India Hangja

Mumbaiban több helyen is élénk színű fák fogadják a sétálókat – fák, amelyek már nem élnek, de gyönyörű színekben és mintákkal pompáznak.  

14 nő egy különleges csoportot alakított. Csodálatos okból jöttek össze: nem tolerálják a környezet romló állapotát, felhívják a figyelmet azokra a fákra, melyek elhanyagoltan, kiszáradva állnak az utcákban. A város különböző helyein ecsetekkel és növényi alapú festékkel felszerelkezve jelennek meg. Ha lehet, az elhalt fák helyére újakat ültetnek, és próbálják megőrizni azokat, amelyek gondoskodást igényelnek.

Egy önkéntes csoport úgy döntött, hogy törődnek a környezettel, és segítik a trópusi eső fákat. Megalakult a Raasta Chaap nevű szervezet, de nem követtek semmilyen fix napirendet, és nem szervezkedtek túlságosan. 

Történetük egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor a közösségi médián keresztül néhány nő megismerkedett egymással. Mindegyikükben volt valami közös, ugyanarra az egyetemre jártak vagy ugyanazon a helyen éltek. Juhu Mumbai egyik külvárosa, közel a tengerhez. A környék festői, de a halott fák mégis elszomorító képet mutatnak. A csapat úgy döntött, hogy ahol lehet, ültessenek is fákat, és  tegyenek meg mindent a megóvásuk érdekében. Miután beszerezték a szükséges engedélyeket, elkezdték a festést az egyik főiskolánál, majd egy klubnál. Ahelyett, hogy panaszkodnak, amiért a hatóságok nem végzik rendesen a munkájukat, megkeresik a lehetőségeket céljaik eléréséhez – mondta egyikük, a 48 éves Neelu Virk.

A  hölgyek többsége kiváló művészi hajlammal rendelkezik. Nem elégednek meg annyival, hogy lefestik a fákat egyszínűre, szeretnek aprólékosan dolgozni, néha 3-4 napig is. Ha nem elégedettek a mintákkal, átfestik. Mindegyikük szenvedélyesen részt vesz a munkában, ettől válik személyessé, a végeredmény pedig mindig szép. Mára már duplájára bővült a csapat. 15 önkéntes társult a kezdő tagsághoz. Még egy bollywoodi színésznő is csatlakozott az alapcsapathoz, mert nagyon érdekelte ez a különleges művészi munka. Egyikük azzal segít, hogy kertészetben dolgozik, tanul, és megosztja tapasztalatait, ami ugyancsak jól jön. Ma már együttműködnek egy Mumbai székhelyű civil szervezettel, akiktől rengeteg hasznos információt kapnak a fák kezelésével kapcsolatban. Nagy gondot jelent a fák locsolása, de az egyik csoporttag, Archana felvállalta ezt a felelősséget, s rendszeresen bejárja a területet, öntözi a növényeket. Emellett több testülethez, alapítványhoz és iskolába eljuttatták a következő üzeneteket: „Szomjas vagyok. Tudnál vizet adni?” vagy „Ha adsz nekem a vizet, adok oxigént.”

Míg egyes örülnek, hogy a színes fák révén kivilágosodott és kivirágzott a város, vannak mások, akik zavarba esnek a halott fák miatt. Ez pedig jófajta szomorúság, mert felébred a tudatosság, a tenni akarás. A Raasta Chaap kifejezés jelentése „vándor” és „jelet”. Ez az, amit a csapat tesz – az ő védjegyük valóban a védelmet szolgálja.

Megismertetik az emberekkel a természet megóvásának fontosságát, hogy a maguk módján ők is segítsenek megmenteni a környezetet.

Mi csak a környezet és a természet szerelmesei vagyunk, mondják magukról. A fák gyógyításához neem fa leveléből készült pasztát használnak, melynek köztudottan antibakteriális hatása van. Különösen az őshonos fákra vigyáznak.

Az ötlet egyszerű volt: a halott fák kérge, mint természetes vászon szerepelt, és az elkészült műalkotások inspirálták, elbűvölték a nézőket. Jobban elérték a célt, mint szórólapokkal. Ráadásul fiatal, feltörekvő művészek, valamint a helyi tehetségek számára is létre hoztak egy platformot, ahol bemutatkozhattak. A járókelők, sok iskolás gyerek, riksások és taxisok álltak meg, és kérdezgették a maszatos kezű és ruhájú festőket. Több fiatal később beszámolt a csoport tagjainak arról, hogy ennek hatására utána olvasott a dolognak, mert nem voltak tisztában Mumbai csökkenő eső fáinak esetéről.
 
Van egy mondás, miszerint a nők közelebb vannak a természethez. Ezek a lányok és asszonyok, anyák és leendő anyák képességeiket egy másik anyának, Földanyának ajánlották. Megnyerték a férfiak támogatását is, a teljes csapat pedig szeretne példát mutatni a jövő generációinak.

