India Hangja

Kerala leglátványosabb fesztiválja kétségtelenül az Onam, átírva Ónám ünnep. A dal, a tánc, a jókedv és a mesteri virágkompozíciók mellett a kígyó alakú csónakok versenye fémjelzi ezeket a napokat. Valamint az a csodálatos történet, mely az óind történelem egyik híres királyáról szól.

Kerala, a kókuszok földje

Kerala nevét a két világhírű hindu eposz, a Rámájana és a Mahábháratha is említi. A dél-indiai Kerala államot a pálmafák véget nem érő sora is jellemzi. Maga a Kera szó jelentése is erre utal: a kókuszdió földje. Itt minden évben nagy lelkesedéssel ünneplik meg a történelmi múltat. Az élénk és színes Onam fesztivál Kerala világhírű nevezetessége. 

Ezt az ünnepség sorozatot augusztus végén vagy szeptember elején rendezik meg. A vallás nevében szinte mindenhol megosztottság tapasztalható, kaszt vagy hitvallás, felekezeti különbségek választják szét az embereket. Az Onam fesztivál üzenete a Vasudhaiva Kutumbakam – az „egyetemes testvériség”. Bár Kerala India legtöbb fajta vallású állama, a különbségektől függetlenül az egész állam ünnepel.

Az ünnep a belülről fakadó rajongás, hála és odaadás kifejezésének eszköze.

 
Az Onam fesztivál híres programjai

A tíznapos Onam ünnepség ideje alatt a hagyományokat követő sajátos rituálék zajlanak. Az északi Pongalhoz hasonlóan ez egyben szüreti fesztivál. A házakat alaposan kitakarítják és feldíszítik. Ennek külön művészete van, mely leírhatatlanul színes és változatos, különböző színű festék, rizspor és virágok tucatjai adják az alapanyagot. 

Sok helyen a fesztivál fő attrakciója a csónakok versenye. A hajókat zászlókkal és selyem napernyőkkel díszítik fel. Ezek az úgynevezett kígyó csónakok. Körülbelül 100 evezős alkotja a sort a hatalmas, kecses kígyó hajókban, melyek fürgén siklanak a vízen. Ünneplő ruhába öltözött férfiak és nők figyelik mozgásukat.

A felvonulásokon feldíszített elefántok, a tereken népművészeti bemutatók láthatók. Szünet nélkül hallható a zene, és lankadatlanul táncolnak. A híres Kathakali tánc több helyen is látható. Ajándékok cserélnek gazdát a rokonok és barátok között. Az ünnepségsorozat végén tűzijátékot rendeznek.

Mindez látványos eseménysor, amely sokszor agyon reklámozott idegenforgalmi rendezvény. Mégis megtartotta a hinduizmus spiritulitását. Az emberek Visnu királyi hívére emlékeznek ilyenkor, és fohászkodnak a közbenjárásáért. Manapság már ritkább látvány, de a falvakban még fellelhető az a régi szokás is, miszerint valaki megszemélyesíti Mahabalit. Ez a személy a híres király képviselőjeként felkeres jó néhány házat, és Mahabali nevében áldásban részesíti lakóit. 

 
Kerala királya az Onam fesztiválon

Az Onam vidám napjai összekapcsolódnak a legendás király, Mahabali emlékével. Mahabali maharádzs rendkívüli személy volt, akit alattvalói tiszteltek és szerettek. Királyságában mindenki boldogan élt, nem volt kaszt vagy osztály alapú megkülönböztetés. A gazdagokat és a szegényeket egyformán kezelték. Nem volt sem bűnözés, sem korrupció. Az emberek nem zártak be ajtóikat, mert ebben a birodalomban nem voltak tolvajok. Mahabali király uralmában nem volt szegénység, bánat vagy betegség.

Mahabali egy különleges dinasztiához tartozott, ahol démonikus és szentéletű uralkodók váltották egymást. Mahabali Visnu lelkes imádója volt. Jelleme, bátorsága, bölcsessége és erkölcsi tartása révén elnyerte a Mahabali, a királyok királya címet. Messze földön híres volt nagylelkűségéről, adományairól és jótékonyságáról. Ha valaki segítségért fordult hozzá, mindig teljesítette kérését. Ezt még akkor is megtette, amikor saját élete látszólag veszélybe került. Visnunak ajánlotta teljes önmagát. Az Onam ünnepen erre is emlékeznek, sőt a hagyomány úgy tartja, hogy ilyenkor a dicső király meglátogatja népét.

Politikai allegória

Az Onam egyben politikai allegória is. Eszköz, mely emlékeztet az ideális királyra és a jóléti államra. Mahabali, más néven Maveli uralkodása Kerala aranykorának számít. Dél-Indiában ezekben a napokban nagyon sok helyen felhangzik a jól ismert dal: Maveli nadu vaneedum kalam – Amikor a Mavelik uralták a földet. 

Ezen a rövid videón hallható a gyönyörű dal, melyben többek között arról énekel a kislány, hogy Indiában, az aranykorban az emberek a Védák szerint éltek. Követték a vallásos elveket, mindenki egyenlő és boldog volt.

Nem volt sem szorongás, sem betegség, a gyerekhalandóság ismeretlen volt, sehol nem tűnt fel gonosz ember a láthatáron. Nem volt sem lopás, sem csalás, hamis szavak vagy ígéretek, senki sem csalta vagy sértette meg a szomszédját. 
 

Kapcsolódó cikkek

• Fények ünnepe, velencei és rioi karnevál

• India függetlensége, az indiaiak nemzeti ünnepe

• A szeretet, ami összeköt: Raksha bandhan

„Angolok, távozzatok Indiából!” – így hangzott Gandhi híres felkiáltása, amit számos történelmi esemény előzött meg. Indiában augusztus 15-én ünneplik 70. évfordulóját annak, hogy a 200 éves gyarmati elnyomás véget ért.

1947. augusztus 14-én éjfélkor India hivatalosan is felszabadult a brit iga alól. A gyarmatosítás azonban mind a mai napig érezteti hatását.

 
India rövid története – egyedi pillanatképben

Jellemző, hogy maga az „India” elnevezés sem e szubkontinens lakóitól származik. Az ország hindi neve Bharata, vagyis a legendás király, Bhárata dinasztia földje. A bha szótő jelentése világosság, mely a tudást jelképezi, a rata padig: kíván, vágyakozik, élvezi. Ezért a Bharata név azokra utal, akik vágynak a tudásra, és élvezik azt.

Egy másik megközelítés a Bha-ra-tha felosztás. Bha az érzelmi intelligenciát képviseli, ami ellentétben a boncolgató jellegű intellektussal, inkább a szív bölcsessége.

A keleti kultúrák mindig is az érzelmi intelligenciát tartották fontosabbnak. Ez életorientált, és nem befolyásolják ideiglenes, mulandó célok.
Ra - Raga vagy az élet dallama. Ez a teremtés forrása. Nekünk csak azt kellene megtanulni, hogyan lehetünk összhangban ezzel, a tudás végső formájával.
Tha - képviseli a ritmust. Nem könnyű megtalálni azt a ritmust, mely egyéni, mégis harmóniában van mindennel. Életünk univerzalitásának ismerete, amely egyúttal egyedülálló személyiségünk kifejeződése is.

Amikor egy nemzetet leigáznak, az első dolog, a kultúra manipulálása. Ehhez tartozik a nevek megváltoztatása is. Többek között Mumbai (Bombay) és Chennai (Madras) is csak a közelmúltban kapta vissza eredeti nevét, melynek történelmi és spirituális jelentése van.

A név elvétele a rabszolgaság technológiája. Például amikor az afrikai embereket Amerikába vitték, első teendőként elvették afrikai nevüket. Ez történt itt is. Igaz, India nem az angolok „találmánya”, de a gyarmatosítás tette világszerte elfogadottá. Az India szó nem jelent semmit. A hagyomány, a védikus kultúra ily módon is háttérbe került.

Az ősi szanszkrit nyelvben Szindhu az Indus folyó neve. India lakóit a Szindhu folyó mögött élő népek jelentették, s mivel a perzsák nem tudták kimondani ezt a nevet, megalkották a hindu szót. Később görög közvetítéssel elterjedt a hindu kifejezés. A földrajzi meghatározásban a h lekopott, így lett az indusok országa, majd a nyugati hódítók a középkorban véglegesen elterjesztették az ország nevét: India. 

