcs. Kétévenként még gyorsasági olimpiát is rendeznek. Minden idők egyik legnagyobb példányszámban értékesített rejtvénye. Ma is népszerű, világszerte több mint 350 millió Rubik-kockát adtak el. 1981-ben bekerült a New York-i Modern Művészetek Múzeumának építészeti gyűjteményébe is.

 
A védikus matematika 

Amikor megkérdezték Manjul Bhargavát, hogyan tekint a védikus matematikára, a következőt válaszolta:

"Számos figyelemre méltó nyelvi, költői, matematikai mű íródott a tudományos jellegű szanszkrit nyelven az ókori Indiában. Felnövekedve volt szerencsém olvasni néhányat olyan mesterek munkái közül, mint a nagy nyelvész és költő, Panini vagy a tudós Pingala és Hemachandra, valamint a nagy matematikusok Árjabhata, Bhaskara és természetesen Brahmagupta. E művek hihetetlen matematikai felfedezéseket tartalmaznak, mindez fiatal matematikusként nagyon inspiráló volt számomra."

A költészet ritmusa, a hosszú és rövid szótagok variációja a zene ütemeihez hasonlít. Az egyik kedvenc fényképe, amit az irodájában tart, hatalmas területen nyíló százszorszépekről készült, amelyben minden százszorszépnek 34 szirma van! A 34 a Fibonacci-számok egyike, és egy rejtett kapcsolat a zenei ritmus és a matematika között. Mellesleg a Fibonacciról elnevezett számsort Hemachandra ötven évvel korábban fedezte fel, de nem változtatták meg az elnevezést.

 
Mi a Fields-érem? 

2014-ben a szakma Fields-éremmel ismerte el Manjul Bhargava számelmélet terén kifejtett munkásságát. A Princeton Egyetem matematika professzora ő, de más egyetemeken is tanít, ugyanakkor minden évben ellátogat Indiába, Mumbai és Hyderabad tudományos intézetében is dolgozik. A Fields-érem talán még nagyobb elismerés, mint a Nobel-díj, mert ez a legnagyobb globális matematikai jutalom, melyet négyévenként adnak csak ki. Az 1924-es Nemzetközi Matematikai Kongresszuson vetődött fel a díj létrehozásának ötlete, de csak 1936-tól kezdve osztották ki. Negyven év alatti, kimagasló eredményt elért matematikus részesülhetett benne.

 
Kártyatrükk és matematika tanítás

Bhargava kifejti: "Nem szeretem azt a módot, ahogy ma robot módon tanítják a matematikát az iskolában. A tanítás nálam sokszor kezdődik egy olyan kártyatrükkel, aminek egy matematikai fogalom az alapja. Természetesen a diák szeretné tudni, hogyan működik, de ahhoz meg kell tanulnia a matematikát. A költészet, a klasszikus zene, a klasszikus indiai zene segítségével is tanítható. Nagyon szeretnék megnyitni valamilyen nemzeti, tudományos és matematikai iskolaláncot Indiában. Sok tehetséges gyereknek nincs annyi esélye, mint az Egyesült Államokban." – nyilatkozta a professzor.
 
  

Két kultúrában nőttem fel!

Anyám matematikus, aki komolyan érdeklődött a zene és a nyelvtudomány iránt. Ennek eredményeként én is vonzódtam mindehhez, különösen a szanszkrit költészetet és a klasszikus indiai carnatic zenét kedvelem. Több hangszeren tanultam játszani, úgy mint a szitár, gitár, hegedű és a billentyűs hangszer. Kedvenc eszközöm a tabla. 

A hinduizmus egy különösen rugalmas, racionális és univerzális életmód. Vonzanak a hindu bölcsesség értékei, az amerikaiak munkaerkölcse pedig inspirál. Miközben felnőttem, a Védákról, a Puránákról vagy a Mahábháratáról olyan gyakran hallottam, mint az aktuális hírekről. Minden nagyobb hindu ünnepet megünnepeltünk, a puja, arati (vallási szertartás, felajánlás) és sok-sok ünnepi étel mellett. Nem értek egyet az „életstílus” szóval, az inkább üzleti jellegű. A hinduizmusnak van egy jobb kifejezése, a Szanátana Dharma, a magasztos teológiai-filozófiai szellemi kincs. A világ és az Én bonyolult és nagyon fejlett értelmezése, ami azonnal egyszerűvé válik, mihelyt az ember megérti a lényegét.

Vegetáriánus családban nőtt fel, s néha a gyerekek gúnyolódtak rajta, amiért nem evett húst. Erre ő vágóhídi kegyetlen és borzalmas történeteket mesélt nekik, s többet nem csúfolták. Az erőszakmentes életmód melletti elkötelezettsége a Harvardon sem nem szűnt meg, részt vett az állatvédő bizottságban, az állati jogok védelmében, például a szőrmeipar vagy a laboratóriumi állatokkal való bánásmód elleni tiltakozásokban. 

 
A matematikai feladatok megoldása és az életfeladatok végeredménye 

A matematika tulajdonképpen szórakoztató, ha nem kötelességből, rutinszerűen végzi valaki. Miként az élet feladványai is azok. Mindkettőnél szükséges bizonyos alapszabályok ismerete, másképp nincs esély az eredmény elérésére.

Amikor Manjul Bhargavát arról faggatták, mi segítette át a nehéz időkön, rámutatott a hinduizmus tíz sarkalatos erényére, a jama és nijama lényegére. A jamák a környezetünkkel való kapcsolatunkat szabályozzák, a nijamák nélkülözhetetlen alapelvek, erények: a lelkierő, a megbocsátás, az igazmondás, a harag legyőzése és az ahimsza, az erőszakmentes életmód.

Befejezésül hozzátette: „Egy hagyományos hindu családban felnőni a nehéz időkben elég könnyű, mert a családtagok mindig hajlandók feláldozni az idejüket és energiájukat, amikor mások rászorulnak.” 

