India Hangja

"Ha másnak ártasz délelőtt, a baj felkeres délután."

Olvasható többek között a Thirukural-ban, a híres tamil etikai „tankönyv”-ben, melyet a madrasi (Chennai) legfelsőbb bíróság végzése szerint bevesznek a tartományi iskolák tananyagába. Ez az egyik legtiszteletreméltóbb ókori tamil nyelvű mű, mely az erkölcsös élet útmutatójaként szolgálhat. Az ellenzők szerint felesleges növelni a diákok megterheltségét, de R. Mahadevan bíró megindokolta a döntést: A matematika és a különféle tudományok a legnehezebb témák az iskolákban, a kormány mégsem akarta soha csökkenteni ezeket, mert szükségesnek tartja a hallgatók tudományos fejlődését. Az erkölcsi tudomány egyaránt fontos, sőt talán jobban. A pusztán intelligens, de erkölccsel nem rendelkező személy jobban tönkreteheti a társadalmat, mint egy erkölcsös, de tanulatlan ember. 

A nagy tamil remekművet 1730-ban Constanzo Beschi fordította latinra, ezáltal hamarosan ismertté vált az európai értelmiség számára. Thiru azt jelenti: szent, egyben Visnu egyik neve a tamil nyelvben, a kural az egyik legfontosabb klasszikus versforma a tamil költészetben. A Thirukural 133 fejezetből, s azok mindegyike 10 rímes verspárból áll, ezek pedig pontosan hét-hét szóból. 
A mű három részre oszlik: az első (Aram) az etikus viselkedéssel, a lelkiismeret, a becsület, a helyes magatartás kérdéseivel foglalkozik. A második (Porul) a világi ügyek megfelelő kezelését és a vezetői magatartást tárgyalja, a harmadik (Kaamam) pedig a férfi-nő kapcsolatot. Az első rész 38, a második 70, míg a befejező rész 25 fejezetet tartalmaz. Látható, hogy míg a költemény első és befejező fejezetei az egyén privát életével foglalkoznak, a középső, egyben leghosszabb szakasz a közélet etikai kérdéseit tárgyalja.

A mű szerzője a valaha Dél-Indiában élt legnagyobb költő, szent és filozófus, Thiruvalluvar. 2000 évvel ezelőtt született Majiláppúrban Chennai közelében. Megmutatta az egész világnak, hogy egy házas ember szép családi életet élhet, miközben vezetőként dolgozik, szem előtt tartva az isteni élet tisztaságát és szentségét. Tanításai hiteles tanácsok minden generációnak.
 
 

A Thirukural 133 fejezetének megfelelően Thiruvalluvar kőszobra 133 láb (40,6 m) magas. India legdélebbi pontján, 400 méterre a parttól, egy kis szigeten található, ahol két tenger és az óceán találkozik. Kompjárat közlekedik ott, mely érinti a kissé távolabb álló Vivekánanda Emlékmű szigetét is. A hatalmas szobrot V. Ganapati Sthapati (1927-2011) tervezte, aki az építészet ősi tankönyve, a Vasztu-sásztra segítségével oldotta meg a tervezési kihívást, így az elkészült mű földrengésbiztos, és rendíthetetlenül magasodik a sziklák fölé. Szintén ő építette Valluvar Kottam-ot, a híres mű gyönyörű emlékhelyét, egy 39 m magas különleges templom-szekeret, melynek a belsejében olvasható a szent szöveg, és látható a szerző szobra is. 

 
Chennai, Tamil Nadu állam fővárosa egyike India négy vezető nagyvárosának. Híres kulturális örökségéről, gazdag hagyományokban, templomokban és műemlékekben. Ezek egyike a Valluvar Kottam, a költő síremléke, mely a tamilok csodálatos kultúráját is szimbolizálja. A Valluvar Kottam különleges tulajdonsága, hogy minden pillére alap nélküli. Az 1330 vers vésett gránit oszlopokon olvasható, a homlokzati csarnokban, a folyosókon és a hatalmas nézőtéren, mely több mint 4000 embert képes befogadni.
 