India függetlensége: India, mint angol gyarmat

Annak idején Lord Randolph Churchill a parlamenti képviselőkhöz fordulva kijelentette: „…a legbuzgóbb figyelemmel kísérjék, a leggondosabban fejlesszék, a legegységesebb és lankadatlan elszántsággal őrizzék Hindusztán földjét és népét, a királynő koronájának legértékesebb gyöngyszemét, melynek birtoklása valamennyi gyarmati tulajdonunknál jobban növelte kis szigethazánk hatalmát, erőforrásait és jólétét…”

Részlet Kamala Markandaya: Aranycsapda című híres regényéből

„Az értékes gyöngyszem megőrzése érdekében az angolok segélynyújtási szerződések és kölcsönös megállapodások rendszerét tartották fenn India látszólag független fejedelmeivel. E rendszer értelmében angol ellenőrzés alatt álló haderőt vezényeltek a fejedelemségekbe, hogy megvédjék őket a támadásoktól, és ennek ellenében a fejedelemség uralkodója hozzájárulást fizetett a saját határain belül, általában a fővárosa területén állomásozó helyőrség fenntartásához. 

Valójában olyan volt ez, mint a 22-es csapdája. Ha a fejedelem visszautasítja a hozzájárulás fizetését, ezzel államának annexióját kockáztatja, ha pedig fizet, akkor olyan erőt tart fenn, amely gyakorlatilag az ő alávetettségét biztosítja.”

Arról nem is beszélve, hogy az angolok egyidejűleg kulturális gyarmatosítást is folytattak. Elhitették az indiaiakkal, hogy a saját gazdag civilizációjuk alacsonyabb rendű. Már sokan érezték a fojtó igát, amikor megjelent a történelem színpadán egy vékony úriember, Mahátma Gandhi, aki az erőszakmentesség fegyverét adta népe kezébe. Mozgalma megállíthatatlan volt. 

 
India függetlenné válása

1947. augusztus 15-ének reggelére India kivívta függetlenségét, de az ország hivatalosan csak 1950. január 26-án vált köztársasággá. India utolsó alkirálya és az első főkormányzója, Lord Mountbatten még tíz hónapot töltött Újdelhiben. 1948-ban a főkormányzói tisztséget Csakravarti Radzsagopálacsári vette át.

Radzsagopálacsári (1878-1972) egy indiai ügyvéd, függetlenségi aktivista, politikus, író és államférfi volt. Gandhihoz harminc éves munkatársi és baráti kapcsolat fűzte. A Mahátma úgy emlegette őt, mint „lelkiismeretének kapusá”-t.

India több ezer éves védikus civilizációjáról ma már találunk elfogadható tanulmányokat. A történelmi múlt öröksége mind a tudományos élet, mind a művészet terén felbecsülhetetlen értéket képvisel. India sokaknak mégis a filozófiája, maga szintű lelkisége révén vált vonzóvá, s ez mind a mai napig tart. 

Narendra Modi, India jelenlegi miniszterelnöke augusztus 2-i beszédében már hazája függetlenségének 75. évfordulójáról beszélt, melyet 2022-ben ünnepelnek majd. Azt hangsúlyozta, hogy Indiának ma kell megoldania, hogy beteljesítse a szabadságharcosok álmait.

Kapcsolódó cikkek

• Indiában már az időszámítás előtt pontos számításokat végeztek a matematikusok

• Naredra Modi, India miniszterelnöke himalájai jógiként zarándokolt

• Védőoltás és sebészet évezredekkel ezelőtt

A hindu ünnepek egyike a Raksha bandhan. Ez a nagy augusztus elejei fesztivál a nők védelmét helyezi előtérbe. A hagyományok szerint a lány férfi rokona csukójára karperecként egy szépen feldíszített fonalat köt, ezzel kérve a védelmét. Tágabb értelemben a rakhi szolidaritást, eszmei rokonságot is jelenthet.

Világszerte ismert a védelem céljából átadott amulett, mely lehet gyöngy, fonal vagy bármilyen kis tárgy. Az ősi egyiptomi vagy sumér és arab kultúrában egyaránt megtalálható. A kereszténység is átvette ezt a szép szokást. Egy szeretetteljes kapcsolatban az aggódó fél amulettet ad a másiknak, hogy az megvédje minden bajtól. 

A nők tisztelete 

A hindu ünnepek között a Raksha bandhan azért is jelentős, mert középpontjában a nők tisztelete áll. A raksha jelentése: védelem, a bandhan szóé pedig: összeköt. A hagyomány szerint egyszer Indrának, a félistenek királyának a gonoszokkal vívott harca során nagy nehézségekkel kellett szembenéznie. Elhatalmasodott rajta a szomorúság. Hű felesége, Szacsi vett egy szál fonalat, szent versekkel és mantrákkal felruházta, és férje karjára kötötte. A szerető védelem hatására Indra hamarosan győzelmet aratott. Indiában minden évben nagy fesztivált rendeznek ennek emlékére. 

Az évszázadok egy kissé átalakították ezt az ünnepet, ma Rakhi néven is ismert, mely a nővér és a fiútestvér közti örömteli nap. A lány testvér egy szép szertartást végez, majd imádkozik fivére jólétéért és egészségéért: Védelmezzen téged minden lények Ura! Ő, aki megteremti, megőrzi és feloldja az életet, megvéd téged. 

A fiú fogadalmat tesz, megígéri, hogy mindig megóvja őt, majd kölcsönös kedveskedésként megetetik egymást édességgel. A nők nemcsak vér szerinti testvéreiktől kérhetik a védelmet, lehet az bármelyik férfi rokon vagy egy jó barát, sőt még csak hindunak sem kell lennie az illetőnek. Az ősi hagyományt követve azok az emberek, akik ismerik a Védák szent mantráit, ezzel a kötelékkel a betegségeket és a félelmet is megpróbálják távol tartani. 

A királynő védelmében

Az indiai középkorban, ha egy nő valaki kezére rakhit kötött, annak szent kötelessége volt élete végéig megvédeni őt, akár önmaga feláldozása árán is. Azokban a napokban, sok rádzsput áldozta életét, hogy megvédje lelki testvérét. Ezt bizonyítja Chittor királynőjének, Kamavatinak és a mogul császárnak, Humayunnak a története is.

A 15. század közepén sokszor dúlt háború a radzsputok, a gudzsarati szultán és a mogulok között. Rakhi akkoriban azt jelentette: lelki kötelezettség, védelem. Az özvegy Karnavati királynő rájött, hogy nem tud védekezni az ellene támadó gudzsaráti szultán, Bahadur Shah ellen. Egyetlen reményként Humayun császárnak egy rakhit küldött, akit annyira szíven talált ez a gesztus, hogy azonnal felvállalta lelki testvéri kötelezettségét, s azonnal a segítségére sietett, sőt még saját katonái ellenében is megvédte a királynőt. 

A hagyomány szerint Nagy Sándort Roxána királynő védte meg ily módon. Amikor Nagy Sándor betört Indiába, az erényes hölgy rakhit küldött az indiai uralkodónak, kérve, hogy kímélje meg Sándor életét. Kaikeya királya, amikor látta a rakhit saját csuklóján, visszafogta magát, és személyesen nem támadott a betolakodóra.

 
Az összetartozás jelképei

Mára ez a szép hindu ünnep általánossá vált a szubkontinensen és Nepálban is. A rakhi puha, színes, feldíszített selymes szálakból áll, dísztárgyak, képek, arany és ezüst szálak is kiegészítik. De van rakhi film, képeslap, ajándékbolt. A kínálat az egyszerű fonáltól egészen művészi fokig kivitelezett ajándékokig ível. Valamennyinek közös célja van: a védelmet kérő s a védelmet adó szeretetteljes érzéseit és jó kívánságait jelképezi. Papok is adhatják a hívőknek a lelki összetartozást szimbolizálva. 

Az irodalmi Nobel-díjas Rabindranath Tagore is felhívta a figyelmet a Raksha Bandhan hagyományára. Még egy verset is szentelt ennek. A gyarmati korszak idején azt akarta, hogy a hindu ünnepek mindenkinek pozitív élményt jelentsenek. A rakhi olyan fogalom legyen, amely a kölcsönös szeretetre és tiszteletre inspirálja a hindukat és muzulmánokat egyaránt. Érdekesség, hogy még az indiai függetlenségi mozgalom idején is előfordult, hogy ezt a szokást felelevenítve jelezték az emberek egymás között a hasonló gondolkodásmódot.

Kapcsolódó cikkek

• Helyzetkép a  család nemzetközi napja kapcsán

• Nőnap, amikor a férfiakért imádkoznak

• Nyugati nők keleten

• Származásom francia, választásom India

Ki ne kapná fel a fejét az elbűvölő nő kifejezés hallatán? Pláne, ha az indiai elbűvölő nőről van szó. Házasság Világnapja alkalmából most kicsit körbejárjuk a témát.

Az indiai hercegnők fennkölt kecsessége, mesebelinek ható környezetük egy számunkra misztikus világ részének tűnhet. Holott ők is épp úgy asszonyok, feleségek, anyák és sok esetben harcostársak voltak. A Házasság Világnapja február második vasárnapja, ebből az alkalomból vettük elő a témát.