Kapcsolódó cikkek

• Zseni-díj a vegetáriánus matematikusnak

• Játékos matematika szomorúság ellen

• Indiában már az időszámítás előtt pontos számításokat végeztek a matematikusok

• Indiai védikus tudósra figyel a nyugati média

• Subrahmanyan Chandrasekhar

Az eposz középpontjában a hősi ember eszménye áll, a modern kor vámpírjai ennek eltorzult utódai. A halhatatlanságra vágyó embert mindig is vonzotta a túlvilági lények birodalma, ezért vált Drakula gróf legendája vagy Nosferatu világhírűvé. Ez utóbbi, A sötétség fejedelme, a modern ember drámája is, aki rádöbben, hogy nem tud meghalni, de szeretet nélkül élni sem. Lessünk hát be egy kicsit a vámpír legendák színfalai mögé: meglepő dolgokra derül fény!

Vámpírok léteznek? 

A régészek már tártak fel olyan sírokat, amikben a csontváz karóval átdöfve feküdt, vagy téglával a szájában, kővel a koponyáján és a mellkasán. A régi hiedelem így temette el a vérszívónak tartott embereket. Néhány éve Sozopol városa hívta fel magára a nemzetközi figyelmet, amikor Bulgária Nemzeti Múzeumának igazgatója, Bozhidar Dimitrov bejelentette, hogy ásatások közelben „vámpírsírt” találtak. Naponta 15-20 busz érkezett, tele külföldi turistával, hogy megnézze a kiállított csontvázat, melynek mellkasából – a vámpírok szokásos elföldelése szerint – vaspálca állt ki. Dimitrov nevetve megjegyezte: Vámpírok léteznek, de ezek a parlamentben, a kormányban vannak.

Rossz emberek mindig is voltak, ha nem is vámpír alakjában. Mondjuk inkább úgy, a vámpírok, az „élőhalott” lények a valóságban olyan emberek, akik mindenféle cselekedetre képesek, csak önzetlen szeretetre nem. A vámpír másokon élősködik, semmi sem szab gátat érzéki cselekedeteinek, még csak fel sem merül benne az alkotás gondolata, ő nem valamit jobbá, szebbé akar tenni, csak elvenni és rombolni. Kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunk jellemében megvan, ha a „vámpírság” fogalmát az önzés, az énközpontú, másokat kihasználó jelentéssel használjuk. Vajon milyen emberkép ez? Miért lett olyan népszerű figura? 

Konkrét vámpírtörténetek: Drakula gróf legendája 

Erdélyben a törcsvári kastély az egyik legszebben felújított vár. A 15. században állítólag itt élt a Drakulaként elhíresült, kegyetlen havasalföldi vajda, Vlad Tepes. Róla mintázta Bram Stoker 1897-ben megjelent Drakula gróf válogatott rémtettei című művének főszereplőjét, ami azonnal meghozta számára a hírnevet. A legenda szerint Stoker a magyar Vámbéry Ármin Kelet-kutató tudóstól hallott a véreskezű Karóbahúzó Vladról. Ha ez nem is biztos, az igaz, hogy a 16 nyelven beszélő, szerény professzor nagy hatással volt rá, annyira, hogy a regényben szereplő Arminius, budapesti egyetemi tanár figurájában őt látjuk viszont. Stoker sosem járt Erdélyben, a regényt 6 évi könyvtári kutatómunka előzte meg.

Drakula története közismert, és a téma 1931-ben fekete-fehér filmként is hatalmas sikert aratott. Azóta is egymást követik a különféle Drakula-filmek, pedig a valóság sokkal rémesebb volt… A csúcsos fejű, gülüszemű, vad tekintetű Tepest nem csak a regényben hívták Drakulának. Apja vette fel a sárkány vagy démon, ördög jelentésű nevet, mert a Sárkány Lovagrend tagja volt. Arra nincs bizonyíték, hogy Drakula kastélya volt a kivégzések helye, de tény, hogy a gróf kedvenc időtöltése mások kínzása volt, a karóba húzatást már a legkisebb vétekért is kiszabta. Előszeretettel üldözte a szászokat és a magyarokat, egy csata után pedig 38 ezer törököt gyilkoltatott le a Duna mentén. 

Nosferatu, a vámpír: legendák a rettegésről

A román nesuferitu szó jelentése: elviselhetetlen, visszataszító, a görög nosophoros szóé: vírushordozó. Murnau filmje az I. világháborút követően jött létre, nem sokkal a spanyolnátha járványa után, mely megfertőzte a világ népességének egyötödét. Vajon a fenyegetettség, a félelem sarkallta a kegyetlen befejezésre, melyben a pozitív szereplő vagy meghal, vagy börtönbe kerül, s nyitva áll az út, hogy tovább terjedjen a pestis és a gonoszság. Gilberto Perez, filmkritikus szerint

„Nosferatu, a vámpír, nem is annyira karakter, inkább szimbolikus megtestesülése a kinti baljóslatú világnak.” 

A film végén felsóhajtanánk, Nosferatu elpusztul, már nincs miért félni. Nem ez a befejezés, mert nem lehet egyetemes megváltást várni, mindig mindenkinek önmagának kell dolgoznia rajta. Külső eszközökkel nem lehet legyőzni démonjainkat, fantomjaink belülről kísértenek. Illúziók, melyek a bölcs számára nem léteznek, másokat viszont lelki műveltség híján negatív cselekvésre késztetnek. 

Nosferatu az éjszaka fantomja 

Werner Herzog úgy tekintett a Murnau rendezte '22-es Nosferatu-ra, mint a legjobb német filmre, ezért választotta ő is témájául 1979-ben. Egy mondatával sokkal tovább viszi, általános emberi problémát fogalmazva meg. A szeretet hiánya a legnagyobb fájdalom – mondja Nosferatu Herzog filmjében. A művészfilm megpróbál valamit kihozni a szeretet nélküli ember vergődéséből. Elgondolkodtató üzenet Wismar lakosságának utolsó estéje is: a halálra készülve a patkánytenger közepén csak őrült dorbézolásra képesek…

Az ember megváltásra vágyik, talán ezért vonzza a téma még ma is a nézőt vagy az olvasót. Ezért szánalmas az agyzsibbasztó könyvek és filmek sorozata, a fiatalok által kedvelt filléres fércművek. A tinik jelentős rétege, akik vérfarkasokról leszbikus vámpírnőkről olvasnak, vámpír és zombivadászatot játszanak a kütyükön, és ész nélkül töltik le a telefonjaikra a véres képeket. Az adrenalinszintet fokozni, az érzékeket borzolni kell – ha nincs nemes cél, akkor alantasabb régiókban keresünk.