Kapcsolódó cikkek

• Indiai nők, akik nem csak szépek, de okosak is

• Környezettudatosan: banánlevél árus Dél-Indiában

• „Víz Nobel-díj”  az indiai Radzsendra Szinghnek, mert képes megmenteni a bolygót

• Miért nem kell várni, amíg felnősz?

• Rámájana, a világ botanikai csodája

3D-s virtuális úttorlaszokat festett bizonyos útszakaszokra két indiai nő. Anya és lánya, indiai művészek, akik kereszteződésekhez, s főleg iskola előtti zebrák helyére festették az ötletes ábrát. A 3D művészet alapvetően egy illúzió. A festett vonalak elölről úgy néznek ki, mint egy útlezárás, arra ösztönzi a vezetőket, hogy hirtelen fékezés nélkül lassítsanak le.

Az optikai csalódás életet menthet

Nem ez az első eset, Saumya Thakkar már korábban is használta ezt a technikát, egyik híres képe a Veréb a sakktáblán. A francia kifejezés, a trompe-l’oeil jelentése: a szemet becsapó. A 3D-s optikai csalódás a szem, a látás félrevezetésére törekszik. Ez egy művészeti technika, amely valósághű képekkel hoz létre optikai illúziót, az ábrázolt objektumot három dimenzióban láttatja. A művészek már régóta használják ezt a mélységet adó módszert, már a görög és római időkben felbukkan. Ugyanakkor a mélyebben gondolkodóban felmerül a kérdés: vajon mennyire valós mindaz, amit fizikai szemmel látunk. Vagy az is csak egyfajta illúzió, és a valóság emögött van?

Egy anya-lánya művész duó tervezett egy egyszerű, de potenciálisan hatékony megoldást, hogy enyhítse a súlyos közlekedés-biztonsági gondokat. A klasszikus zebra, az unalmas fehér csík helyett az ő grafikájuk messzebbről úgy tűnik, mintha kiugrana az utca síkjából, de közelebb érve az illúzió elhalványodik. Az útkereszteződéshez közeledve a sofőr látja ezeket a sárga-fehér blokkokat, a gyorshajtók automatikusan lelassítanak, az érzéki csalódást okozó virtuális zebrák pedig a gyerekeket védik. A gyalogosoknak az utcán való átkelés biztonságosabbá válhat. Az indiai kormány rendkívül hasznosnak ítélte, elégedett az eredménnyel, ezért már több államban alkalmazzák. Miután Nitin Gadkari, közlekedési miniszter megosztotta a Tweet-jén, az interneten is látható. Igyekszünk a 3D festményeket a sebesség csökkentésére használni – jelentette ki.

Világos, hogy bizonyos távolságig a zebra úgy néz ki, mintha tárgyak hevernének az úton, de a művészek azt mondják, ez elég messze van, hogy megakadályozza a pánikszerű fékezést. Természetesen a szemet be lehet csapni, de a járművezetők hamar megszokják a 3D-s kereszteződéseket, és emlékeznek majd a helyszínen. Mégis e bravúros megoldás hatására a járművezetők lelassítanak a 3D-s objektum előtt, hogy elkerüljék, mert kell egy kis idő, amíg az agy teljesen feldolgozza, amit a szem lát.

A hatóságok tesztelik a 3-D útkereszteződéseket Indiában. A biztonságosabb közúti jelzés jó ötlet, ráadásul enyhíti a vezető egyhangú utazását egy unalmas szakaszon. Az autópálya monotonsága miatt az agy elveszti érdeklődését. Egy érdekes és szokatlan útjelzés serkentheti az elmét, és nagyobb éberséget, kreatív gondolatokat válthat ki a kormány mögött ülő emberből. A technikát használják máshol, leginkább Kínában, ahol már kipróbáltak hasonló 3D-s gyalogátkelőhelyeket.

A 28 éves helyi művész, Saumya Pandya Thakkar és 60 éves édesanyja a nyugat-indiai Ahmedabadban él. 2016 eleje óta Saumya Thakkar több mintát festett az autópálya különböző részein és más városokban, kísérletezik a stílusokkal, teszteli hatékonyságukat. Már számos pozitív visszajelzést kapott, s ez boldoggá teszi, nem azért, mert e kis taktikai urbanisztikai megoldás által édesanyjával együtt az egész világon ismertté vált. Úgy gondolja, ha csak egy életet ment is meg, már sikeresnek mondhatja magát. Indiai állampolgárként büszke vagyok arra, amit csinálok, és ez egy kicsit a nemzetnek is szól – írta.

 Kapcsolódó cikkek

• Indiai közlekedés: mindig ez a játék!

•  Nyugati nők keleten

• A divat indiai királynője

• Indiai nők, akik nem csak szépek, de okosak is

• Női Barack Obama, az indiai származású demokrata állatjogokért küzd

• Védikus esküvő az amerikai kongresszus háza táján

A Tirupati Airport egy hatalmas, de modern üvegpalotára emlékeztet, amelynek egyediségét mégis egy különleges szobor adja: India kedvenc madara, Garuda néz le talpazatáról az utasokra. Garuda, Visnu szárnyas égi hordozója rendkívül erős és bölcs, akit a szobrászművész csapkodó szárnyakkal formázott meg. A félig rejtett arc szorongást tükröz, a felfelé mutató szárnyak pedig reményt.