Az indiai történelem számos elbűvölő nőt sorakoztat fel. Nagyon hosszan lehetne ismertetni az életrajzokat, a teljesség igénye nélkül most bemutatunk néhány különleges hölgyet a királyi India történelméből. Fókuszba állítjuk az elbűvölő nők adottságait és képességeit – természetesen indiai vonatkozásban.

Milyen legyen hát az indiai elbűvölő nő?

Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét, a maharadzsák elvesztették királyi hatalmukat, de még mindig megmaradt körülöttük egy jó értelemben vett romantika és varázslat. Indiai hercegnők: mesebeli címként hangzik, s képzeletünk talán csodás környezetbe, ragyogó színek és pompa közé repít minket. Nos, valóban: India királyi történelme számtalan hercegnőről számol be, akik nemcsak szépségükkel babonáznak meg, hanem nemes jellemük, kifinomultságuk is ámulatba ejt. Jó néhányuk ma is szépségverseny győztese lenne, ezt bizonyítják a fennmaradt ritka fotók. Az indiai maharánikról, királynőkről kevés festmény vagy fénykép készült. Óvták őket, nem voltak reflektorfényben. A XX. században élő hírességekről aránylag több van, a királyi magángyűjteményekben még fellelhető. 

Az elbűvölő nő iskolai képzettsége 

Sok téves felfogás van azzal kapcsolatban, hogyan kezelték a nőket az ókori Indiában. A védikus időszakban a fejedelmekkel egyenrangú bánásmódban részesültek, és csak később, a muszlim, majd az angol gyarmatosítás korában romlott le ez az állapot. A rádzsput hercegnők nemcsak általános értelemben voltak képzettek, hatalmas tudással rendelkeztek a különböző harcművészetek terén is. Az ősi indiai nyelvészek, mint Patanjali és Katyayana arra utalnak, hogy a nők képzettek voltak. A Rigvéda néhány verse azt mutatja, hogy az ősi időkben a nők szabadon választották férjüket. A Rigvéda és az Upanisadok több női bölcsről és filozófusról írnak. Több írásban is szerepel a lányok taníttatásának fontossága, és számtalan himnusz zengi a képzett nők dicsőségét. Ismerjünk meg néhány elragadó hercegnőt!

Sita Devi, más néven Princess Karam korának egyik legelbűvölőbb asszonya volt. 19 éves korában a Vogue magazin a legújabb „világi istennő”-nek nevezte. Rendkívül művelt személy hírében állott, folyékonyan beszélt több európai nyelven. 1930-ban ő inspirálta Gershwin egyik szerzeményét.

Rani Vijaya Devi az egyik legszebb hercegnő volt. Zenei tehetsége kimagasló szintű oktatást igényelt. Gyönyörűen játszott az indiai klasszikus hangszeren, a vinán, és jártas volt a dél-indiai klasszikus zenében.

Fiatal hercegnőként a londoni Trinity College zenei részlegén folytatta tanulmányait, majd a világhírű Juilliard Zeneiskolában, New York-ban. Férje is kiváló zongorista volt. 

Elbűvölő indiai uralkodónők

Maharáni Gayatri Devi, más néven „Rajmata Jaipur” divat ikonná vált, az elegancia és a finomság megtestesítőjévé. Rajmata jelentése több mint királynő, magába foglalja az anya fogalmát, talán a Jaipur népének királynői anyja a pontosabb fordítás.

A Vogue magazin őt „a világ tíz legszebb asszonya” közé vette be. Azt írták róla a kegyelem és szépség ötvözete. Fontos szerepet játszott a leányoktatás fejlődésében. Gayatri és nagyanyja az ájurvédikus bölcsesség ismerője volt.

Bhopal hercegi államában 1819-1926 között 3 hölgy, a munkát elkezdő nagymama, azt folytató lánya és unokája a leghíresebb bégum, uralkodó. Gohar Bégum, miután egy merényletben elvesztette férjét, maga vette át az irányítást: a vízmű, a vasút, a postai rendszer kiépítése a család egymást követő nőtagjainak volt köszönhető.

A spirituális elbűvölő nő

 
A mogul birodalom feje, Akbar császár egy dzsaipuri hercegnőt vett feleségül. Bővebben: Vallásközi dialógus a középkori művészetben. Szigorúan vegetáriánus felesége, Hira Kunwari az Úr Krisna híve és követője volt.

Palotáját Krisnáról készült freskók és festmények díszítették. Akbar nagyon szerette őt, nem korlátozta vallásos gyakorlataiban, sőt olykor maga is részt vett a hindu szertartáson. Ez vezetett oda, hogy sokkal kedvezőbb képet alkotott magának a hinduizmusról.

Hira Kunwari egy nagyon ügyes üzletasszony volt, aki aktív nemzetközi kereskedelmet folytatott fűszerekkel, selyemmel. Akkora felhalmozott magánvagyonra tett szert, amely mellett eltörpült sok európai királyi kincstár.

Maharáni Suniti Devi négy fiú és három lány szépséges édesanyja volt. Férjével együtt az oktatást tartották egyik legfontosabb feladatuknak. A Suniti Akadémia az ő nevét viseli.

Az ő alapítványa finanszírozta a Maharáni Főiskolát lányok részére. Pedagógus volt és női jogi aktivista, a Bengáli Női Unió első elnöke.

Nővérével együtt híresen elegáns öltözködési stílust képviseltek. 1870-ben férjével együtt Viktória királynő vendége volt, aki külön vegetáriánus ételt készíttetett számukra.

Rajkumari Amrit Kaur, a gyönyörű hercegnő alap iskolái után Dorsetben, egy angliai leányiskolában tanult, majd Oxfordban végzett. Miután befejezte tanulmányait, visszatért Indiába, és részt vett India szabadság mozgalmában.

1919-ben találkozott Mahátma Gandhival és megérezte, hogy ő a jövőkép az ország számára. Arisztokrata háttere nem akadályozta meg, hogy Gandhi ásramjában éljen, vegetáriánus egyszerű életet követett. Tizenhat évig volt Gandhi egyik titkára, a brit hatóságok zendülés miatt kétszer is bebörtönözték. Kiállt az általános választójog mellett, a parlamentben indiai alkotmányos reformokat sürgetett.

India függetlenné válása után tíz évig egészségügyi miniszter volt. Később az indiai küldöttség tagjaként részt vett az UNESCO konferencián Londonban és Párizsban. Nehru első kabinetjében ő volt az első nő. 1950-ben ő volt az első női elnöke az Egészségügyi Világszervezet Közgyűlésének. 14 évig szolgált az indiai Vöröskereszt elnökeként, vezetése alatt az indiai Vöröskereszt számos úttörő munkát végzett. 

Rajendra Narayan Singh és felesége, Kailash Kumari Devi más kultúrából jött, mégis házastársként is híresen jó barátok voltak. A Maharáni értékelte férje szellemes dinamizmusát, és igazi társává vált.

Maharaja Singh Deo mérhetetlenül türelmes és szerető apa hírében állt. Legfiatalabb gyermeke egy interjúban elmesélte, soha életében nem látta, hogy apja elvesztette volna a lélekjelenlétét. A királyság ügyeit úgy végezte, hogy otthona a nyugalom helye volt, ezzel elnyerte sokak csodálatát. 

Mindketten nagyon spirituális beállítottságúak voltak. A házaspár gyakran hívott vegetáriánus lakomára szent életű bölcseket. 1965-ben a Maharáni elfogadott gurujaként egy brahmanát, akit mélyen tisztelt. Rendszeres lelki gyakorlatot folytattak, szent mantrákat énekeltek. Az emberek uralkodójuk magas lelki műveltségének misztikus erőt is tulajdonítottak, mert meg tudta gyógyítani azt, akit egy állat mérgező harapása megsebzett. 

A 14 éves uralkodása alatt R.N. Szingh Deo Maharádzs bebizonyította, hogy egy rendkívüli kaliberű államférfi. Számos előrelátó, erősen demokratikus politikai intézkedés fűződik nevéhez. Ugyanakkor mindenki tudta és tiszteletben tartotta, hogy mellette egy különleges feleség állt. 

Kapcsolódó cikkek

• A divat indiai királynője

• Az angol korona más gyémántjával ékeskedik

• Indiai nők, akik nem csak szépek, de okosak is

• Nőnap, amikor a férfiakért imádkoznak

• Nyugati nők keleten

A történelem többször visszaigazolta, hogy erőszakkal nem terjeszthetjük meggyőződéseinket, legalábbis hosszútávon biztosan nem. Ami igazán értékes szellemi vagy lelki kincs, kizárólag belső felajánlás, belső alkotás eredménye. Savonarola az akkori egyház szörnyű életmódja, s a hívek túlzottan világias élete ellen lépett fel. 

Belső megújulást hirdetett, majd követelt. Ezzel iskolapéldáját adta annak, hogy erőszakkal senkit sem lehet jobbá tenni. Savonarola elhitette a firenzeiekkel: ha a hiúságok máglyája elégeti kedvenc tárgyaikat, azzal életük jobb irányba fordul. Egy évre rá kivégezték, majd máglyán elégették.