A vámpírirodalomban a fény az egyetlen ellensége a gonosznak, életünk negatív gondolkodásának pedig a valódi tudás megszerzése. A fény elpusztítja a kísérteteket, a tudás pedig az illúziót. Ezért a védikus kultúra tanulója köszönetet mond mesterének, aki „a tudás fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől elvakult szemeket.” Miként az Úr is megígéri, hogy

„a tudás fénylő lámpásával szétoszlatom a tudatlanságból származó sötétséget”. Bhagavad-gítá 10.11.

 
Horror a valóságban

A Drakula híres vámpírja Lugosi Béla, de nemcsak ennek a filmnek van magyar vonatkozása, hanem Herzog filmjének is. Sajnos. Állati kegyetlenség nem a filmvásznon, hanem az életben zajlott. A rendezőnek vörös szemű, szürke patkányokra volt szüksége, Magyarországról importáltak laboratóriumi fehér példányokat, és befestették őket. Már az utazási feltételek annyira rosszak voltak, hogy a patkányok elkezdték egymást enni. A ketrecbe zárt szerencsétleneket forrásban lévő festékes vízbe merítették néhány másodpercre, rengeteget kínhalálra ítélve ezzel.

A túlélő állatok védték magukat, megpróbálták lenyalni a festéket. A holland viselkedési biológus, Maarten 't Hart, volt a szakmai tanácsadó, de miután szemtanúja volt a kegyetlen bánásmódnak, a továbbiakban nem kívánt együttműködni. Hart azt is tanúsította, hogy a a filmben szereplő juhok és lovak is sokat szenvedtek, nagyon rosszul bántak velük. Amikor Herzog bejelentette tervét, hogy 11000 patkányt ereszt szét az utcán, abban a jelenetben, amelyben Nosferatu megérkezik a hajóval, Delft polgármestere azonnal elutasította az őrült ötletet. Ezért másik városban forgatták a jelenetet.

Mit kérdezzünk? - filozófiai végkövetkeztetés

Ezekben a művekben a főhősöknek nem legyőzendő akadályokon kell átkelniük, hanem borzalmakkal kell szembenézniük, és nem mártír, hanem préda lesz belőlük. Esetleges bukásukban nem a katarzis a vég, hanem valami lesújtó nihil. Az elidegenedett, gépies civilizációban a magányos ember azt a kérdezi: Miért hagyta magára Isten a világot? Pedig a kérdés sokkal inkább az: Miért hagyta magára a világ Istent?

Matthew Arnold, angol költő és kritikus, úgy vélte, a gyors iparosodás és az ezzel járó társadalmi ellentétek alapjaiban fenyegetik az emberi kultúrát, „barbárrá anyagiasítják a felsőbb, és csőcselékké vadítják az alsóbb néposztályokat”. Vajon mit mondana ma?

A Rámájana vagy a Mahábhárata is beszél démoni lényekről, s bár szellemi és fizikai tulajdonságaik rendkívüliek, soha nem győzedelmeskednek. A védikus filozófia és irodalom véleménye megegyezik: a jót soha nem győzheti le a gonosz. Az emberi tudat szabadon vonzódhat a magasabb vagy alacsonyabb rendű létformákhoz, az élet, ez a nagy játszótér lehetővé teszi, sőt felkínálja, hogy kövessük eszményeinket. Tudatállapotunk szintjének megfelelő világképet látunk, ami nem biztos, hogy megegyezik a valósággal. Mégis ennek megfelelően választunk példaképeket is. Mire vágyunk hát? Kik a mi hőseink?

Kacsolódó cikkek

Dr. Frankenstein munkában - kérdések a fejátültetésről

• Belső béke a világ egyik legmegrázóbb kórházában

• Obama szerint mennyei blues őrület van Odaát

• Menny és túlvilág az óind tradícióban

• Reinkarnáció a nagyvilágban

• A reinkarnáció definíciója Balzac szerint

Zseni-díjat kapott két indiai származású tudós. Dr. Subhash Khot elméleti számítógépes szakembert részletesen is bemutatjuk. Nemcsak azért, mert sok más elismerés mellett a matematikai Nobel-díjnak tartott Nevanlinna-díjat is elnyerte, hanem mert ő is jó példa annak a megalapozatlan feltételezésnek a cáfolatára, hogy egy vegetáriánus étrendet követő ember hiánybetegségben szenvedhet.

Subhash Khot saját bevallása szerint még soha nem érintett számítógépet, mielőtt Bombay-ban beiratkozott az egyetemre. Doktori fokozatát számítógép-tudományból már a Princeton Egyetemen szerezte meg, ma New York-ban a számítógép-tudomány egyetemi professzora.

Dr. Subhash Khot és Dr. Manu Prakash kivételes kreativitásukért megkapták a Zseni-díjként is becézett  MacArthur támogatást. A 625.000 dollárt (171 millió Ft-ot) öt év alatt, negyedéves részletekben adják át, és ennek köszönhetően fokozott koncentrációval tudják folytatni a munkát. A díjra sem jelentkezni, sem jelölteket állítani nem lehet, az alapítvány döntőbizottsága anonim módon működik. 

Subhash Khot-ot – bár orvos családból származik – már gyermekkorában is a matematika érdekelte legjobban. Ötödikes korában a matematikai problémák megoldásához nem a tizedes, hanem más rendszereket használt. Khot fiatalon a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián két alkalommal ezüstérmet szerzett. Bombay-ban járt egyetemre, a Princeton Egyetemen 2003-ban doktorált. Disszertációját a Rádzsasztánból származó Sanjeev Arora felügyelete alatt készítette, aki az egyetem számítástechnikai professzora.

Számos cikke jelenik meg tudományos folyóiratokban, és rendszeresen tart előadásokat.
2014-ben kapta meg a négyévenként kiadott Nevanlinna-díjat. A számítógépes tudományban nyújtott kiváló teljesítményre adott kitüntetést negyven év alatti matematikusok kapják. Ez és a Fields-érem a matematika Nobel-díja. A legenda szerint a svéd kémikus, Alfred Nobel megvetette a matematikát, miután kedvese megcsalta – egy matematikussal. Ennek a pletykának nincs történelmi alapja, de tény, hogy több tudományágban osztanak ki Nobel-díjat, vagy irodalomi, béke és gazdasági területen is, kivéve a matematikát. A legmagasabb matematikai elismerés így a Fields- és a Nevanlinna-díj lett. 