Arun Pandit, a tehetséges szobrász így beszélt alkotásáról: Egy szimbolikus művet akartam létrehozni a zavarban levő emberről, aki szeretné megtalálni a békét. A lelke próbál felülkerekedni a testén. 12 kezet formáztam meg fekete ébenfából, ezek Garuda szárnyai. Azt akartam elérni, hogy az ébenfa árnyalata és a szemcsés bronz kontrasztot hozzon létre. 

Érdekelne, hogy mi történik, ha az ember úgy dönt, hogy saját útja során megtalálja békéjét, elvégre milliók mennek a Tirupati-templomba, talán ilyen okok miatt is. Szobrommal én csak bemutatom a küzdő embert. A férfi feje és tekintete lefelé irányul, testtartása a térdeplésből felemelkedő embert ábrázolja, és egyben Garuda repülését is.

A bölcsek szerint csupán Garuda csapkodó szárnyainak ereje olyan hatalmas, hogy azok egy hatalmas banyan fát is kitépnének. Az erő, a lehetőség adott – teszik hozzá. A repülőtéri szobor talapzatán többek között ez olvasható: Ez az alkotás Garudát, az Úr Visnu, közismertebb nevén az Úr Venkatesvara égi hordozóját ábrázolja, jelezve a repülők felszállását, és egyben a béklyóitól megszabadult ember felemelkedését is, aki a májá, az illúzió rabságából kitörve elérheti a teljes boldogság állapotát. Közlekedés világok között.

Kapcsolódó cikkek

• Kutyák lepték el Mumbai repülőterét

• Indiai közlekedés: mindig ez a játék!

• Indiai nők, akik nem csak szépek, de okosak is

• Sziporkázó indiai diáklányok

• A hős anya legyőzte a krokodilt

  ​

Agra  a világörökség részeként számon tartott  Vörös Erőd és a Tádzs Mahal révén India egyik legismertebb városa. A helyi sajtó címlapsztorija nemrégiben a Tadzs Mahal helyett azonban a központi börtön egyik fogvatartottjáról  szólt. Firoz Khan cellájában az egyetlen képlékeny anyagból, szappanból farag gyönyörű szobrokat. A hír azért is szenzációs, mert muzulmánként a hindu alapműveknek számító Rámájana és a Mahábhárata, valamint az indiai történelem egyéb kulcsfiguráit formázza meg.

Egy emberrablási ügyben ítélték szabadságvesztésre a 35 éves férfit, aki az első napok nyomott hangulata után munkába fogott. Méghozzá nem is akármilyen eredménnyel. Egyrészt a témaválasztás, másrészt a kivitelezés révén hamarosan felfigyeltek rá. A börtönben is minden évben megtartják a Dívali pudzsát, a fény ünnepét, vagyis a jó győzelmét a gonosz fölött. Talán abban is reménykednek, hogy az elítéltek számára ez terápiás hatással is lehet. Az ünnepre Firoz Khan készítette a gyönyörű istenszobrokat.

Egy tucat szép faragás került már ki a keze alól, beleértve Ráma hívének, a híres Hanumánnak a fegyverét, egy gyönyörű buzogányt vagy a híres oroszlános Asóka pillért is. Asóka felirattal díszített oszlopának egy másolata nálunk is látható a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Asóka kegyetlen, véres kezű uralkodóként kezdte hatalma gyakorlását az i.e. 3. században, de miután rádöbbent tettei borzalmas következményeire, jó útra tért. Olyannyira, hogy nemcsak a háborúzást hagyta abba, de hittel vallotta, hogy csakis az önmagunk felett aratott győzelem az igazi siker. A nem ártás elvét gyakorolva vegetáriánus lett, és számos erkölcsi tanács mellett törvénybe foglalta az állatok védelmét is. 

Egy üzletember elrablása miatt kerültem börtönbe – mondta Firoz Khan. – Eleinte depressziós voltam, majd egy lelki gyakorlatokat folytató rabtársam megmutatta a helyes utat, így képes voltam bocsánatot kérni az Úrtól. Néhány napon belül elkezdtem a szappanlopást… 

Hobbijának csupán fogvatartott társait fizették meg az árát. Minden reggel keresték a szappanokat, mialatt ő újabb és újabb ravasz ötleteket talált ki azok begyűjtésére. De mivel Firoz művészete lenyűgözte az összes többi rabot, így megbocsátották neki.

Lenyűgöző tehetsége nagy hatással volt a börtönhatóság képviselőire is, ezért úgy döntöttek, hogy támogatják, és alkotásait bemutatják magasabb fórumokon. „Egyszerűen zseniális, teljesen meglepett minket. Órákon át ül a sarokban, és dolgozik – mondta a börtönőr, L.S. Ratnakar. – Bár hibázott ifjúkorában, de meg kell adni a lehetőséget, hogy kijavítsa azt.” Ratnakar felvette a kapcsolatot két civil szervezettel, hogy támogassák Firozt, aki azóta már egy nemzeti díjat is kapott.