150 évvel később Cromwell megismételte a rossz példát, az angol népet akarta jó útra téríteni. Ő már nemcsak tárgyakat égetett, csapatával halomszámra ölette az embereket is, hogy saját elveit rájuk kényszerítse. Mindkét híresség meg volt győződve arról, hogy a népet szolgálja.

A reneszánsz árnyéka

1497. február 7-én Savonarola prédikációi nyomán lobbant fel a nagy firenzei máglya, ahol elégették a hivalkodónak számító dolgokat, de több értékes műremeket is. Mi előzte meg?

Firenzében Lorenzo de Medici a reneszánsz bűvöletében élt. Virágzó államában több jómódú ember volt, mint szegény, folyamatosan karneválok, zajos utcabálok, mulatságok szórakoztatták a népet. A kor legismertebb művészei Michelangelo, Leonardo da Vinci és Botticelli. Rómában a képzőművészet és az építészet csodálatos alkotásai születtek meg, a pápák voltak a legnagyobb mecénások. Ilyen volt még a hírhedt Rodrigo Borgia, VI. Sándor is, akit buja, korrupt életmódja miatt Savonarola joggal támadott.

A véres kezű pápának számos szeretője és törvénytelen gyermeke volt, jellemének alapvonása a kielégíthetetlen kapzsiság. 1475-ben az ifjú Girolamo Savonarola belépett a dominikánus rendbe, búcsúlevelében ezt írta atyjának: „A kor odáig jutott, hogy már nem találni helyesen cselekvő embert… Nem tudom tovább kibírni Itália elvakult népeinek nagy romlottságát, annál kevésbé, mert láttam, hogy alapjában megrendült az erkölcs, és a bűn lett úrrá.” Így kezdődött reformokra törekvő életútja.

 Hiúságok máglyája – a tűz csak a mulandót égeti

Savonarola Firenzében vissza akarta állítani a köztársaságot, és prédikációiban nemcsak a zsarnokság, hanem a nép bűnös életmódja ellen is harsányan kikelt. Apokaliptikus katasztrófát jövendölt, mindezt oly szuggesztív módon, hogy rövid időre maga mellé állította a tömeget. Prédikációi hatásosak voltak, érzelmileg úgy tudta manipulálni az embereket, hogy hamarosan már nagy közönség hallgatta.

Az erkölcsi fertő ellen beszélt, lenyűgözte a kicsapongásba belefáradt és a jövőtől rettegő hallgatóságát. Követői között nemcsak a szegényebbek, hanem nemesi családok tagjai, kiváló művészek is megjelentek. Sandro Botticelli is lelkes híve lett, s egyesek szerint a nagy firenzei több festményét elégette a máglyán. 

A fráter nemcsak a kicsapongást és a fényűző lakomákat szüntette meg, hanem szélsőségesen vallásos életet kényszerített a népre. A tobzódást törvényszerűen felváltotta az egyszerű életre való igény, így sokan rövid ideig átvették fanatizmusát, de a többség egyszerűen félelemből követte. Égett a hiúságok máglyája.

Bandái, fundamentalista fiúk és fiatal férfiak – jámbor gengszterekként – járőröztek az utcákon, ezek a kóbor bandák gyakran erőszakkal „segítették” a polgárokat, hogy megtaláljanak minden hívságos tárgyat, és azt a tűzbe dobják. A fanatikus fiatalok erőszakosan behatoltak a házakba, átkutatták a szekrényeket, elkobozták, amit hívságosnak ítéltek, a gyerekektől még a játékokat is elvették. A nagy máglya a főtéren több ezer kozmetikumot, hangszereket, ruhákat és tükröket nyelt el, de felbecsülhetetlen művészi könyveket, szobrokat, festményeket és bútorokat is. 

A fanatizmus nem hoz megoldást

Úgy tűnt, mindenki a bűnbánat tavában fürdik, az utcán és a piactereken nem lehetett hallani káromkodást, inkább egyházi himnuszokat énekeltek, segítették a náluknál szegényebbeket, és el nem mulasztották volna a fráter beszédeit. De erőszakkal kényszerítette hallgatóira mindezt, és fanatikus karizmájával el is érte, hogy a pillanat hevében hallgassanak rá.

Mihelyt elmúlt ez a lázas állapot, az emberek körülnéztek, és becsapva érezték magukat. Nem kaptak, mert anyagi tettek révén nem kaphattak belső megnyugvást. Anyagi szépségektől megfosztották magukat, de lelki szépségre így nem tehettek szert, ott maradt az üresség, és a maró hiány a korábban dicsőített fráter ellen fordította őket. Valakit hibáztatni kellett a lelki ürességért, amiért kizárólag saját maguk voltak a felelősek. 

Machiavelli személyesen nem találkozott Savonarolával, mégis ravasz politikusként sokat tanult a domonkosrendi barát példájából. Többek között azt, hogy nem lehet nyíltan megkövetelni semmit, mert pont az ellenkezőjét éri el vele, aki ezt teszi. Amit az utókor láthatott, az is hasonló: a tekintélyelvű kormányok, a tekintélyelvű tanítók eleve kudarcra vannak ítélve.

A történelemben több példát is látunk arra, hogy sem az erőszak, sem külső nyomás soha senkit nem fog belső változásra késztetni. Savonarola ugyanakkor a társadalmi igazságosság és a reform egy korai modellje is. Tizenkilenc évvel Luther Márton fellépése előtt halt meg, de a pápai visszaéléseket támadó munkája is hozzájárult ahhoz, hogy Luther a wittenbergi vártemplom ajtajára tűzte 95 pontját.

Cromwell etikai meggyőződése 

150 évvel a hiúságok máglyája után, sorsfordító események zajlottak Angliában is. A polgárháború közeledett a királygyilkosság felé. Míg Savonarola fanatikus követői csak megbotozták azokat, akik esetleg ellenszegültek a puritán életre való felszólításnak, Cromwell serege „fegyveres egyház” is volt. A katonák magukat kiválasztottaknak tartották, és ezt tüzelte bennük vezérük is. Azt hitték, hogy Isten aktívan irányítja őt és seregét. Oliver Cromwell azonban nem Isten szeretetének eszköze akart lenni, hanem abban a meggyőződésben élt, hogy majd ő tesz rendet Isten helyett.

A puritánok az anglikán egyház reformációjában odáig mentek, hogy eltörölték a karácsonyt, mint katolikus ünnepet. Ez közfelháborodást váltott ki. 1647-ben Canterburyben a tüntetők összetörték az árut azokban a boltokban, amelyek kinyitottak karácsony napján, majd megszállták és uralmuk alá vették az egész várost.

A puritánok az anglikán egyházat akarták megtisztítani a pápaság minden korábbi vonásától. Hitbuzgó, sokszor fanatikus emberek álltak közéjük, akik egy része kivándorolt Amerikába. Leszármazottaikból lettek a telepesek – természetesen más országok bevándorlóival egyetemben. Jusson eszünkbe: az indián áldozatok emlékére minden évben Nemzeti Gyásznapot tartanak az óceán partján Plymouth Rocknál, ahová az angol Mayflower megérkezett… Bővebben: Hálaadás napja – egyiknek ünnep, másiknak halál

Oliver Cromwellről a történettudósok megállapították, hogy nem lehetett mentálisan teljesen ép, többször volt idegösszeomlása, és depressziótól szenvedett. A parlamentért küzdött, majd a köztársaságért, a királygyilkosság szorgalmazója lett, aztán bevezette katonai diktatúráját, sőt a királyi palotába költözve felségnek szólíttatta magát. Firenze városállamához hasonlóan Anglia is köztársaság lett, de csak rövid időre: az egyik diktátort felváltotta a másik.

 
1660-ban a hatalom újra a királypártiak kezébe került. Amikor a kivégzett király fia, II. Károly visszatért, a már halott Cromwellt árulónak minősítette. Jellemző, mennyire gyűlölték, mert még a tetemét is kiásták, összeabroncsozták, lefejezték úgy akasztották fel. Fejét mumifikálva a westminsteri apátság előtti póznára tűzték, ott lógott 20 évig…

A történelemtudomány számon tartja: Cromwell uralma idején több mint 300 ezer ember halt meg. A katolikus Írországban brutális vérengzést hajtott végre, ott még ma is gyűlölt alak, nem felejtik el a 220 ezer ír halottat. A vallási radikalizmusnak semmi köze az Isten-tudatos élethez. Semmilyen szélsőséges csoport nem hivatkozhat arra, hogy Isten útját járja. Cromwell is Isten kiválasztottjának tartotta magát, de ma népirtással vádolhatnánk. Az angol parlament épülete előtt álló szobra felállítása óta megosztja az embereket.