2014-ben a szintén indiai szátmazású, szintén vegetariánus Manjul Bhargava egyetemi professzor nyerte el a Fields-érmet. 
Az informatika a matematika friss tudományága. Ahogy a számítógépek az élet minden területén nélkülözhetetlenné váltak, a felhasználók joggal várják el, hogy gyors megoldásokat kapjanak. Ez az elméleti számítógép-tudomány fő motivációja. Subhash Khot találékonysága és kitartása, a megoldatlan problémák területén alkalmazott tudása is ezt célozza.

Számtalan cikk jelent meg a tudósról, de a magánemberről keveset olvashatunk. Pedig érdekes és tanulságos bepillantani egy nagy egyéniség hétköznapjaiba is.
A középiskolás évek során a legnagyobb hatással matematika tanára, az iskola igazgatója, Vaman G. Gogate volt rá. – Olyan, mint egy apa vagy nagyapa – mondta Khot. – Amikor hazamegyek, ő az első, akit felhívok és meglátogatok. A tanárok is szívesen emlékeznek a nagyszerű diákra. „Rendkívüli tudományos tehetség és figyelemre méltó koncentrációs erő” – ez az, amit elsősorban felidéznek vele kapcsolatban. Mások azt mondják: A legjobban úgy lehet leírni őt, mint kedves, szelíd és adakozó embert. 

2004-ben egy régi hagyományt követve elrendezett házasságot kötött. Felesége, Gayatri Nashikból származik, de követte férjét az USA-ba. Jelenleg elemző egy new york-i szövetségi bankban. A házaspárnak van egy hároméves kisfia.

Khot analitikus megközelítése néha egészen őrjítő – mesélte nevetve a felesége. – Minden lehetséges módon megpróbálja optimalizálni a dolgokat. Például ha A pontból megy B pontba, mindig meg akarja találni a legrövidebb utat. Úgy kell rávenni, hogy néha egy festőibb, de hosszabb útvonalat válasszon.

A fiatal tudós „az új generáció Ramanujan-ja” megtisztelő címet is megkapta. A híres elődöt, Srinivasa Ramanujan a 20. században élt, de a valaha élt  egyik legnagyobb matematikai zseniként ünnepli a tudomány (A matematikai zseni, Srinivasa Ramanujan).

India egyébként is sok kiváló matematikust adott az emberiségnek, már az időszámítás előtt pontos eredményeket mutattak fel. Ramanujan matematikai csodagyerek volt, aki 12 évesen már befejezte tanulmányait a trigonometria terén, és saját tételein dolgozott. Nagyon vallásos volt, elmondása szerint isten segítette a matematikai tételek felfedezésében. Ő is vegetáriánus étrendet követett. „Az ember, aki ismerte a végtelent” címmel film készült róla, tavasszal látható volt nálunk is.

Dr. Subhash Khot is tiszta vegetariánus, és a dzsain hit szerint él. A dzsain hit követői ősidők óta jelen vannak Mahárásztra államban, ahonnan ő is származik. A híres, három vallásnak is helyt adó Ellora barlangok többemeletes, bazaltba vájt szentélyei azt mutatják, hogy a dzsainizmus egy virágzó vallási kultúra része volt már a premodern időkben. Alaptétele az ahimsza, az erőszaknélküléség. A hívek vegetáriánusok, és az élet tisztelete jegyében minden módon kerülik más élőlények elpusztítását. Khot élvezi a házias ételeket, több évvel ezelőtt, míg a Princetonon tanult, sokszor maga főzőtt. – Egy nap, késő este fehívtak a Princeton Egyetemről. Subhash volt, és a feleségemtől, Ushától érdeklődött egy recept felől. A sheera egyfajta búzadara puding, a kedvenc édessége – kuncogott volt tanára, Gogate.

Az emberek többsége a vegetariánus életmódot nemcsak egészségügyi szempontok miatt választják, és nem is vallási alapon. Aki szereti az állatokat, aki érző lényként, nem pedig tárgyként tekint rájuk, az tiszteli az életet, melyet nem ő adott, s melyet így nincs is joga megszakítani, ezért etikai okok miatt dönt a növényi alapú étrend mellett. Számtalan cikk és névsor szerepel már mindenfelé e téma kapcsán, híres tudósok, művészek, filozófusok, akik az ókortól napjainkig ezt a szemléletmódot követik.

Kapcsolódó cikkek

• A lovaggá ütött indiai tudós 
• A tudós, aki hatévesen már középiskolás volt
• Állatvédelem: szeret, nem szeret?
• Indiában már az időszámítás előtt pontos számításokat végeztek a matematikusok
• Játékos matematika szomorúság ellen
• Vegetáriánus indiai élsportolók

 

A világ legnagyobb hindu templomának alapítója Pramukh Szvámí Maharádzs. Élete jó példa mások önzetlen szolgálatára. Az általa megálmodott templomot a világ nyolcadik csodájaként tartják számon. A Delhiben található építészeti remekmű az Akshardham nevet kapta, ami azt jelenti: Isten hajléka. Azért is csodálatos, mert 11.000 kézműves munkáját dicséri, akik teljesen kőből építették, mindenféle acélszerkezet nélkül. Bemutatja India ősi művészetének lényegét, a hagyományok és a Védák bölcsességét.

 
Nem csoda, hogy a világ 8. csodájának nevezik sokan a 42 méter magas, 94 méter széles és 106 méter hosszú gyönyörű templomot. A templom aránylag fiatal, öt évig készült, 2005-ben szentelték fel. Nem tartalmaz cementet, beton csak az alapjában van. Rádzsasztánból 6000 tonna rózsaszín homokkövet szállítottak ide, de a világ minden tájáról érkezett márvány és gránit. Mindezt speciális technológiával dolgozták fel, minden kő így került a helyére, miután az elemek csatlakoztak. Ez biztosítja a szeizmikus hatásokkal szembeni ellenállást, megóvja a néha előforduló földrengések esetén is.

Szinte elképzelhetetlen a kövek összeszerelt pontossága. Az épületszerkezet mellett a fal dekorációja egészen lenyűgöző. A domborművek mérete változó, de még a legkisebb faragványok, még az apró figurák is a legnagyobb részletességgel készültek.

Az épület 234 pillért, 17 fényes kupolát foglal magába. Több mint 20 ezer elbűvölő finomsággal faragott figura látható, melyek az indiai hitvilág alakjait és díszítőelemeket ábrázolnak. Csak elefántból több mint 148 szobor van! 
 