Kapcsolódó cikkek:

• Rámájana, a világ botanikai csodája

• Sziporkázó indiai diáklányok

• Ráma, édes Ráma, boldog szülinapot!

• Belső béke a világ egyik legmegrázóbb kórházában

• A reinkarnáció definíciója Balzac szerint

Minden demokratikus államban az állampolgárok alapvető joga a tájékozódás. Az újságírói szakma azonban nemcsak előjogokkal, felelősséggel is jár. Korunkat az információ korának is szokták nevezni, a tájékoztatás azonban, mint minden, visszaélésre is alkalmat ad, ami pedig maga után vonja a jogi szabályozást. Néha egész komoly perek zajlanak emiatt, de tegyük fel a kérdést: A hétköznapi életünkben vajon mennyire válogatunk, működik-e a belső szelekció?

Nemrégiben két médiahírben is olvashattuk ugyanazt az információt. A bulvár természetesen csak azt a részt emelte ki, amin esetleg csámcsogni lehetne. A ruhátlan aszkéta képe csak azoknak okozhat gerjedelmet, akik a biológiakönyv emberi testet bemutató rajzán is röhécselnek. A másik portál egyszerűen tényeket közölt, melyek egy földrésznyi, rendkívül színes és szerteágazó kultúrájú ország valamely ősi tradícióját mutatta be. A böngésző, ha odatévedt, azzal nyugtázta az olvasottakat: Lám, milyen különleges és rendkívüli módjai vannak az önmegvalósításnak! Az emberi törekvések ugyancsak nagyrabecsülést érdemelnek.

„Az újságírónak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat. Nem kelthet gyűlöletet, nem szólíthat fel rasszista megkülönböztetésre népek, nemzetek, nemzetiségek ellen. Vallása, felekezeti hovatartozása, neme, testi, szellemi vagy lelki állapota, mássága, életkora, életmódbeli, életviteli különbözősége miatt senkit sem becsmérelhet…” – olvashatjuk az újságírói etikai kódexben.

Mondhatnánk azt is: a közlés etikája. Az utolérhetetlen Hofi Gézára jellemző volt, hogy megnevettetett, és egyben gondolkodásra késztetett. Miután bizonyos tv csatornákról beszélve „tv kanális”-t emleget, ránk kiált. Miért kell? Kinek kell? Ön feltette már ezeket a kérdéseket?

Ady Endre egykori menyasszonya, Dénes Zsófia, József Attila-díjas író, újságíró volt. Részlet Az újságírás etikája című írásából: „Az emberek lebecsülik a sajtó erejét. Az olvasó nem tudja, milyen mélyen nevelő és befolyásoló volt és marad számára a mindennapi olvasmány, a huszonnégyórás híradás és felhígított élettudomány…”

A Fortune magazin ezévi januári száma hatalmas vitát kavart az Egyesült Államokban. A magazin borítóján az Amazon vezérigazgatója, Jeff Bezos villog – mint Visnu, a hindu vallás Istene. A magazin legfrissebb számában az Amazon Indiában való terjeszkedéséről olvashatunk, ez adta az apropót. Bezos célja, hogy „meghódítsa a következő billió dolláros piacot”. A borító tervezője, Nigel Buchanan (akinek ügyfelei között van a The Wall Street Journal, a The New York Times stb.) elvetette a sulykot, s hatalmas felháborodást váltott ki a hindu közösségekből, így a Fortune főszerkesztőjének azonnal bocsánatot kellett kérnie a megsértettektől. Reméljük, lelkiismereti okok is erre késztették, nemcsak a pertől és kártérítéstől való félelem. Érdekes volt a címlapot kommentelők véleménye. A Google egyik szoftver mérnöke tömören megjegyezte: Semmi különös. Közönséges emberek így fejezik ki magukat, ez a kor nyelve.

„Amelyik embernek nincs mit mondania, jobb, ha nem mond semmit."

                                                                                            Konfuciusz 

A szellemi étkezésnek is megvan a maga egészséges formája. Ha nem eszerint teszünk, ha nem válogatunk megfelelő módon, akkor az fizikai és pszichikai betegséghez vezet. Nem csak a látható testünk torzulhat el! A helytelen táplálkozás megbontja a test harmóniáját, de ugyanez igaz a szellemi bevitelre is. Freund Tamás neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke egy tavalyi rádióműsorban bátran kijelentette, hogy a rengeteg információ frusztrációt, krónikus stresszállapotot, sőt depressziót is okozhat.

A betű hatalma óriási: alantas ösztöneinket is fel tudja piszkálni, ugyanakkor véleményformálásra, további gondolkodásra is késztethet. Sőt még tükröt is tart elénk. Reakcióink alapján felmérhetjük, mennyire fogadjuk el a szemetet, mi mellett állunk ki, hűek vagyunk-e elveinkhez, vagy éppen hol tartunk a tolerancia szép erényének gyakorlásában.