Összegzés: A tudás megőrzése erőszakmentes továbbörökítés 

Savonarola nyíltan beszélt a pápa erkölcstelen életmódjáról, és követelte a megújulást, erre VI. Sándor eretneknek bélyegezte, majd kitagadta és kivégeztette. Jóval később Savonarola egyik műve a jezsuita rend tankönyve lett, és az Egyház majdnem szentté avatta. Savonarola élete nagyon jól példázza, hogy még az egyén számára hasznos dolgokat sem lehet erőszakkal megértetni másokkal, akarata ellenére senkit nem lehet üdvözíteni. Senkire sem lehet belső megújulást kényszeríteni, mint azt a szó is jelöli, annak belülről kell fakadnia. 

Cromwell úgy gondolta egy diktátort dönt le a trónról, és szintén az erkölcsi megújulás nevében lépett fel, aztán maga is diktátorrá vált. Mindkettő puritán, erkölcsös életre buzdított, de erőszakkal akarta elérni, így természetes, hogy velük együtt eszméiknek is bukniuk kellett. Erőszakkal, az intolerancia eszközével nem lehet jobbá tenni sem az egyént, sem a világot. A történelemnek ez a két fejezete is fényesen igazolja Gandhi erőszakmentes politikáját, aki úgy ért el tartós eredményt, hogy nemhogy vér nem tapadt a kezéhez, de valóban az egyszerű élet példaképévé válhatott.

Erőszakkal lehetetlen a tudás megőrzése és továbbadása is. Az életmód pozitív változtatását sem lehet előírni, fanatikusan megparancsolni. Shakespeare azt kérdezi:

„Kivont szablyával békét prédikálsz?”

De feltehette volna a kérdést így is: Erőszakkal akarsz jobbá tenni? Sem az egyénnek, sem a társadalomnak nem fog sikerülni ily módon. A történelem bebizonyította, hogy minden háború, kizsákmányolás alapja az, ha valaki vagy valakik úgy érzik, ők az igazság birtokosai, és ez feljogosítja őket mások leigázására. De a történelem számtalanszor bebizonyította azt is, hogy belső változás igénye nélkül nem lehet embereket vagy népeket megváltoztatni. Ideig-óráig talán sikerülhet, de tartósan pozitív változás csakis akkor lehetséges, akár az egyéni, akár a társadalmi életben, ha azt az ember maga akarja, s ha képes azért komoly áldozatot is hozni. 

Kapcsolódó cikkek

• Fények ünnepe, velencei és rioi karnevál

• Ki vagyok én? – kérdezi a pszichiáter

• Vallásközi dialógus a középkori művészetben

• Meghalt a vallás rockszárja, egy igaz humanista

Mindenki szeret rövid, frappáns mottókat, bölcs mondásokat olvasni. Nem véletlenül külön gyűjtemények jelennek meg ebben a témában. Bölcsességek könyve többszöri kiadást ért meg, a neten rendszeresen olvashatóak a csattanós idézetek gyűjteménye, a vállalkozásfejlesztési tréningek inspiráló mondásokat tesznek közzé. Az indiai bölcsességek és szanszkrit idézetek mindig is populárisak voltak a rövid frappáns mottók között.

Rövid frappáns mottók

Miért szeretjük az indiai bölcsességeket és mottókat? Mert röviden és nagyon odaillően találnak el hozzánk, s néha olyasmire is emlékeztetnek, amit a mindennapokban elfelejtettünk.

Többnyire híres emberek mondásai ezek. Most indiai szervezetek szlogenjeiből állítottunk össze egy olyan különleges gyűjteményt, ami nemcsak érdekes, de elgondolkoztató is. A több ezer éves védikus kultúra szanszkrit versei mind a mai napig helytállóak és lelkesítőek.

Iratkozz fel YouTube csatornánkra további indiai bölcsességekért

 A mottó jelentése

A mottó többnyire olyan rövid mondat, amire könnyű emlékezni. Kifejezi egy személy, egy szellemi alkotás eszmeiségét, vagy valamely kezdeményezés, ország, politikai párt vagy más csoport meggyőződését. Egy üzenet, amelyet reklám céljából is használhatnak. Mivel a közmondásokra is hasonlítanak, könnyű megérteni és helyeselni a cáfolhatatlannak tűnő bölcsességüket.

A címereken, a nemesi házak, tudományos épületek, templomok homlokzatain is megtalálható egy-egy ilyen bölcs mondás, aforizma. Még a Google is rendelkezik jelmondattal: Tedd a helyes dolgot! (Do the right thing). Az már más kérdés, hogy mit értenek ez alatt, remélhetőleg általános érvényű, nemcsak a cég számára hasznos dolgokra gondoltak.

 
Indiai bölcsességek

A szanszkrit mottók, mondások az élet szinte minden területét felölelik, hiszen a Védák segítséget adnak az embernek az életfeladatok közti eligazodásban, hogy a boldogságot ne mások kárára keressék. A teljesség igénye nélkül néhány a legszebbek közül:
 
Az India Köztársaság nemzeti mottója: 

Csak az igazság győzedelmeskedik. 
(satyameva jayate – Mundaka Upanisad 3.1.6.)

 
Orvostudományi Intézet:

A test a Dharma /minden lény saját kötelessége/ beteljesedésének eszköze. 
(shareermadhyam khaludharmasa dhanam –Kalidasa Sarga 5.33.)

 
Turizmus Fejlesztési Társaság: 

A vendéget istennek kijáró fogadás illeti. 
(athithi devo bhavah – Taittiriya Upanisad 11.2.)

 
Mysore Egyetem: 

Semmi sem hasonlítható az igaz tudáshoz. 
(na hi jnanena sadrsam – Bhagavad-gítá 4.38.)

 
Orvosi Tudományok Intézete, Andhra Pradesh: 

Legyen mindenkinek jó egészsége.
(sarve santu niramaya – Sankara által komponált ima egyik sora)

 
Bengáli Műszaki és Tudományos Egyetem, Shibpur: 

Ébredj! Kelj fel! Ne állj meg a cél eléréséig.
(uttisthita jagrata prapya varan nibodhata – Katha Upanisad 1.3.14.)

 
Nemzeti Technológiai Intézet, Srinagar:

Vezess minket a sötétségből a fénybe.
(tamasoma jyotir gamaya – Brihadaranyaka Upanisad 1.3.28.)

 
Ahilyabai királynőről elnevezett állami egyetem, Indore: 

Az isteni értelem vezesse tetteinket.
(dhiyoyo nah prachodayat – Jadzsurvéda 36. 3.)

 
Nemzeti Jogi Egyetem, Gujarat: 

A nemes gondolatok jussanak eszünkbe mindennel kapcsolatban. 
(aa no bhadrah krutavo yantu vishwato – Rigvéda 1.89.)

Hyderabad Egyetem, Andhra Pradesh: 

A helyes tanulási mód nem korlátozza a tudást.
(sa vidja ya vimuktaye –Visnu Purána 1.19.41.)

 
Műszaki Főiskola, Gorakhpur:

A jóga minden munka művészete.
(yogah karmasu kausalam – Bhagavad-gítá 2.50.)

 
Az indiai haditengerészet titkársági iskolája, Mumbai:

A hittel rendelkező eléri a tudást.
(sraddhaval labhate jnanam – Bhagavad-gítá 4.39.)

 
Sampurnanand Szanszkrit Egyetem: 

Az az isteni bölcsesség vezérel, amit megtanultam.
(shrutam me gopaya – Taittiriya Upanisad)

 
Cochin Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Kerala:

Legyen a tanár és diák tudása sugárzó. 
(tejasvi navadhitamastu – Taittiriya Upanisad)

 
Arya Samaj Alapítvány:

Tedd az egész világot nemessé!
(krinvanto visvam aryam – Rigvéda 9.63.5.)

 
Az indiai légierő egyik helikopteres egysége:

Nehézségek között mutatkozik meg az igaz barát.
(apathsu mithram – Hitopadesa 1. 3.)

 
Falusi Orvosok Szövetsége: 

Minden élőlény mindenhol legyen boldog és szabad.
(lokah samastha sukhino bhavantu – Védák)

 
Baroda Egyetem, Gujarat:

Igazság, hit és szépség!
(satyam sivam sundaram – Jadzsurvéda)

 
Védelmi Akadémia, Delhi:

A bölcs mindig erős.
(buddhir yasya balam tasya – Hitopadesa)

 
Környezettudomány Tervezési és Technológiai Központ, Ahmedabad:

Bölcsesség, amivel a tudás megvalósítható.
(jnanam vijnana sahitam – Bhagavad-gítá 9. 1.)

 
 
A jelmondat hosszú magyarázkodások helyett azonnali meggyőzésre törekszik, és egyben kifejezi az összetartozást. Szellemisége azt sugallja, hogy az emberiség egy nagy család, ezért követésre buzdít. 

Egy-egy indiai bölcsesség és szanszkrit idézet, mondás nagyszerű emlékeztető, hatalmas kincs, az egyetemes igazság drágaköve. Igazi ajándék az egész világ számára. A rövid frappáns mottók ereje megigéző. Keresse további mottóinkat!