A 23 hektáros területet felölelő komplexum a védikus építészet alapelveivel összhangban készült. A belépés ingyenes. Öt kiállítóterem várja a vendégeket, ahol audiovizuális prezentációk és életnagyságú diorámák láthatók, hogy betekintést nyújtsanak a hinduizmus különböző témáiba. A Prémanand terem például három részre oszlik, az elsőt a hindu szentírási szövegeknek szentelték, az Upanisadok, a Rámájana és a Mahábhárata bemutatásának. A második vizsgálja a vallásokat általában, a fotográfiák megjelenítik a szimbólumokat, szent helyeket, ízelitőt ad a világvallások imáiból, a harmadik tisztelgés India leghíresebb költői előtt. A kertben szökőkutak és vízesések, különféle védikus történetet elmesélő szoborcsoportok találhatók, és a szabadtéri rendezvények számára kialakított, 9000 fő befogadóképességgel rendelkező hely. Ez a terület a kulturális programok és fesztiválok otthona. 

Megalapítója Pramukh Szvámí 1921-ben, Gujaratban született, és 95 éves korában távozott az árnyékvilágból. Ő lett a szellemi vezetője a nemzetközi hindu szervezetnek (BAP). Hét évtizedes munkássága alatt több mint 17.000 várost és falut látogatott meg Indiában és szerte a világon.

A Guinness World Records döntőbíró, Michael Whitty 2007-ben ellátogatott Akshardham templomba, és Pramukh Szvámí egy hivatalos tanúsítványt kapott a kiemelt építészeti kitüntetésről. A találkozóra emlékezve Michael azt mondta az idős szerzetesről:

Ő egy nagyon látványos egyéniség, ugyanakkor beszélgetéseink során kiderült, milyen kedves és érzékeny ember. Egyértelműen inspiráló figura sok millió ember számára, és biztos vagyok benne, örökre emlékeznek rá a kiemelkedő templomokban, melyeket létrehozott. Pramukh Szvámí több mint 1100 hindu templomot építtetett, de mindközül az Akshardham a legkiemelkedőbb.

Feljegyezték róla, hogy spirituális érdeklődése egész fiatal korában megmutatkozott. Az iskolai órák után gyakran rohant a falu Hanumán szentélyébe, hogy ott hallgassa a szent emberek társalgását. Hanumán a Rámájana főhősének, Ráma hercegnek volt a legodaadóbb híve. Pramukh Szvámí  tizenhét éves korában, szülei engedélyével csatlakozott lelki tanítómesteréhez, feladatul a szanszkrit nyelv és a hindu szentírások tanulmányozását kapta – kiváló tanuló volt.

Hamarosan belépett a szerzetesi rendbe, hogy egész életét mások szolgálatának áldozhassa. 28 évesen kinevezték a BAP szervezet elnökévé, vezetése alatt a globális hindu szervezet gyorsan fejlődőtt. Számos humanitárius és karitatív tevékenység fűződik ezekhez az évekhez. Ő vezette a BAP erőfeszítéseit számos nagyszabású kulturális fesztivál lebonyolítására, azzal a céllal, hogy előmozdítsák a hindu hagyományok jobb megértését és az erkölcsi és szellemi élet támogatását. 

Idézet a 2000-es millenniumi Világbéke csúcstalálkozón elhangzott beszédéből:

"A cél az együttműködés és a vallások közötti kölcsönös tisztelet, hiszen a vallásnak az egymás iránti szeretetet kell erősítenie. A virágzó vallás titka nem követőinek mennyiségétől, hanem spiritualitásának minőségétől függ."

 
Kapcsolódó cikkek:

• A világ leggazdagabb szerzetese

• Vallásközi dialógus a középkori művészetben

• Lopott indiai műremekek

Rajani Panditnak, India első számú detektív hölgyének nem volt könnyű sikeressé válnia egy férfiak által dominált területen. De akaratereje, kitartása, bátorsága, a kivételes konfliktuskezelő és gyors döntéshozatali képessége révén elérte, hogy a szakma elismerje. Ma már több különböző TV csatornán szerepel, interjúkat készítenek vele, kapott számos díjat, és könyvei jelennek meg. Mumbaiban dolgozik, érdekes esetek, még érdekesebb álruhák – ez az ő története.

Meglepő, hogy milyen sok hölgy detektív van Indiában. De a legtöbb házassági ügyekre szakosodott, a lehetséges partnereket vizsgálják meg, hogy ezzel is segítsék egy jó házasság létrejöttét, vagy felfedik a hűtlen férjeket és feleségeket.

Rajani irodájában, Mumbaiban

Rajani apja rendőrségi nyomozó volt, aki korábban dolgozott Mahátma Gandhi gyilkossági ügyében is. Mindez lányára is hatással lehetett. Rajani főiskolásként irodalmat tanult. Itt szembesült először azzal, hogy képes segíteni másoknak az összegubancolódott helyzetekben. Talán úgy tűnt, mintha egy túlbuzgó kíváncsi szomszéd avatkozna közbe, de amikor kimentette egy tanulótársát a törvénytelen helyzetből, a lány szülei nagyon hálásak voltak. Ez indította el a magánnyomozói pályán. Apja féltette, először nem támogatta ezt a döntést, de az anyja mindig az ő oldalán állt.

Egyik esetben szobalányként belépett egy gazdag családhoz, 6 hónapon keresztül dolgozott ott, hogy elkapjon egy gyilkost. Máskor gyermekrablási ügyet sikerült megoldania, vagy ékszertolvajt fülelt le. Sok filmszínész, TV sztár is felkeresi, többnyire azzal a kéréssel, hogy szerezzen bizonyítékot, mert partnerük megcsalta őket. Amikor a nyomozás miatt szükséges volt, alakított már vakot, terhes nőt, vagy éppen egy őrült szerepében hallgatta ki egy strandon, amint két multinacionális cég munkatársa pénzügyi csalást tervezett. A feladat sikeres elvégzése néhány nagy társaságot szerzett neki állandó ügyfélnek. Több mint 25 éve van már a szakmában. Egyszerűen él, rendkívül éles elméjű hölgy, aki abból merít megelégedést, hogy képes segíteni másokon. Lady James Bond címmel dokumentumfilm készült róla.