Ez is érdekelheti:

• Az európai kultúra bölcsője

• Menekültválság Indiából nézve

• A telefonfüggőség illúziója

• Obama szerint mennyei blues őrület van Odaát

• Másság és tolerancia Indiából nézve

Néhány indiai származású gyönyörű nő sikereivel szeretnénk egy kicsit feszegetni a szépség és az okosság témáját. Lenyűgöző történeteik élő bizonyítékai annak, hogy semmilyen téren sem lehet elhanyagolni a nők szerepét a társadalomban. A szépség és az okosság önmagában kevés ahhoz, hogy bemutassuk őket, sokkal inkább érdemes odaadó munkájukra felfigyelni.

Patti Tripathi kiemelkedő médiaszakember, újságíró, a társadalmi igazságosság szószólója, egy marketing tanácsadó cég, valamint a „Szári öltözködés” non-profit szervezet alapítója. Ez utóbbi arra bíztatja a lányokat, hogy emeljék fel hangjukat, harcoljanak az igazságért. Az ő kezdeményezése jött létre, az a naptár, amely gyönyörű, magas beosztású, indiai származású nőket mutat be. Lenyűgöző történeteik élő bizonyítékai annak, hogy semmilyen téren nem lehet elhanyagolni a nők szerepét a társadalomban.

Patti Tripathi Indiában született, közel a nepáli határhoz. 12 éves volt, amikor családjával kivándorolt ​​az Egyesült Államokba. A CNN Headline News népszerű bemondója, műsorvezetője volt, ma már saját médiavállalata van, a TriPath Media. Számos Associated Press újságírói díjat nyert. Szakértője minden típusú médiának, legyen az TV, rádió vagy újság.

 „Bevándorló indiai családból származom, de egy zsidó professzortól tanultam a hinduizmust, miközben túlnyomórészt a katolikus tagságú Notre Dame Egyetemre jártam. Vegetariánus vagyok, jógázom és meditálok, tanulmányozom az indiai ősi filozófiánkat.”

Az Egyesült Államokban a bevándorlók megbélyegzéssel, visszaélésekkel is szembesülnek, vagy alulbecsülik őket származásuk miatt. A nők gyakran szégyellnek ezekről a dolgokról beszélni. Patti Tripathi magas pozíciójú indiai hölgyeket bemutató naptártervével arra törekedett, hogy felhívja a figyelmet a nők szerepének megerősítésére és sokszínűségére. Inspiráló példaképeket akartunk bemutatni – jelentette ki. Egyben szeretné eloszlatni a negatív sztereotípiákat, melyek a szépségversenyen résztvevő lányokat  követik. „Ha megismered, meg fogod érteni, mennyi kedves, intelligens, szerény és gondoskodó van közöttük.” 

Tulsi Gabbard, kongresszusi képviselőasszony az első hindu, akit megválasztottak az amerikai képviselőház tagjának, és aki hivatali esküjét a Bhagavad-gítára tette le.

A már korábban is említett naptár kapcsán az emberek azt mondták neki: Te őrült, senki nem fog vásárolni teljesen felöltözött nőket mutató naptárt! Elgondolkoztató ez a vélemény, egyben súlyos igazságot hordoz korunk erkölcsi hozzáállásáról. Mégis, már az első naptár is hatalmas sikert aratott. Bevételei lehetővé teszi más nők e projektekben való részvételét, valamint dél-ázsiai nőket segítő közhasznú szervezeteket támogat az Egyesült Államokban és külföldön. Az atlantai Raksha (ami azt jelenti, védelem) is egy ezek közül. Ügyvezető igazgatója, Aparna Bhattacharyya elmondta, miért volt fontos a naptár: „Azt hiszem, ez egy emlékeztető, hogy az akadályok leküzdése terén vannak sikeres nők.” Ő a bevándorló családok szenvedélyes védelmezője. Ügyvédek, bűnüldöző szervek és szerviz szolgáltatók segítségével küzd a nemi erőszak áldozatainak gyógyulásáért, biztonságáért.

Az oktatás, a kemény munka és a kitartás példaképeinek célja, hogy nemzeti és nemzetközi szinten inspiráljon több ezer nőt és lányt. A naptár nemcsak erős tudatosságot sugároz, felhívja a figyelmet a társadalmi felelősségvállalásra, és adománygyűjtő szerepe is van. A cél a nők jogainak érvényesítése egy naptár segítségével. Volt közöttük orvos, ügyvéd, vállalati vezető. A teljesség igénye nélkül néhányat bemutatunk:

Manjula Aggarwal Az egyetemen magna cum laude minősítéssel végzett informatika szakon. A Client alelnöke, mely a világ legnagyobb online rendezvény menedzsment szolgáltatója. Olyan óriáscégeknek tervezett és fejlesztett adatbázist, mint például a National Public Radio. Számos kitüntetést kapott, köztük négy egymást követő évben is elnyerte Amerikában az év legjobb nemzetközi ügyfélszolgálati ügyvezető címet. Állatvédő tevékenysége is közismert.