Kapcsolódó cikkek

• 2000 éves pálmalevél, a tamil Véda

• Hamlet, Buddha és a Biblia tanácsai a boldogsághoz

• India a pozitivitás őshazája

• Legnagyobb gyógyszeripari ág az irodalom

• Tiszavirág életű címkék az örökkévalóság jegyeivel

Több száz ritka, indiai textilcímkéből készült kiállítás nyílt nemrég Mumbaiban. Nemcsak az India és Nagy-Britannia közötti pamut kereskedelem alakulását mutatják, egyúttal rávilágítanak a gyarmatosító gondolkodásmódra. Jobban megérthető az is, miért jelentős a textil szerepe az indiai függetlenségi mozgalomban. 

Nagy-Britannia világhatalmi pozíciója jelentős részben India birtoklásán nyugodott.

Egy pillantást vetve a kiállított anyagra, ismét képet kapunk a gyarmatosítás sajátos módszeréből. Az elfelejtett textilgyári címkék e ritka gyűjteménye visszavisz a múltba, és ebből a nézőpontból is megvilágítja Brit India működését. Ezek az 1800-as évek végén és a korai 1900-as években gyártott textilgyári árujegyek, amelyeket a szövetbálákhoz csatoltak, most fontos történelmi leletek. A színes kőnyomatok grafikai tervezése Angliában történt, de Németországban nyomtatták, majd elszállították a távolabbi piacokra, a gyarmati Indiába.

Az indiai boltokat elárasztották a brit textilipar pamut termékei, de a címkék az indiai flóra és fauna rajzaival, a hindu kultúra és hitvilág képeivel készültek. Komoly tervezés előzte meg, és tekintélyes szakembereket kértek fel a munkára, hogy az indiai fogyasztók számára vonzóbbá tegyék az árut. Olyanoknak adták el, akiknek a kultúrájáról vajmi keveset tudtak, és akikkel a termelőknek semmilyen közvetlen kapcsolatuk nem volt.

_______________________________________

Iratkozz fel YouTube csatornánkra további indiai bölcsességekért

_______________________________________

A védjegyek fejlesztése, a tervezési és nyomtatási technikák tisztán feltárulnak, ezek a litográfiák olyanok, mint a képeskönyvek. Ezek alapján követhetjük, hogyan öltözködtek a nők, mi volt a kedvelt élelmiszer, vagy hol voltak a területi határok – mondta Radhi Parekh, annak a kézműves galériának az igazgatója, ahol megszervezték a kiállítást. A textilgyári címke vizuális emlékeztető Brit India kereskedelmére. A címkék, más néven védjegyek a bálák megkülönböztetésére szolgáltak. Nagy-Britannia ipari központjai, mint Manchester és Glasgow megtermelte a pamutárut, majd elszállították Bombay, Calcutta és Amritsar piacaira. Minden valószínűség szerint a kelméhez a gyapotrostot Indiából importálták. Az olcsó nyersanyagokat Angliába vitték, majd a behozott készruhát drágán eladták, megfosztva a helyi lakosságot a munkától és a nyereségtől.

Amikor Mahátma Gandhi elindította a Swadeshi mozgalmat 1918-ban, a külföldi ruha bojkottjára szólított fel, egyben a hazai khadi pamut előállításának és kereskedelmének támogatására.

Ezzel párhuzamosan az indiai iparosok elindították az első fonó és a szövő üzemeket Bombay-ben és Ahmedabadban. A Swadeshi mozgalom, a nemzeti önellátás gondolata alapján bojkottálta a brit termékeket. A kifejezés két szanszkrit szóból áll össze, jelentése: sva-deshi, a saját országból.

Nem a tömegtermelés, hanem a tömegek termelése a fontos – mondta Gandhi.

A diákok támogatták a bojkottot, de a gyarmati politika keményen fellépett ellenük. Körlevelet adtak ki, súlyos büntetés terhe mellett megtiltották nekik, hogy bármilyen módon kötődjenek a mozgalomhoz. A hatóságok az oktatási intézményeket arra kérték, hogy szigorú megfigyelés alatt tartsák a tanulókat, és jelentsék a gyanúsakat. Mindez hatalmas vihart kavart, és az indiai tulajdonú nyomdák azonnal elítélték a körlevelet. Főleg Bengálban keltett nagy felháborodást. A tanárok is lemondással tiltakoztak. A hatóságok bezárással fenyegették a Calcutta Egyetemet, amely szerintük csupán „szolga-gyártó ház”(!) volt. De a Swadeshi hatalmas folyóként túlcsordult medrében, és elterjedt egész Indiában.

Tiszavirág életűek – ezt a címet adták a rendezők a kiállításnak, hiszen az angol kereskedelem egyszer használatos, eldobható, csupán az áru tartalmára és forgalmazójára utaló védjegyeknek szánta a címkéket. Volt azonban ennek egy érdekes vonása is, amiről a beszállítók nem tudtak. Az eldobásra szánt címkék egy része azért maradt fenn, mert a hindu vallási ikonográfiát használták a képekhez. Az emberek nem hajították a szemétbe, hiszen tisztelték a szentképeket, és a gyűjtők vagy a szertartások kellékeit árusító kereskedők megőrizték, de sok mind a mai napig fellelhető az indiai háztartásokban is. Lehet, hogy régen egy egyszerű ember nem tudta elolvasni a címkére írt szövöde nevét, de mindennap összetett kézzel fejet hajtott az általa nagyra becsült szentkép előtt, tisztelve az örökkévalót, az istenit. A másik földrészen meg a bankjegyek szaporodtak. Vajon melyik kincs lett tiszavirág életű?

Kapcsolódó cikkek

• Az angol korona más gyémántjával ékeskedik

• Az európai kultúra bölcsője

• India kincsei

• India a pozitivitás őshazája

A közismert angol kockadobásos számjáték, a Kígyók és létrák (Snakes & Ladders) Indiából származik. A gyarmati uralom második felében, 1892-ben került Angliába, és a viktoriánus szemlélet rögtön megváltoztatta. Ma már világszerte elterjedt ez a társasjáték, igaz csak egy lebutított változata, mert az eredeti sokkal magasztosabb célokat szolgált: játékosan beszélt az élet komoly kérdéseiről. 
 
A játékboltok egyik népszerű darabja, a Kígyók és létrák, melyet az ősi India inspirált. A ma már világszerte klasszikusnak tekinthető társasjáték több néven ismert volt az ókori Indiában: Mokshapat (A felszabadulás ösvénye) vagy Paramapadham (Végső boldogság), illetve Parama Pada Sopanam: Lépések a legmagasabb hely felé.

 
A tábla számozott négyzetei a tudat és a létezés különböző erényeit és hibáit sorolják fel. A meghatározások az élet egy-egy lehetséges állomását mutatják, a magunkkal hozott, valamint a megszerzett jó és rossz tulajdonságokból mutat néhányat. Számos létra és a kígyó segíti vagy éppen hátráltatja a játékosokat a táblán. A cél eljutni a start alsó négyzetéből a felsőbe, vagyis a földi születésből a lelki felszabadulásba. A nyomatékosítás kedvéért néhol a játéktábla négyzete emberalakot formáz. A modern változat csak egy egyszerű, a puszta szerencse alapján zajló versenynek tekinti. Az eredeti verzió, ahol a játékos fejlődése a lényeg, háttérbe szorult. A kereskedelmi változat erkölcsi tanulságai csökkentek, ilyen az amerikai Csatornák és létrák nevű változat is. 

A társasjáték megalkotását egyes kutatók a szent életű költő, Gyandev Chaupar nevéhez kötik, de i.e. a 2. században már játszották Mokshapat néven. Dél-Indiában piacokon és a templomok főbejárata előtt is árulták. A játék legkorábbi irodalmi hivatkozása egy X. század dzsain kézirat, amely így ajánlja: az élőlények a Szamszára, a ciklus az újjászületés fedélzetén. A hindu és dzsain változat mellett létezik a játék muszlim formája is. Az iszlám misztikus ága, a szufi is elfogadta, és Allah trónjának hozzáadásával kibővítette a szerencsés négyzetek számát.
 
Idővel a játék több módosításon is átment, de a jelentése megmaradt. Vagyis: az embernek jó tetteket kell véghezvinni, hogy lelkileg feljebb emelkedjen, míg a bűn a mélybe húzza. A kígyók képviselték a gonoszságot, a létrák az erényeket. Olyan állomások szerepeltek, mint például a hit, nagylelkűség, megbízhatóság, jóság, tudás, a másik oldalon a hiúság, büszkeség, közönségesség, arrogancia, lopás, adósság, részegség, düh és kapzsiság, vagy akár a gyilkosság. A vesztes az újra születés ciklusába került, a győztes felszabadult. A játék erkölcsi végkövetkeztetése, hogy az üdvösség elérhető a jó tetteken és a magasabb tudatállapot elérése után, de a gonosz és alantas személy alacsonyabb életformákba kényszerül. 