Szerinte bizonyos szempontból nőnek lenni előny a szakmában, könnyebb az információgyűjtés, mert senki sem gyanítja, hogy nyomozók. Jobban meghallják az egyes árnyalatokat a beszélő hanghordozásában, mint a férfiak, s jobban megfejtik a másodlagos kifejezéseket, mint amilyen az arcmimika vagy a testbeszéd.

Rajani Nyomozó Iroda 30 nyomozót foglalkoztat, havonta több mint 20 megbízást kapnak. Úgy érzi, hogy ma egy detektív munkája sokkal egyszerűbb, mert modern berendezések állnak a rendelkezésére, jobb felvevők, poloskák, kém kamerák, egy tucat különleges eszköz. Egy nyomozónak gyorsnak és ébernek kell lennie. Meg kell érezni, ha valamilyen probléma adódik, és tudnia kell elhárítani. Nemcsak vizsgálja vagy feltárja a tényeket, de hasznos tanácsokat is ad, valóban törődik az emberekkel. Támogatja és tiszteli a régi szokásokat, hagyományos szárit hord otthon. 

Számára ez nem csak egy munka, hanem hivatás. Az emberek iránti empátia irányítja, ezért soha nem kapcsolja ki a telefonját. Sokan felkeresik a lezárt ügy után is, egy kis édességgel és apró ajándékkal kedveskednek, vagy egyszerűen csak azért, mert a barátjuknak tekintik, mert valahol megérintette a szívüket. Gyakran előfordul – mesélte –, hogy én vagyok az egyetlen erős támaszuk, mert barátaik magukra hagyták őket a legnehezebb időkben. A félelem szó nincs a szótáramban.

Kapcsolódó cikkek

• Nyugati nők keleten
• Indiai nők, akik nem csak szépek, de okosak is
• A divat indiai királynője
• Indiai szamósza az űrben
• Védikus esküvő az amerikai kongresszus háza táján

Mirra Alfassa Franciaországban született zsidó szülők gyermekeként, és hindu spirituális vezetőként vált ismertté. Egyformán tehetséges volt a matematikában, a festészetben és a zongorajátékban is. Rodin és Monet is a barátai közé számított. Először egy festőművész, majd egy filozófus felesége lett, akit szintén vonzott India. 30 évet töltött Sri Aurobindo szellemi munkatársaként, 1926-ban, amikor mestere visszavonult a magányba, ő alapította meg a Sri Aurobindo Ásramot, és annak a lelki vezetője lett. Memoárjában ezt írta: Amikor megláttam Sri Aurobindót, abban a pillanatban tudtam, hogy vele kell dolgoznom.

Mirra Alfassa már ötéves korában úgy érezte, nem tartozik ehhez a világhoz, és vonzotta a szádhana, a spirituális fegyelem. Néha transz állapotba került, az anyja legnagyobb bosszúságára, aki ezt nem megfelelő társadalmi viselkedésnek tartotta. 1893-ban Olaszországba utazott az anyjával. Velencében, a Dózse-palotánál közölte, emlékszik, hogy előző élete egyikében megfojtották és bedobták a csatornába.

Nem sokkal később, hogy felfedezte Vivekánanda jógakönyvét, találkozott Párizsban egy indiai tanítóval, aki azt tanácsolta neki, hogy olvassa el a Bhagavad-gítát, és felhívta figyelmét Krisna isteni mivoltára. Egy távoli rokona elmesélte, hogy Mirra 1904-ben, 26 éves korában egy álmot látott, egy sötétbőrű ázsiai alak hívta, akit Krisnának gondolt. Ő vezette belső utazásában, s remélte, hogy egyszer találkozik vele. Tíz évvel később, Indiába érkezve, amikor találkozott Sri Aurobindóval, felismerte benne a látomásbeli alakot, akit gurujaként tisztelt. Saját bevallása szerint gondolatai már nem kavarogtak, elméje elcsendesedett, és két-három nap múlva már csak a belső nyugalom és a jóga-tudat töltötte be.

Sri Aurobindo akkor már feladta az indiai függetlenségért vívott forradalmi tevékenységét, és visszavonult francia gyarmati területre, a Bengáli-öböl partján fekvő Puduccseribe, ahol a brit letartóztatással szemben biztonságban élhetett. Itt csupán lelki átalakulással foglalkozott, számos tanítványt vonzva maga köré. Mirrát az Anya névvel tisztelte meg. Alfassa így vált ismertté, miután Sri Aurobindo így nevezte őt, egyenrangú spirituális társának és munkatársának tekintette. Ez valójában egyszerűen egy indiai cím, a női spirituális kifejezésére, ahogy a keresztény papokhoz hasonlóan a férfi tanárokat „Baba”, vagyis „atya” névvel is illetik.

Amikor Sri Aurobindo 1950-ben elhunyt, az Anya folytatta a spirituális munkát az ásram élén. Továbbvitte a megkezdett missziót, a hinduizmus ősi lelki kultúrájának hirdetését és tanítását, és az ásram mellett létrehozott egy nemzetközi iskolát is, mely mind a mai napig működik. Jó tíz év múlva Puduccseri közelében megalapította Auroville-t, egy nemzetközi várost, amelyet nemzetiségi, vallási és politikai hovatartozástól mentesen bárki felkereshetett, aki a békét és a harmóniát kereste. A megnyitón 121 nemzet és az összes indiai állam képviselője részt vett.

1954 augusztusában, India függetlenségének napján, az Anya nyilatkozatot tett: Azt akarom, hogy ezen a napon egy régóta dédelgetett kívánságom teljesüljön, India állampolgárává válhassak. Az első alkalommal, amikor Indiába jöttem, úgy éreztem, hogy India az én igazi hazám, a lelkem és szellemem országa... Kettős állampolgárságot akarok, vagyis francia is maradok és indiaivá válok… Származásom francia, választásom India. A tudatomban nincs ellentét a kettő között, éppen ellenkezőleg, ők igen jól kombinálhatók és teljesen kiegészítik egymást.