Shruthi Reddy a családon belüli erőszak áldozatainak nyújtott jogi támogatást. Sutba dobta ügyvédi diplomáját, feladta jól jövedelmező életét, a segítő élet egy más módját választotta. Gyermekeket és közösségeket patronál. A “Reddy set jóga!” alapítója, egy holisztikus megközelítéssel működő egészségügyi szervezeté, amelynek középpontjában a jóga és az egészséges táplálkozás áll. 

Moni Basu, neves újságíró, a CNN Digital riportere. Témája minden, az elnökválasztástól az iraki háborúig. Csecsemőként egy árvaház lépcsőjén hagyták Kalkuttában, de szerencséjére egy bengáli nő már régóta epekedett, hogy gyermeke legyen. Nagyon jó nevelőszülőkhöz került. Ezt soha nem felejtem el, nekem is törődnöm kell a kiszolgáltatott nőkkel. Szülővárosom lányainak is a mentora vagyok. Mi mást tehetnék? – mondta. 

Amrita Saigal pandzsábi-tamil örökséget mondhat magáénak. 5 évesen kezdett táncolni. A Bharatanatyam klasszikus előadásában vezető táncosként két nagy táncdrámában is szerepelt az Egyesült Államokban és Indiában egyaránt. Gépészmérnöki diplomát szerzett, sikeres üzletasszony, 2014-ben a női higiéniát segítő és egyben környezetbarát újításával elnyerte a Harvard Business School fődíját és közönségdíját is.

Nina Davaluri az első indiai származású Miss America. Nemzetközi üzleti diplomás, az egység a sokszínűségben célú közösségi médiakampány elindítója. A Miss Amerika szervezet szószólója, a nők ösztöndíjhoz juttatása terén ez a cég az egyik legnagyobb szolgáltató a világon. 

Csak egy hónappal Nina Davuluri győzelme után a 18 éves Emily Shah  nyerte a Miss New Jersey 2014 címet. Emily színésznő, aki egyaránt szerepelt Hollywood és Bollywood filmjeiben. Több szépségverseny díjazottja, ő volt a legfiatalabb Miss New Jersey. Számos jótékonysági intézménynél segítő munkatárs. Amikor megkérdezték tőle, mi a legnehezebb egy szépségversenyre való felkészülésben, mosolyogva azt mondta, a tiszta étkezés. Szeretem a jó ropogós, még meleg indiai szamószát (zöldséggel töltött péksütemény). Kedvenc ételem a mexikói burritó zöldséges, vegetariánus változata. 

Viji Reddy multimédia művész, festő, keramikus és textiltervező, aki a saját márkájú ágyneműit forgalmazza, valamint alapítója és elnöke az Alamwar vállalkozásnak, amely kézzel készített ruhákra specializálódott. A cég állatkórházakat is segít. Nemzetközi bemutatókon is díjnyertes textiljei ötvözik az ősrégi nyomtatás, festés, szövés és hímzés technikáit. Indiában saját műhelyei vannak, és számtalan munkahelyet teremt a vidéken élő nők számára.

Kapcsolódó cikkek

• Női Barack Obama, az indiai származású demokrata állatjogokért küzd

• Védikus esküvő az amerikai kongresszus háza táján

• A világ első nyugati ájurvéda orvosának tanácsai

• Facebook, Google, Apple, Microsoft és NASA indiai szálak 

• Mi köze Indiának szeptember 11-hez?

Indiával kapcsolatban már megszokhattuk a különös híreket. Ezúttal a Chattisgarh állam Chandi Mata Temploma büszkélkedik a világhálót bejárt fotóival: egy vad medvepár gyakori templomlátogatása vált különös eseménnyé.

Bizonyára sokan emlékeznek a Kenyában játszódó Elza kölykei című könyvre és a filmre, melyben az Adamson házaspár által gondozott kis nőstényoroszlán felnövekedve visszahozta jótevőihez kölykeit, hogy bemutassa őket. Nos, Indiában egy medvepár lett az egyik templom rendszeres látogatója. Naplemente után esti imájukat végzik a hívek a Chandi Mata Templomban, miközben egy anyamedve és négy kölyke türelmesen várakozik. A szertartás után a pudzsári, a templom papja megszentelt ételt hagy a templom előtt. A kölykök csak most tűntek fel, de a történet régen kezdődött.

Laksman Pradhan, a főpap elmesélte, hogy három évvel ezelőtt Ramu kezdte látogatni a templomot. Mivel ő nagyon barátságos volt, a járókelők egy isteni követként tekintették, és nem zavarták el. Egy évvel később, megtalálta párját, Jambut. Most mindketten rendszeresen megjelennek, sőt néhány hete a kis bocsokat is elhozták a templomba. Ramu és Jambu a helyiek kedvencei, a „vad” medvepár az istentisztelet után várja a járókelőket, akik banánnal, keksszel és kókuszdióval etetik őket. 