A Nemzeti Múzeum New Delhiben a játék dzsain változatát őrzi, egy festett pamut textilt, de fennmaradt több tizennyolcadik század végi, ugyancsak színes stílusú is. A virágos kúszónövény, a dévanágari felirat és a színösszeállítás jelzi annak radzsasztáni eredetét. A dzsaipuri, gudzsaráti, marathi és pahari művészek megcsillogtatták tudásukat, a díszítés érdekesebbé, vonzóbbá tették a játékot. A négyzetekbe festett képek is segítik a tanítást, mindez a saját, regionális stílusban, a kompozíció kiegyensúlyozott, és ad egy kellemes élményt. Az eredeti játékban a különböző állomásokat kiírták a négyzetekbe, vagy miniatúrában ábrázolták, hogy az egész játék alatt látható legyen. Ez sokkal maradandóbb élményt adott a játékosnak, mint a modern változatban, ahol nincs szem előtt, külön listán kell kikeresni az egyes állomásokhoz rendelt tulajdonságokat.
 
Amikor a Kelet-indiai Társaság megszállta Indiát, a számtalan más értékes dolog mellett ezt a játékot is Angliába vitték, mely azonnali sikert aratott a gyerekek között, de a viktoriánus kor szája íze szerint megváltoztatták. Ennek az összetett és bonyolult játéknak az erkölcsi tanítása véget ért, az eltávolított elem, az ok-okozat összefüggésének felismerése helyett bevezették a versenyt. Ebben a változatban a siker a takarékosság, a bűnbánat révén volt megközelíthető, bukást az engedetlenség és tunyaság okozott, melyet a végén a betegség, szégyen és a szegénység követett. Sajnálatos módon a modern változatot nyugaton megfosztották vallási és erkölcsi szempontjaitól, a létrák és kígyók számát pedig kiegyenlítették. Pedig az eredeti hindu játékban több volt a kígyó, mint a létra, arra emlékeztetve a játékost, hogy nehéz az erény útján megmaradni. Összehasonlítva az eredetivel, amely tele volt lelki bölcsességgel, e játék nyugati változata sokkal sekélyesebb. Valamennyi megmaradt a tanító szándékból, de a vallási-filozófiai lényeg elhalványodott, és a magasabb eszmeiséget képviselő fogalmakat felváltotta a hétköznapi értelemben vett jó és rossz. Némely amerikai változat pedig annyira lebutítottá vált, hogy abban a főszereplő egy rosszcsontságot elkövető gyerek, akinek nem sikerült megkapnia valamit, vagy éppen a jó fiú, aki elérte, mert tett valami hasznosat. Manapság a híres társasjáték a legkülönbözőbb formákban jelenik meg, Chaplintől a Hupikék törpikék szerepléséig, csak épp a leglényegesebb dolog marad ki…
 
A hindu filozófia alaptanításához kapcsolódik, hogy a vágyak és tettek valamint azok következményei viszik előbbre vagy lökik hátra az egyént. Ebben az értelemben a szabad akaratot behatárolja az előző tettek visszahatásainak kényszerítő ereje, ugyanakkor az isteni kegy még a hátráltató tényezők ellenére is segíthet előrébb lépni. Az a legszebb az egészben, hogy ennek a játéknak nincs egyetlen győztese, csupán van aki előbb ér a célba, van, aki később. Akárcsak az óind filozófiában, mely csodálatos reményt ad, hiszen mindig van újrakezdés, és újabb lehetőség a javításra. Nincs bukás, mert mindig ott van a pótvizsga. Hosszú ugyan az út, de a bukdácsolás ellenére, s főleg mert segítő pontok is léteznek, a végén mindenki célba érhet.

A Kígyók és létrák minden idők egyik legnépszerűbb játéka volt, ezt bizonyítja az is, hogy szerepel a legmagasabb eladási számot elért top 25 videojáték között is. Bár az eredeti szemlélet a mai játékban kicsit sérült, mégis elmondhatjuk, hogy nagy hatást fejtett ki, hiszen maga a „snakes and ladders” összetétel jelentése: létbizonytalanság. Egy olyan angol kifejezéssé vált, ami szerencse vagy balsors hirtelen bekövetkeztének lehetőségét jelenti. 
 
Felfelé haladunk a létrán, vagy lecsúszunk a kígyón? A létra szimbolikus képe jól ismert a Bibliából is. Jákob álmában egy lajtorját (létrát) látott, amin angyalok járkáltak fel-le a Menny és a Föld között. Azt jelképezte, hogy Isten segítséget, „létrát” ad azoknak, akik Hozzá törekszenek. Az egyiptomi hitvilágban Ré és Hórusz is létrát állít föl, hogy a halottak fölmehessenek az égbe. Vagy gondoljunk csak Weöres Sándor gyönyörű sorára: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Kapcsolódó oldalak

• Az angol korona más gyémántjával ékeskedik

• Az európai kultúra bölcsője

• Hamlet, Buddha és a Biblia tanácsai a boldogsághoz

• Játékos matematika szomorúság ellen

• Miért nem kell várni, amíg felnősz?

Bábur, az első mogul uralkodó Indiában, a Mogul Birodalom alapítója, író és költő is volt egy személyben. Kortársai is magas műveltségű, intelligens fejedelemnek tartották, támogatta a művészeteket, az irodalmat, ez utóbbit magas szinten művelte ő maga is. Unokája, Szálim herceg évekig Alláhábádban, más néven a szent Prajágban élt, a hindu jógik és bölcsek zarándokokhelyén. Ő karolta fel azt a fiatalembert, aki révén 1600 körül óriási változás ment végbe a mogul művészetben. A tizenhetedik század elején, a birodalom csúcspontján, egy fiatal hindu khanazad, „palotában született” csodagyerek, Góvardhan új stílusban kezdett festeni, melyet még soha nem látott a mogul művészet.

Hindu festő a sah védelme alatt

A mogul császárok Indiában megerősítették hatalmukat, egyetlen riválisuk a törökök voltak. Az első mogul uralkodók hatékony dinasztikus propagandát fejtettek ki. Bábur, a hódító volt az, aki megalapozta Indiában a muszlim dinasztiát és művészetet. Illusztrált naplói néhány példányban maradtak fenn.

Leghíresebb irodalmi és képzőművészeti alkotása önéletrajzi írása, a Báburnáme (Bábur könyve). Unokája, Akbar folytatta a finom festményekkel díszített kiadást, a nagy előd életének minden jelentős epizódját megörökíttetve, de érdekes módon ő maga nem tudott írni és olvasni.
 

Akbar egy dzsaipuri hercegnőt vett feleségül, feltételezhető, hogy a fiúk Szálim herceg (a későbbi Dzsahángír császár) úgy nőtt fel, hogy az iszlám mellett belekóstolt a hindu vallásba is, hiszen Akbar megengedte hitvesének vallása megtartását, sőt a hindu házi oltár felállítását is. A herceg az 1600-as évek elején, ha rövid időre is, de fellázadt apja, a nagy Akbar ellen, és saját birodalmi adminisztrációt épített ki. Hatalmi bázisának Alláhábádot, korábbi nevén Prajágot választotta. Ez volt a hinduk egyik legáldottabb városa, a két szent folyó, a Jamuná és a Gangesz összefolyásánál. Prajág mindig is szent emberek, aszkéták és különféle jógik gyülekező helye volt, zarándokok hullámzó metropolisza, nagyobb, mint egy modern főváros.
 

Szálim székhelyére, Alláhábádba csábított több művészt, köztük a kiemelkedő tehetségű hindu festőt, Góvardhant, aki a hindu piktor, Bhavani Dász fia volt. Góvardhannak számos munkája maradt fenn, így jól látható rendkívüli tehetsége, a finom színhasználat és a lágyan modellezett formák. A szent emberekről készült műveit áthatja a lelkes intenzitás. A portréknál ugyanolyan eszközöket használt a jellemzésre, mint amiket a reneszánsz evangélium könyvek alapos tanulmányozásakor tanult. Ezeket a köteteket a jezsuiták hozták Indiába. 
 
Góvardhan Szálim herceg védelmét és pártfogását élvezte, s mivel a herceg semmi kivetni valót nem talált az alláhábádi aszketikus világban, így háborítatlanul élhetett művészetének. Ez idő tájt sok azonos stílusú festmény került ki a műhelyekből, de ő nem csatajeleneteket vagy bírósági tárgyalásokat festett. Portréi szent embereket, jóga ászanákat bemutató vagy gyakorló jógikat ábrázoltak, akiknek célja a lelki felszabadulás elérése volt. Góvardhan a festményeivel tett kísérletet arra, hogy az elme összpontosítását, és a transzcendencia elérésének ilyen módját bemutassa.
 