Több kötetnyi munkát hagyott hátra. A vegetáriánus étkezéssel kapcsolatban nagyon érdekes a következő gondolatmenete (Összegyűjtött művei, 6.):
Talán itt az ideje változtatni az ember élelmiszerein, és valami kevésbé állatiast keresni! Ez feltétlenül a tudatállapottól függ. Egy közönséges ember átlagos életet él, nem gondolkodik máson, mint az életfenntartáson, talán vigyáz a családjára, eszik húst… számára mindegy, mit eszik. De ha valaki szeretné felcserélni ezt a hétköznapi életet, hogy egy magasabb szintűnek adja át, a probléma kezd érdekessé válni. Ha pedig megpróbál felkészülni egy magasabb életformára, akkor az átalakulás nagyon fontos lesz. Mert az biztos, hogy vannak élelmiszerek, amelyek segítik a szervezet finomodását, és mások, amelyek állati állapotban tartják. De ez csak adott pillanatban válik világossá az ember számára, s ez előtt még számos dolgot meg kell tennie. Meg kell tisztítania az elméjét, az életét… Ne fogadj meg olyan tanácsot, amely nem a vágyak kontrollját javasolja! Ne próbálj angyalként élni, amíg nincs egy kis angyal a fejedben és az életedben. (…) Az egyensúly érdekében egyidejűleg kell fejlődnie mindennek. Nem hagyhatod léted egy részét sem sötétségben, közben a másik részét megpróbálva a fény felé vinni. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy ne maradjon egy sarok sem sötétben.

Kapcsolódó cikkek

• Nyugati nők keleten

• A reinkarnáció definíciója Balzac szerint

• Indiai nők, akik nem csak szépek, de okosak is

• Már a Victoria's Secret modelljei is erőszakmentesen táplálkoznak

• Miért nem kell várni, amíg felnősz?

Chris Jordan zseniális művész és környezetvédelmi aktivista. Eldobott cigaretta tasakokból, csomagküldő katalógusokból vagy éppen alumínium dobozokból, műanyag kupakokból készít remek alkotásokat, melyeknek nemcsak képzőművészeti értékük van, hanem komoly filozófiai mondanivalójuk is. Mint egy bűvész, elővarázsolja a mások által eldobott kacatokból a képet, és néhány digitális trükk segítségével fantasztikus fotósorozatokat készít. Nem hallgatja el, sőt kihangsúlyozza azokat a számadatokat, melyek sokkolják a nézőt, s így talán felelősségvállalását is felébresztik. A globális fogyasztás ellen szól, s rádöbbent, hogyan bánunk környezetünkkel. Messziről nézve modern remekműveknek tűnnek, de amint közeledik a néző, azzal szembesül, hogy a hulladékról készült több ezer fénykép és a digitális technika hozott össze egy szép képet.

Szemétből műalkotás, avagy világunk számokban kifejezve

Június 5-e környezetvédelmi emléknap, 8-a az óceánok világnapja. Méltóképpen megemlékezhetünk mindkettőről a környezetvédő művész, Chris Jordan bemutatásával. Vállalati jogászként dolgozott, de tíz év után kilépett, hogy szabadidejét kedvenc hobbijának szentelhesse. Több száz, esetenként több százezer fotóból, a digitális utómunka segítségével állnak össze képei. Mint fotós, ő olyan területen találta meg mondanivalója kifejező eszközét, ahol addig senki: felfedezte a szemetet. Nem akármilyen szemetet. Rengeteg fémhulladék, műanyag palackok és zacskók, eldobott mobiltelefontöltők és cigarettacsikkek óriási halmait, melyeket a fejlett fogyasztói társadalom napi rendszerességgel hoz létre.

Egy nap a Seattle-i művész elé váratlan kép tárult, egy ipari udvar tarka, színes szemétdombja, mely jól reprezentálta korunk színes, de kaotikus világát. Az a különleges technika, amellyel dolgozik akkor kezdődött, mert a művész szemével nézte, és meglátta egy tökéletesen komplex kép színkavalkádját. Ez adta az ötletet. Hulladékot gyűjtött, elrendezte a kompozíciót, fotókat készített, majd ezeket sokszorosította oly módon, hogy a kész képen első látásra nem is érzékeljük magát a főmotívumot. Egyik világhírű munkája az Elviselhetetlen szépség címet kapta. Nagy formátumú fényképekkel elgondolkodtató sorozatot készített. A téma az amerikai tömeges fogyasztás és a hulladék volt. Éves statisztikák ábrázolása ügyes képi megoldással, egyedi tárgyak vagy objektumok csoportos fotóival. Amerika egyfajta portréja – mondta Jordan.

A számok körüli futás sorozata fényképészeti mozaikkal támasztja alá a témára vonatkozó statisztikákat: Amerika fogyasztói társadalmának problémáit és a függőséget. A globális fogyasztás nagysága megdöbbentő. De ne essünk tévedésbe, ne dőljünk hátra nyugodtan a karosszékeinkben: mindez ránk is vonatkozik.

Az eredeti festmény

Aluminium dobozból

Műanyag kupakokból

Egyik legismertebb alkotása a 106.000 aluminium dobozból álló kép, a másik változat 400.000 műanyag kupakot tartalmaz. Georges-Pierre Seurat híres festménye, a „Vasárnap délután La Grande Jatte szigeten” reprodukciójának tűnik, annak halványabb, mégis tökéletes másolatának. Chris gúnyolódott, hogy ez különösen szomorú, mert ezek a flakonok ráadásul többnyire cukros vizet és pisihez hasonló sört tartalmaznak. Normális, hétköznapi emberek a parkban. A végső nagyítás azonban megmutatja, hogy valójában alumínium dobozokat látunk különböző színekben, és műanyag palackok kupakjait, hiszen az USA-ban percenként átlagosan 400.000 műanyag palackot adnak el, félpercenként 106.000 alumínium dobozt. Próbálom ezeket a számokat egy vizuális nyelvvel kifejezni, amely talán erősebb a szavaknál, így talán számíthatunk valamiféle megértésre – mondta a művész.

50000 öngyújtó, egyenlő annak a műanyag hulladéknak a becsült darabszámával, amely a világ óceánjainak minden négyzetmérföldjén lebeg.

Botticelli: Vénusz születése – részlet a híres kép kicsit átértelmezett változatából. 240000 műanyag zacskó ábrázolja a szépséget, ennyit használnak el a világon minden tizedik másodpercben.