Jelenleg több ezer vadon élő medve van a kerületben, vigyázni kell velük, mert megtámadhatják az embereket is, de ezt a két kedvencet mindenki védi. A Malkangiri erdő gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik. Ramut és Jambut szeretnénk egy belső erdőrezervátumba terelni – mondta T. Asok Kumar, erdészeti szakember. Ugyanis attól tartanak, hogy a járművek véletlenül kárt okoznak bennük. 

Az általános szemléletmód: az élet tisztelete. Nemcsak a vadvédelmi törvények igyekeznek ezt szem előtt tartani és tartatni. Az élőlények társaink, s mi mindannyian csupán részei, nem pedig urai vagyunk a természetnek.

A dél-indiai Karnataka állam egykori Maiszúra (Mysore) királyságának 600 éves Vadijar-dinasztiája örökös nélkül maradt. A gyermektelen özvegy ezért örökbe fogadta unokaöccsét, egy 23 éves közgazdász végzettségű fiatalembert, akit az elmúlt napokban szenteltek fel a dinasztia 23. maharadzsájává. 

India 1947-ben vált függetlenné, megváltozott a társadalom felépítése, de a maharadzsák még ma is a nagy tiszteletnek örvendenek. Maiszúra királyságát a több mint ötszáz hasonló hercegséggel együtt beolvasztották a szövetségi államba.

A 17. században éppen harc dúlt a Wadiyar-dinasztia és egy másik hercegség között. Srirangapatna hercegnője, amikor elfoglalták országát, nem adta meg magát, inkább a halálba menekült, de még előtte megátkozta a Wadiyar-dinasztiát hogy mindig legyenek gyermektelenek. Úgy tűnik, az átok beteljesedett, a mostani címzetes uralkodót is az özvegy hercegné fogadta örökbe.

 
Az üvegablakairól, tükreiről, a tömör ezüst ajtókról, márvány és mahagóni faragásokról, ezüst trónjáról, csodálatos kertjeiről méltán híres maiszúrai palota az egyik leghíresebb turisztikai látványosság. A komplexumban tizenkét hindu templom is megtalálható. A palota termei néhány napig zárva voltak a látogatók elől, amíg az ünnepélyes beiktatási ceremónia folyt. 40 pap, Bhagavad-gítá idézetek, virágfüzérek, védikus mantrák zengése jellemezte a címzetes maharadzsa beiktatásának ünnepét. A királyi család tagjai mellett számos politikus és más előkelőség volt jelen.
Jaduvi Krisnadatta Csamaradzsa Vadija a sajtótájékoztatón kijelentette, hogy szeretné megőrizni elődei örökségét. A dinasztia mindig híres volt a társadalmi és gazdasági reformjairól. A tiszteletbeli király ősszel visszatér az Egyesült Államokba, hogy befejezze egyetemi tanulmányait.

 
Maiszúra királyságának történelme összefonódik a kegyetlenségéről híres Tipu szultán hódításával (1782-1799). A 17 évig tartó rezsimet elsősorban katonai és gazdasági terror jellemezte, egész városokat szó szerint földig rombolt, égetett fel.
Egyik levelében azzal dicsekedett, hogy parancsára 40.000 foglyot erőszakkal iszlám hitre térítettek, majd beépítették hadseregének alakulataiba. A csaták során ártatlan törzseket élő pajzsként használt.
A becslések szerint nyolcezer templomot pusztított el Dél-Indiában. Tipu nem titkolta gyűlöletét a „hitetlenek”, mind a hinduk, mind a keresztények iránt.
Annyira rémisztő uralmat gyakorolt, hogy több száz templom papja családjával együtt elmenekült. Egyes templomokat levelekkel borítottak be, hogy elrejtsék. Tipu közeledésének hírére a híres Omkareshvara templom tornyát eltávolították, és a helyére egy kupolát raktak, ezáltal messziről úgy nézett ki, mint egy mecset. Tipu szultán csatában esett el, halála előestéjén, már csak két hindu templom volt, amelyben naponta végeztek szertartást.

Rövid film Mysore maharadzsájának megkoronázásáról.

Az indiai származású Radhika Kannan közgazdaságtant tanult Berkeley-ben. Legkiválóbb végzős hallgatóként tanévzáró búcsúbeszédet mondott, és átvehette a University Medalt. Ezt a kiemelkedő ösztöndíjat, a közszolgálati tevékenységet folytató, erős jellemű hallgatók nyerhetik el. A szintén felszólaló honfitársnője, Vrinda Agarwal pedig a Berkeley politológia szakán végzett.

A University Medalt, ezt a kiemelkedő ösztöndíjat 1871-ben alapították. Radhika Kannan a díj mellett 2,500 $-t is kap. Ő a tökéletes választás a University éremre – mondta Edward Miguel, a Berkeley környezetvédelmi és erőforrás-gazdaságtan professzora, majd így folytatta: Radhika valóban megtestesíti Berkeley elveit, ez a kitüntetés nem csak arról szól, hogy okos, hanem arról is, hogy a tehetségét és az energiáját egy jobb világ érdekében használja, és próbál helyesen, a társadalom javára cselekedni.