A trónörökös sajátos pártfogoltja volt, és erre büszkén hivatkozott is. A szent folyók torkolatánál közvetlenül kapcsolatba léphetett és beszélhetett a jógikkal, láthatta egyszerű életüket a palota falai alatt. Góvardhan ekkor egy lelkes, éles szemű és intelligens fiatalember. Ez a jól öltözött, fiatal udvaronc ugyanakkor szakított az idealizált udvari művészettel, és kunyhókban élő szent emberekről vagy jógázó, lemondásokat végző jógikról készített portrét – rendkívüli pontossággal.
 
Ezek az alkotások ugyanolyan gyönyörűen kidolgozottak és a pontosak, mint bármi, amit Góvardhan korábban festett. Gondos ecsetvonással készített arcok, az alanyok orr és arccsontja a művész jellegzetesen pontos arányaival. De ezek már nem a megszokott udvaroncok vagy hercegek, a hatalom vagy testi öröm keresői. Helyettük a szerény szádhu, a szentéletű bölcs vagy a jógázó remete látható a kunyhója előtt, hosszú haja csapzott, végtagjai összefonódtak. Ők egy sokkal nehezebb kérdésre keresték a választ: a megvilágosodás felé vezető hosszú és fáradságos utat választották.

Kapcsolódó cikkek

• Ahol a kultúrák találkoznak

• Lopott szappanból készül a kiállítás az indiai börtönben

• Egy hithű muzulmán a szent tehenek védelmében

• Így jógáztak az iszlám uralkodók

"Ha másnak ártasz délelőtt, a baj felkeres délután."

Olvasható többek között a Thirukural-ban, a híres tamil etikai „tankönyv”-ben, melyet a madrasi (Chennai) legfelsőbb bíróság végzése szerint bevesznek a tartományi iskolák tananyagába. Ez az egyik legtiszteletreméltóbb ókori tamil nyelvű mű, mely az erkölcsös élet útmutatójaként szolgálhat. Az ellenzők szerint felesleges növelni a diákok megterheltségét, de R. Mahadevan bíró megindokolta a döntést: A matematika és a különféle tudományok a legnehezebb témák az iskolákban, a kormány mégsem akarta soha csökkenteni ezeket, mert szükségesnek tartja a hallgatók tudományos fejlődését. Az erkölcsi tudomány egyaránt fontos, sőt talán jobban. A pusztán intelligens, de erkölccsel nem rendelkező személy jobban tönkreteheti a társadalmat, mint egy erkölcsös, de tanulatlan ember. 

A nagy tamil remekművet 1730-ban Constanzo Beschi fordította latinra, ezáltal hamarosan ismertté vált az európai értelmiség számára. Thiru azt jelenti: szent, egyben Visnu egyik neve a tamil nyelvben, a kural az egyik legfontosabb klasszikus versforma a tamil költészetben. A Thirukural 133 fejezetből, s azok mindegyike 10 rímes verspárból áll, ezek pedig pontosan hét-hét szóból. 
A mű három részre oszlik: az első (Aram) az etikus viselkedéssel, a lelkiismeret, a becsület, a helyes magatartás kérdéseivel foglalkozik. A második (Porul) a világi ügyek megfelelő kezelését és a vezetői magatartást tárgyalja, a harmadik (Kaamam) pedig a férfi-nő kapcsolatot. Az első rész 38, a második 70, míg a befejező rész 25 fejezetet tartalmaz. Látható, hogy míg a költemény első és befejező fejezetei az egyén privát életével foglalkoznak, a középső, egyben leghosszabb szakasz a közélet etikai kérdéseit tárgyalja.

A mű szerzője a valaha Dél-Indiában élt legnagyobb költő, szent és filozófus, Thiruvalluvar. 2000 évvel ezelőtt született Majiláppúrban Chennai közelében. Megmutatta az egész világnak, hogy egy házas ember szép családi életet élhet, miközben vezetőként dolgozik, szem előtt tartva az isteni élet tisztaságát és szentségét. Tanításai hiteles tanácsok minden generációnak.
 
 

A Thirukural 133 fejezetének megfelelően Thiruvalluvar kőszobra 133 láb (40,6 m) magas. India legdélebbi pontján, 400 méterre a parttól, egy kis szigeten található, ahol két tenger és az óceán találkozik. Kompjárat közlekedik ott, mely érinti a kissé távolabb álló Vivekánanda Emlékmű szigetét is. A hatalmas szobrot V. Ganapati Sthapati (1927-2011) tervezte, aki az építészet ősi tankönyve, a Vasztu-sásztra segítségével oldotta meg a tervezési kihívást, így az elkészült mű földrengésbiztos, és rendíthetetlenül magasodik a sziklák fölé. Szintén ő építette Valluvar Kottam-ot, a híres mű gyönyörű emlékhelyét, egy 39 m magas különleges templom-szekeret, melynek a belsejében olvasható a szent szöveg, és látható a szerző szobra is. 

 
Chennai, Tamil Nadu állam fővárosa egyike India négy vezető nagyvárosának. Híres kulturális örökségéről, gazdag hagyományokban, templomokban és műemlékekben. Ezek egyike a Valluvar Kottam, a költő síremléke, mely a tamilok csodálatos kultúráját is szimbolizálja. A Valluvar Kottam különleges tulajdonsága, hogy minden pillére alap nélküli. Az 1330 vers vésett gránit oszlopokon olvasható, a homlokzati csarnokban, a folyosókon és a hatalmas nézőtéren, mely több mint 4000 embert képes befogadni.
 
A legendás építész és szobrász, V. Ganapati Sthapati sokat tett az ősi tudomány értékeinek megőrzéséért, a hagyományos hindu építészetet képviselte a modern indiai társadalomban. Céljául tűzte ki, hogy helyreállítsa az ősi Vasztu-sásztra tanítását, az építészet és térrendezés szakrális művészetét. Dr. Sthapati matematikából diplomázott. Egyetemi kurzusokat tartott, és 1992-ben létrehozta a Vasztu Védikus Kutatási Alapítványt, mely a tervezők, mérnökök és mesteremberek tehetséges csoportja, akik együtt dolgoznak a Vasztu-sásztra inspirálta templomokon és más épületeken Indiában és külföldön.

„Ez a tudomány a finom energia anyagban és térben, anyagi formában való megnyilvánulásának örök folyamatával foglalkozik.”

A cél a jelen generáció megismertetése a klasszikus művészettel és építészettel, valamint ennek megőrzése a jövő számára. Ganapati Sthapati munkássága rendkívüli: több mint 600 templomot tervezett és épített Indiában és az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Szingapúrban, Malajziában, a Fidzsi-szigeteken, Srí Lankán és Kenyában. 

A Thirukural nem utal semmilyen vallásra, de már legelső verse Istent köszönti: „Az ábécé kezdő betűje az A, hasonlóan, Isten az első a világon.” Számos témakört érint, középpontjában mindig az erényes magatartás és a szeretet áll.

A tamil irodalom eme értékes gyöngyszemét már több mint 60 nyelvre lefordították. Ízelítőül néhány verse:
 
 
A tanulás ártalmatlan, komoly, értékes, 
minden más vagyon nem igazi gazdagság.
Mi haszna tanulmányaidnak, 
ha nem adod át magad Isten lába előtt.
 
Azok, akik átadták magukat Istennek, 
átszelik majd az élet nagy óceánját; mások nem.
  
Akik szeretnék, hogy ne gyötörjék őket fájdalmas reakciók, 
nem ártanak másoknak.
 
Van valami, ami erősebb, mint a karma? Mindig is meghatározó, 
a leküzdése érdekében szőtt különféle tervek ellenére.
 
A hús valamely test sebe,
aki ezt felismeri, hagyja abba annak evését.
 
Azt, aki nem hajlandó ölni, és visszautasítja a húst, 
minden élet a karjaiba zár, és főhajtással tiszteli.
 
Minden erő leghatalmasabbika, 
ha segítünk és figyelünk olyan embereket, akik jobbak, mint mi.
  
Más felesége iránti oktalan vágyódás nincs meg azokban, 
akik az erény és birtoklás kérdéseiben megvilágosodottak. 
 
Az összes ismert igazság között, semmi sem
jelentősebb, mint a hitelesség.
 
Külső tisztaságot víz által érhetsz el; 
belső tisztaságot nyilvánvaló igazmondással.
 
A vágy a mag, amely minden életben 
csalhatatlanul vezet az újraszületés ciklusában.
 
Az élet egy állandó lakás lenne? 
Ideiglenes menedék ebben a testben.
 
 
 

Kapcsolódó cikkek

• Az európai kultúra bölcsője

• Interjú Kellár Mártával, a Mr. Peare c. regény írójával

• Az angol korona más gyémántjával ékeskedik

• Hamlet, Buddha és a Biblia tanácsai a boldogsághoz

• ​Dzsaganáth szekerén

​