Nagyon egyedi alkotó, nemzetközileg elismert előadó és a társadalmi változás szóvivője. Munkája már látható a művészeti múzeumokban, fesztiválokon, magazinokban, hazai és nemzetközi szinten. Jordan képei már szerepeltek a televízióban, dokumentumfilmekben, könyvekben és iskolai tantervekben egyaránt. Minden kép egy bizonyos mennyiségű valami sűrítménye révén jön létre, a nyers számok már önmagukban is elképesztőek. A digitális képek és a megdöbbentő számok mögött az amerikai fogyasztás áll. Mandalát látunk? Hasonló, de nem az, 9960 csomagküldő katalógus, melyet tízezer számra dobálunk el… A környezetvédelmi témák mellett szociális gondokra is fókuszál, mint pl. börtönproblémák vagy a gyerekek tanulása, 2005-ben fotósorozatot készített a Katrina hurrikán utóhatásáról. A „Barbie-baba” képen 32000 babát láthatunk, ez a szám megegyezik az USA-ban, 2006-ban havonta elvégzett mellnagyobbítás számával. Természetesen a műtéteket nem egészségügyi okok miatt kérték…

Amerikában percenként félmillió cigarettára gyújtanak rá. Jordan összegyűjtött több száz eldobott csikket lefényképezte és digitálisan sokszorosította, montázs: 139000 csikkből. Nyomasztó emlék, pusztán 15 másodperc az amerikai dohányzók történetéből. Ez a fajta alom messzemenő hatást gyakorol a környezetre: számos mérgező vegyi és rákkeltő anyag oldódik ki belőle, szennyezi a vizet és gyilkolja az élővilágot. A szűrőket cellulóz-acetátból, olyan típusú műanyagból készítik, ami nem bomlik le. A „Mérgező erdő” a természetes táj természetellenes megjelenítése.

 2007-ben készült Jordan egyik legerősebb műve is a dohányzással kapcsolatos, Van Gogh Koponya cigarettával c. vászonképét elevenítette meg – 200.000 csomag cigaretta alkotja a montázst, ugyanis félévente ennyi amerikai hal meg a dohányzás miatt.

Chris Jordan célja, hogy a fogyasztói társadalom elképesztő számadatait vizuális művészettel tárja elénk, hátha rádöbbenünk a túlzott fogyasztás ellentmondásaira és következményeire. Ellentétben a '90-es években divatba jött, mélységillúziót keltő mágikus lépekkel, az ő alkotásainál nem a képen rejlő alakzat a lényeg. Az ő rejtett kép a képben műve szembesít a kemény igazsággal. Műve gyakran számtalan apró dolog kompozíciója: alumínium dobozok, mobiltelefon töltők, üveg, műanyag pohár stb. az anyaga, nagyszabású fotók egymásra halmozása. A vizuális látvány a számok miatt feltűnő és elgondolkodtató. Azt reméli, hogy segítségével az emberek megértik, hogy ezek a jelenségek s az ijesztő számadatok léteznek, és minden további kis lépés számít mind pozitív, mind negatív irányban. Fényképeivel segít szembenézni azzal, amiben élünk: a fogyasztói rendszer elképesztő hatásaival. Meg akarja értetni, hogy a nagyobb problémák csak több millió apró lépéssel oldhatóak meg, de azokat nekünk kell meglépnünk.

A halott albatrosz fiókáról készült híres fotója számtalan helyen megjelent. A madár műanyag hulladékkal teli gyomra megdöbbentő látvány. Társai ezerszám hullanak el mérgezésben és a különféle plasztikdarabok okozta fulladástól. Chris Jordan így próbálta felhívni a figyelmet a műanyag okozta halálozási arány lehetetlenül magas számára. A Csendes-óceán térségében egy „Nagy szemétfolt” néven ismert terület van, mely megegyezik Ausztrália nagyságával. A tudósok szerint 1 millió tonna mérgező műanyag szemét halmozódott itt fel, de az óceáni áramlatok továbbra is hozzák-viszik a káros hulladékdarabokat. 

Viselkedésünk nem tudatos és ez elkerülhetetlen következményekkel jár. Erre világít rá Chris Jordan, akinek munkája nyugtalanító, merész üzenetet hordoz. Chris Jordan egyetemi oktató, a művészet alapjait tanítja, de nekünk mást is: „Az egyik legnagyobb probléma, amivel szembetaláljuk magunkat, hogy a környezetpusztítás nem egyetlen, iszonyú mennyiségben fogyasztó, démonikus, gonosz lény miatt zajlik. Azért történhet meg, mert minden egyes ember kis károkat okoz. Ha magunkba nézünk, mindez nem is tűnik olyan rossznak. Azonban meg kell értenünk, hogy mi magunk is részei vagyunk azoknak a felhalmozódott következményeknek, melyek a több száz millió vásárló döntéseiből keletkeztek. Kemény dolog kollektív tetteink szörnyűségének látványa.” „Együttesen okozzuk áttekinthetetlen és tarthatatlan cselekedeteink következményeit, de minden névtelenül folyik, és senki sem vállal felelősséget a következményekért. Attól tartok, hogy ebben a folyamatban helyrehozhatatlan kárt teszünk a bolygónkkal és egyénekként is kárt szenvedünk.”

Jordan szerint a technológiára való túlzott mértékű támaszkodás veszélyes mértékű önelégültséghez vezethet. Egy csomó ember úgy gondolja, hogy a technológia megmenti a világot… Nézd meg a műanyaggal borított óceánokat. A vállalkozók hatalmas hajókat terveztek, hogy körbejárva beszippantsák a műanyagot, de a folyamatosan kavargó áramlatok szerteviszik azt…, a tudósok azt állítják, nincs semmi, ami képes eltávolítani a műanyagot az óceánokból. A technológia biztosan szerepet játszik, de nem ez a megoldás. Jordan úgy véli, kulcsfontosságú, hogy csökkentsük a hulladék mennyiségét, és lépésről lépésre magatartásbeli változásokra is szükség van. Például nem kell vizet árulni műanyag palackban, nem kell inni műanyag poharakból. Minden apró rész egy sokkal nagyobb megoldáshoz vezet, amely olyan összetett és részletes, mint a művei.

Kapcsolódó cikkek

• A kimondott szó és a leírt betű hatalma

• Hamlet, Buddha és a Biblia tanácsai a boldogsághoz

• Környezettudatosan: banánlevél árus Dél-Indiában

• Legyen a Földnek jó napja!

• „Víz Nobel-díj”  az indiai Radzsendra Szinghnek, mert képes megmenteni a bolygót