Radhika Kannan mögött kemény időszak áll. Még a junior évében meghalt 45 éves édesanyja, Geetanjali, aki mentora és legjobb barátnője is volt. Rendkívül nehezen birkózott meg a 2013-as évvel, de nagy eltökéltséggel folytatta a közgazdaságtan és természetvédelmi tanulmányait. Ahogy túltette megát a személyes csapáson, az hűen tükrözi Radhika erejét és szellemiségét, írta Kate O'Neill, egyetemi docens. Ősszel Kannan szeretné megszerezni Oxfordban a master fokozatot, utána a Columbia Egyetemen a jogi diplomát, ezt a tervet még édesanyjával közösen alakították ki.Kannan Mumbaiban született, édesapja mérlegképes könyvelő és szoftver vállalkozó, Geetanjali Kannan pedig iskolai tanár és képzett Bharatanatyam táncos volt. Ezt a művészi stílust eredetileg Tamil Nadu templomaiban mutatták be. Radhika Kannan is tanult klasszikus indiai táncot, anya és leánya azonos tánctanárhoz járt.

3 éves korában a család Szingapúrba költözött, majd vissza Indiába, olyan országokban nőtt fel, ahol aszály és árvíz gyakran sújtotta a területeket. Ezért is akar majd környezetvédelmi területen dolgozni, az ENSZ ilyen irányú programjához csatlakozni. Másik fontos elhatározása, hogy jogászként is segítse az indiai mezőgazdasági termelőket, akik nehezen tudnak védekezni a nagyvállalatok ellen.

Vrinda Agarwal politológiát és jogi ismereteket tanult. Legnagyobb szenvedélye a közösségi szolgáltatások területén való munka, kutatási területe a nemzetközi gazdasági fejlesztés. 

Másodévesen társalapítója a Big Ideas-díjas non-profit szervezetnek, amely alacsony jövedelmű nők mentorálására vállalkozik. Nemrég indította el a második civil szervezetét, a Delhi Shakti projektet, amelynek célja a nőket érő erőszak elleni küzdelem, különösen az indiai nyomornegyedekben. Mint a Delhi Shakti Project ügyvezető igazgatója, ezt a szolgálatot folytatni szeretné a diploma megszerzése után is.

Még a középiskolában létrehozott egy Menekültügyi szolgálatot, sok családot segített munkájával. Több éven keresztül végzett karitatív munkát. Közszolgálati tevékenységével szenvedélyesen képviselte a hátrányos helyzetű lakosság jónéhány tagját, a szegény közösségek jogaiért küzdött. Hosszú távú célja, hogy ő legyen az első női indiai-amerikai szenátor.

A hahota jóga lényege, hogy nevetés közben mindenféle jó dolog történik az emberi szervezetben. Természetesen egy indiai orvos szabadalmaztatta. Felszabadítóan jól eső érzés, amikor a szívből jövő hahota kicserél bennünket. Hasonló tapasztalható a sírás után is, feltéve, ha azt nem valamilyen tragikus esemény okozza. Szégyen, nem szégyen, a szívből jövő érzelmi kitörések felszabadítanak, új dimenziókat nyitnak az ember előtt.

A minap arról olvashattunk, hogy a Tokyo Hotel „síró szobákat” létesített, kifejezetten nők számára. A kényelmesebb filmnézés miatt…
 
Folyhatnak a krokodilkönnyek, mégpedig luxus körülmények között. Állítólag ez jó stresszoldó hatású, mert az ide bezárkózó nők, miközben „lányos” filmek között válogathatnak, felül tudnak kerekedni érzelmi problémájukon. Természetesen kiemelt minőségű zsebkendőket használhatnak, és másnap reggel smink és gőzfürdő áll a vendégek rendelkezésére, hogy eltüntessék duzzadt szemhéjukat.
 
Nem vagyok meggyőződve róla, hogy az egyébként is személytelenné váló hétköznapjainkat segítheti a magányosan eltöltött sírdogálás. Az indiai bölcsek aranyszabálya: Amire vágysz, azt add. Ahogyan Gandhi fogalmazta meg az óind tanítást egyetlen mondatban: "Légy magad a változás, mit a világban látni szeretnél!" Ha tudásra vágysz, adj tudást másoknak. Ha békére vágysz, segíts másokat békéhez. Szeretet hiányod van? Oszd meg a szeretetedet másokkal, és sokszorosan visszakapod. A felsorolást mindenki aktualizálhatja a maga élethelyzete szerint.

A síró szoba csapásiránya azonban nem rossz. Az óind szakirodalom kétféle sírást különböztet meg. Egyik a boldogságtól való sírás, másik a keserű fájdalomból eredő zokogás. Mindkét féle sírás felszabadít, tulajdonképpen módosítja a tudatállapotot. Mint írja a védikus szakirodalom, a boldog sírástól "hideg" könnyeket hullat az ember, a fájdalmas sírásban pedig "forrókat". Kíváncsi volnék, a Tokyo Hotel síró szóbájában forró vagy hideg könnyek koppannak a padlón...?