A legendás építész és szobrász, V. Ganapati Sthapati sokat tett az ősi tudomány értékeinek megőrzéséért, a hagyományos hindu építészetet képviselte a modern indiai társadalomban. Céljául tűzte ki, hogy helyreállítsa az ősi Vasztu-sásztra tanítását, az építészet és térrendezés szakrális művészetét. Dr. Sthapati matematikából diplomázott. Egyetemi kurzusokat tartott, és 1992-ben létrehozta a Vasztu Védikus Kutatási Alapítványt, mely a tervezők, mérnökök és mesteremberek tehetséges csoportja, akik együtt dolgoznak a Vasztu-sásztra inspirálta templomokon és más épületeken Indiában és külföldön.

„Ez a tudomány a finom energia anyagban és térben, anyagi formában való megnyilvánulásának örök folyamatával foglalkozik.”

A cél a jelen generáció megismertetése a klasszikus művészettel és építészettel, valamint ennek megőrzése a jövő számára. Ganapati Sthapati munkássága rendkívüli: több mint 600 templomot tervezett és épített Indiában és az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Szingapúrban, Malajziában, a Fidzsi-szigeteken, Srí Lankán és Kenyában. 

A Thirukural nem utal semmilyen vallásra, de már legelső verse Istent köszönti: „Az ábécé kezdő betűje az A, hasonlóan, Isten az első a világon.” Számos témakört érint, középpontjában mindig az erényes magatartás és a szeretet áll.

A tamil irodalom eme értékes gyöngyszemét már több mint 60 nyelvre lefordították. Ízelítőül néhány verse:
 
 
A tanulás ártalmatlan, komoly, értékes, 
minden más vagyon nem igazi gazdagság.
Mi haszna tanulmányaidnak, 
ha nem adod át magad Isten lába előtt.
 
Azok, akik átadták magukat Istennek, 
átszelik majd az élet nagy óceánját; mások nem.
  
Akik szeretnék, hogy ne gyötörjék őket fájdalmas reakciók, 
nem ártanak másoknak.
 
Van valami, ami erősebb, mint a karma? Mindig is meghatározó, 
a leküzdése érdekében szőtt különféle tervek ellenére.
 
A hús valamely test sebe,
aki ezt felismeri, hagyja abba annak evését.
 
Azt, aki nem hajlandó ölni, és visszautasítja a húst, 
minden élet a karjaiba zár, és főhajtással tiszteli.
 
Minden erő leghatalmasabbika, 
ha segítünk és figyelünk olyan embereket, akik jobbak, mint mi.
  
Más felesége iránti oktalan vágyódás nincs meg azokban, 
akik az erény és birtoklás kérdéseiben megvilágosodottak. 
 
Az összes ismert igazság között, semmi sem
jelentősebb, mint a hitelesség.
 
Külső tisztaságot víz által érhetsz el; 
belső tisztaságot nyilvánvaló igazmondással.
 
A vágy a mag, amely minden életben 
csalhatatlanul vezet az újraszületés ciklusában.
 
Az élet egy állandó lakás lenne? 
Ideiglenes menedék ebben a testben.
 
 
 

Kapcsolódó cikkek

• Az európai kultúra bölcsője

• Interjú Kellár Mártával, a Mr. Peare c. regény írójával

• Az angol korona más gyémántjával ékeskedik

• Hamlet, Buddha és a Biblia tanácsai a boldogsághoz

• ​Dzsaganáth szekerén

​

A Koh-i-Noor gyémánt illegálisan került Nagy-Britanniába, és jelenleg a királyi koronaékszerek között őrzik. Egy pakisztáni ügyvéd visszakövetelné országának, pedig a drágakő valójában Indiát illeti, több mint kétezer éve ott bányászták. Indiai üzletemberek egy csoportja is pereskedik, de a háttérben sokkal többről van szó. A gyarmattartó Anglia és a kizsákmányolt India valódi történelme sokkal érdekesebb, mint egy csupa szénatomból álló ásvány.

A Világosság hegyének is nevezték ezt az ovális alakú, tyúktojás nagyságú drágakövet. Indiai és perzsa uralkodók egyaránt birtokolták, de eredeti tulajdonosa egy templomban él. 625-ben Pulakesi király egyik nagy győzelme után köszönetként templomot emeltetett Bhadrakáli istennőnek, és neki ajánlotta a Koh-i-Noor gyémántot.

Az ékszer lett a tradicionális harcművészetek védőszentjének, Bhadrakálinak a bal szeme. Amikor 1323-ban Ulugh kán legyőzte a hindu uralkodót, a gyémánt a Delhi Szultánságba került. Ettől kezdve csalás és lopás révén kézről kézre vándorolt, míg végre újra egy templomnak ajándékozták.

A Koh-i-Noor  a 19. sz. elején Pandzsáb uralkodójának, Randzsit Szing Maharádzsnak a birtokába került, aki 1839-ben, a halálos ágyán, a gyémántot a híres orisszai templom urának, Dzsagannáthnak adományozta. A drágakő soha nem jutott el Dzsagannáth Puriba, a brit adminisztrátorok nem adták át a templomnak. 1849-ben, Pandzsáb bekebelezése után rátették a kezüket. Így már második alkalommal került el egy hindu templom tulajdonából. Megjegyzés: a "hivatalos" történet szerint a pnadzsábi uralkodó az angoloknak ajándékozta.

Lord Randolph Churchill (Winston Churchill apja) azon államférfiak sokaságához tartozott, akik tudatában voltak, hogy a 19. századi Anglia a gyarmatok, különösen India kifosztásával emelkedhet magasra. Annak idején a parlamenti képviselőkhöz fordulva ezt mondta:

„A legbuzgóbb figyelemmel kísérjék, a leggondosabban fejlesszék, a legegységesebben és lankadatlan elszántsággal őrizzék Hindusztán földjét és népét, a királynő koronájának legértékesebb gyöngyszemét, melynek birtoklása valamennyi gyarmati tulajdonunknál jobban növelte kis szigethazánk hatalmát, erőforrásait és jólétét…”

Nos, a fejlesztésről azért érdemes néhány szót szólni. A 19. század végén Nagy-Britannia fennhatósága alatt állt az indiai szubkontinens háromötöde, de a többi rész sem volt teljesen mentes a brit „tanácsadók” jelenlététől. David Arnold történész Tudomány, technológia és orvostudomány a gyarmati Indiában c. könyvében nyíltan kijelenti:

„Több ellentmondást tartalmaz az a hit, hogy a britek képesek voltak Indiát korszerűsíteni és civilizálni. Leginkább az a meggyőződés ismétlődik, hogy az indiaiak felkészületlenek vagy alkalmatlanok voltak arra, hogy befogadják a modern tudomány előnyeit.”

Lényegében majdnem minden, amit India örökölt rokkant állapotú volt. Ez többek között magába foglalta a brit ihletésű civil szolgáltatásokat és az elektromos hálózatot is. A gyarmati uralom alatt bármely más ázsiai kolóniához képest Indiában volt a legmagasabb az analfabetizmus. A Delhi Egyetem kivételével az összes főbb oktatási intézmény a gyarmatosítás után jött létre.

Néhány adat, hogy a lakosság hány százaléka tudott írni-olvasni:
1900 – 7%
1920 – 9%
1940 – 15%
1947 – Az ország kivívta függetlenségét.
1960 – 28%
1980 – 40%
2000 – 62%
2015 – 74%

Összehasonlításként: a legfrissebb felmérések szerint az USA lakosságának 14%-a analfabéta, és 42 millió amerikai egyáltalán nem tud olvasni, tehát India az egykori gyarmati kiszolgáltatottságot figyelembe véve, egyáltalán nincs lemaradva.

Érdemes Szvámí Vivekánanda híres beszédét felidézni, aki 1893-ban, Chicagóban, a Világvallások Parlamentjén többek között ezt mondta:

„Mi azért jöttünk keletről, mert nap mint nap lekezelő módon azt mondták nekünk, hogy el kellene fogadni a kereszténységet, mert a keresztény nemzetek dúsgazdagok. Körülnéztünk, és látjuk Angliát, mint a világ leggazdagabb országát, amely a lábát 250 millió ázsiai nyakán tartja. Visszatekintünk a történelemben, és látjuk, hogy a spanyol vagyon felhalmozása Mexikó inváziójával kezdődött. Az ilyen jólét embertársaink torkának elvágásából származik. Ilyen áron a hinduk nem akarnak fellendülést.”

Kemény szavak? Nos, egy zseniális brit úriember, a bizonyos G.B.Shaw is hasonlóan fogalmazott:

„Egy angol sohasem jön zavarba az erkölcsi állásfoglalást illetőleg. Mint a szabadság és függetlenség bajnoka, meghódítja a fél világot, és ezt gyarmatosításnak nevezi. Ha új piacot akar silány manchesteri áruinak, egy hittérítőt küld, hogy a béke evangéliumát hirdesse. A bennszülöttek megölik a hittérítőt: ő fegyverben rohan a kereszténység védelmére, hódít érte, és azt állítja, hogy a piac az Ég jutalma!”

 Kapcsolódó cikkek

• A Jaganáth templom utolsó táncosának halála

• ​Dzsaganáth szekerén

• Mi köze Indiának szeptember 11-hez?

• Az európai kultúra bölcsője

• India kincsei

• India a pozitivitás őshazája

Februárban jelentette meg a Huffington Post azt a statisztikai elemzést, mely szerint az Egyesült Királyságban a hinduk a legboldogabbak. A hivatalos statisztikák azt mutatják, hogy a különböző valláshoz tartozó emberek örömtelibbek, mint azok, akik a „nem vallásos” rubrikát jelölték meg.

A brit Nemzeti Statisztikai Hivatal csak olyan személyeket vizsgált, akik nagyon egészségesnek tartják magukat. Az összeállított adatok szerint a következő minősítést szerezték a különféle csoportok (pontok száma, a maximális 10-ből):
- Hinduk 7,57 
- Keresztények 7,47
- Szikhek 7,45 
- Buddhisták 7,41
- Az átlagember, aki sem nem vallásosnak, sem ateistának nem vallotta magát 7,38
​- Zsidók 7,37
- Muszlimok 7,33
- Bármely más vallás 7.26
Akik egyértelműen „nem vallásos”-nak nevezték magukat, a pontozás szerint a legboldogtalanabbak, csak 7,22 az elért eredményük. A jelentés több mint 300.000 felnőtt jóléti adatait elemezte az Egyesült Királyságban. A mintákat három év alatt, 2012-2015 között gyűjtötték.
 
Emellett, a felmérés olyan címszavakat is feltüntetett, mint „elégedettség az élettel” vagy „érdemes csinálni”, és a szorongás-t is rangsorolták.
Az elégedettek országos átlaga 7,5.
Arra a kérdésre, hogy hasznosnak tartod-e, amit csinálsz az életben 7,8 az átlag, a szorongásnál pedig meglepően alacsony, 2,9.

Félő, ha Magyarországon egy hasonló elemzést készítenének, rendkívül alacsony számadatok születnének. Szinte nemzeti vonássá vált a pesszimizmus, ezt bizonyítják a korábbi hasonló statisztikák. Rá lehet fogni a gazdasági válságra, a bizonytalanságra és sok más negatív körülményre.

Nagyon kevesen értik meg, hogy a boldogság és elégedettség soha nem külső dolgoktól függ, hanem kizárólag belső állapot. Voltaire kijelentése is ezt összegzi: „Úgy döntöttem, hogy boldog leszek, mert az nagyon egészséges”.
A hinduizmus alaptanítása, hogy azt valósítod meg, amire vágysz, és ha lelki értékek után kutatsz, akkor nem hat rád semmilyen anyagi nehézség, illetve könnyedén átléped a problémákat. Minden az elmében kezdődik, a vágyak kialakulása, a különféle dolgokról és személyekről kialakult vélemény ugyanúgy, mint a kitűzött célokért való küzdelem elhatározása.

Nincs a világon se jó, se rossz, a gondolkozás teszi azzá – mondja Hamlet, de a nagy amerikai transzcendentalista filozófus-író, Ralph Waldo Emerson is hasonlóan fogalmaz: "Az ember nem más, mint amit egész nap gondolt."
Mit mond a Biblia? „Ahogy az ember az ő szívében gondolkodik, olyan ő.” (Példabeszédek 23.7.) Buddha pedig így tanít: "Amit gondolunk, azzá leszünk." Marcus Aurelius, a filozófus császár is bölcsen megállapította: „Olyan az ember élete, amilyenné a gondolatai teszik.” Rudyard Kipling több mint 150 évvel ezelőtt arra figyelmeztetett: „A szó a legütősebb kábítószer, amit az emberiség valaha is használt."
Milyen igaza volt!

Kapcsolódó cikkek:

• A kimondott szó és a leírt betű hatalma

• Belső béke a világ egyik legmegrázóbb kórházában

• Hahota jóga vagy síró szoba?

• India a pozitivitás őshazája